bold = Main text
     Fejezet                                              grey = Comment text

2001 15    |                nyugodni, békével viselni ezt a nagy egyedülmaradást a halál
2002 15    |                   ezt a nagy egyedülmaradást a halál előtt.~Most már nem
2003 15    |                     nem érzem friss fájásnak a régi kínszenvedéseket, és
2004 15    |                    régi kínszenvedéseket, és a jelenben a legtöbbet tán
2005 15    |              kínszenvedéseket, és a jelenben a legtöbbet tán egy csésze
2006 15    |                    és kutatva végigemlékezni a múltján, aki már úgy teheti,
2007 15    |                    szembe kell tudnunk nézni a volttal legalább, ha már
2008 15    |                     volttal legalább, ha már a jelennel, jövővel nem tudunk
2009 15    |              felindulás nélkül gondolni arra a feketés, véres, pici halálsebre
2010 15    |                      ami ezután következett: a temetési énekszó, halottszag,
2011 15    |                   tompa félkábulat, amilyent a hirtelen fejbe ütött érezhet.~
2012 15    |            valószínűtlen árnyjátéknak látták a sűrű özvegyfátyolon keresztül
2013 15    |                      egy kicsit, és gondolni a jövendőre!”~A jövendőre...
2014 15    |                    és gondolni a jövendőre!”~A jövendőre... én!~Akkor,
2015 15    |                    én!~Akkor, anyámnak ebből a szavából éreztem ki legelőször
2016 15    |          magamrahagyatottságom. Gondolkozzam a sorsomról és a gyermekeméről,
2017 15    |                  Gondolkozzam a sorsomról és a gyermekeméről, ezt mondják
2018 15    |              elvesztettem, önmagamat is: azt a becézett, mindennel ellátott
2019 15    |          gondoskodott. De hát tudnak-e ennél a habozó, felelőtlen, elhárító
2020 15    |                    valamit, segíteni rajtam? A család, ez a híres, együtt
2021 15    |                segíteni rajtam? A család, ez a híres, együtt érző, összetartó
2022 15    |             összetörve, és szinte nem hittem a sorsomnak, szinte vártam
2023 15    |               történt.~Anyámnál laktam akkor a Cifrasoron, ideiglenesen,
2024 15    |                   beteges borzalommal féltem a régi otthonomtól, ahol a
2025 15    |                     a régi otthonomtól, ahol a szegény halottam vére csöppent
2026 15    |               szegény halottam vére csöppent a padlóra. Valami homályos
2027 15    |                  álmomból is felriasztó. Nem a bensőmben ébredt, idegenek
2028 15    |                      olyan voltam; más, mint a családjabeliek, a józan,
2029 15    |                       mint a családjabeliek, a józan, mértékletes polgárok
2030 15    |                   leányai. Engem akart, mert a sorsát akarta: és csak egy
2031 15    |                 vártuk és akartuk. Nem, azok a suttogva és gonosz fejbólogatással
2032 15    |                   szót kellett volna szólnia a grófnak, vagy kérni Ábris
2033 15    |                       és újra elölről kezdje a lassú emelkedést az emberek
2034 15    |                    hiány volt. Igen, ezeknek a zavaroknak borzasztó lehetett
2035 15    |                zavaroknak borzasztó lehetett a gondolata; de kivághatta
2036 15    |                    Hanem akkor agyonizgatták a választási dolgok, a kétség,
2037 15    |           agyonizgatták a választási dolgok, a kétség, várás, aztán a bukás,
2038 15    |                       a kétség, várás, aztán a bukás, mégiscsak váratlanul;
2039 15    |                 egyszerű, gyermeki derű volt a mélyén. Különös kíméletet
2040 15    |                     véletlenül sem fogta meg a kezem beszéd közben úgy,
2041 15    |                 beszéd közben úgy, mint azon a végzetes napon, mikor órákig
2042 15    |                   anyáméknál, hanem előhozta a kalapom, felsőm, és sétálni
2043 15    |                     felsőm, és sétálni vitt. A temetőbe jártunk szinte
2044 15    |                   mellett álltunk meg fejtől a sír mellett, és hallgatag
2045 15    |               áhítattal engedtük át magunkat a fájdalomnak. Szinte akartuk,
2046 15    |                 szinte segítettük felindítni a lelkünkben a bánat áradó
2047 15    |                      felindítni a lelkünkben a bánat áradó részét, ami
2048 15    |                mindkettőnknek ez, mentekezés a halottal szemben, mikor
2049 15    |                   tartózkodását, hogy az óta a szerencsétlen reggel óta
2050 15    |                  akkor először, kezébe fogni a kezem. Pedig az egész lényén,
2051 15    |                        könyörögtem hazamenet a csendes kis parasztutcák
2052 15    |                      zokogás fullasztotta el a szavam. És ő a legbensőbb
2053 15    |               fullasztotta el a szavam. És ő a legbensőbb részvét hangján
2054 15    |                      elkerülhetetlen sorsot, a megboldogult külön végzetét,
2055 15    |        aránytalanságát; hogy különb volt itt a környezeténél, és többre
2056 15    |                   volt elég az energiája sem a kiszakadásra, sem a felülkerekedésre.
2057 15    |                      sem a kiszakadásra, sem a felülkerekedésre. Ezeket
2058 15    |      felülkerekedésre. Ezeket mondta, mindig a tiszteletteljes kívülálló
2059 15    |                 érezve, s az egész lelkemmel a heves hálát és bizalmat. -
2060 15    |                   ettől is meg akar fosztani a nyomorult, aljas, rossz
2061 15    |                      rossz szájú világ!~Mert a világ - és még most is az
2062 15    |             jelentette számomra leginkább ez a gyűlölködve kiejtett szó -,
2063 15    |                  gyűlölködve kiejtett szó -, a világ már kezdte éreztetni
2064 15    |                  kezdte éreztetni jelenlétét a mi szent viszonyunkban.
