bold = Main text
     Fejezet                                              grey = Comment text

3001 19    |                    kap az emberek ítéletében a dolog. A megindult szóbeszéd
3002 19    |                  emberek ítéletében a dolog. A megindult szóbeszéd e zavaros
3003 19    |                 barangolni. Nem is szólhatok a beszédek ellen. Oltalmazzon
3004 19    |                  szorosabbra fogódnak rajtam a sors hálószemei. Megint
3005 19    |                    élesszem és ébren tartsam a vágyait és szerelmét. Láttam
3006 19    |                      nem marad számára. Mert a közvélemény kegyesen már
3007 19    |                   bár én ma már sejtem, hogy a határok nem annyira élesek
3008 19    |                       Sokszor, ha védekeztem a vágya ellen, feltámadt bennem
3009 19    |                   Sohase tanított senki erre a gondolatra, de éreztem,
3010 19    |              zsákutcába került. Minden, amit a magam emberi erejével próbáltam,
3011 19    |                 akarni erősen, mindig. Igen, a feleségévé kell lennem;
3012 19    |                     Szinyéren megint. Szinte a régi életem visszatérését
3013 19    |                  kényszerhelyzetbe kerüljek; a szegény leigazolt és megalázott
3014 19    |             leigazolt és megalázott asszony, a vigyázatlan, könnyelmű postamesternéhez
3015 19    |                 hasonlóba. Nem, nem akartam.~A másikat akartam! És láttam
3016 19    |                       küzdött; néha elodázta a könnyelmű és lágy emberek
3017 19    |                      néha váratlanul csaknem a végső elhatározásig hajszolta
3018 19    |                      újra késlekedve élvezze a felelőtlen jelent. Végre
3019 19    |                Valami kívülről jött dologra (a vén Vodicska írt nekem megint
3020 19    |                      megint dorgáló levelet, a fiamat emlegetve, akire
3021 19    |                      fiamat emlegetve, akire a rossz hírem hárul), az én
3022 19    |                izgalmas, nagy szenzáció volt a váratlan egybekelésünk!~
3023 19    |                 időre!~Furcsa egy cirkusz ez a világ!~ ~
3024 20    |                    Milyen keveset jelent így a távolság szitaszövetén át
3025 20    |                      az idő szorgos mértéke, a kalendáriumi változások,
3026 20    |                   reggeledett és alkonyodott a nap felettünk, hányszor
3027 20    |                  felettünk, hányszor váltott a természet, és tért vissza
3028 20    |                    természet, és tért vissza a holdújulás, vízár, hó, eső
3029 20    |                évszak virágai és gyümölcsei! A mi emberéltünk más osztódással
3030 20    |                     osztódással igazodik, és a sorsunk - mint valami mappán -
3031 20    |                  mappán - kényére kirajzolja a gránicokat.55 Ha elgondolom,
3032 20    |            gránicokat.55 Ha elgondolom, hogy a második házasságomtól számítva
3033 20    |                 mennyi idő telt; bizony majd a fél életem. De így egészben
3034 20    |                     egyszövésűnek tetszik ez a nagy halom esztendő; szinte
3035 20    |                    pillanatra: „Bizony, hull a levél, hidegedik! Nemsokára
3036 20    |                    van! Tavaly szebben nyílt a leander!” Vagy ezt: „Itt
3037 20    |                    Vagy ezt: „Itt van megint a karácsony; ez is, az is
3038 20    |                     Tán mindenkinek az élete a természete szerint fejlődik;
3039 20    |            természete szerint fejlődik; vagy a lénye alakul hozzá a körülményeihez.
3040 20    |                    vagy a lénye alakul hozzá a körülményeihez. Én már el
3041 20    |                    és jelennel, mint ami így a részemmé vált, ilyenné formált.~
3042 20    |              részemmé vált, ilyenné formált.~A harmincadik évembe fordultam;
3043 20    |                 ellenségeim bosszújára, vagy a szerelemért, mit tudom azt
3044 20    |                     párembernek való lakásom a frissen kiépített, új és
3045 20    |                     új és tiszta utcácskában a Hajdúvároson, beleköltöztem
3046 20    |                  Hajdúvároson, beleköltöztem a nagy tűzből kimentett barna
3047 20    |                     barna ripszgarnitúrával, a megmaradt ebédlőszékekkel,
3048 20    |                   megmaradt ebédlőszékekkel, a politúros ágyakkal és szekrényekkel,
3049 20    |                   ágyakkal és szekrényekkel, a ládákból előcsomagoltam
3050 20    |                      ládákból előcsomagoltam a rég használt, erős konyhaedényeimet,
3051 20    |                    erős konyhaedényeimet, és a leanderfákat is elhozattam
3052 20    |                  sorfalat állítottam belőlük a téglás tornác elébe. Megint
3053 20    |                 csiszolni lehetett kedvemre, a régi szenvedéllyel. Csakhogy
3054 20    |                      szenvedéllyel. Csakhogy a sorsom egyszer előbbre fejlődött
3055 20    |                 fejlődött volt már; és ennek a visszaesésnek éreztem néha
3056 20    |                   visszaesésnek éreztem néha a melankóliáját. Mindegy,
3057 20    |                 hosszú délutánokon ott ültem a tornácbéli nádszéken, harangszó
3058 20    |                nádszéken, harangszó rezgett, a cseléd danolt a vasaló mellett
3059 20    |                     rezgett, a cseléd danolt a vasaló mellett a konyhán;
3060 20    |                      danolt a vasaló mellett a konyhán; idegesen, szapora
3061 20    |                 fáradtan zakatoltak fejemben a nehéz, asszonyi gondok,
3062 20    |                      nehéz, asszonyi gondok, a szokott, lázadó szorongás
3063 20    |                    szokott, lázadó szorongás a kérlelhetetlenül biztos,
3064 20    |                  Néha oly kínosan ült rajtam a magány, úgy megörültem,
3065 20    |             nyikorgatta meg óvatos alázattal a kapukilincset, és hátibutyrával
3066 20    |                aprókat sóhajtva topogott fel a három garádicson. „Jaj,
3067 20    |                Istenkém, de hamar! De hát ez a sorja annak. Jobb is a’,
3068 20    |                    ez a sorja annak. Jobb is a’, kézit csókolom, ha akar,
3069 20    |                      hogy még örömit érhesse a kedves idesapja is. Mert
3070 20    |                    De lássa, így nem is kell a rossz szóra hallgatni! Ha
3071 20    |                   vinni, kézit csókolom, oda a Rozmaring utcába... a lyányokhoz,
3072 20    |                    oda a Rozmaring utcába... a lyányokhoz, megkövetem...
