| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 7 1 8 1 9 1 a 3947 abba 7 abbahagyja 1 abbahagyni 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3947 a 1922 és 1680 az 850 hogy | Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances a |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
501 5 | templomos, szelíd leánnyá Ágnes, a grószi kedvence; két évvel
502 5 | legjobban tudják!” - ez a gondolat látszott az egész
503 5 | velünkbánásán. Megérezte, hogy a mi módunk és minden eszközünk
504 5 | és nem zavarta anyámat a drága ruhák miatt. Tudta,
505 5 | tőle, jókedvűn köszönt be a csukott teraszra hozzám, „
506 5 | Hogy húzza majd az én öcsém a lakodalmán!” A vén Spach
507 5 | én öcsém a lakodalmán!” A vén Spach Náni hátikosárban
508 5 | Náni hátikosárban hozta a pénzes erdélyi katrincákat,
509 5 | ő is letehette bugyrát a verandán, ha jókedvbe lelte
510 5 | kávécskát kapott, és regélt a damasztabroszokról, háromesztendős
511 5 | visznek debreceni vásárba a lőcsei kereskedők. „Épp
512 5 | ami egykettőre eligazítja a sorsomat.~És mégis, tudom,
513 5 | És mégis, tudom, sok volt a véletlenség az első fellépésem
514 5 | minden apró neheztelést a vidéki, Pórtelky-féle atyafihaddal,
515 5 | legényfiai bejönnek és hangadók a farsangos alkalmakon. Az
516 5 | úgyse, Pórtelky Magdi lesz a legelső kislány az idén!”
517 5 | Anyám néhány vacsorát adott a tél elején, a kedvességével
518 5 | vacsorát adott a tél elején, a kedvességével olyanokat
519 5 | udvarolni kezdett az idő tájt a híres Széchy Pista. Akkor
520 5 | vonzotta, magához láncolta őt; a regényes, szerelmes leány
521 5 | filozófuskönyveivel. „Hogy kirí ebből a környezetből, milyen kellemetlen
522 5 | milyen kellemetlen mégis ez a vegyesség benne!” - gondoltam
523 5 | tradíciósan szép hódolás volt.~A megyebálra vittek először,
524 5 | megyebálra vittek először, a tubarózsás, uszályos, fehér
525 5 | felhőzte be finom rizsporával a vállaimat -, és amikor megálltam
526 5 | vállaimat -, és amikor megálltam a tükröm előtt, így, ünnepien,
527 5 | bennem komoly bizonyosságra a hit, hogy a legelső leszek.
528 5 | bizonyosságra a hit, hogy a legelső leszek. Tán lett
529 5 | homályosulhatnék! De én a szememben ennek a lendítő
530 5 | De én a szememben ennek a lendítő és ujjongó hitnek
531 5 | lendítő és ujjongó hitnek a ragyogásával léptem be a
532 5 | a ragyogásával léptem be a terembe, a sok lámpa fénypazarlása
533 5 | ragyogásával léptem be a terembe, a sok lámpa fénypazarlása
534 5 | voltam bátor és közvetlen a szemjátékra, kezdésben és
535 5 | vagy aggodalmas szemmel a többi leányt; úgy éreztem,
536 5 | vagyok, egyedül én, és minden a kedvemért! Nem volt helyes
537 5 | hosszú életre sugarazzák a rózsaszín derűt, enyhítő,
538 5 | súlytalan, lebbenő évek. Mintha a keringő ütemeire röpültek
539 5 | és forgok így álmomban; a régi, akkori divatos valcerek
540 5 | kedvvel ébredek olyankor.~A hosszú, forró szupécsárdások
541 5 | illett hozzám pedig! Közel a cigányhoz egy-egy nekem
542 5 | csendesül el körültem mindenki a teremben, hogy alig táncol
543 5 | összeolvadását minden mozdulatomnak, a vérem lüktetésének, a gondolatomnak
544 5 | mozdulatomnak, a vérem lüktetésének, a gondolatomnak is a muzsikával,
545 5 | lüktetésének, a gondolatomnak is a muzsikával, a tánc babonás
546 5 | gondolatomnak is a muzsikával, a tánc babonás bolondos lelkével.~
547 5 | és ha legmindenét adja is a szerelem, nem lehet több
548 5 | szerelem, nem lehet több a mozgások és szemek és hevületek
549 5 | Nagyon kacér! Mint a kéneső, olyan! Az élőfába
550 5 | dolog volt, hogy valaki a rosszallását, gáncsát éreztetni
551 5 | koma, közjegyző unokabátya; a grószi lekötelezettjei,
552 5 | lekötelezettjei, az anyám udvara; s a bajban mégiscsak összefutó
553 5 | minden jól áll neki! Ha a kis széket veszi magára
554 5 | anyámmal, és mindig ő volt a vizavím20. Én akartam ezt -
555 5 | Vodicska Jenőt megszoktuk a farsang végéig, hogy elmaradhatatlan
556 5 | árnyékunk legyen. Rábíztuk a belépőt s a legyezőket;
557 5 | legyen. Rábíztuk a belépőt s a legyezőket; szelíd gonddal
558 5 | rossz staffázs.21~Vacsoránál a mi asztalunknál ült, de
559 5 | énmellettem. „Mit akar ez a házitanító-fiú körülted,
560 5 | féltékenykedően másod-unokatestvéreim, a Kehiday fiúk. Vállat vontam
561 5 | és hogy kapott gyomorbajt a negyedik pohár bor után!