2065 15    |                     viszonyunkban. Ahogy így a nagypiacot megkerülve csendes
2066 15    |              ellenséges indulattal néztem át a gyepes tér ködén a kivilágított,
2067 15    |                 néztem át a gyepes tér ködén a kivilágított, egyenletes,
2068 15    |                      ablakok sora felé, ahol a Várkert végződött sötét,
2069 15    |                fenyőfák komor csapatával, és a régi víztorony meredt, ormótlan
2070 15    |                   ormótlan kőkúpja nyúlt fel a homályos égre. Ott laknak,
2071 15    |                    nagyobb befolyásával ezen a nyomorult városon. És engem
2072 15    |                  engem figyelnek onnét most, a múltamat fürkészik, a lépteimet
2073 15    |                  most, a múltamat fürkészik, a lépteimet lesik előre ítélő
2074 15    |           rosszakarattal. „Alig földelték el a szegény urát, a nagyravágyás
2075 15    |                 földelték el a szegény urát, a nagyravágyás áldozatát,
2076 15    |                  csúfjára!” Szinte hallottam a gonosz, kegyetlen megjegyzéseiket,
2077 15    |                      rájuk; de már nem azzal a megvető semmibevevéssel,
2078 15    |                 Úristen! Én voltam-e az, aki a kora ősz napos reggelein
2079 15    |                     hivalkodón járkáltam itt a nyüzsgő ünnepi tömeg között.
2080 15    |                    egyszerre akkori világom, a régi társas kör, a régi
2081 15    |                  világom, a régi társas kör, a régi érdeklődések és kapcsok?
2082 15    |                      múltam! És ma nem bírok a régi, kicsinylő nembánomsággal
2083 15    |                 náluk volt megszállva, mikor a temetésen itt járt, és végigkísérte
2084 15    |                 tüntetően elhúzódva tőlem és a családomtól, ki tudja, miket
2085 15    |        kétségbeeséssel, és Horváth, kifogyva a biztatásból, elnémult, tehetetlen,
2086 15    |                     az anyámék lakása előtt.~A konyha világos ablaka nyitva
2087 15    |                amikor elmentem előtte, végig a tornácon; a kisfiam rosszalkodó,
2088 15    |                    előtte, végig a tornácon; a kisfiam rosszalkodó, síró
2089 15    |                     belestem egy pillanatra. A nagy parasztszolgáló mogorva
2090 15    |               parasztszolgáló mogorva képpel a tűzhelynek fordulva állt,
2091 15    |                   valami húsfélét szedett ki a sercegő lábasból. Pityu
2092 15    |                  lábasból. Pityu mögötte ült a konyhalócán, és a falilámpás
2093 15    |                mögötte ült a konyhalócán, és a falilámpás rávilágított
2094 15    |                      volt. „Sokat is adok én a maga anyukájára! Nem parancsol
2095 15    |                     nekem!” - röhögte durván a cseléd, és a gyermek megzavart,
2096 15    |                  röhögte durván a cseléd, és a gyermek megzavart, kínlódó
2097 15    |                       Egy héttel ezelőtt még a bonne ügyelt rá, kísérgette,
2098 15    |                  megmosdattam, imádkoztattam a kis ágyban, és mellette
2099 15    |                   volna meghalni együtt mind a kettőnknek.~De enyhítő könnyekbe
2100 15    |                  fakadt zokogásba oszlott ez a rémséges eszme. Nagy fájdalommal,
2101 15    |                    búcsúzom, tán jó időnyire a gyermektől; a nagyanyja,
2102 15    |                    jó időnyire a gyermektől; a nagyanyja, akit a temetéskor
2103 15    |                gyermektől; a nagyanyja, akit a temetéskor nagybeteggé tett
2104 15    |                  temetéskor nagybeteggé tett a lelki rázkódás, mostanában
2105 15    |              rázkódás, mostanában jön el ide a fia sírjához, és hogy elvigye
2106 15    |                     és hogy elvigye magukhoz a kicsit, amíg - ahogy írta -
2107 15    |                kedves, és nagyon szereti ezt a kis ártatlant. De az öregembert
2108 15    |                    lelki vád készteti-e erre a gondoskodásra, vagy csak
2109 15    |                     gondoskodásra, vagy csak a megvetés és gyűlölség irántam,
2110 15    |                   nem tart méltónak rá, hogy a gyermeket rám bízhassa...
2111 15    |                   mást?~Kisírt szemmel ültem a vacsoránál, és anyám meg
2112 15    |                     vacsoránál, és anyám meg a férje néma idegenséggel,
2113 15    |                     velem szemben egy ideig. A helyzetem már megtanított
2114 15    |                    helyzetem már megtanított a riadozó gyanakvásra, már
2115 15    |               olvasást. - Ma már mindenkinek a maga erejével kell megkapaszkodnia
2116 15    |                 megkapaszkodnia az életen, s a mai viszonyok nem tűrhetnek
2117 15    |                   már mindenkinek éppen elég a maga terhe.~Mama határozatlan
2118 15    |               hallgatva eszegetett egy almát a tavalyi, telegdi kert terméséből.
2119 15    |                     eltérve - mint szokása - a kézenfekvő esettől és valami
2120 15    |                     megoldás gondolatától.~- A fejlődő társadalmi rend
2121 15    |               asszonyideálja nem is lesz már a régi, becézett és kitartott
2122 15    |                      és kitartott bábu, akit a férje térdén ringat, és
2123 15    |                      erősen meg tudnak állni a bajban is, felelősek önmagukért
2124 15    |                önmagukért és azokért, akiket a természet rájuk bízott mint
2125 15    |                      minden bőven megtermett a ház körül, és az egyszerűbb
2126 15    |                senkire. De tétlenül élni, ez a legnagyobb erkölcstelenség!