3073 20    |                     szál szoknyával maradtak a nagy tűz után. Osztán elkérdeznek
3074 20    |            elkérdeznek olyankor mindent, ami a városon hírlik. „Jaj, azt
3075 20    |                   aki azelőtt kasszíros volt a Kispipában, Trézsi, azt
3076 20    |                      mondja, igaz-i, hogy az a drága szép gyönyörűség,
3077 20    |                  özvegyasszony hozzámegy ahó a nagy, esett, szőke fiskálishó?
3078 20    |                      már... semmi se... csak a fő’d több vele! Vén élhetetlen,
3079 20    |                     világért nem mertem vóna a számon kiejteni!~- Jobb
3080 20    |                    erőszakolt haraggal, mert a bosszús szégyenkezésem csak
3081 20    |           szégyenkezésem csak most lett úrrá a kíváncsiságom felett. Megijedt,
3082 20    |          cigánykodott, hát előhozattam mégis a kávéját, mint nagyanyám
3083 20    |                    fésülködő! Fiatal még ahó a tekintetes asszony, hogy
3084 20    |                       Máskor Spach Náni jött a nagy hátizsákkal, széthízott
3085 20    |                     zihált, recsegett alatta a kis kerti nádszék. Előrakta
3086 20    |             vánkoscihát, kötött csipkeréklit a kék szalagcsokorral. Kifizettem
3087 20    |             szalagcsokorral. Kifizettem neki a színházi sálakért, gyöngymantillákért
3088 20    |               kellett gondoskodnom... hiába! A kávécskát kavargatva ő is
3089 20    |                    onnan. Suttogásba halkult a szava néhol.~- Bizony, nagyon
3090 20    |                      most is halálba szereti a tekintetes urat. Hogy megátkozta
3091 20    |                  ilyen bolond beszédnek; jár a világ szája, mint a... Nem
3092 20    |                      jár a világ szája, mint a... Nem igaz abbul egy szó
3093 20    |                udvariasan idejében megüzente a kaszinófiúval, hogy ne várjam.
3094 20    |                véletlenül jól verődött össze a férfikompánia, vagy folytatni
3095 20    |                       vagy folytatni akarták a ferblit, kalábriászt. Csakhogy
3096 20    |            háztartási gondot: olyat is, mint a lakbérnegyed, tűzifavásárlás,
3097 20    |                tudtam mire vélni eleinte ezt a különös, könnyed és mosolygó
3098 20    |                    mosolygó felelőtlenséget. A természete ilyen? De hát
3099 20    |                    szelíden vállat vonva, és a pipatórium harminchárom
3100 20    |             elgyönyörködéssel választotta ki a legszebben kiszívott tajtékcsibukot. „
3101 20    |                     Hogy ezt... nem vághatom a szemébe! Mert mégis... bizony,
3102 20    |                   nagyon körülem csavarodtak a bajok, mikor a világ megvetett
3103 20    |                   csavarodtak a bajok, mikor a világ megvetett igaztalanul,
3104 20    |                 világ megvetett igaztalanul, a pénzem fogytán volt, és
3105 20    |                      pénzem fogytán volt, és a vén Vodicska is beleártotta
3106 20    |                   volt állandó odaadás nála. A színesebb, érdekesebb fajtájú
3107 20    |                 esnek, megpihennek mindentől a kikapcsolódásban. Istenem!
3108 20    |                 ember az udvarlónak való meg a jó férjnek alkalmas! Dénest
3109 20    |                     férjnek alkalmas! Dénest a vajszívű és kedvesen könnyelmű
3110 20    |                    nyers is tudott lenni, ha a lelki és testi kényelmét
3111 20    |                     első időkben már az volt a legfőbb bajom, hogy úgy
3112 20    |               visszahívtam, jött... így volt a múltban is bizony! És közben
3113 20    |                engedi magát.~És mintha ezért a házasságért csakugyan engem
3114 20    |                      és konok emancipálódása a megszokott családfői formák
3115 20    |                  gondok alól. Igen; hiába... a férfiaknak meg kell adni
3116 20    |                     férfiaknak meg kell adni a küzdés és nagy áron elérés
3117 20    |                  ijedt elámulással odázta el a szóvitát, a gyűlölt háborúságot.
3118 20    |            elámulással odázta el a szóvitát, a gyűlölt háborúságot. De
3119 20    |                     sokszor rendetlenül adta a konyhapénzt; úgyhogy az
3120 21    |                     aluvás. Az életet éltem, a siralmasan kicsiny, nyikorgós
3121 21    |                   benne. Én nem voltam abból a fajtából, akiket jobbá,
3122 21    |                 finomabbá nevel az alázat és a szenvedés. Inkább megátalkodottá
3123 21    |                    elvonulásra kényszerített a gyereket váró állapotom.
