Fejezet

 1 3 |           tudtuk megérteni egymást. Tán nem is alázatosabbak vagy
 2 4 |             ennyi az én világom, és tán belsőmben még most is ennek
 3 4 |        legfő értelme és magyarázata tán. De foglalkozott itt a szerelmesek
 4 4 |        színpadon játszanának, félig tán a figyelő szemek kedvéért.
 5 4 |            mint most az elmúltakon; tán akaratlan éppúgy kiszínesítve
 6 4 |           jutott eszembe egyszer -, tán el, messzire mennék innen?”...
 7 4 |      szavakba nem köthető gondolat. Tán csak most, elcsendesült
 8 5 |        ifjak egyik-másika kezdhette tán először emlegetni: „Isten
 9 5 |   gonoszkodásból-e, hiúságért, vagy tán akkor már igazán fellobbant
10 5 |              hogy a legelső leszek. Tán lett volna okom félni és
11 6 |         vagy csak találomra intézte tán. Nagyjában nemigen élték
12 7 |            az emberek mások voltak, tán különbek az otthoniaknál,
13 7 |            az emberek nyelvét.~Mama tán Telekdyt akarta féltékennyé
14 7 |           semmi bajom - feleltem -, tán csak fáradtnak látszom az
15 7 |        nyújtotta, kissé kedvetlenül tán, hogy nem folytathatja ezt,
16 7 |             is gyorsan jött mindez, tán magunk se bíztunk volna
17 7 |     Mostohaapa mellett nem volna jó tán neked sem; és a lányságból
18 8 |          szobákban, és rá se gondol tán, hogy én itt mennyit loholok,
19 8 |          engedékenységei elmúltával tán jobban még. „A lányok -
20 8 |             gondoltam, igaza is van tán. De rólam lerítt a hazugság,
21 8 |        volna, nem is akartam! Pedig tán jó dolog az, nehéz és szükséges
22 8 |          Nehéz volt az első félóra, tán mert én magam előre féltem
23 9 |       valakit.~- Aki már nincsen?~- Tán csak hogy ráemlékezni tudjak
24 9 |      története, vágya - fájdalma is tán!” - Tabódy csakugyan elkísérte
25 9 |      emlékszem - legszebbek voltak, tán minden! Ülni így védetten -
26 9 |      lehetek így egyedül, épp azért tán, mert szeret -, pedig gondolatban
27 9 |         lesz-e az valaha!~- Ej, na! Tán elvittek előled valakit.~-
28 9 |           engem, elhárított felőlem tán valami félelmes, válságos,
29 10|        félig tudott céllal mondtam; tán csak úgy asszonyos ösztönös
30 11|       apostolok bibliai episztolái. Tán három napon keresztül is
31 11|        országban mindenhol ismernek tán. De az idő tájt még Pesten
32 12|         olyan szemrehányásféle volt tán, akármilyen félénk és gyöngéd,
33 12|        máris olyan sokat költünk!~- Tán megint jött ma Kassáról
34 12|           kallódott már az eszéből; tán legfőbb bölcsessége volt,
35 12|           vele szemben mások előtt. Tán előttem leginkább - és Ilkán
36 12|           szinte elfelejtettem ezt, tán egész életemben sem gondoltam
37 12|           egyre jobban kifejlődött. Tán ez volt a szerencséje, nem
38 12|            uránál a föld kerekén se tán! - mondta akkor Horváth,
39 14|   visszagondolunk mind a ketten rá, tán öreg fejjel egyszer, és
40 14|         józansággal, holnap elmegy, tán többet se látom, de szegény
41 14|            és a nagy költekezést is tán; úgy hírlett, hogy elutaznak
42 14|              Szólt Jenő a hajdúnak? Tán be is nézhetek, hírt hozok,
43 14|          felindultság is reszketett tán ebben a mozdulatban. Akármilyen
44 15|           közömbös öregasszony; sőt tán akkor meg sem tudnék ebben
45 15|           és a jelenben a legtöbbet tán egy csésze jó kis meleg,
46 15|            aki oly régen pihen már, tán akkor lépett sorsa útjára,
47 15|          mostanában én is búcsúzom, tán jó időnyire a gyermektől;
48 15|     életbiztosításból térül valami; tán négyezer forint. Egyéb semmi.~-
49 15|            ment tovább az útján, és tán nem is gondolt többé velem.
50 15|      megcsókoltuk egymást. Ez örült tán legjobban, hogy most elmegyek.
51 16|      kalapot muszáj venni! Holnapra tán keríthet Gida olcsóbb páholyjegyet
52 16|         Átalakult, nem is emlékszik tán már a hajdani magára!~A
53 17|        ahogy ezt rejteni akarja. Mi tán el is mondtunk már egymásnak
54 17|            még minden jól áll neki. Tán irkált is már szerelmes
55 18| számbavevésen; kijjebb tolódtam, és tán ez fájt titokban! „Nem igaz,
56 18|      reprezentálás; most részt akar tán jobban venni a megyei életben.
57 18|         éjszakáról éjszakára. Ebben tán igaza volt Péternek; nagyon
58 18|            földig is néha. Istenem, tán nem is tehetett róla szegény...
59 19|              Régi, régi itt minden, tán több száz esztendős; az
60 19|           boldogtalan asszonynépek, tán kofák, egyszer letérdepeltek
61 19|          érte utol az ital mániája, tán csak éjszakai ébrenléthez,
62 20|        rajta, hogy hol hibáztam el. Tán mindenkinek az élete a természete
63 20|          bizony nem mai gyerek. Meg tán itthon ülőbb is lesz, meg
64 20|        ráböjtöl, meg Pócsra is megy tán búcsúra; hogy ne legyen
65 20|           testének, se lelkének! De tán sose is voltam! Ha elmentem,
66 21|             hajszálnyit nem lendít; tán egy kihullott szeget se
67 21|         másforma is volt akkor még; tán őt is, mint engem, eltompította,
68 21|        Megeheti - szóltam rá végre, tán rekedten az indulattól -,
69 21|         mondta, potyafráter vagyok; tán a maga rokonai fizették
70 21|         konokul, mert nem is tudva, tán én is féltem, hogy marasztalni
71 21|            a régi szeretője, akihez tán énrám, a házasságára panaszkodni
72 22|       állandó hóbortom; és ha néha (tán csak hogy ingereljen) védelmébe
73 23|           utcán; így szemtől szembe tán azóta se álltam vele; haj,
74 23|          egymással szemközt?~- Vagy tán az nem volt igaz, Endre,
75 23|          Magda! Furcsa is ez! Pedig tán ez lett volna az igazi.~-
76 23|           Dénes, és ebben a percben tán így is érezte.~- Ilyen asszony
77 24|            magam életének, igen, ez tán nevetség, a jövendőmnek
78 24|        ismerte őket, a jó grófnő is tán figyelmeztette rám, felkeresett,
79 24|       tábora? Hisz emberek vagyunk! Tán nem lett volna szabad így
80 24|      akarata mögött? Lehet, igen... tán én magam is! Már régen-régen
81 24|          hit és rajongás szép volt. Tán kár, hogy meg nem őrizhettem
82 24|     Csókolni akarta-e, vagy harapni tán, mi volt ez? A hűdött ember
83 24|          születésünk óta haldoklunk tán. És hova lesznek a lehervadt