562 5 | csak úgy tud, hogy otthon a komód jobb sarkától indul
563 5 | rájuk, pezsgőbe mártottam a nyelvem, és belenéztem a
564 5 | a nyelvem, és belenéztem a Bankó prímás rám ragyogó,
565 5(21) | a festészetben mellékalakok (
566 5 | fojtott bánata lebegett a korhelyes asztal fölött;
567 5 | és révedve káprázott bele a szemem gyűrűje gyémántos
568 5 | tüzébe. Szikrázva játszott a vonót lendítő, sovány, barna
569 5 | küldte oda neki egyszer a hopmesterével, mert odakinn „
570 5 | odakinn „művész úr” volt a mi kényeztetett és kedvünkre
571 5 | Fölényes volt itt ebben a percben, egyetlen színjózan
572 5 | egyetlen színjózan szinte a pezsgős urak között, hódoló
573 5 | forrósággal éreztem meg benne a férfit. „Bravó!” - mondtam
574 5 | észrevehetően összevertem a tenyerem; mélyen meghajolt
575 5 | és hátrább vonult, míg a kontrás körüljárt a tányérral.
576 5 | míg a kontrás körüljárt a tányérral. Nagyobb pénzdarabok
577 5 | barommá butulnak. Sohase lesz a magyar emberből semmi!...~„
578 5 | mérgétől. Ha nem táncol, a lába kis hibája miatt van.
579 5 | fordultam. Lágy, meghatott volt a hangja a tavaszi csendes
580 5 | meghatott volt a hangja a tavaszi csendes éjszakában,
581 5 | most csak ő kísér haza; a többiek ma mind eláztak.~„
582 5 | kedvetlenséggel.~Hamar kihevertem ezt a jó, kényelmes párnák közt
583 5 | meghíva Béltekyékhez.~Otthon a házirend miutánunk igazodott,
584 5 | öltözködéseink szerint. A két fiúhoz néha berontott
585 5 | berontott Zimán Pista bátyánk a konyhaházba; harsogott és
586 5 | ferde állásra nyomorítva a fejet; időnként megrándult,
587 5 | hosszan és tűnődve nézte a fiú vézna képét, nyugtalan
588 5 | tekintélyes, elegáns úri főpap a családban.~- Persze, pápista
589 5 | dühöngött néha, megsejtve a szándékát Ábris nagybátyánk,
590 5 | nagybátyánk, az apám testvére. A Pórtelkyek mindig reformátusok
591 5 | törvény szerint ez lett volna a két fiú felekezete is. De
592 5 | és anyám is megbecsülték a maguk katolikus vallását
593 5 | és mindenestül mégis erre a világra valóságát.~- Gyönyörű
594 5 | keménykedett Ábris bátyám a deres szakállát húzogatva. -
595 5 | Hallom már, mit főztök, ezzel a csirkével mit szándékoltok.
596 5 | kicska... Vodicska lesz a vődurad, igaz-e?~- Ha férjhez
597 5 | majd csak hivatalos lesz a lagzira, sógor! Maga dolga,
598 5 | nevetgélt gonoszkodva a bácsi és rám nézett élesen. -
599 5 | apró diákgyerek voltam a normális iskolából. Mondták
600 5 | normális iskolából. Mondták a pajtások a pedellus kapujában
601 5 | iskolából. Mondták a pajtások a pedellus kapujában kijövetkor:
602 5 | Gyertek, fiúk, gyertek a kispiacra, verik a vén Vodicskát! -
603 5 | gyertek a kispiacra, verik a vén Vodicskát! - Tudod-e,
604 5 | kisgalambom, ki vót? Ennek a mostani, peckes vén földszabdalónak
605 5 | jobbágy, néha be-befogta a kerülő, mert galambtojást
606 5 | mert galambtojást lopott a Vadas-erdőn. Ott volt a
607 5 | a Vadas-erdőn. Ott volt a deres a piacon!...~Végre
608 5 | Vadas-erdőn. Ott volt a deres a piacon!...~Végre mégis felvetette
609 5 | Végre mégis felvetette a fejét nagyanyám, és haragos-keményen,
610 5 | haragos-keményen, kihívóan a vendég szeme közé nézett.
611 5 | vendég szeme közé nézett. A kisebb jelentőségű nemescsalád,
612 5 | jelentőségű nemescsalád, a Zimánok örök oppozíciója
613 5 | oppozíciója villant fel a tekintetében, a hatalmasabb,
614 5 | villant fel a tekintetében, a hatalmasabb, hetykébb haddal,
615 5 | oktalan beszédeknek, sógor! Az a fiatalember az én házam
616 5 | eltarthat egy asszonyt holtig a jég hátán is ebbe’ a rossz
617 5 | holtig a jég hátán is ebbe’ a rossz világba. Az apjuk
618 5 | egyik fél sem említett; a rejtett rugókkal. Ábris
619 5 | maradt, feleségül kérte a szépséges sógornőt. Ő is
620 5 | volt egy leánygyerekkel. A váratlan kosár óta sohasem
621 5 | sohasem szűnt meg teljesen a gáncsoskodó ellenséges állásfoglalása;
622 5 | elhalt öccse gyerekeiért, a család jólétéért akarta
623 5 | grószi olyan heves-hirtelen a Vodicska fiú védelmében.