3124 21    |               állapotom. Alighogy szoptattam a másodikat, el kellett választanom
3125 21    |                       el kellett választanom a harmadik miatt, aki már
3126 21    |                  volt. És megint leány, mind a három leány!~Kiszívták a
3127 21    |                     a három leány!~Kiszívták a vérem, elették, felhabzsolták
3128 21    |                       elették, felhabzsolták a fiatalságom!~Hát jó, ez
3129 21    |                rendén van! Az enyéim, testük a testem, drága kis nyomorult
3130 21    |               termékenységem érett fakadása; a másik hanyatló gerezd mellől
3131 21    |                   lehetne így nézni soká. De a másik kettő bömbölve rugdossa
3132 21    |                      bömbölve rugdossa odaát a gyerekszoba tapétás ajtaját:~-
3133 21    |                kivi-kávé!~Most már kacagnak, a kicsi utánamondja a nagyobbiknak, „
3134 21    |                kacagnak, a kicsi utánamondja a nagyobbiknak, „Mimi-mama!”
3135 21    |               Mimi-mama!” Jaj, felköltik ezt a parányit!... Lesz csend
3136 21    |                 garázda kölykek, ha bemegyek a seprűnyéllel!...~Egy percnyi
3137 21    |                  pusmogás. - Távé!~De hol az a pesztra, a nyomorult oláh
3138 21    |                   Távé!~De hol az a pesztra, a nyomorult oláh bornyú? Nem
3139 21    |                    vagy kiszökött pletykálni a konyhaszolgálóval! Puff...
3140 21    |                      magát valahová Zsuzska, a kicsi! Úristen, meg kell
3141 21    |                    jársz te? Itt kell hagyni a két gyereket magára, az
3142 21    |                gyereket magára, az égő lámpa a falon? Mit hebegsz? Hol
3143 21    |                      Hol jártál? Kitépem azt a piszkos csepűkontyodat,
3144 21    |                      nézz! Vizet hozz, ökör! A lelkeden megyek keresztül.
3145 21    |                      semmi baj már!~Halkítom a hangom félig elröstelkedve,
3146 21    |        kiszámíthatatlanul, csúnyán, betegen. A másik szobában, hallom,
3147 21    |               jár-kél, tapogat ügyetlenkedve a pipaasztalon.~- Jaj, ott
3148 21    |                 Indulj hát, itthon az úr!... A tűzre is tegyél, osztán
3149 21    |                      teríts! De ragyogjon az a pohár, annyit mondok!~Ó,
3150 21    |                    lehet elérni, fenntartani a régi csínt, a megszokott,
3151 21    |                    fenntartani a régi csínt, a megszokott, ragyogóan fényűző
3152 21    |                  szeget se tudna falba verni a hűdéses ujjaival... Csak
3153 21    |                      szeme el-elmered szinte a csibuk füstjébe. „Hiába,
3154 21    |              közönségessé, fásulttá tette ez a mindennapos törődés, bajok,
3155 21    |               emberek közt van, híreket hall a város minden dolgáról; ami
3156 21    |                      és kiszolgáltatja magát a naponta leolvasott konyhapénz
3157 21    |                   sem köt, mintha egy napról a másra felelősség nélkül
3158 21    |                      biztonság! Úgy éreztem, a levegőben lóg az egész életem
3159 21    |                    lóg az egész életem ezzel a három poronttyal együtt;
3160 21    |                      hajszolt és gyötrött ez a talajtalanság. Minden hajlamom
3161 21    |                halálhíre, amit aznap vettem. A félparaszt gazdasszonyának,
3162 21    |                    okosabb lenni... Pfuj!...~A kicsik elcsendesültek, álmukban
3163 21    |            elcsendesültek, álmukban szipogva a sírás után; mi némán ültünk
3164 21    |                  sírás után; mi némán ültünk a vacsoránál, és dúlt bennem
3165 21    |                   vacsoránál, és dúlt bennem a fojtott harag, mikor elnéztem,
3166 21    |                    hogy forgatja kelletlenül a villát a pecsenyés tálban.~-
3167 21    |                forgatja kelletlenül a villát a pecsenyés tálban.~- Megeheti -
3168 21    |        leereszkedhetik efféle granszenyőr is a mi szegény házi konyhánkhoz.~-
3169 21    |                    reszketeg kezében megállt a villa.~- Semmit! Csak az
3170 21    |                     villa.~- Semmit! Csak az a megjegyzésem, hogy tízszeres
3171 21    |                     se evett sokkal különbet a tegnapi pezsgős vacsorán,
3172 21    |                   baja velem, kérem? Hát már a falatot se nyelhetem le
3173 21    |                   Dehogy! Semmi közöm hozzá! A maga pénzét költi; no, mondja
3174 21    |                pénzét költi; no, mondja hát, a maga kifizetetlen legénykori
3175 21    |                legénykori számlái fedezetét, a maga adóhátralékját, az
3176 21    |                  figyelmeztetés; és mindent, a parasztok bélyegköltségét
3177 21    |                  bélyegköltségét is; ezeknek a boldogtalan kis férgeknek
3178 21    |                    boldogtalan kis férgeknek a ruhára, iskolára valóját...~-
3179 21    |                    iskolára valóját...~- Meg a maga domíniumát is... miért
3180 21    |                      is... miért nem mondja! A tőzeguradalmakat, sulyomerdőket,
3181 21    |                        Más nem is mondhatja. A drága eszem-iszom cimborák,
3182 21    |                  drága eszem-iszom cimborák, a boroskancsók, a megyegyűlésező
3183 21    |                    cimborák, a boroskancsók, a megyegyűlésező falusi jófélék
3184 21    |                beszél ostobákat? Különben is a maga rokonai azok egytől
3185 21    |             kisebbíti?~- Már az igaz, nagyon a kegyükbe esett. Persze,
3186 21    |                Persze, tud velük inni bőven, a kasszírnékat is maga szerzi
3187 21    |                 szerzi nekik, még hegedül is a rossz kezével, ha egyet
3188 21    |                   kezével, ha egyet szólnak, a Bankó cigány mesterségébe
3189 21    |                      Azt hiszi, nem tud róla a fél város; amiért ki sem
3190 21    |                  mozdulhatok, nem hallom meg a viselt dolgait. Szegény!