2127 15    |                       akiket hidegen hagynak a szerelem hóbortjai és gyengeségei,
2128 15    |            gyengeségei, és felmentik magukat a gyermekszülés és -gondozás
2129 15    |                    szenteljék erejüket: mint a méhköpű fölös számú, de
2130 15    |                     kifejlődetlen nőstényei, a dolgozók. Kell is, hogy
2131 15    |                      Kell is, hogy ez legyen a fejlődés útja, mert egyre
2132 15    |                   kedvetlenül elfordulva, és a pohárszékhez ment. Én vérig
2133 15    |                   félnek, attól félnek, hogy a nyakukon maradok, háborgott
2134 15    |               háborgott és lázadozott bennem a sértett emberi önérzet,
2135 15    |               maradtam. Nem, nem kell félnie a mostohámnak, nem eszem soká
2136 15    |                  mostohámnak, nem eszem soká a felpanaszolt kenyerét! De
2137 15    |           felpanaszolt kenyerét! De hát itt, a tulajdon anyám otthonában
2138 15    |                   okosat, kézzelfoghatót? Ez a hóbortos itt, aki elgazdálkodta
2139 15    |                     életnek ezt az oldalát - a pénz értékét -, hogy mennyiből
2140 15    |                   hónapokra, fél esztendőkre a felnőtt öcséimnek például,
2141 15    |                     szeretetnek még, amilyen a szegény jó uramé volt. De
2142 15    |                       Akkor emlékembe hoztam a szavait, vagy csak a hangja
2143 15    |                  hoztam a szavait, vagy csak a hangja aggódó, meleg rezgését,
2144 15    |                Másnap meglátogatott Melanie, a főispánné. Elküldte a kocsiját,
2145 15    |               Melanie, a főispánné. Elküldte a kocsiját, és azt mondta,
2146 15    |                     nem veszed-e rossz néven a szinte tolakodó kérdéseimet;
2147 15    |           kérdéseimet; de érdekel és aggaszt a jövőd. Mi a terved? Lehetnék-e
2148 15    |               érdekel és aggaszt a jövőd. Mi a terved? Lehetnék-e segítségedre?
2149 15    |                   tudtam, hogy ismernie kell a hiányzó uradalmi pénzek
2150 15    |                   rendetlenségek történetét; a zavaros dolgokat, amiknek
2151 15    |                     folyó bevételét. Sértett a beavatkozása, de a gyors
2152 15    |                   Sértett a beavatkozása, de a gyors és merész kérdések
2153 15    |                   éppen sok bizony, bár több a semminél. Azonkívül nyolc
2154 15    |                  lakhatnád természetesen! De a házbér, úgy tudom, fél évre
2155 15    |                       fél évre kifizetve, és a bérleted tízesztendős. Még
2156 15    |                 mondom, amit én magam tennék a te helyedben. Mi volna,
2157 15    |                      ha például megpróbálnád a kész, bebútorozott szobáidat
2158 15    |               mondjuk nőtlen hivatalnokoknak a pénzügyről, törvényszékről,
2159 15    |                      venni. Te ott lakhatnál a két udvari szobában. A betanított
2160 15    |             lakhatnál a két udvari szobában. A betanított cselédséged,
2161 15    |             idegenkedéssel, némán néztem rá. A meglepetéstől nem voltam
2162 15    |                    szalon vagy olyasmi, mint a nagyvárosokban van. Felmennél
2163 15    |                   aztán ha ragaszkodol ehhez a városhoz, mi asszonyok,
2164 15    |                     asszonyok, hidd el, mind a kezedre járnánk, ahogy tőlünk
2165 15    |                 tőlünk telik. Nem bolt; nem, a saját lakásodon volna egy
2166 15    |               lakásodon volna egy szoba erre a célra, eljárnánk hozzád,
2167 15    |                  teára, és közben trécselve, a tanácsodra hallgatva választanók
2168 15    |                    hallgatva választanók meg a kalapjainkat, amiket most
2169 15    |                    Hisz fel sem ocsúdtál még a nagy fájdalomból. Bocsáss
2170 15    |                       Csak az egészséged, ez a fontos. Hogy vagy? A kicsi
2171 15    |                      ez a fontos. Hogy vagy? A kicsi fiad jól van-e?~Elrejtve
2172 15    |                    át egyéb, sokféle tárgyra a szót, nyájaskodott, biztosított
2173 15    |                    nyájaskodott, biztosított a szeretetéről, az ő utolérhetetlen
2174 15    |                    belőlem aznap este, mikor a Horváth Dénes oldalán a
2175 15    |                      a Horváth Dénes oldalán a temetőkert lombtalan fái
2176 15    |                    hirtelen, így, ugyanabban a lakásban! Inkább elbujdosni
2177 15    |                 Csendben haladtunk egy ideig a sírok közt a nyirkos, sikamlós
2178 15    |             haladtunk egy ideig a sírok közt a nyirkos, sikamlós úton.
2179 15    |                      nyirkos, sikamlós úton. A miénknél egyszerre kitörő,
2180 15    |                   menedéket keresve borultam a fejfára, Horváth néma fájdalommal
2181 15    |                  hazamenet, és most megfogta a kezem, csendesen, hosszan
2182 15    |                    mennyire szeretem, és ezt a haszontalan, semmirevaló
2183 15    |                    rám valami úgy, mint most a maga sorsa. Mennyit tépelődöm,
2184 15    |                    életemet, könnyelműségem, a holnapra nem gondolásom;
2185 15    |                    annak, aki legbecsesebbje a világon. Szánjon engem,
2186 15    |                  vessen meg ezért! Amim van, a maga szolgálatára áll, és
2187 15    |                   dolog, ami mindent megold; a sors néha leleményesebb
2188 15    |                      hogy végtelen szeretem!~A kapu előtt voltunk, és hosszasan
2189 15    |                voltunk, és hosszasan éreztem a kesztyűn át ajka melegét.
