Fejezet

 1 1 |         csomóban - a tornác aljában a szegény kis portulák közt néhány
 2 2 |       szándékosan csúfoltam, lenéztem szegény Rombertáró királyt, noha
 3 5 |           sarkában. Milyen áldott jó, szegény kis lélek volt ez a póznahosszú,
 4 6 |              észrevenni az ilyeneket. Szegény, vénülő két Tyukody kisasszony,
 5 6 |                 kilincsel ki magának, szegény kis jószág. És mégis azt
 6 6 |              temetésen is mindenki. A szegény, korán elhalt felesége idején
 7 8 |          gróféból!~- Így felizgatni a szegény asszonykát, hogy tudhatják,
 8 9 |           szépségeké. Jenő így!... Ó, szegény, szegény! De megütött -
 9 9 |              Jenő így!... Ó, szegény, szegény! De megütött - és most -,
10 9 |               elküldjétek hamar azt a szegény bolond fiút, aki lángra
11 12|                már régen letárgyalták szegény Telekdy Pétert az összes
12 13|             varrt. Menyasszony volt a szegény kis szeplőkirályné, ahogy
13 14|               tán többet se látom, de szegény kis öcsémnek hasznára lehet!”~
14 14|         kimerült vagyok!~- Ó, kedves, szegény, kedves, szépséges kis boszorkaasszony!
15 14|            nyilalt belém a sajnálat. „Szegény, szegény jó uram!”~Már csak
16 14|           belém a sajnálat. „Szegény, szegény jó uram!”~Már csak zavarosan
17 14|              Ne bántsd, hadd játsszék szegény!” - mondta az apja csendesen.
18 15|              régi otthonomtól, ahol a szegény halottam vére csöppent a
19 15|            már biztosan tudom ezt. Ő, szegény, aki oly régen pihen már,
20 15|               emberek szemében. Pedig szegény Sándorka öcsém úgysem lett
21 15|  rosszakarattal. „Alig földelték el a szegény urát, a nagyravágyás áldozatát,
22 15|          mindenki ártalmamra lehetne, szegény, másokra szorult özvegynek,
23 15|              akkor az én próbálatlan, szegény fejem felett.~- Legjobb
24 15|              értetlenül bámult rá. Ó, szegény, szegény kis árva! Egy héttel
25 15|     értetlenül bámult rá. Ó, szegény, szegény kis árva! Egy héttel ezelőtt
26 15|             mint hogy odaadjam, és ő, szegény asszony jó, gyöngéd lelkű
27 15|            szeretetnek még, amilyen a szegény jó uramé volt. De hol? Horváth
28 15|       átbérelte tőlem Melanie, valami szegény, őrült testvérbátyja számára.
29 15|               lombtalan fákat, amiket szegény Jenő ültetett, s a málnabokrok
30 16|            hónapjában felvitt egyszer szegény Jenő egy hétre színházlátni,
31 16|                magadhoz jöttél-e már, szegény kis özvegykém?~Pedig nem
32 16|            keres kevesebb pénzt, mint szegény uram az utolsó időben. És
33 16|        Angyalföldre. És viszontláttam szegény kis öcsém vékony arcát,
34 16|           előtörtek a könnyek -, a te szegény testvéred, aki mindig szeretett
35 17|               zsongták körül a mi két szegény, csüggeteg asszonyfejünket.~-
36 17|               mondta lassan, fáradtan szegény Tomanóczy Anna.~- Hát már
37 17|           hova tegyem? Borzasztó ez a szegény Anna! Nem öregebb, mint
38 18|             Egy percre eszembe jutott szegény nagyanyám sokszori mondása: „
39 18|        magától kallódott el, minthogy szegény Tomanóczy Anna, az inácskói
40 18|            sok huszárcsínyje meg... a szegény Vodicska holta utáni zavarok
41 18|              tán nem is tehetett róla szegény... De a menyasszonya egészen
42 19|              a megyebizottságba, és a szegény uramat hirtelen pálfordulással „
43 19|             járt harmadéve, nyugodjék szegény, hogy az itt bujkál a nép
44 19|           hetekben is ráért lezuhogni szegény fejemre.~- Mit szóljak? -
45 19|               Megint rabja voltam; én szegény asszonyéletem!... megint
46 19|         kényszerhelyzetbe kerüljek; a szegény leigazolt és megalázott
47 20|               dédelgetett, vigasztalt szegény Vodicska Jenő engem ebben
48 20|               én is ezt, de nagyon is szegény és elhagyott voltam!...