3191 21    |                viselt dolgait. Szegény! Maga a pojácájuk talán... Bezzeg
3192 21    |                      honnan való, ki-mi volt a nagyapja még. De lezüllöttek
3193 21    |               akármiféle ember jó nekik. Hol a régi gőg? Tíz évvel ezelőtt
3194 21    |                      potyafráter vagyok; tán a maga rokonai fizették a
3195 21    |                      a maga rokonai fizették a vacsorámat. Na, tudja, ha
3196 21    |             lenyeltem más jóvoltából...~- Az a baj éppen. Tudom, elég bolond
3197 21    |                 leülnek magával, és elnyerik a pénzét egy ilyen koldus,
3198 21    |            tehetetlennek; mikor tudják, hogy a szegény családja nyomorogja
3199 21    |                    is? Hol vannak hamar azok a domíniumok?~- Így csak egy
3200 21    |                      és panasztalanul tudná. A három gyerekit meg én akartam?~-
3201 21    |                    lóhalálba egyik doktortól a másikhoz. Most meg így beszél.~-
3202 21    |                      gyógyította. Jobb volna a pezsgős, kasszírnős vacsorák
3203 21    |               vacsorák helyett.~- Már megint a kasszírnék!... Ezt is ócskás
3204 21    |                    Megifjított!~- Meg biz az a vén csoroszlya, a drága
3205 21    |                     biz az a vén csoroszlya, a drága Ilkája. Azt hiszi,
3206 21    |                    Tizenöt szivart füstöl el a vén fogatlan napjára. Úgy
3207 21    |                 napjára. Úgy kacagják együtt a világot; meg engem is, a
3208 21    |                     a világot; meg engem is, a jó bolondot, aki itt öli
3209 21    |                 magát. Hja, alte Liebe! Neki a könnyebb rész jutott.~-
3210 21    |                hárpiáskodnék. Különben az is a maga rokona. Elég szégyen,
3211 21    |                    jól kikereste az embereit a rokonaim közül is.~- Ne
3212 21    |                 közül is.~- Ne mondja! Talán a félszemű mostohaapjával
3213 21    |                   inkább, aki halomra gyűjti a világirodalom színét-salakját,
3214 21    |                    tanulja az egészséget, és a nagypiac gyűl oda reggelenként
3215 21    |                     oda reggelenként bámulni a rácskerítéshez, mikor mezítláb
3216 21    |         rácskerítéshez, mikor mezítláb sétál a tízlépésnyi kiskert füvében,
3217 21    |                 tízlépésnyi kiskert füvében, a hetes meg mögötte jár a
3218 21    |                      a hetes meg mögötte jár a vizeskannával, és rá-rálöttyint
3219 21    |              vizeskannával, és rá-rálöttyint a lábikrájára. Ezt kéne nekem
3220 21    |                    kéne nekem is, ugye? Vagy a híres Csaba öccsével tartani
3221 21    |                 híres Csaba öccsével tartani a barátságot, a rúgott katonatiszttel,
3222 21    |               öccsével tartani a barátságot, a rúgott katonatiszttel, akinek
3223 21    |                  rukkolnia. És akit most már a harmadik jegyző mellől csaptak
3224 21    |                   össze másnap. Szép koszorú a közelijei, az igaz!~- Hagyja
3225 21    |                  magára.~- Persze... István, a kitűnő István, a közjegyző
3226 21    |                     István, a kitűnő István, a közjegyző úr. Ez már csak
3227 21    |                   már csak szépen kisemmizte a három testvérét; miért is
3228 21    |                    annyi eszük se volt, mint a tyúknak; mert az is kapar
3229 21    |                   most nagyurakkal cimborál. A felesége a főispánné belső
3230 21    |             nagyurakkal cimborál. A felesége a főispánné belső komornája
3231 21    |                hurcolja utazni, fürdőzni. Az a kis félszeg libaasszony
3232 21    |                    libaasszony majd elrepül, a nyelve is megoldózott már,
3233 21    |                   nyelve is megoldózott már, a szeme is kinyílt, az a „
3234 21    |                       a szeme is kinyílt, az a „derék, józan” ura meg fizet,
3235 21    |                   józan” ura meg fizet, mint a köles. Így már csak elérhet
3236 21    |                  elérhet az ember egyet-mást a világban, mi?~- Ó, de nagy
3237 21    |              világban, mi?~- Ó, de nagy sor! A báróné édes unokatestvérem;
3238 21    |             elfogadja még tőlem egyelőre ezt a fedelet és az én léha és
3239 21    |                  éjjeliszekrényem fiókjából, a pénztárcám minden zegét-zugát
3240 21    |                      Legalább azt mentem meg a Rozmaring utcától.~- De
3241 21    |                      Miből vennék tejet néha a három ártatlan gyerekének;
3242 21    |                    gyerekének; hogy fizetném a cseléd bérét, a tűzifát?