624 5 | Vodicska fiú védelmében. Hogy a tél végén már volt valami
625 5 | házassági terve énvelem, s a sánta lábú Kendy Elemérrel,
626 5 | hirtelen valami keserűség a tehetetlen voltom, lányi
627 5 | visszafojtódott hamarosan a családi fegyelem és szokástisztelet
628 6 | 6~Még csak a második farsangom volt ez;
629 6 | idén majd szinte ugyanazok a fiatalemberek járták a táncot,
630 6 | ugyanazok a fiatalemberek járták a táncot, de egy-kettő vőlegény
631 6 | egy-kettő vőlegény lett a tél elején; hivatalnokok,
632 6 | megyéből hozott feleséget; a nagyobbik Reviczky lány
633 6 | egész. Még élvezni tudtam a tánc szédületét, de utána
634 6 | utána már eszembe jutott a Telekdy fanyarkodása néha: „
635 6 | ez az együgyű ugrálás, ez a rángatódzó éjszakai robot?
636 6 | Cél ez?”~Az volt éppen a baj, hogy már nem önmagáért
637 6 | hogy már nem önmagáért a ragyogás, szereplés, keringés
638 6 | gondolnom már: vittem-e előre ma a dolgomat, közelebb jutottam-e
639 6 | dolgomat, közelebb jutottam-e a köteles célhoz: férjhez,
640 6 | változott meg lassankint a levegő; ingerültséggel,
641 6 | hogy nadályt ragasztottak a nyakukba a lápból, báli
642 6 | ragasztottak a nyakukba a lápból, báli készületül. „
643 6 | Skrofulások24 vagyunk, lelkem!” S a társaságunk azon mulatott
644 6 | hogy förmedt rá Erzsus, a hosszú, szótlan csárdásügetés
645 6 | csárdásügetés közben egyszer csak a táncosra, jó ecsedies hangsúllyal: „
646 6 | milyen keservesen hívta a húgát egyszer a petrezselyemárulásból,
647 6 | keservesen hívta a húgát egyszer a petrezselyemárulásból, savanyú
648 6 | petrezselyemárulásból, savanyú vigaszul a narancsosbódé felé: „Gyere,
649 6 | Lelkem, nem értettem jól ezt a nevet! Család?”~Furcsa volt
650 6 | hahotával teszik nevetségessé a familiáris gőgöt. Ez a Telekdy
651 6 | nevetségessé a familiáris gőgöt. Ez a Telekdy tanítása, gondoltam,
652 6 | mindennek olyan könnyen a hatalmába kerül!~Pedig mindebből
653 6 | hozzámelegedtek már minálunk ahhoz a gondolathoz, hogy Vodicska
654 6 | gondoltam néha elámultan -, hogy a jövőm, az egész sorsom ennyire
655 6 | az egész sorsom ennyire a véletlenen múlik! Hogy ki
656 6 | ki van éppen kéznél? Hogy a velem együvé való, korú
657 6 | mint eleinte! Éreztem néha a furcsa szorongást: ha megszoknák
658 6 | szorongást: ha megszoknák végképp a lényem, a különösségem,
659 6 | megszoknák végképp a lényem, a különösségem, ha elkopna,
660 6 | más foglalná el egyszer a helyem! Nekem már gyilkos
661 6 | mindig két-három gavallér a következő táncom. Ünnepelt,
662 6 | hasonlítgatom az akkori magaméhoz. A legkisebbik most tizennyolc
663 6 | várhat, tervelhet, örülhet a jövőnek, melyet saját kezébe
664 6 | szándéka nincs még; csak a kis izgalmak, ünnepek és
665 6 | nem ismertük az ilyet...~A nyár hónapjaira az anyám
666 6 | fiatalabb nővéréhez küldték.~A nagy, sokszobás, összevissza
667 6 | lány mindig tanyázott itt a rokonságból, és mindennapos
668 6 | rokonságból, és mindennapos volt a vendégjárás messze a környékről.