2190 15    |                   melegét. Akkor kikapcsolta a bőrkesztyű csatját a csuklóm
2191 15    |             kikapcsolta a bőrkesztyű csatját a csuklóm felett, és ott csókolta
2192 15    |                      Akkor hirtelen elhúztam a kezem, és bementem.~- Mennyi
2193 15    |                      mondott! - szólt bennem a jeges józanság, de a csókját
2194 15    |                  bennem a jeges józanság, de a csókját mégis éreztem a
2195 15    |                      a csókját mégis éreztem a kezem bőrén még később,
2196 15    |                      anyám pesti nővére írta a részvétet az urával együtt,
2197 15    |              szeretettel hívott fel magukhoz a télre. Hogy szórakozzam
2198 15    |                     ágyneműt vigyek, és hogy a háztartáshoz a pesti viszonyokra
2199 15    |                       és hogy a háztartáshoz a pesti viszonyokra tekintettel,
2200 15    |                     újra és újra, és gyűrtem a párnám alá a levelet. Valami
2201 15    |                      és gyűrtem a párnám alá a levelet. Valami okosat kigondolni
2202 15    |                     Valami okosat kigondolni a jövőm felől, szerencsét
2203 15    |                     Telekdyék szívtelensége, a rágalmak vagy az emlékeim
2204 15    |                  töltött egy-két hétből még.~A vasúti állomás peronján
2205 15    |                      egy vonat indul meg, és a kisfiam kinyújtott, fehér
2206 15    |                kapkodással integetnek búcsút a kocsiablakból. Az elkényszeredett
2207 15    |                  mögötte, aztán egyedül ülök a kocsiba, megerednek a könnyeim
2208 15    |                   ülök a kocsiba, megerednek a könnyeim égető-keserűen. „
2209 15    |                     hogy el hagytam tépni őt a szívemről.~...Majd egy szeles
2210 15    |                 gondolok, amikor elbúcsúztam a haldokló nagyanyámtól. A
2211 15    |                     a haldokló nagyanyámtól. A konyhaház régi, verandás
2212 15    |                  verandás szobájában feküdt, a feketült nagy tölgyfa gerendák
2213 15    |                 révedező szemmel láttam újra a régi, nehéz, keresztlábú
2214 15    |                  nehéz, keresztlábú asztalt, a pohos fiókú almáriumot,
2215 15    |              almáriumot, az üveges szekrényt a százesztendős bálok kotillionordóival
2216 15    |                   ezer pergamenszerű ránccal a fehér párnák közt, az orra
2217 15    |                  állán már lila-kék árnyékai a közeli halálnak. De még
2218 15    |                 odagyűltünk, körülte voltunk a családból. Átkérette az
2219 15    |                      István sem tudott, hogy a végrendeletében a három
2220 15    |                       hogy a végrendeletében a három leánynak valami élethosszig
2221 15    |                  forintot mindössze, hogy az a biztos és elkölthetetlen
2222 15    |                  őket valamikor öregségükben a koldulástól. Milyen okos,
2223 15    |                éleslátó volt akkor is még ez a kitűnő erős asszonyember,
2224 15    |                    mindnyájunk szeme láttára a gyémántos, drága gyűrűjét,
2225 15    |                  drága gyűrűjét, és kiszedte a fülbevalóit. „Ezeket neked
2226 15    |                  lehessen... és István fiamé a ház és a birtok; teher nélkül
2227 15    |                     és István fiamé a ház és a birtok; teher nélkül áll
2228 15    |             szisszenés se hallatszott, mikor a párnára visszaejtette a
2229 15    |                      a párnára visszaejtette a fejét.~Kínosan rövid búcsúlátogatásokra
2230 15    |         búcsúlátogatásokra emlékszem még, és a Zimán Ilka fagyos, hervatag
2231 15    |                   Egy nagyon kegyetlen napot a bútoraim csomagolásával
2232 15    |                    csomagolásával töltöttem: a mennyezetig fel egymás hátára
2233 15    |                      hátára raktunk mindent, a két kis udvari szobába,
2234 15    |              naftalinos drága szőnyegeket és a szép, aranyos, amorettes
2235 15    |              megálltam az elhagyott udvaron, a letarolt, szomorú kert előtt;
2236 15    |                    virágágyak puszta kóróit, a gyep rozsdabarnára ázott
2237 15    |                rozsdabarnára ázott foltjait, a lombtalan fákat, amiket
2238 15    |                     szegény Jenő ültetett, s a málnabokrok fekete, kusza
2239 15    |                     az ápolójával.~... Végre a vasúti kocsiban ültem, és
2240 15    |                      tudok lenni és szabad!” A kocsi indult, kihajoltam,
2241 15    |                   aki kikísért, ott állt még a faoszlop mellett lehajtott
2242 15    |            tehetetlen csüggedésben. Kivettem a gyászszegélyű kendőmet,
2243 16    |                    kiáltozás, nehéz füstszag a nedves levegőben, csupa
2244 16    |                     ijedelmére!... Valamikor a házasságom első hónapjában
2245 16    |                      boltkirakatokat bámulni a szaladó, kurta, könnyű napokon;
2246 16    |                könnyű napokon; karjára fűzve a karom, hozzásimuló durcáskodó
2247 16    |                    szaladgáltam akkor át ezt a siető, sokféle, cicomás
2248 16    |                    hagytam ott; ne járhasson a világ szája! Akármi lesz
2249 16    |                   akkor is így az otthoniak, a szinyériek ítélete volt
2250 16    |             szinyériek ítélete volt számomra a „világ” szava, és ami egy
2251 16    |                     volt. És közben úgy fájt a szívem, úgy szorongatta
2252 16    |                      szívem, úgy szorongatta a torkom a sírás, milyen jólesett
2253 16    |                     úgy szorongatta a torkom a sírás, milyen jólesett volna
2254 16    |               odabújni, megsimulni valakihez a nagy idegenben, hozzátartozni,
2255 16    |                 hozzátartozni, karjába fűzni a karom!~A lánckorláton belül
2256 16    |                       karjába fűzni a karom!~A lánckorláton belül karjait
2257 16    |                   Gida sógorom: Marika tánt, a legfiatalabb nagynéném ura.
