Fejezet

 1 2 |           árultam el. Tudtam, hogy majd megint visszatérek hozzá,
 2 2 |         láttuk a cédulaház mögött. Majd dobni tanított verébre gumipuskából,
 3 3 |        tettető! Te híres gavallér; majd áthívom Kallós Ágnest, nézze,
 4 3 |        lecsukott szempillámra tűz. Majd megfordult, csendesen vette
 5 4 |         összefüggéseire, amik közt majd boldogulnom kell. Erős,
 6 4 |            tudja keresztülhajtani. Majd folytatja, lám, a fia; ügyvédi
 7 4 |   mindenért megfizet!”~- A férfiak majd mindig visszajönnek - mondta
 8 4 |            hallhatjuk soha itt!... majd latin fordításszövegekre
 9 4 |            végignézné a megyebálat majd, ha engem először visznek...”
10 4 |            az arcát, visszanézett, majd hirtelen megállt, és átsietett
11 5 |            hajladozott, felvonult, majd meg leült hirtelen. Ezt
12 5 |   Kolozsváron. Én fogom beszerezni majd, amennyiért nekem adnák!”
13 5 |          Jaj, tulipánt! Hogy húzza majd az én öcsém a lakodalmán!”
14 5 |            jófejű embernek mondta; majd később heves rokonszenvet
15 5 |         igaz-e?~- Ha férjhez adom, majd csak hivatalos lesz a lagzira,
16 6 |          és gyenge csömör.~Az idén majd szinte ugyanazok a fiatalemberek
17 7 |            Rosszul értett. Egyszer majd mégis be fogja látni, hogy
18 8 |           meleg, minden. „Mit szól majd az úr?...” - mondogatjuk
19 8 |           hordta utánam!...~Most - majd egy éve így van már, szinte
20 8 |          jut eszébe, elengedett.~- Majd kikapsz máskor, ha kifut
21 8 |         reggeli, dermedt csendjét, majd egy nyikorogva húzódó, fagyos
22 8 |      virágos ablakom nyílt. Délben majd hazajön a jó ebédre, kényelmes
23 8 |          fárasztod magadat! Semmi, majd engedsz belőle, gyermekem,
24 8 |        ezeribe egyszer! Jót akart! Majd kikoplalják maguk közt -
25 9 |          halkan járkál körültem. - Majd ajtók nyílása kívül, halk
26 10|            persze, ezen igyekszünk majd. Csak aztán a nyelvecskédre
27 11|       vizitjüket; hátha az asszony majd éreztetni próbálja velem
28 11|    gondoltam: milyen szép lesz, ha majd kikocsizom a pónikkal, Pityut
29 11|          vidéki fiskális.~- Rontja majd a mi dolgunkat! - mosolyogtam
30 12|        beléesve a komolykodásba. - Majd kiigazodik lassan, meglásd!
31 12|          akkor aztán el is kezdünk majd őérte dolgozni, neki gyűjteni,
32 12|          két fiú pénzéhez felvenni majd valamit, árverésen egy kis
33 12|          bolondítok össze Hanival. Majd meglátnád, hogy tudna más
34 12|            nem panaszképp mondtam. Majd csak... Magdi... majd lesz
35 12|     mondtam. Majd csak... Magdi... majd lesz ez máshogy is!... Te,
36 12|      valami nagy újságot is mondok majd neked! Egy titkot!~- Jaj,
37 12|            kisuram, hamar-hamar!~- Majd ha megérdemled elébb. Jó
38 12|       elégedetten nézett maga elé; majd pamutot gömbölyített nekem,
39 12|            egy-egy alkalomra. „Na, majd tehetem még én is egyszer!” -
40 12|            napfényében üldögéltem. Majd mindig mellettem vagy mögöttem
41 13|             Jolsvay meg az én uram majd -, bárhogy is, kötelezve
42 13| kiegyenlítődjenek. Azt hiszem, így majd tisztázódik a helyzet, a
43 13|            választás előtt. Azután majd... mindenesetre... és akkor
44 14|          vadásztársaság útja vezet majd másfél órányira - a vármegye
45 14|            paraszthímzést vásárol, majd játékokat válogat, és már
46 14|     bizonyosan. Nálunk ebéden volt majd mindennap egy-két rokon
47 15|     maszatos halovány kis arcára. „Majd megmondom én magát az én
48 15|           tépni őt a szívemről.~...Majd egy szeles hideg estére
49 16|          Mit keresek itt? Mindegy, majd, majd jön valami; fő az,
50 16|        keresek itt? Mindegy, majd, majd jön valami; fő az, hogy
51 16|             a pokol fajzatai, akik majd baloldalt állnak undok testtel.