669 6 | volt a vendégjárás messze a környékről. Régimódi, külső
670 6 | uralkodott itt, és falusi bőség. A vendégeket valami bölcs,
671 6 | hagyó rendszerrel kezelték, a két vadszőlős teraszon naphosszat
672 6 | félnapokon se’ került elő a méhesből, gyümölcsösből,
673 6 | gyümölcsösből, kenderföldről, az ura a cséplőgép mellett tanyázott,
674 6 | cséplőgép mellett tanyázott, a magtárban vagy a „dohányban”,
675 6 | tanyázott, a magtárban vagy a „dohányban”, a sok apró
676 6 | magtárban vagy a „dohányban”, a sok apró gyerek elveszett
677 6 | sok apró gyerek elveszett a béresekéi közt, kazlak alatt,
678 6 | sajnált semmit, dúlásig volt a jóból, seregestül az evő,
679 6 | költöttek, edényt, poharat a hátas erdélyi oláh hordott,
680 6 | hátas erdélyi oláh hordott, a belső tálakat is megdrótozták,
681 6 | megdrótozták, ha törtek, a súrolt padlón sávos rongyszőnyegek
682 6 | örökös sürgős munkában éltek a háziak mind. A baromfiudvar,
683 6 | munkában éltek a háziak mind. A baromfiudvar, a gyümölcsös,
684 6 | háziak mind. A baromfiudvar, a gyümölcsös, a tejgazdálkodás
685 6 | baromfiudvar, a gyümölcsös, a tejgazdálkodás meg zöldséges
686 6 | lélegzetét lefogta és elfoglalta a nénémnek, és közben minden
687 6 | minden évben volt kicsinyje; a bácsi hajnalban kelt, talpon
688 6 | Plajbász, papiros nemigen volt a háznál, a zsákok számát,
689 6 | papiros nemigen volt a háznál, a zsákok számát, munkások
690 6 | nyereményt, árakat csak úgy a fejében tartotta, vagy csak
691 6 | tarhonyát gyúrtak, zsírmécsesnél a szolgálók danolva szőttek-fontak
692 6 | hajnalig. Pedig már volt akkor a városi boltokban mindezekből
693 6 | csak dolgoztak, szokásból a híréért, mert pihenés, ábrándozás,
694 6 | dámáknak való. Ilyet, ezt a világot is ismertem én még!~
695 6 | lenézéssel hagyták, hogy éljük a világunkat kedvünkre. A
696 6 | a világunkat kedvünkre. A rengeteg nagy kert végében
697 6 | oda mindig elvonulhatott a hőség elől egy-egy csapat
698 6 | vallomások, gyöngéd kérdések a fekete krétával. Kérdés,
699 6 | ha még megvan valahol az a vén kerti asztal, ha valaki
700 6 | megint, soha el nem felejtem. A télről ismerős fiúk jöttek
701 6 | öreg jegenyefák sora vezet a háztól az országút felé,
702 6 | gyönyörű, teljes holdvilágban. A messzi szérű felett ezüstben
703 6 | felett ezüstben csillámlott a búzaszagú, nyári por, nagy
704 6 | hallgatásban voltunk mind, a tücskök muzsikáltak; egy-egy
705 6 | lejjebb eresztette vállán a gereblyét. Jó előre mentünk
706 6 | gereblyét. Jó előre mentünk a többitől Tabódy Endrével.~-
707 6 | menni, menni szépen. Maga a karomba karolna, egyszerre
708 6 | tovább az ember!~Elhalkult a hangja, fojtott vagy meghatott
709 6 | nagyon gyöngéden megfogta a csuklóm a karperec fölött.
710 6 | gyöngéden megfogta a csuklóm a karperec fölött. Szelíden,
711 6 | lágy szédület szálldosott a fejem körül, ezüstös, fátyolos
712 6 | fátyolos pára; csak mentünk. A fasor végén voltunk, a szérűskert
713 6 | A fasor végén voltunk, a szérűskert sövénye eltakart.
714 6 | mégiscsak hátrább csüggedt fejem a karján, az ajaka elől, hátrább
715 6 | lihegő lélegzéssel, míg a nénémet s a többieket bevártuk.~
716 6 | lélegzéssel, míg a nénémet s a többieket bevártuk.~Emlékszem,
717 6 | bevártuk.~Emlékszem, mind a ketten nagyon szótlanok
718 6 | Későn délelőtt találkozott a társaság a verandán, új
719 6 | délelőtt találkozott a társaság a verandán, új vendéget vártak,
720 6 | erősebben szorította meg a kezem, és a szemembe próbált
721 6 | szorította meg a kezem, és a szemembe próbált nézni.
722 6 | Egyiket sem viszonoztam.~Azon a héten még meglátogatott
723 6 | meglátogatott Vodicska Jenő. A szolgabíró hozta ki a kocsiján,
724 6 | Jenő. A szolgabíró hozta ki a kocsiján, és bemutatta a
725 6 | a kocsiján, és bemutatta a háziaknak; elmondták, hivatalból
726 6 | nagyanyáméktól. Nyájasan fogadta a néném, tudtam, hogy az otthoniak
727 6 | említették már nekik levélben a dolgot. De a bácsi mégis
728 6 | nekik levélben a dolgot. De a bácsi mégis tartózkodón
729 6 | öcsémezte, nem tegezte le, mint a többieket. Az ebédnél csodálkozva
730 6 | délután, és végigsétáltunk a kerti úton, a köszméték
731 6 | végigsétáltunk a kerti úton, a köszméték között.~- Igen!
732 6 | érzésem, hogy most mind a ketten ostobának tarthatjuk
733 6 | is kellett volna?~Később a lugasban egy verset mondott
734 6 | hallottam legelőször ezt a verset, mintha tetszett
735 6 | röstelkedésformát éreztem a fellengzőssége miatt. Megkért,
736 6 | nem rosszul éreztem magam a közelében, de zavart egy
737 6 | közelében, de zavart egy kicsit a háziak s a többiek idegensége
738 6 | zavart egy kicsit a háziak s a többiek idegensége iránta.