3243 21    |                     fizetném a cseléd bérét, a tűzifát? Abból, amit naponta
3244 21    |                 előbb menni készült, kiverte a pipáját, lassan, módosan
3245 21    |                lassan, módosan kereste össze a felöltőt, botot. Ez a frázis
3246 21    |                  össze a felöltőt, botot. Ez a frázis csak formás átmenet
3247 21    |                  vagy látszatra nyújtani még a hosszú és ízetlen szóvitát,
3248 21    |                megbánón vagy engesztelve, és a fejemre tegye, majd lejjebb
3249 21    |                  fejemre tegye, majd lejjebb a derekamig csúsztatva simogató
3250 21    |                  vagy egyszerűen elébe állni a küszöbön, a perlekedéstől
3251 21    |                      elébe állni a küszöbön, a perlekedéstől kipirulva,
3252 21    |                        mert mind, mindezeket a módokat kipróbáltam már,
3253 21    |                      kipróbáltam már, ezeken a stádiumokon túl voltunk.
3254 21    |                egyedül maradtam, fojtogatott a keserű sírás! Ez az én életem!
3255 21    |                      fogok vergődni idegesen a forró párnákon, és nyávogni
3256 21    |                 párnákon, és nyávogni fog az a kis féreg egész éjszaka
3257 21    |                  festett képű rongy; vagy az a vén, fogatlan nőstény róka
3258 21    |                    fogatlan nőstény róka is, a régi szeretője, akihez tán
3259 21    |                 szeretője, akihez tán énrám, a házasságára panaszkodni
3260 21    |                      mozdulni se lehet ettől a három kolonctól. De el is
3261 21    |                    alatt; az alakom szétment a sok gyerektől, ellomposodtam
3262 21    |                      lettek. Milyen más volt a szegény első uram szinte
3263 21    |                    élte, nagyon komolyan, és a végső konzekvenciáig. Ez
3264 21    |                     végső konzekvenciáig. Ez a lágy lelkű, könnyű köd-ember
3265 21    |                  amúgy is” módján bódorog át a világon, mindenbe véletlenül
3266 21    |                     emberi dologban. Mi néki a család, asszony, hivatal,
3267 21    |                   Ott szuszognak bent édesen a kis meleg, fehér vackukon,
3268 21    |                      én. De nem akarom, hogy a sorsuk legkevésbé is hasonlítson
3269 22    |                    meg tudtam venni! Sokszor a tárcájából, a párnák alól
3270 22    |                 venni! Sokszor a tárcájából, a párnák alól lopkodtam ki
3271 22    |                   oda éjszaka. Meg érezte is a lelki vádat, szégyellte
3272 22    |                      vádat, szégyellte magát a kijózanodás kelletlen perceiben,
3273 22    |                 kelletlen perceiben, és csak a foga közt káromkodott a
3274 22    |                      a foga közt káromkodott a mosdónál, gargarizálás,
3275 22    |                 körülte lóhalálban folyt már a reggeli takarítás, lelkendező,
3276 22    |                       cselédhajszolás. „Jaj, a keserves úristenit! A rabló
3277 22    |                   Jaj, a keserves úristenit! A rabló fajzatának! A haramiabandának!...
3278 22    |               úristenit! A rabló fajzatának! A haramiabandának!... Hova
3279 22    |                jutottam? Mivé lettem, amióta a karmai közé kaparított.
3280 22    |                       kérdem önmagamtól most a csendesült, zavartalan magányban,
3281 22    |              süllyedt az egymással bánásunk, a viszonyunk; és tulajdonképp
3282 22    |                  szavak jelezték ezt az utat a lejtőn. De mi is történhet
3283 22    |                      hangzik el nyom nélkül. A gyűlölködés egy-egy felcsigázott,
3284 22    |            pillanatnyi féktelen szikra; vagy a szemrehányó éleskedések
3285 22    |                    kegyetlen csapásai, ahogy a lélek vagy a hiúság legfájóbb
3286 22    |                 csapásai, ahogy a lélek vagy a hiúság legfájóbb helyeire
3287 22    |                 legfájóbb helyeire találnak, a múlt legkínosabb, legkényesebb
3288 22    |            legdrágább rejtekeiben öntik szét a profánság vagy szertelen
3289 22    |                      csudálatos kitalálásait a rosszaságnak, hogy a másiknak
3290 22    |            kitalálásait a rosszaságnak, hogy a másiknak fájjon, még-még
3291 22    |              kiáradjon, utat leljen belőlünk a fojtogató bosszú, megalázottság
3292 22    |             elszégyellés, újra közeledés; de a következő alkalommal csak
3293 22    |                   szörnyűbb lesz az ütközet.~A paraszt házaspárok legalább
3294 22    |                 magunkfajtánál ez sem lehet. A nevelésük vagy más elfogultság
3295 22    |                   végső percben visszatartja a férfiakat, és a düh benn
3296 22    |                 visszatartja a férfiakat, és a düh benn maradt fullánkja
3297 22    |                maradt fullánkja ártóbb, mint a ki nem tombolt szerelemvágy.~
3298 22    |                 szerelemvágy.~Melyikünk volt a rosszabb, én-e vagy ő? Most,
3299 22    |                      szemtől szembe, lihegve a gyűlölettől szórtam felé
3300 22    |                     gyűlölettől szórtam felé a sértéseket; de eszeveszett
3301 22    |                meggyanúsítottam asszonyokkal a legképtelenebb módon. Ilka,
3302 22    |                  legképtelenebb módon. Ilka, a fogatlan vén sárkány, a
3303 22    |                      a fogatlan vén sárkány, a régi kedves... ez volt az
3304 22    |                  ingereljen) védelmébe vette a szavaim ellen, akkor nem
3305 22    |                okozzák, hogy alulra kerültem a kettőnk viszonyában. Milyen
3306 22    |                      én is, és visszaküldtem a fiúval; szidás, fenyegetés,
3307 22    |             fenyegetés, gyanú és sértés volt a ceruzával firkált kusza
3308 22    |                       emiatt forrt még benne a méreg, bár homályos volt
3309 22    |                     homályos volt már minden a fejében; de ilyenkor dúltan
3310 22    |                     gőzölve, keresztül-kasul a három szobán; s én estétől
3311 22    |                 odvába! Még látni is utálat, a közelsége is förtelmes!~-
3312 22    |                   már egy ilyen nyomorultnak a kenyerit, felszíja a keserves
3313 22    |            nyomorultnak a kenyerit, felszíja a keserves verítékit... kígyó...