2258 16    |                  legfiatalabb nagynéném ura. A targoncás hordár is ott
2259 16    |                       és gyalog indultam meg a kosaraim és dobozaim után.~-
2260 16    |                   fizetnél egy forint húszat a fiákernek? Ennek elég három
2261 16    |                      emberárnyékokat taposva a vizes kövezeten. Nagy hentesbolt
2262 16    |                      fiatal, néma kerten át, a bokrok közt elhagyott padok
2263 16    |                     emberpár jött szembe, és a prémkucsmás leány sírva
2264 16    |                      sírva panaszolt valamit a fiúnak. A hordárt egy mellékutcában
2265 16    |                  panaszolt valamit a fiúnak. A hordárt egy mellékutcában
2266 16    |                  hangon, veszekedve alkudott a hordárral. Marika ajtót
2267 16    |                   otthonos érzésekbe hozott. A mi fajtánk volt ő, bár régen
2268 16    |                      ő, bár régen elszakadt; a Zimánok asszonyainak természetes
2269 16    |                eredetisége megvolt benne még a sok szegényes, pesties,
2270 16    |           papírvékony szeletkéi díszeskedtek a terített asztal közepén,
2271 16    |                    mennyiségben. Egyik felöl a hálószobájuk volt, és a
2272 16    |                      a hálószobájuk volt, és a két iskolás leány már aludt
2273 16    |                  leány már aludt is odabenn; a másik keskeny oldalszobába
2274 16    |                   másik keskeny oldalszobába a régi zöld ripszselyem garnitúráját
2275 16    |                 garnitúráját rakta be Marika a zöld plüssel behúzott asztalokkal
2276 16    |              stikkelt apró párnákkal; ez hát a szalon lett volna, de nekem
2277 16    |                       de nekem ide hozták be a vas tábori ágyat, ami a
2278 16    |                      a vas tábori ágyat, ami a fürdőszobában volt nappal
2279 16    |                azután végre kinyitották mind a két oldalszoba szárnyas
2280 16    |                    az ebédlőben volt befűtve a cserépkályhába.~Akkor este
2281 16    |               szembetűnt és lehangolt mindez a sok apróság, sértett, szégyenített
2282 16    |                       szégyenített szinte ez a garasos, összeszorított,
2283 16    |                   abból! Mondták, hogy ezért a lakásért annyit fizetnek,
2284 16    |                     sokszobás, kertes házért a verandával s a málnabokrokkal...
2285 16    |                 kertes házért a verandával s a málnabokrokkal... És csak
2286 16    |                ismeretlen, alattomos neszek, a falakon minden áthallik,
2287 16    |                    az utca kocsiútja még, de a gyalogjáró csaknem néptelen.
2288 16    |                   csaknem néptelen. Szemközt a nagy sarki kávéházban szólt
2289 16    |                  nagy sarki kávéházban szólt a zene. Most megnyílt az ajtó,
2290 16    |                    Most megnyílt az ajtó, és a nehéz szőnyegfüggöny látszott;
2291 16    |                   férfi az ajtóban széttárta a kabátja két szárnyát, és
2292 16    |                     kabátja két szárnyát, és a selymes bélésbe hirtelen
2293 16    |                    Csak most, amíg vártam rá a rosszul fűtött, nagy, rideg
2294 16    |                   most először keringett meg a fejemben ez a véletlen gondolat: „
2295 16    |                  keringett meg a fejemben ez a véletlen gondolat: „Az apánk
2296 16    |                    Az apánk ivott már, mikor a két öcsém gyorsan, egymás
2297 16    |                   egymás után született!” És a sokszor hallott esetre gondoltam,
2298 16    |                spekulált, és annak apám volt a gondnoka, egyszer illő tisztességgel
2299 16    |                      előtt, ahogy szokta, és a családunkkal furcsán szolidáris,
2300 16    |                       hm... vigyázni lesz jó a tekintetes úrra! Rumosflaskák
2301 16    |                     háta megett!”~Bevezették a nyersposztó kórházi kabátban,
2302 16    |                kórházi kabátban, és az ápoló a közelében maradt. Mellé
2303 16    |                        súgta az ápoló.~Akkor a kezére tettem a kezem, és
2304 16    |                 ápoló.~Akkor a kezére tettem a kezem, és simogattam gyorsan,
2305 16    |              reszketve, és nem bírtam szólni a torkomba gyülemlő sírástól.~-
2306 16    |                   kezdtem újra, és előtörtek a könnyek -, a te szegény
2307 16    |                    és előtörtek a könnyek -, a te szegény testvéred, aki
2308 16    |                      mindig szeretett téged. A te Magdád, hát nézz rám!~-
2309 16    |                      igen, igen! - tördeltem a kezét szorongatva.~- Csakhogy
2310 16    |                  Csakhogy nem lehet ám, mert a föld alatt, lenn mélyen
2311 16    |                      föld alatt, lenn mélyen a pokol van, jajgatás és fogcsikorgatás
2312 16    |        fogcsikorgatás örökké, és örök tűz... a bűnös gondolatok!... Csakhogy
2313 16    |                          Csakhogy rajtam van a Szűzanya ruhája, a szent
2314 16    |                rajtam van a Szűzanya ruhája, a szent skapuláré a nyakamon -
2315 16    |                    ruhája, a szent skapuláré a nyakamon - ládd, nekem adta,
2316 16    |                       Akármilyen nagy bűnös, a végső percben, a halál óráján
2317 16    |                      bűnös, a végső percben, a halál óráján is érte jön,
2318 16    |                      le akarják vetni rólam, a gonoszok, a pokol fajzatai,
2319 16    |                     vetni rólam, a gonoszok, a pokol fajzatai, akik majd
2320 16    |                  engedem; akkor bántanak, de a Szűzanyáért jó vértanúságot
2321 16    |                     piros rózsakoszorúba, és a mennyek kapujáig elibém
2322 16    |           szerethetlek téged. Testvérem vagy a Jézusban. Szeretlek, Vulpaverga!~
2323 16    |                 Vulpaverga!~Két kezébe fogta a kezem, görcsösen megszorította,
2324 16    |              megszorította, és felfordította a tenyerem, ahol kis, kerek
2325 16    |                   kis, kerek nyílást hagyott a kesztyű a csukló felett.