739 6 | meghalt végre az öreg Telekdy, a gőgös, pazarló, híres földesúr. „
740 6 | pazarló, híres földesúr. „A vén gonosz!” - mondogatták
741 6 | mondogatták megyeszerte és a temetésen is mindenki. A
742 6 | a temetésen is mindenki. A szegény, korán elhalt felesége
743 6 | préda, durva ember volt, a falu minden parasztleányát
744 6 | annak, aki ellenszegült. A tüdőbajos fiatalasszony
745 6 | amit holta után meglelt a rokonság, sokszor van ez: „
746 6 | én egyetlen fiamból, ha a szemem lehunyom?” A fiú
747 6 | ha a szemem lehunyom?” A fiú nagyocska volt akkor
748 6 | kérdezte, vizsgázik‑e? Később a tiszteletes fiával küldte
749 6 | ne legyen. „Tönkretette a szerencsétlent!” - mondogatta
750 6 | kártyabarlangot csinált a kúriából, őrült orgiákat
751 6 | orgiákat rendezett, ahol a fiatal béresasszonyok, lányok
752 6 | székben tologatták csak; de a szép, rossz, öreg feje ép
753 6 | kitagadással fenyegesse a nagy, embernyi fiát - így
754 6 | pompával. Így hát vége volna a tilalomnak!~ ~
755 7 | csodálkozta, tudakolta a nagyanyám idegenkedő, hallgatag,
756 7 | békétlen levegő volt most a családban, olyan robbanás
757 7 | kíméletlen módon bírálta a férfiakkal bánásomat; azt
758 7 | mondta, ügyetlen vagyok, a fogásaimat kitanulták már,
759 7 | már, hogy senkit, még ezt a Vodicskát sem tudom lekötni,
760 7 | lekötni, megtartani. Ez a két szó milyen gyakori volt
761 7 | mindennél sértőbbnek ezt a vádat? Tudtam pedig, hogy
762 7 | igazságtalan.~Így fogtunk a táncrobotba megint. Telekdy
763 7 | most gyászban volt, meg a dolgai után járt, amik -
764 7 | mondták - zavarosan szakadtak a fejére az eladósodott, könnyelmű
765 7 | gondolatával az anyámnak, lementünk a nagy debreceni juristabálra.
766 7 | másféle emberek újsága. A drága, előkelő vendéglőbe,
767 7 | báró Pórtelkynének címezték a meghívót, és mi nem mondtunk
768 7 | hagytuk e hiedelmet, és a mágnások colonne-jában táncoltuk
769 7 | colonne-jában táncoltuk a négyeseket. Egy Pongrácz
770 7 | kicsit nőiesen mozogtak, a kiejtésük idegenes volt,
771 7 | idegent. Néha végignéztem a hajnaltájt is hihetetlenül
772 7 | hihetetlenül friss ingmelleken, a szinte rájuk öntötten jó
773 7 | öntötten jó szabású frakkokon, a nagyon finom selyemmel bélelt
774 7 | bélelt fecskeszárnyakkal, le a tükörfényes lakkcipőkig,
775 7 | másnap visszautaztunk. Ezt a dolgot oktalan, szeles bolondériának
776 7 | komolyan megharagította. A legközelebbi vacsoránkra
777 7 | ott volt, és mellettem ült a kis sarokdíványon, ahol
778 7 | magunkra. Hát rajtam volt a sor. Néhány lány meg asszony
779 7 | csendesebben ment, mint egyébkor. A zongora mellett Kallós Ágneske
780 7 | az István menyasszonya. A nagybátyám gyengélkedőn
781 7 | gyengélkedőn járt körülte, bár a jegyességük nem volt nyilvános
782 7 | ezt hát megcsinálták a hátunk megett! Eszembe jutott,
783 7 | Eszembe jutott, hogy István a napokban anyagiakról beszélt
784 7 | mellett egy vacsora után, míg a grószi kötőtűi egyenletes,
785 7 | nyugodt mozgással csillogtak a lámpafényben. Én lopva felfigyeltem
786 7 | lámpafényben. Én lopva felfigyeltem a számokra; hogy mennyit fogyatkozott
787 7 | mennyit fogyatkozott meg a mi pénzünk nevelési költségek,
788 7 | örökrész gyanánt őt is meg a két nővérét. Mama erőlködve,
789 7 | vagyon. És először támadt az a határozott érzésem, hogy
790 7 | minket jól elintéznek, a két fiú már szemináriumban,
791 7 | bennem az első kiábrándulás a családom nagyra tartott
792 7 | Vodicska már néhányadszor a szalon e csendes sarkában. -
793 7 | meghat-e, vagy feszélyez a gyöngédsége. De nagyon szerettem
794 7 | Magda? Hát ne szégyellje a könnyes szemét! Lássa, lássa,
795 7 | mégis én ismerem magát a legjobban itt. Maga sokkal
796 7 | itt. Maga sokkal különb a környezeténél, értékesebbnek,
797 7 | született, nem való ebbe a léha, hetvenkedő, cinikus
798 7 | zavar volt bennem ebben a percben. „Talán igaz ez,
799 7 | igaz!” - dobbant fel valami a bensőmben. Senki, sohasem
800 7 | gúnyos szégyenkezés bennem a könnyeim, az elérzékenyülésem
801 7 | professzor! - türelmetlenkedett a másik énem. - Hogy mer bíráskodni
802 7 | énem. - Hogy mer bíráskodni a hozzám tartozók felett?
803 7 | sem vagyok elég jóravaló a maga ízléséhez. Miért is
804 7 | mondta, és csendesen ingatta a fejét. - Rosszul értett.
