Fejezet

 1 4 |                 Jól láttam, hogy Vodicska Jenő fordul be épp a sarkon-fényes
 2 5 |                  felejteni... De Vodicska Jenő ott volt. Emlékszem, fiskálisos
 3 5 |                 mellettem lassan Vodicska Jenő. - De nemes lélek és nagy
 4 6 |                még meglátogatott Vodicska Jenő. A szolgabíró hozta ki a
 5 7 |                    Másnap eljött Vodicska Jenő gálában, feketében, és megkérte
 6 8 |              semmi pillét?~- Jaj istenem, Jenő, most már meg a pille! Hát
 7 8 |                       Amíg csak élünk!...~Jenő kiitta a kávéját, végigfutott
 8 8 |                 utcában vettünk lakást, a Jenő irodájától külön, mert takarékoskodni
 9 8 |                  végül is kiengesztelte a Jenő házassága iránt. „Szép,
10 8 |                   Ó, hogy gyűlöltem!...~A Jenő születésnapja februárban
11 8 |                   vékony poharak rendeit. Jenő hazajött, üveg borokat cipeltetve
12 8 |                   De szép volt, gyönyörű! Jenő rakta szét, szálanként és
13 8 |                 mágnásbál szupéterítékén; Jenő is Pesten láthatta valahol.
14 8 |             öregek dicsérték az ételeket. Jenő koccintott Istvánnal, és
15 8 | feledékenységemért kínálkozni akartam, de Jenő gyorsan, tiltakozón intett
16 8 |           gondoltam dúlva-fúlva titokban. Jenő elterelte a szót. Ilka megint
17 8 |                   mondjak? Csak itt volna Jenő. Vajon van valami igaza?
18 8 |                   hirtelen? - sürgölődött Jenő. - Hisz a lovászmesterék
19 8 |             vállát simogatta félénken. De Jenő ebben a percben vette észre,
20 8 |             csoportban. Végre csend lett. Jenő egy fotelba süllyedve, kedvetlenül,
21 9 |                  és mindig hamarabb, mint Jenő a kaszinóból.~- Nem tehetek
22 9 |                   néma, izzó félóra után. Jenő jött, nyájasan, barátkozón -
23 9 |                 mi, boszorkám! - nevetett Jenő a kezemért nyúlva. - Akkor
24 9 |                igazi férj-gyanútlansággal Jenő, és töltött a poharába.~-
25 9 |          mozdulatlanul fekve hallgattam a Jenő gyönge horkolását. Egy délután
26 9 |            Képzeld - mondta másnap délben Jenő -, a mi Endrénk hirtelen
27 9 |            megnyugodtan. - Ugyan, kérlek, Jenő!~- Levelet hozott neked,
28 9 |              érdekes, gyöngéd szépségeké. Jenő így!... Ó, szegény, szegény!
29 9 |              asszonykám! - hajolt fölém a Jenő ijedt és gyöngéd arca. A
30 10|             amennyid még lehetett!” Igen, Jenő nagyon szépen keresett akkor
31 10|               politikát én keveset bánom, Jenő - mondtam akkor vérszemet
32 10|               vagyok!~Elkacagtam a végét, Jenő ölbe kapott, és összecsókolt. „
33 10|                  ezt nem is kívánta tőlem Jenő; de ő sokszor ment együtt
34 10|              sokszor jól odafigyeltem, ha Jenő vacsora után nagy élénken
35 10|                  egészen kiöntve a szívét Jenő előtt. - Hidd el, ti nem
36 10|                    komolyodott bele akkor Jenő is kicsit -, az egész vízszabályozásból
37 10|                   pohár homoki bortól, de Jenő józan és nyugodt, mint rendesen.~-
38 10|                  mindent megbeszélt velem Jenő.~Új kapocs volt ez köztünk.~
39 10|                   bajjal járt ez is, mert Jenő nagyon lelkére vette. Csabának
40 10|                 jött - eltűnt a városból.~Jenő akkoriban már szeretett
41 10|               tartotta jól a parasztjait, Jenő a városban csinálta a hangulatot;
42 11|      felszolgálással asztal körül, és ezt Jenő is így szerette. Kedvünk
43 11|                 De most már őróluk mondta Jenő: „Csak csínján, csak kedvesen
44 11|            befektetés nekünk!” mondogatta Jenő, komoly arccal.~Az istállómester
45 11|                  fogalmazta az öregember. Jenő ideadta nekem is elolvasni,
46 11|             megnyernők díszelnöknek. Ez a Jenő küldetése lesz, hogy előkészítse