2326 16    |                    nyílást hagyott a kesztyű a csukló felett. Az arca tüzelt
2327 16    |                       Az arca tüzelt már, és a szeme villogott; hirtelen
2328 16    |               hevesen szorította az ajkához, a fogaihoz, hogy rémült ösztönnel
2329 16    |                 görcsösen begörbült ujjakkal a vállam, derekam felé.~-
2330 16    |          gombnyomásra kétfelé nyílt az ajtó, a folyosóról egy őr jött be,
2331 16    |                      értettem az egészet, de a rémület kattogott a zúgó
2332 16    |                       de a rémület kattogott a zúgó fejemben, forgott velem
2333 16    |                      fejemben, forgott velem a világ.~- Menthetetlen! -
2334 16    |            Menthetetlen! - mondta részvéttel a főorvos az irodában. - De
2335 16    |              alapítványi pénzen van, így még a legjobb neki!~Marika zsörtölt
2336 16    |                  Marika zsörtölt velem ezért a látogatásért.~- Éppen ilyenekre
2337 16    |                 öltözzünk ki szépen, menjünk a Hatvani utcába, Sugár útra;
2338 16    |                     kalapokat látni most, és a Gách ruhakirakata mesés!
2339 16    |                 holmit csak Pesten láthatod. A gyászruha pompásan áll neked,
2340 16    |                    Gida olcsóbb páholyjegyet a Nemzetibe. Nagy urak leszünk!~
2341 16    |                  előrakta és megszemlélgette a ruháimat; azután ő is öltözni
2342 16    |                    ócska fogkefére dörzsölte a kormot, és kihúzta vele
2343 16    |                      kormot, és kihúzta vele a szemöldökét; a púder alá
2344 16    |                  kihúzta vele a szemöldökét; a púder alá gyengén vazelint
2345 16    |                    gyengén vazelint kent, és a szája szélének is volt valami
2346 16    |               hátratartó páncélmíderbe fogta a kis lankadt formáit, s a
2347 16    |                     a kis lankadt formáit, s a fűző szalagjai egész térdéig
2348 16    |                     egész térdéig lenyúltak, a harisnyába kapcsolódtak,
2349 16    |              kapcsolódtak, és tömötté fogták a csípőit. Mutatós, szép szemű,
2350 16    |      harmincesztendős menyecskének látszott.~A kormos kefét, az ajkzsírt
2351 16    |                kormos kefét, az ajkzsírt meg a vazelint én is utánapróbáltam
2352 16    |              lebontottuk, és visszaformáltam a magam elöl laza, repkedő,
2353 16    |               csipkekendőt borítottam rá, és a kivágott nyakhoz meg a karomra
2354 16    |                    és a kivágott nyakhoz meg a karomra gyászos ragyogású
2355 16    |                  ékszeres, kesztyűs karommal a korlát bársonyának dűlve,
2356 16    |                    nyílt, elszokott szemembe a nagy, idegen világ fényét,
2357 16    |                    jól megfigyeltem mindent; a nők mosolyos, hajló mozdulatát,
2358 16    |                  mosolyos, hajló mozdulatát, a felvillanó szemekhez emelt
2359 16    |                  látcsövek merev szegülését, a léha érdeklődés összesúgását,
2360 16    |                     hogy összezsugorodik itt a provinciális elsőség e biztossága;
2361 16    |                       Mögöttem Gida tárgyalt a másik hivatalnokkal; a főnökük
2362 16    |              tárgyalt a másik hivatalnokkal; a főnökük zsarnokságait hánytorgatták,
2363 16    |                     kis beamter46 lett ebből a hajdani friss, betyáros,
2364 16    |                  bőrkamásnis úri fiúból, aki a kis birtoka utolját akkor
2365 16    |                   kártyán, amikor Marika már a felesége volt. Akkor feltévedt,
2366 16    |                     kiderült, lám, hogy erre a „rendes” életre való hajlam
2367 16    |                 rejtőzködött mindig titkosan a lelkében. Átalakult, nem
2368 16    |                     nem is emlékszik tán már a hajdani magára!~A színpadon
2369 16    |                    tán már a hajdani magára!~A színpadon Gauthier Margit
2370 16    |           selyemköpönyeget dobott le magáról a színésznő, szép, nagy, szabad
2371 16    |                 kellene ahhoz hozzáfogni?... A nagy kártyajelenet; Margit
2372 16    |           kártyajelenet; Margit elé odadobja a szerelmese a pénzt; sikolt,
2373 16    |                    elé odadobja a szerelmese a pénzt; sikolt, és arca elé
2374 16    |                      és arca elé emeli védőn a hamis prémű palástot. Milyen
2375 16    |               automatásnak éreztem ezt abban a percben. Egyszerre láttam,
2376 16    |                 láttam, hogyan csinálnám én!~A függöny lement, és akkor
2377 16    |                    Marika hevesen taszigálja a könyököm. Egy férfira akart
2378 16    |                    akart figyelmeztetni, aki a földszint elején állva,
2379 16    |                   mozdulattal jártatta körül a látcsövét az utolsó jelenet
2380 16    |                      az utolsó jelenet alatt a félsötét nézőtéren, aztán
2381 16    |              fordítva percekig tartotta úgy. A lámpák kigyúltak, és én
2382 16    |                  szembe vele.~- Losonczy, az a híres! Kaszinóember, istállótulajdonos;
2383 16    |                   érzéssel ültem otthon soká a tábori ágy szélén. Majd
2384 16    |                szélén. Majd lassan vetkőztem a plüssrámás, nagy szalontükör
2385 16    |                   meggyújtva minden gyertyát a két karos tartóban. Így
2386 16    |                    világítanak alulról arcba a rivalda lámpái! Milyen lennék,
2387 16    |                 milyen pompásan áll nekem ez a testhez simuló, fényes,
2388 16    |                    selyem! Tavalyi ruha még, a szép időkből való! Nekem
2389 16    |            ingyenpáholyos kis népség! Hát az a nyurga, árkos szemű, érdekes
2390 16    |                  nekem nemrég! Hogy ragad ez a pesties kapaszkodó alázatosság!~...