805 7 | mégis be fogja látni, hogy a legigazibb barátja én voltam.~
806 7 | Az elsötétült szobában a zongorámra borultam, és
807 7 | sírtam.~Pár nap múlva volt a Gazdaegylet estélye, ezen
808 7 | ezen az ártatlan néven a farsang első nagy és leginkább
809 7 | zártkörű bálja. Hanika, a Lipi szenzál27 varróleány
810 7 | újította, áthúzta, frissítette a pompás ruhánkat a debreceni
811 7 | frissítette a pompás ruhánkat a debreceni bál után. Anyám
812 7 | crême céleste28-tel bekenni a karjaimat s a nyakam, a
813 7 | tel bekenni a karjaimat s a nyakam, a hajam vuklikba29
814 7 | a karjaimat s a nyakam, a hajam vuklikba29 sodorni
815 7 | kesztyűt húzni éjszakára.~A bálon ott volt az egész
816 7 | társaság három vármegyéből; de a városiak közül csak mi,
817 7 | közül csak mi, Kallósak, a Reviczkyek s a Zimánok.
818 7 | Kallósak, a Reviczkyek s a Zimánok. Az uradalmiaknak
819 7 | minden évben szokás volt a forma kedvéért meghívókat
820 7 | és kijárta, kiügyeskedte a szíves fogadtatást néhány
821 7 | jött. „Asztallábhoz kötötte a mami, nem ereszti!” - mérgelődött
822 7 | mindig az elsők közt vagyunk.~A szomszéd megyeiek egy csapatban
823 7 | gyönyörködjenek. Szálltam a szép, karcsú legény karján
824 7 | és arra gondoltam, hogy a tánc öröme máig szegényes
825 7 | igazi, most tudtam csak meg a jelentését. Eddig csak a
826 7 | a jelentését. Eddig csak a testem ringott, és kábult
827 7 | testem ringott, és kábult el, a vérem káprázata szállt körültem
828 7 | csalóka mámorban; de most a lelkem legmélyén, legigazabban
829 7 | akkor is komolyan vett, a nyáron.~Szántszándékkal
830 7 | Szántszándékkal álmodtam vissza a jegenyéket és a holdvilágot,
831 7 | álmodtam vissza a jegenyéket és a holdvilágot, az ezüstszínű
832 7 | holdvilágot, az ezüstszínű port s a messzi, messzi mezőt. Most
833 7 | illatosan repült, szállt minden, a fiatalság, az öröm... Egyszer,
834 7 | az egyszer még!~Szédülten a fáradtságtól és mámortól
835 7 | fáradtságtól és mámortól értem a helyemre. Endre anyámmal
836 7 | udvarias szót. „Ó, persze, a nyíri Tabódyakból! Csak
837 7 | nyíri Tabódyakból! Csak nem a Pásthy Anna fia? Lehetetlen!
838 7 | anyjával együtt voltunk a nevelésbe!”~Csárdásra zendült,
839 7 | ült egész este, és csak a négyest engedte táncolni
840 7 | nagy kegyesen. Csak mikor a szupécsárdás véget ért,
841 7 | biztosan, hogy vélekedjék a dologról.~- Szeretem, szeretem,
842 7 | makacsul, és magához szorította a karom. Bolond és boldog
843 7 | boldog és fájó és új volt ez a szó, olyan meglepő és különös,
844 7 | csónak” - gondoltam, amíg a karján végigsétáltam a báli
845 7 | amíg a karján végigsétáltam a báli termen.~- Magda - súgta
846 7 | Magda - súgta fülembe a vacsoránál, mikor az első
847 7 | édesen nyillalt belém ez a nagy, eleven, szent búbánat.
848 7 | búbánat. Nem adtam volna a világon semmiért.~Anyám
849 7 | Semmi biztosat nem tudtunk a magunk és egymás jövőjéről,
850 7 | volt egész életemen át ez a pár balgatag óra.~Háromkor -
851 7 | pedig javában állt még a bál - mama komolyan intett
852 7 | hazamegyünk. Tabódy észrevette már a rosszallását.~A kijáratig
853 7 | észrevette már a rosszallását.~A kijáratig kísért bennünket,
854 7 | kezet csókolt, és hosszan a szemembe nézett. Tudtam,
855 7 | szemembe nézett. Tudtam, ez a búcsúzás. Eddig volt. Vége.~
856 7 | búcsúzás. Eddig volt. Vége.~A kocsinkba beült Telekdy
857 7 | elfújtam az áruló gyertyát a kezében, és hirtelen, elszánt
858 7 | elszánt szorítással fontam a karom a nyaka köré. Nagyon
859 7 | szorítással fontam a karom a nyaka köré. Nagyon ritka
860 7 | soha fel nem emlegetni; a mi ridegségbe és köznapi
861 7 | szeretetünk. Összeborultunk a sötétben, és sírtunk.~-
862 7 | másnak mondja, ki tudja azt a harmadik megyéből? Ilyenféle
863 7 | mennyi harca volt temiattad a szüleivel - azt beszélte
864 7 | van. Bolondéria máma már a névvel törődni... Mostohaapa
865 7 | volna jó tán neked sem; és a lányságból is elég ennyi!
866 7 | várd be, míg lehanyatlik a napod. Ki tudja, jön-e jobb.
867 7 | feketében, és megkérte tőle a kezem.~A vőlegényem volt
868 7 | és megkérte tőle a kezem.~A vőlegényem volt az első
869 8 | istenem, Jenő, most már meg a pille! Hát nincs azon elég?
870 8 | azon elég? Nincs több föle a börvelyi asszony tejének!~-
871 8 | kezével lassan méricskélve a fehér tejet.~Hideg ragyogású,
872 8 | napfény játszik, és villog a gyűrűjén, a merítőkanál
873 8 | játszik, és villog a gyűrűjén, a merítőkanál ezüstnyelén,
874 8 | merítőkanál ezüstnyelén, a csésze porcelános ajkán.