52 16|        mennyek kapujáig elibém jön majd vele! Te is, te is fogsz
53 16|           vele! Te is, te is fogsz majd kapni ilyen ruhát, ha buzgón
54 16|           nem engedsz az ördögnek. Majd én is könyörgök érted!~-
55 16|          soká a tábori ágy szélén. Majd lassan vetkőztem a plüssrámás,
56 16|      persze, odalenn nagyot néznek majd; de mondd csak, mit adnak
57 16|           Kicsit hűvös volt velem; majd vacsora után apás szigorúsággal
58 17|  konyharuhának a kislányai számára majd), és huszonnyolc dagadó
59 17|            Csakugyan jó nekem! Na, majd megtudja még, ne féljen!...
60 17|     piszkos faluban. A pap kezdte, majd mindig az kezdi, aztán a
61 17|       nyíltan mindent. De nem baj! Majd meglátja még maga is, csak
62 17|      káromkodva, fogvicsorgatva is majd megveszekedni egy asszonyért.
63 18|       házhoz álljon”, és dolgozzék majd az apósával a gazdaságban,
64 19|           Van ezüst is néhány pár, majd előkeresheted, bár Júlia
65 19|         ide éppen a Sisera hadját! Majd előszeded, majd meglátod,
66 19|            hadját! Majd előszeded, majd meglátod, mi hol van! Nekem
67 19|           vagyon miatt!... Hogy én majd úgy megkedveltetem magam
68 19|           nehogy elhíreszteljenek, majd csak megérik ez magától.
69 19|         Hát most jöttek? Minden... majd szinte... hát látja! A Papszertől
70 19|            vállára hajtott fejjel, majd fázva riadtam fel a szürkület
71 19|           hogy az anyagiak... ejh, majd csak lesz valahogy! Az különben
72 20|            mennyi idő telt; bizony majd a fél életem. De így egészben
73 20|         látni, ha apróság csúszkál majd körülötte. De lássa, így
74 20|       bejön egy sváb Vállajról, az majd hoz!”~Nem tudtam mire vélni
75 21|            kis félszeg libaasszony majd elrepül, a nyelve is megoldózott
76 21|   engesztelve, és a fejemre tegye, majd lejjebb a derekamig csúsztatva
77 21|            hasonlítson az enyémre. Majd teszek róla! Erre még jó
78 22|     állatemberrel, mint maga? Hogy majd azok neveljék, akiktől most
79 22|             aki elbóbiskolt rajta; majd kuruzslásra mindig hajlamos,
80 22| csináljatok ti semmit a ház körül; majd főzök, seprek, takarítok
81 23|           Pillanatokig maradt így, majd megfordult, és lassan felém
82 23|        kicsi íróasztalfiókba, hogy majd őrizgesse becses, bús emlékül
83 23|             hogy kincsünk lehessen majd az emlékezet, hogy szépen
84 23|          hogy szépen gondolhassunk majd az egészre vissza. Hát most...
85 23|            végit járom. Baj is az! Majd behoztok ide a megyéhez
86 23|        halottsirató hangulatomat. „Majd aztán, ha malacságokat kezdenek
87 24|         anyámnál!... De mit kezdek majd a szegény maradék életemmel,
88 24|    miatyánkot ölembe hullt kézzel, majd nesztelen lépdelve végigjártam
89 24|       kellett mennem sokszor, mert majd minden arramenő, ismerősök