2391 16    |                     át nyomomban voltak ezek a kételyes, gőgös, ellenálló
2392 16    |                      és zaklatott gondolatok a magam megváltozott társasági
2393 16    |                    és szegényül is; ismerték a múltam és családom, de itt
2394 16    |                   múltam és családom, de itt a nagy tömegben elvész az
2395 16    |                       itt ki voltam szakítva a természetes környezetemből,
2396 16    |                    az olyan boltokból, ahol „a hölgy”-nek vagy „nagysádkám”-
2397 16    |                     úgy szolgálnak ki, ahogy a kotilliont táncolják előkelő
2398 16    |                      közönnyel csapják össze a portékát egy-egy becsmérlő
2399 16    |                      undorítani kezdtek azok a szórakozások, amikbe Marika
2400 16    |                      elégedett volt. Kimenni a korzóra, és végigbámulni
2401 16    |                 sokkal szebb ruhákat, beülni a Kugler cukrászdájába, és
2402 16    |                    világukat, észre sem véve a nem odatartozót. Visszaemlékeztem
2403 16    |            Visszaemlékeztem Szinyéren azokra a jelentéktelen kis írnoknékra,
2404 16    |                      hát elég lehet nekem ez a semleges szerep? Ha egyszer
2405 16    |              uralkodva! Lehetséges volna ez?~A Horváth szép, hosszú levelei
2406 16    |                     és balzsam volt nekem ez a sokszavú, hódoló, trubadúros,
2407 16    |                tartózkodás nélkül ömlengett; a messzeség és költőiség ürügye
2408 16    |                    költőiség ürügye igazolta a szép, meleg frázisokat,
2409 16    |                      szép, meleg frázisokat, a reménytelen és csökönyös
2410 16    |                      minden gondolatom maga. A tilalmakon, a sors haragján,
2411 16    |               gondolatom maga. A tilalmakon, a sors haragján, a saját akaratán
2412 16    |                 tilalmakon, a sors haragján, a saját akaratán keresztül
2413 16    |                       Talán igaza van, mikor a végzetet emlegeti. Ennek
2414 16    |                     mit szándékol kettőnkkel a sors. Bizonyos, hogy egymáshoz
2415 16    |             Vodicskáné, anyósom is írt: hogy a kisfiam jól érzi magát,
2416 16    |             lángocskái alatt néztem idegenül a mások gyermekei örömét akkor
2417 16    |          gondolkoztam vagy aggódtam én akkor a jövőm felől. Úgy lehet,
2418 16    |                 jövőm felől. Úgy lehet, hogy a pénz értékét sem értettem
2419 16    |                      igazán át és az életnek a munkával való összefüggését.
2420 16    |                  sohasem volt nagyobb összeg a kezemre bízva, de mindennel
2421 16    |                   sokat apró anyagiakról, és a házunk mindenki számára
2422 16    |                  gondokba borulni azon, hogy a kicsi kis pénzem milyen
2423 16    |               sebesen olvad, és kétségbeesni a mások kegyére utaltság gondolatán.
2424 16    |                       Hát igen - tűnődött el a sógorom ebéd felett -, a
2425 16    |                     a sógorom ebéd felett -, a színészség nem volna éppen
2426 16    |                     mit adnak neked helyébe? A rangos rokonságunk. Eltart
2427 16    |                    tőlem kérded, én szeretem a hazárdos próbákat! Az embernek
2428 16    |                    embernek ki kell szakadni a sok buta, vidéki elfogultságból,
2429 16    |                   igazán ember akar lenni és a maga ura. Csak persze vigyázni
2430 16    |              gondolni sem szabadna egyébbel. A pénzed eltartana odáig;
2431 16    |                mondani fog még valamit erről a dologról. A főzeléknél a
2432 16    |                    valamit erről a dologról. A főzeléknél a két növendék
2433 16    |                     a dologról. A főzeléknél a két növendék lánya felett
2434 16    |                   kísérte őket az iskolából, a sarki fűszeres pedig sietett
2435 16    |                    sietett hírül adni. Mikor a gyerekek elköszöntek, csakugyan
2436 16    |                     Attilával találkoztam ma a Gazdasági Egyesületben.