875 8 | csésze porcelános ajkán. A havas világ fehér derűje
876 8 | világ fehér derűje elönti a tiszta szagú, új ebédlőt;
877 8 | tiszta szagú, új ebédlőt; a nagy vaskályhában pattog
878 8 | vaskályhában pattog és ropog a faláng, és az ajtó kerek
879 8 | vetődnek, és lobogva játszanak a pohárszék fényes, politúrozott
880 8 | Az uram most kelt fel; a bajusza még kikötve, haja
881 8 | bajusza még kikötve, haja a zugyboló mosdástól vizesen
882 8 | mosdástól vizesen tapad a homlokához; jó szagú vizektől
883 8 | láttam őt az imént, ahogy a tyúkszemét metélte, szétvetett
884 8 | lábakkal, föcskendve állt a mosdó előtt; ahogy körülményeskedőn
885 8 | körülményeskedőn ráspolyozta a körmeit, borszeszes kefével
886 8 | körmeit, borszeszes kefével a selyem nyakkendőjét tisztogatta.
887 8 | pedig összeszedem utána a lomot, megvetem az ágyat,
888 8 | megvetem az ágyat, kihordom a tegnapi szennyes ruhát,
889 8 | szennyes ruhát, eltörülöm a kávéscsészét, és mindjárt
890 8 | lótva-futva hozzálátok megint a cseléddel, hogy mire visszajön
891 8 | mondogatjuk néha egymásnak. A cseléd meg én! Istenem -
892 8 | élet! Esztendővel ezelőtt a báli belépőmet őrizte, és
893 8 | báli belépőmet őrizte, és a legyezőm hordta utánam!...~
894 8 | csatázva futkosom végig a kis, háromszobás lakást,
895 8 | kis, háromszobás lakást, a konyhát; a vendégszobában
896 8 | háromszobás lakást, a konyhát; a vendégszobában végigtörültem
897 8 | vendégszobában végigtörültem már a sok porcelánfigurát az apró
898 8 | apró polcokon, aztán itt a pohárszéken a csészéket,
899 8 | aztán itt a pohárszéken a csészéket, lámpát takarítottam,
900 8 | ellenőrzöm, szidom és oktatom a főzőmindenest, az én saját
901 8 | csak élünk!...~Jenő kiitta a kávéját, végigfutott az
902 8 | átkapott, hátrakényszerítette a fejem, és erőszakos, tréfás
903 8 | természetű. Akkor előráncigálta a piros kendő alul, és mókásan
904 8 | és mókásan megrázogatta a hajam egy fürtjét, ráveregetett
905 8 | egy fürtjét, ráveregetett a csípőmre, és hirtelen, mint
906 8 | kikapsz máskor, ha kifut a tej, boszorkám!~Már csukódott
907 8 | ablaktól, hogy ne lásson. A havas háztetőket néztem
908 8 | háztetőket néztem egy ideig, a Hajdúváros utca reggeli,
909 8 | húzódó, fagyos kútgémet a szemközti sváb udvarban.
910 8 | utcában vettünk lakást, a Jenő irodájától külön, mert
911 8 | Nem kapott sokat velem; a kelengyevásárlás, bútor,
912 8 | inspektorhoz megy, benéz a pénzügyhöz, tárgyalása van
913 8 | pénzügyhöz, tárgyalása van a törvényszéken, délfelé sörözik
914 8 | törvényszéken, délfelé sörözik a Szarvasban, átmegy a Megye
915 8 | sörözik a Szarvasban, átmegy a Megye utcán is, a grószi
916 8 | átmegy a Megye utcán is, a grószi háza előtt, ahová
917 8 | nyílt. Délben majd hazajön a jó ebédre, kényelmes álomra;
918 8 | otthonos zavartalan ölelésre a tiszta, kedves szobákban,
919 8 | hajszolódom ezért addig. Ez a látszatja nélküli, mindennap
920 8 | kezdődő, apró robotmunka; a háztartás gépezete! Egy
921 8 | Egy férfiért!...”~Otthon, a lánykori életemből hiányzott
922 8 | életemből hiányzott az apa, a basás és fontos családfő;
923 8 | lázadoztam ellene néha; most a mézidők szoktató engedékenységei
924 8 | elmúltával tán jobban még. „A lányok - gondoltam -, az
925 8 | idei lányok most kezdik a farsangot, táncot, a terveket
926 8 | kezdik a farsangot, táncot, a terveket és ruhákat; apró,
927 8 | aztán megint és mindig, mint a többi asszonyok! De nem
928 8 | hamar. Robotnak éreztem a házimunkát, de a belsőmben
929 8 | éreztem a házimunkát, de a belsőmben hajszolt és kényszerített
930 8 | vált rajtam egész életemre. A kis háztartásom ragyogott,
931 8 | minden elgondolható hely. A szőnyeget tartó padlószögek
932 8 | padlószögek feje is rézpucolóval, a szeneslapát nyeles fogója
933 8 | fogója is forró hamulúggal, a szekrények láthatatlan,
934 8 | Vajon-vajon - gondolom most a nagy messzeségből néha -
935 8 | egyébre, fontosabbra is ez a vad tevésvágy bennem, ez
936 8 | vad tevésvágy bennem, ez a bolond nagy akarat, amit
937 8 | bolond nagy akarat, amit a pokrócporolásba öltem?...