49 21|            efféle granszenyőr is a mi szegény házi konyhánkhoz.~- Mit
50 21|          hallom meg a viselt dolgait. Szegény! Maga a pojácájuk talán...
51 21|                  Bezzeg nem szerették szegény Jenőt, mert különb volt
52 21|   tehetetlennek; mikor tudják, hogy a szegény családja nyomorogja ki otthon.
53 21|           beszél.~- Bizony, szánom is szegény jószágokat. Maga fogja nevelni.~-
54 21|             lettek. Milyen más volt a szegény első uram szinte bocsánatkérő,
55 22|              hogy egy ilyen egyszerű, szegény cívis kegyelemkenyerére
56 22|               mondta. Akkor lefeküdne szegény magától...~Milyen csodálatosan
57 22|   tisztaszívűek tudtak maradni ezek a szegény kis jószágok ebben a szörnyű
58 22|            megzúzódtunk! Ő is bizony, szegény! Most már, sok belégondolás
59 22|                mindmái napig) ehhez a szegény, könnyelmű, kedves kis életszépséghez;
60 22|              temetési tisztességadás. Szegény, szegény! Mindenkihez szeretetre
61 22|              tisztességadás. Szegény, szegény! Mindenkihez szeretetre
62 22|             asszony lettem mégiscsak, szegény fejem! Az élet szatírája!...
63 22|         árokszélen túl a temető, ahol szegény Vodicska sírja meghorpadt
64 22|           hitvallása ebben valamikor. Szegény fantaszta! Könyvekkel körülbástyázva,
65 22| fajtájahanyatló, romló és kevert vérű szegény testében, a doktorok csak
66 22|            megemészteni se tudja már, szegény!”... Bámultam anyámat sokszor;
67 22|               adtam ingyen egy kitűnő szegény diáknak, hogy gimnáziumra
68 23|             és öröksége... Egy ízben, szegény Vodicska anyósom halálakor (
69 23|  ellenérzéseimre bizonyos percekben a szegény apja iránt... igen, igen,
70 23|             ezelőtt jártam itt, mikor szegény Jenő kénytelen-kelletlen
71 23|                  Anyámék felé mentem; szegény Telekdy Péter nagyon utolsókon
72 23|          szelíden és ártatlanul, mint szegény kisgyerek. Csaknem négy
73 23|           Mióta két esztendeje elholt szegény asszony mellőlem, úgy élek,
74 23|               odamentem a zongorához. Szegény, vén szerszám, rám vicsorította
75 23|              vizesíti el a szemét?... Szegény!... Talán most oda kellene
76 23|          ebből már nincs kiút.~Mi két szegény, szerencsétlen ember!~ ~
77 24|           alól, azt az alapot, amiért szegény grószi egy életen át küzdött
78 24|        egyhangúság ölte és butította. Szegény anyósom életében folyton
79 24|       forintommal - Isten áldja meg a szegény anyám eszit haló porában
80 24|          mindenféle limlom könyvet, a szegény Péter uram örökségit, amit
81 24|                  De mit kezdek majd a szegény maradék életemmel, hova
82 24|               semmibe sem avatkozott, szegény, soha. Most meg már mintha
83 24|               lyányom! Mi van avval a szegény, szerencsétlen emberrel?~-
84 24|            úgy! Neked ugyan kijutott, szegény asszony; ápolod, virrasztod;
85 24|               ezen a rongy világon! Ő szegény, sokat élt, sokat kóringyált
86 24|      tisztogattam a tehetetlen, béna, szegény emberi tetemet. Hát mégiscsak
87 24|             rám... és most már elmegy szegény... és mégis őutána leszek
88 24|               a mindenekfelett valót! Szegény Rozverics!... Igen, mióta
89 24|               nincs mit okoskodni!...~Szegény Dénes!... Mikor Képíró Zsuzsival,