3314 22    |                 kígyó... az életén rág, mint a pióca, hogy le nem rázhatom...
3315 22    |                      le nem rázhatom... mint a köszvény, amitől nincs menekvés,
3316 22    |                       amitől nincs menekvés, a pestis...~- Ó, az Isten...
3317 22    |                  Isten... az Isten verje meg a gaz lelkét! Nekem hánytorgatja
3318 22    |                       Nekem hánytorgatja azt a falat keserves kenyeret?
3319 22    |                    innét, ha ennyire megvet; a Pórtelky-ősök megfordulnak
3320 22    |                   Pórtelky-ősök megfordulnak a sírjukban, hogy egy ilyen
3321 22    |                    kegyelemkenyerére szorult a drágalátos unokájuk. Láttuk,
3322 22    |                  magát, mondja?... Nem ég ki a szeme! Az ártatlan gyerekei
3323 22    |                    jobb kézben lesznek, mint a magáéban; a szerencsétlenek!
3324 22    |                    lesznek, mint a magáéban; a szerencsétlenek! Ki tudja,
3325 22    |                   melyiknek ki volt az apja? A világ... az egész világ!~-
3326 22    |                egyensúlyt, és elzuhant félig a szőnyegen.~- Apa... apácskám,
3327 22    |                 meleg ágyba, csak jöjjön!...~A kis Marcsi állt mellette,
3328 22    |                 bénult kezét, ahogy ráesett. A két kicsi ott sírt, reszketett
3329 22    |              Feltápászkodott félig, csókolta a gyereket, és becézte a részegek
3330 22    |              csókolta a gyereket, és becézte a részegek síró érzékenységével,
3331 22    |            tisztaszívűek tudtak maradni ezek a szegény kis jószágok ebben
3332 22    |                   szegény kis jószágok ebben a szörnyű életben! Ki tanította
3333 22    |                       Ki tanította őket arra a különös, egyszerű gyerekbölcsességre,
3334 22    |            valahogyan betegnek lássanak mind a kettőnket, és elszigeteljék
3335 22    |           elszigeteljék az ilyen jeleneteket a rendes életfolyástól, mint
3336 22    |                    és másnap visszacseréltük a boltosnál köténykékért,
3337 22    |                 voltak bizony. Ők sikerültek a mi együttlétünkben! Istenem...
3338 22    |                    erre kellettünk mi ketten a természetnek, az életnek
3339 22    |                        ezeket célozta velünk a sors, őértük kellett összenyomorodnunk
3340 22    |                 összébb-összébbhúzódik rajta a gúzs; jótehetetlen volt
3341 22    |             közönségességek is, hiszem, csak a házassága idején merültek
3342 22    |                   idején merültek felszínre, a természete elfeledett rejtekeiből.
3343 22    |                megkötöttem az életét, szívom a vérét, kellemetlen munkája
3344 22    |                munkája verítékét. Hisz igen, a szegénység volt a fő baj
3345 22    |                      igen, a szegénység volt a fő baj bizony!~Egyre nehezültek
3346 22    |                     bizony!~Egyre nehezültek a viszonyok. Minden drágult.
3347 22    |                   viszonyok. Minden drágult. A gyerekekre, hogy nőttek,
3348 22    |                      Néhány új ügyvéd került a városba, frissek, doktorok,
3349 22    |                doktorok, stréberek; pedig ez a pálya se ontotta már olyan
3350 22    |                    ontotta már olyan könnyen a pénzt, mint hajdanában.
