Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
Alphabetical [« »] igazuk 1 igazunk 1 igéket 1 igen 92 igen-igen 2 igényekkel 1 igényelte 1 | Frequency [« »] 95 aki 95 szinte 93 ne 92 igen 92 jeno 92 maga 90 ember | Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances igen |
Fejezet
1 2 | kisasszonycipő. Csakhogy az nagy, igen nagy kert volt - a Zimánok 2 2 | szomszédnéival; s a bábuimmal nem is igen szerettem játszani. Csak 3 3 | Istentelenek! Gyújtogatók!~- Igen, és ő meg Palival bujkál 4 3 | rángás fut végig rajta.~- Hát igen - folytatta enyhébben -, 5 3 | ilyen fiatal fejjel. Na, igen! Hát ha István megházasodik, 6 3 | valami kis fanyarsággal.~- Igen. A menyemre én fogok vigyázni!~- 7 4 | megint haza akarta kísérni. „Igen - gondoltam lobbanó felindulással -, 8 4 | kényszertelen utazás. Nem is igen jutott eszébe senkinek; 9 4 | egyszer megpillantana valami igen nagy úr - Lajos gróf, a 10 5 | idősebb volt nálam és olyan igen másforma. „Ezek itt most 11 5 | Vodicska felé figyeltem; igen, jól van - tízest tett ő 12 5 | anyámat. Aztán meg Vodicska! Igen, az uradalmi mérnök, bírói 13 6 | úton, a köszméték között.~- Igen! Persze!~- De nem jobban, 14 7 | előkelő, kellemes fiú. Igen, ezek az emberek mások voltak, 15 7 | eszes asszony az én anyám! Igen, minket jól elintéznek, 16 7 | mármost vége legyen, no!~Igen, igen! Milyen okosan beszélt 17 7 | mármost vége legyen, no!~Igen, igen! Milyen okosan beszélt most. 18 8 | naponta, apró kefeseprűvel. Igen, ilyenné kellett válnom. 19 8 | aranyszegélyű porcelánok közé. Igen, így láttam éppen a debreceni 20 9 | Endre, hogy beszélhet így?~- Igen, velem jönni! Így, ahogy 21 10| amennyid még lehetett!” Igen, Jenő nagyon szépen keresett 22 10| megye eleje voltak - nekem igen távoli rokonaim, és valahogy 23 10| Miket mondasz, gyerek?~- Igen, és Scherer inspektor, aki 24 10| kiegyezett az uradalom. Igen, ez Jenőnek az én rokonaim 25 11| elejét!” Eltökéltem, hogy igen nagyon vigyázni fogok, nehogy 26 11| magunkat mind a ketten! Igen, igen, most, a messzeségből 27 11| magunkat mind a ketten! Igen, igen, most, a messzeségből felidézve 28 11| áskálódó banda az uradalmiaké. Igen, ők leveleztek az öregekkel, 29 11| a kalap alatt rejtőzik, igen, több jutna az arc elé, 30 11| Ugyan? Ismerte a másomat?~- Igen, ha úgy öltözne és úgy viselkedne, 31 11| a keze ápolt; és valami igen kitűnő, szokatlan, könnyű 32 11| jövedelmező és átlátszó pörök. Igen, hiszen én már majdnem tíz 33 11| művészkedést?~- Nyolc esztendeje, igen, hogy csúz támadt a karomban, 34 12| az én becsvágyam kíván. Igen, igen, gondoltam, egy férfival 35 12| becsvágyam kíván. Igen, igen, gondoltam, egy férfival 36 12| érett málna szagával, amely igen sok volt akkor a kertünkben, 37 12| azóta szintúgy más lettem; igen, már nem vagyok gyerekasszony, 38 14| kitüntetett engem.~- De igen, igen, nagyon jó maga hozzám, 39 14| kitüntetett engem.~- De igen, igen, nagyon jó maga hozzám, 40 14| maga van, hogy létezik. Igen, most megyek. Hozom a hírt.~ 41 15| 15~Igen, igen, ha most végig akarok 42 15| 15~Igen, igen, ha most végig akarok menni 43 15| volt erőm lenni többet. Igen, ez, ez az erőlködés, a 44 15| második személyről volna szó. Igen, szembe kell tudnunk nézni 45 15| részéről is hiány volt. Igen, ezeknek a zavaroknak borzasztó 46 15| bútorod van, ugye?