938 8 | öltem?... Megvolt bennem a kívánság, hogy első, kitűnő
939 8 | volna el ezt? Aztán meg a túlzott, nagy tisztaság
940 8 | színt adott az életünknek, a kis lakásom hangulatának,
941 8 | téren?... Ej, ilyeneket a lányaim beszélnek! Ők már
942 8 | nem értik az én világom, a régi világ rendjét, az életemet.
943 8 | omlettet lehetne keverni a szobád földjén, olyan tiszta.
944 8 | gazdasszonyhíre van már a húszesztendős menyének,
945 8 | húszesztendős menyének, hogy a városban máris tőlem szeretnek
946 8 | pongyolákban ültem vele szemben, a vizitszoba nippjei közt,
947 8 | Láttam, hogy tetszett neki ez a kép, és úgy beleillett ő
948 8 | és úgy beleillett ő is a nagy makartvázák,31 virágkosarak,
949 8 | terítők, apróságok közé. A kedves, kis francia asszony,
950 8 | finom csipkegallérjával a suhogó fekete ruhán, gondosan
951 8 | hullámokba sütött szürke hajával a gyöngyös fejkötő alatt.~-
952 8 | Tudod-e, Jules, hiszed-e, ez a selyem még abból a végből
953 8 | hiszed-e, ez a selyem még abból a végből való, amit az apám
954 8 | gyárából mentettünk Lyonból, a bukás idején. Ebből való
955 8 | idején. Ebből való volt az a ruha is, amiben először
956 8 | először láttál Párizsban, a hotelier32 nagybácsimnál,
957 8 | csipkét hozattam rá tavaly, a gyöngy is a régi mantillámról!33~-
958 8 | hozattam rá tavaly, a gyöngy is a régi mantillámról!33~- Hát
959 8 | Így el lehet ámítani ezt a szigorúskodó öregembert!~-
960 8 | szigorúskodó öregembert!~- A békesség - súgta a mama -,
961 8 | öregembert!~- A békesség - súgta a mama -, gyermekem, hát nem
962 8 | gyermekem, hát nem ez a fő, nem ez? Nem kell mindent
963 8 | formás kis kezét végighúzta a karomon pajtásosan, hamiskodón.
964 8 | pajtásosan, hamiskodón. A házasságban egy kis ravaszság
965 8 | házasságban egy kis ravaszság a főtudomány. Elsiklani a
966 8 | a főtudomány. Elsiklani a dolgokon, kicsit nyájaskodni,
967 8 | tehetsz, amit akarsz. Nem az a fő, hogy felül maradjunk
968 8 | fő, hogy felül maradjunk a szóvitákban, hanem hogy
969 8 | szépen mindig!~Mosolygott a kicsi dáma, és én gondoltam,
970 8 | van tán. De rólam lerítt a hazugság, esetlenül fordult
971 8 | esetlenül fordult volna ki a szájamon. Én csak az udvarlókkal,
972 8 | ravaszkodni kicsit, nem a mindennapos életben. Ez
973 8 | öreget végül is kiengesztelte a Jenő házassága iránt. „Szép,
974 8 | Szép, szép!” - bólintott a vénember, de a mosolyában
975 8 | bólintott a vénember, de a mosolyában is ott volt a
976 8 | a mosolyában is ott volt a rejtett, csökönyös rosszindulat.
977 8 | felfüggeszti, de fel nem adja a rosszabbik meggyőződését. „
978 8 | rosszabbik meggyőződését. „Várjuk a végét!” - mintha ezt gondolta
979 8 | mintha ezt gondolta volna. Ó, a vén pöffeszkedő! Neki mindig,
980 8 | igazának kellett lenni, a vén konok, kövér, engesztelhetetlen
981 8 | mondta mély főhajtással, a kor, állás és tudomány iránti
982 8 | Hát ennyi lehetett a személyes kifogása ellenünk.
983 8 | személyes kifogása ellenünk. És a lakodalmunk előtt azt mondta: „
984 8 | igaza. Ó, hogy gyűlöltem!...~A Jenő születésnapja februárban
985 8 | akkor először hívtuk össze a közeli rokonságot mind a
986 8 | a közeli rokonságot mind a két részről. Az uram akarta,
987 8 | és illett is efféle már. A nagy, hármas lakodalom óta
988 8 | együtt így, hivatalosan a két család.~Készülődtem,
989 8 | felélénkültem és ambícióval, mert a vizsgám volt ez, gazdasszonyhírem
990 8 | szóban. Képíró Zsuzsannát, a híres lakodalmas főzőnét
991 8 | asztalt alkonyat előtt már a legszebb lőcsei damasztabroszommal,
992 8 | monogramos ezüstneműt s a metszett, vékony poharak
993 8 | hátikasban, meggyújtotta a nagy csillár lángjait, az
994 8 | megvennie, hogy leszakítsa a bámuló kertész, egyetlen
995 8 | bámuló kertész, egyetlen a városban. De szép volt,
996 8 | Igen, így láttam éppen a debreceni mágnásbál szupéterítékén;
997 8 | egymáshoz tartoztunk ebben a percben. Megölelt hirtelen
998 8 | percben. Megölelt hirtelen a szép, terített asztal előtt,
999 8 | jókedvvel adtam vissza. Akkor a cukrászfiú jött meg, és
1000 8 | pompázó cukorszalmatortát, a „krokambus”-t. Középre tettük,