3351 22    |                      pénzt, mint hajdanában. A láp-osztálypörök lassan
3352 22    |        láp-osztálypörök lassan elintéződtek, a lecsapolás dolga közel volt
3353 22    |                  lecsapolás dolga közel volt a befejezéshez; most már Scherer
3354 22    |                       most már Scherer Imre, a fiatalabbik gróf kedveltje
3355 22    |                  ravaszdin és gyorsan vitte; a Szinyér mentiek előnyöket
3356 22    |                  zavar elsimult szépen; csak a károsult parasztok maradtak
3357 22    |                    kerestették már ügyvéddel a két-háromszáz forintnyi
3358 22    |                   vagy ha István nagybátyám, a közjegyző, juttatott valami
3359 22    |                   volt miből élni, és féltük a fűszerest, hentest, ahol
3360 22    |                  hentest, ahol tartoztunk; s a nyelves szolgáló szemembe
3361 22    |            összeszidtam: fizessük meg inkább a bérét. Ha aztán akadt valahonnét
3362 22    |                      kizsarolni, ellopkodni, a gyerekekkel elkunyoráltatni -,
3363 22    |           ragaszkodtam (mindmái napig) ehhez a szegény, könnyelmű, kedves
3364 22    |               valamennyire az itthonához, ez a jóleső rend, amit akaratlanul
3365 22    |            akaratlanul megszokott mellettem, a friss ágyhuzatok, a formás
3366 22    |               mellettem, a friss ágyhuzatok, a formás tálalás, a rendben
3367 22    |                ágyhuzatok, a formás tálalás, a rendben tartott pipatórium,
3368 22    |                  rendben tartott pipatórium, a naponta friss homokkal öntött,
3369 22    |                   papírcifrás köpőláda... és a jó konyha, a keservesen
3370 22    |                  köpőláda... és a jó konyha, a keservesen is kikerített,
3371 22    |                   nagyon elszedni, elkölteni a pénzét, ha volt. „Ő úgyis
3372 22    |               perköltséget is, mikor (mindig a végső percben) a föld alól
3373 22    |                      mindig a végső percben) a föld alól is kerített mégis
3374 22    |                     pártomon voltak: szántak a sok szenvedésemért, a kegyetlen
3375 22    |                szántak a sok szenvedésemért, a kegyetlen küszködésért;
3376 22    |                      hogy ki tudom teremteni a nagy, szívós akaratommal
3377 22    |                     nagy, szívós akaratommal a gyerekek rendes nevelését,
3378 22    |             házicsínt, mindent. Úgy látszik, a világ elégnek találta már
3379 22    |                    világ elégnek találta már a vezeklésemet. És másoknak,
3380 22    |                    idegeneknek jutott eszébe a gondolat: tisztújítás jön,
3381 22    |            alügyészség, be kellene hozni ezt a szerencsétlen embert! Hogy
3382 22    |                valami kis biztosa legyen. És a vidéki barátai, akiknek
3383 22    |                 mégis kitették magukat érte. A választása szép, meghatott,
3384 22    |                     könnyed tudott ő maradni a nyomorúsága, lehanyatlása
3385 22    |                 lehanyatlása idején is; csak a családjának volt rossz,
3386 22    |                    teremtve.~Vittem anyámhoz a hírt. Hát megyei asszony
3387 22    |                 Szinte idegen volt már nekem a város, ilyen rég nem jártam
3388 22    |                    ilyen rég nem jártam kinn a házból... A tűz után újjáépült
3389 22    |                      jártam kinn a házból... A tűz után újjáépült utcák,
3390 22    |                     újjáépült utcák, boltok; a régi épen maradt házak sora
3391 22    |                  régi épen maradt házak sora a vén, görcsös akácokkal,
3392 22    |                 urammal. Hogy felnőttek azok a fák; ő ültette még a fáskamra
3393 22    |                    azok a fák; ő ültette még a fáskamra elé. Lassan mentem
3394 22    |                  fáskamra elé. Lassan mentem a rácsos kapu előtt. Ott a
3395 22    |                     a rácsos kapu előtt. Ott a Várkert alja; a vasrács
3396 22    |                   előtt. Ott a Várkert alja; a vasrács mögött a régi, hatalmas
3397 22    |               Várkert alja; a vasrács mögött a régi, hatalmas fák sűrűje,
3398 22    |                 szerelembe ringatva magam. S a Cifrasor kiskertjei a színes
3399 22    |                      S a Cifrasor kiskertjei a színes üveggolyókkal mind
3400 22    |                    színes üveggolyókkal mind a régiek, a cédulaház, a víztorony
3401 22    |                 üveggolyókkal mind a régiek, a cédulaház, a víztorony és
3402 22    |                  mind a régiek, a cédulaház, a víztorony és arra, a gyepes
3403 22    |              cédulaház, a víztorony és arra, a gyepes árokszélen túl a
3404 22    |                      a gyepes árokszélen túl a temető, ahol szegény Vodicska
3405 22    |                     meghorpadt már, és bókol a márvány sírkereszt aranyos
3406 22    |                Klárit, hogy ők ne folytassák a süllyedést, hogy talpra
3407 22    |                 magának az ivadékom legalább a világban.~- Most meg van
3408 22    |                    legyen olyan dolguk, mint a férfiaknak.~Telekdy Péter
3409 22    |                 fanyar mosolyával nézett rám a betegágyból.~- Bolondéria
3410 22    |                 kétharmad részét elfoglalják a fajfenntartással járó öntudatlan,
3411 22    |                       Az asszony vak eszköze a természet céljainak, öntudatra
3412 22    |                    szépség, mely olyan, mint a virágoké, s a magvak hallgatag,
3413 22    |                    olyan, mint a virágoké, s a magvak hallgatag, igénytelen,
3414 22    |                     váró termékenysége. Mind a bölcsészek, Platón, Spinoza,
3415 22    |                      megegyeznek ebben. Csak a mai beteges mívelődés játszik
3416 22    |                   hogy komolyan számba vegye a nőt.~Így beszélt most, és
3417 22    |                      jutott, milyen más volt a hitvallása ebben valamikor.