47 11|                    belemegy?~Láttam, hogy Jenő nem szabadulhat már, de
48 11|              Melanie! Igazán kedves vagy.~Jenő aggályoskodott ezen később
49 11|                  bajlódni. A maga ura is, Jenő, aki mellesleg a legkülönb,
50 12|              körül, az alvó testecskéről. Jenő benyitott ide a kaszinóból
51 12|                együtt! - mondta egyszerre Jenő.~Kihúztam a kezem a tenyeréből,
52 12|             gyöngéd, eszembe jutott, hogy Jenő sokszor néz ellágyult, sajnáló
53 12|            fáradsága úgyis mind énrajtam! Jenő megérezte, hogy valami ilyet
54 12|                 Apjárul-anyjárul! - súgta Jenő, és egymásra nevettünk. -
55 12|              Később megint elgondolkozott Jenő.~- Csakhogy átesett a betegségeken -
56 12|            egyszer benne van...~- Bizony, Jenő, csak az ér valamit. A vármegye,
57 12|              Kassáról levél? Hát igaz is, Jenő, te csak olyankor kezded
58 12|        hallatszott: Horváth Dénes jött, a Jenő új kartársa. „Hát ma sem
59 12|                   után mindig beállított, Jenő egy üveg bort hozatott fel,
60 12|                   idegen, helyeselte is a Jenő ítéleteit - a közigazgatásról,
61 12|                 mikor még nem volt otthon Jenő; ilyenkor a kis kék szobában
62 12|              kezével befűzte a tűimet. Ha Jenő jött, Horváthnak kellett
63 12|                este volt nálunk társaság, Jenő maga gyújtotta sorba a sok-sok
64 12|          mégiscsak egy volt; és a bonne-t Jenő nem engedte a gyerek mellől.
65 12|            kellemetlen és bosszantó álom. Jenő, aki példás férj volt, a
66 12|              rögződött meg az emlékemben. Jenő lenn, a nagy virágágy rózsatői
67 12|                 teli örömmel mindezekért. Jenő feljött később, átöltözött,
68 12|                kávéhoz. „Az asszonyodnak, Jenő, most kellett volna szerelmet
69 12|               fiatal, követelő szerelmes: Jenő iránt lappangóan ellenséges
70 12|                esztendő kellett ehhez. De Jenő nem sejti. Igaz, hogy nem
71 13|                   küzdések, diadal elébe.~Jenő egészen beásta magát a dolgai
72 13|              Nekem diktált néhány levelet Jenő - Ábris bátyámnak és Piroska
73 13|            olyanfélét is sejteni engedett Jenő: hogy nem lesz azért minden
74 13|             földek eladása ügyében - amit Jenő csinált egyre irkált a nyakára,
75 13|                kell lennie a számadással! Jenő végre a grófnak írt, és
76 13|                 sejtette, hogy titokban a Jenő műve volt ez is.~Kicsit
77 13|                  milyen ügyesen tereli át Jenő a szót, az ingerültséget
78 13|                   szivarmocskos abroszon. Jenő lassan, szelíd-szomorúan
79 13|                   pénz sem volt kéznél.~- Jenő, lelkem, akarom, hogy megmondd
80 13|                 sejt a dologról! - mondta Jenő halkan.~- Hát írjunk neki!
81 13|         felzaklatnók.~- De mi lesz veled, Jenő? Mondd igazán, segíthetsz
82 14|             felszaladni a karzatra. Szólt Jenő a hajdúnak? Tán be is nézhetek,
83 14|            dologról mégis megfelejtkezett Jenő: a városbeli virilisekről;
84 14|           Közfelkiáltás volt, azt hiszem, Jenő javára, bár ezt bajos így
85 14|              jöttek vissza. Hiripy bácsi, Jenő és Telekdy mostohám; kidőlve
86 14|              éppen; hiszen úgy volt, hogy Jenő ma közösen ebédel a diadalmas
87 15|           lombtalan fákat, amiket szegény Jenő ültetett, s a málnabokrok
88 16|                   felvitt egyszer szegény Jenő egy hétre színházlátni,
89 16|              sokféle, cicomás nagyvárost; Jenő sok pénzt hozott, előkelő
90 20|               vigasztalt szegény Vodicska Jenő engem ebben az állapotban!...
91 21|          gyöngédsége ebben az időszakban. Jenő, az egy szent volt. Egész,
92 23|                 jártam itt, mikor szegény Jenő kénytelen-kelletlen bemutató