~- No igen, de azt...~- Te nem lakhatnád 47 15| tízesztendős. Még öt van hátra. Igen?... Magda, én most egészen 48 15| téged rosszul mindez? Ó, igen megnehezteltél rám!~- Dehogy, 49 15| rendesen. Nem is érdemlem...~- Igen, igazad van, túl korai még 50 16| hogy most meg tudtam válni. Igen, én hagytam ott; ne járhasson 51 16| én Rombertáró király!~- Igen... igen, igen! - tördeltem 52 16| Rombertáró király!~- Igen... igen, igen! - tördeltem a kezét 53 16| király!~- Igen... igen, igen! - tördeltem a kezét szorongatva.~- 54 16| én is könyörgök érted!~- Igen, igen! Drága Sándorkám, 55 16| könyörgök érted!~- Igen, igen! Drága Sándorkám, kedves 56 16| sétáltam. És az idő telt.~- Hát igen - tűnődött el a sógorom 57 16| valódi arisztokratánál. Igen, hát itt az a meghívó! Beszéljétek 58 16| keservében), hogy végre kimondja; igen, az itt élő jogász fiától 59 17| lehetne maradni így. Nem is igen beszéltek rólam s az életem 60 17| innom az életem poharát.~Igen, postásné leszek én is valami 61 17| Hát nem gyanította rajtam? Igen, most már mindenképp hozzá 62 17| csak az ne múlna el soha... Igen, nekem még van egy kicsi, 63 18| éreztem ehhez a dologhoz. Igen, ez való nekem, minden hivatal 64 18| olyan közelről, mint őt. Igen, csakugyan úgy éreztem már, 65 19| bátya meg azalatt elvett igen messzi földről valami gazdag 66 19| simultunk össze. Éreztük valami igen nagy, rettenetes és rohamos 67 19| szaladt.~- A Zimán-ház is?~- Igen, bizony. Az eleje! De a 68 19| dolog volt ez. „Szökés”!... igen, így kell csak nevezni az 69 19| erőmből ezt akarjam tőle.~Igen, itt laktam már, és semmi 70 19| tudtam akarni erősen, mindig. Igen, a feleségévé kell lennem; 71 20| gyöngymantillákért kapott forintocskákat. Igen, így kellett gondoskodnom... 72 20| családfői formák és gondok alól. Igen; hiába... a férfiaknak meg 73 21| én az életemről; vagy ha igen, hát lehetett-e másképp? 74 21| törődés, bajok, nyűgök. Igen, de ő nincs benne úgy, mint 75 21| holdbeli szőlőskerteket? Igen, én már ilyen gazember, 76 21| marasztom, visszatartom... igen, így még mindig tudok hatni 77 22| ujjakkal. - Maga... maga, igen... ha megkapott volna!... 78 22| napirendre tértek fölöttünk. Igen, az apjuk könnyelműségéből 79 22| keresett, és itt voltam én. Igen... hisz ő agglegénykorában 80 22| munkája verítékét. Hisz igen, a szegénység volt a fő 81 23| szedett világnézetükkel... Hát igen, én végig merem gondolni 82 23| nyers és kemény igazságait. Igen, az anyaság sem csupa ösztön; 83 23| a szegény apja iránt... igen, igen, az apjára hasonlított 84 23| szegény apja iránt... igen, igen, az apjára hasonlított és 85 23| ó, igaz, bocsásson meg. Igen, ez második férje. A szegénység, 86 23| meg -, az sok, nemde?... Igen, igaza van, a gyerekek, 87 23| felálltam, hogy bemegyek. Igen, féltem, hogy valami szavával 88 24| rajtam; a magam életének, igen, ez tán nevetség, a jövendőmnek 89 24| hónapi vendéglátásra se igen számíthatnék sehol?~Az anyám 90 24| részvétteli gondviseletben... Igen, ez is eljött!... Az asszonylétem 91 24| izzó akarata mögött? Lehet, igen... tán én magam is! Már 92 24| valót! Szegény Rozverics!... Igen, mióta elment, az én lelki