2437 16    |                      jött oda hozzám. „Ki az a gyönyörű szép asszony, akit
2438 16    |                    ilyen pompás, fiatal nőt. A jégre nem jártok soha? Most
2439 16    |                   nem jártok soha? Most lesz a nagy korcsolyabál, nézd,
2440 16    |                     nézd, adok egy meghívót. A gyász? Sötét posztóruhákban
2441 16    |                     azelőtt úgy kikerülgette a megszólítást, mert tudja
2442 16    |                 ilyen fertálymágnás gőgösebb a valódi arisztokratánál.
2443 16    |            arisztokratánál. Igen, hát itt az a meghívó! Beszéljétek meg
2444 16    |                  pici, divatos karmantyúval? A néném sokallta a pénzt,
2445 16    |               karmantyúval? A néném sokallta a pénzt, feddett, sopánkodott;
2446 16    |                       Felségesen állt.~Mikor a százszoros lámpafényt tükröző
2447 16    |                  táncos léptű párok ringását a cigánymuzsika ismerős dallamaira;
2448 16    |                    múlt fél éve, hogy elhalt a jó uram! - Nem - gondoltam -,
2449 16    |                 Losonczy Attilát megismertem a tömegben, és vártam, hogy
2450 16    |                   ideges, száraz fejét, mint a jófajta paripa, és a szeme
2451 16    |                    mint a jófajta paripa, és a szeme felcsillant. Köszöntötte
2452 16    |                  tartott. Már korcsolya volt a lábán. A megszokott biztonságommal
2453 16    |                      korcsolya volt a lábán. A megszokott biztonságommal
2454 16    |                      akkor már otthon voltam a dolgomban én világéletemben!...
2455 16    |                  igazi levegőm. Félóra múlva a szánkóján ültem, és repült
2456 16    |                    nem lehet! Fel kell kötni a korcsolyát! - Tudtam, hogy
2457 16    |                     Nem lehetett ellenállni. A karjába fűződve repültem
2458 16    |                     nekem való élmény.~Nekem a lelki egészségemhez kellett
2459 16    |                  lelki egészségemhez kellett a hódítás, ünneplés, sok szem
2460 16    |                 szereplés. Úgy kellett, mint a kenyér; csak addig volt
2461 16    |                     engem, jól emlékszem, ez a tőlem idegen életű, sokasszonyos,
2462 16    |                    feltűnően kedvére volt ez a dolog; és engem valahogy
2463 16    |                   jöhetett, ő maga kísért el a jégre, hogy el ne maradjak.
2464 16    |              asztalokhoz le-letelepült kissé a hölgyek mellé, azután hozzánk
2465 16    |                       velem foglalkozott, és a kocsiján kísért haza. Néha
2466 16    |                      van ez így? De hisz itt a nagynéném, férfi rokonom;
2467 16    |                    rokonom; ők bizton tudják a fővárosi élet formáit, kivételességeit;
2468 16    |                   már egészen összezavart ez a sokféle gyors változás az
2469 16    |                  vele, és ő elmondta röviden a viszonyaim s a színészséget
2470 16    |              elmondta röviden a viszonyaim s a színészséget mint kész tervet.
2471 16    |               járok-e egyedül, Marika nélkül a városba. És hogy nekünk
2472 16    |                   nem tudja, meglátogathat-e a lakásomon, hogy nem kellene-e
2473 16    |                kellene-e másképp intézni ezt a dolgot?... Ilyenkor elhallgatott,
2474 16    |                   nézett rám. És attól, hogy a Marika kopott zöld plüss-szalonjában
2475 16    |                     halasztódni, idétlenedni a dolog. A szemében nagyon
2476 16    |            halasztódni, idétlenedni a dolog. A szemében nagyon is jól láttam
2477 16    |                    amíg együtt sétáltunk már a Hatvani utca korzóján, langyosodó,
2478 16    |               egy-egy kirakat előtt. Marika, a legpéldásabban szemet hunyó
2479 16    |                 mentem haza. Nem, énrám csak a képzeletemen keresztül lehetett
2480 16    |                      soha így! És sértett ez a kurta, furcsa mód. Ma már,
2481 16    |            tapasztalatával meg tudom fejteni a férfi hangulatát is. Az
2482 16    |                    leendő színinövendék, aki a szépségéből élni jött Pestre
2483 16    |                      váratlanul ott találtam a Hiripy nagybátyámat, a Piroska
2484 16    |              találtam a Hiripy nagybátyámat, a Piroska tánt urát, a volt
2485 16    |           nagybátyámat, a Piroska tánt urát, a volt képviselőt, aki valami
2486 16    |                      járt fenn. Úgy látszik, a lápszabályozás mégiscsak
2487 16    |              végeztem hát magam felől, és mi a szándékom. Felzaklatott,
2488 16    |                    fizetett szeretője vagyok a híres asszonymesternek;
2489 16    |                      hát ilyen kis fészek ez a borzasztó nagy város!~Teli
2490 16    |                 Ilyen gyorsan... ennyire! Mi a helyes, kire kell hallgatnom?
2491 16    |                      ocsmány minden dolognak a másik oldala! De hát hogy
2492 16    |                   hát hogy is vagyok én ezen a világon, se kint, se bent;
2493 16    |                   világon, se kint, se bent; a hasznos és védő rendszerből
2494 16    |                      nem merek, nem bírom el a felelősséget magamért. Most
2495 16    |           felelősséget magamért. Most elmúlt a tél, jó sok pénz elment,
2496 16    |                 bennem, még gyermekkoromból, a rossz, közönséges cédákról,
2497 16    |                  mondok! Nálunk is ellehetsz a nyáron, valamit csak kilelünk;
2498 16    |                      jobban, mint amit ebben a Szodomában csinálhatsz.
2499 16    |                      ízlelt élettől. Ez volt a sorsa az életemnek; az énszántamból
2500 16    |                     mertem. Engem visszahítt a kisvárosom, az ismerős házak