3418 22    |                   feküdt már két esztendeje. A baját egészségmániája közben
3419 22    |                     is, falvakon át menve. S a betegség gombáit, amik hevenyén
3420 22    |                      pusztítva csíráztak fel a korhadt, fajtájahanyatló,
3421 22    |                kevert vérű szegény testében, a doktorok csak egy száz évben
3422 22    |                       Szarvasmarhakórság az, a forralatlan tejjel jutott
3423 22    |                      tisztogatta, doktorozta a megfakadó sebeit, vagy főzött
3424 22    |                  öröme szegénynek, hisz csak a nyelve kívánja, megemészteni
3425 22    |                Bámultam anyámat sokszor; még a kedélye, a régi humora sem
3426 22    |                      sokszor; még a kedélye, a régi humora sem veszett
3427 22    |             őrültekházában, nem is tud róla; a másik beállít néha, de ebben
3428 22    |                   kórházban, akkor kiápolják a ronda betegségeiből, megfürdetik,
3429 22    |                       ócska ruháit ráadja, s a jó modoráért, szép kézírásáért
3430 22    |                utolsó lebujokban önti magába a szeszt, elveszik ingét,
3431 22    |                   aztán rongyos télikabáttal a szennyes, meztelen testén,
3432 22    |                    micsoda nehéz nyomás volt a lelkemen ez is. Kínzott,
3433 22    |                       elrémített, meggyötört a szánalommal vegyes utálat
3434 22    |                 etetni, tűrni egy ideig, míg a vándorösztön újra elő nem
3435 22    |                 bután, gyerek módra játszott a kislányaimmal, és farkasétvággyal
3436 22    |            farkasétvággyal evett. Egyszer az a hír jött, hogy valami oláhcigány-karavánnal
3437 22    | oláhcigány-karavánnal jár, és beleházasodott a törzsbe, elvette valamelyik
3438 22    |              beszélni erről; elfásult-e vagy a könnyű természete segített
3439 22    |                     Ne csináljatok ti semmit a ház körül; majd főzök, seprek,
3440 22    |                  egyre fontosabb lett előtte a gyomra. Hízott, ült, csibukozott,
3441 22    |            borozgatott, szinte kék volt néha a kidülledt arca, vérrel futott
3442 22    |                kidülledt arca, vérrel futott a szeme, lepittyedt szája;
3443 22    |                     szeme, lepittyedt szája; a karszéken aludt el sokszor,
3444 22    |                   vetkőztették, fektették le a leányai.~„Már nem is érdemes
3445 22    |               akkoriban már néha, és hagytam a szerencsétlent. Néha heteken
3446 23    |                   évek, évszakok múltát csak a gyerekeim fejlődésén mértem
3447 23    |               fejlődésén mértem azután. Hogy a Marcsi harangszoknyája cipőszárig
3448 23    |             növendéklány-csípői felett; hogy a fiatal diáktanító homlokáig
3449 23    |                      homlokáig veresedik, ha a Zsuzska gyönyörű szeme soká
3450 23    |                  ejtegetéssel vesződik; hogy a tizenkét esztendős Klári
3451 23    |              haloványan, ernyedt kezekkel ül a zongora előtt, és azt mondja: „
3452 23    |                      árkos szemeim gödreiben a seprűs redőkkel s a mély
3453 23    |                gödreiben a seprűs redőkkel s a mély ráncokkal ajkam körül.
3454 23    |                      az én István fiam, akit a nagyszülői neveltek, már
3455 23    |               pontosan újévre, névnapra, meg a vizsgái után. Éppen, mint
3456 23    |                     hogy írni tanították, és a mostani levelek csak fejlettebb
3457 23    |                 kívánhatom-e? Sok esztendeje a nagyapja egymaga nevelte
3458 23    |                  örökösét, az öreg Vodicska, a maga aggastyáni, konok elfogultságaiban
3459 23    |                      volt ez az öregember, s a gyermekemet mégis átengedtem
3460 23    |                   tehettem másképp akkor, és a gyermeknek is jobb így;
3461 23    |                      gyermeknek is jobb így; a nagyapja megmondta, hogy
3462 23    |               gondoskodik róla, és hagyja rá a vagyonát, ha beleszólásom
3463 23    |               idehozhattam-e erőszakkal ebbe a nyomorúságba, mostohafiúnak,
3464 23    |                       okoskodni!” - mondanák a patetikusak, érzékeny könyvekből
3465 23    |            elszántság, kötelesség; aztán meg a gyerek lényétől is sok függ;
3466 23    |               idegennel lépünk házasságra, s a gyermekünk az ő vére is,
3467 23    |                      Pestre), beadták hozzám a kisfiút, és itt volt akkor
3468 23    |                    Tizenkét éves lehetett... a leányok egészen kicsikék
3469 23    |                hajszoltam, kutattam magamban a fájdalmas, nagy, tragikus
3470 23    |                    hűvös tisztelettel néztem a korrekt kis idegent, a mintaszerűen
3471 23    |                néztem a korrekt kis idegent, a mintaszerűen szoktatott
3472 23    |           ellenérzéseimre bizonyos percekben a szegény apja iránt... igen,
3473 23    |                     az apjára hasonlított és a nagyapjára leginkább. Sírva
3474 23    |            szeretetillúziómat sirattam, amit a távolság érintetlenül hagyott
3475 23    |               érintetlenül hagyott odáig. De a lelkemben fellélegzettem,
3476 23    |                     maradtam, az enyimekkel: a lányokkal, akikhez már emberül,
3477 23    |                      kötelesség, becsület és a sorsomhoz való kapocs voltak
3478 23    |                      elrendezhessem számukra a jövőt. Mert az apjuk rohamosan
3479 23    |                   járkáltunk egymás mellett; a megvetés fojtott dühe csak
3480 23    |                     és elnéző szeretetükkel.~A hivatal természetesen szinekúra58
3481 23    |                 legyen. Eltopogott déltájban a vármegyeházáig, szót váltott
3482 23    |                  nemes Képíró Zsuzsanna volt a felesége, az én valamikori
3483 23    |                   Kvártélyosa volt éveken át a derék asszonynak, az mosott
3484 23    |                     az egész ötven forintot. A levonáson kívül még kettőötvenet
3485 23    |                adósságunk, isten ne is adja, a szemem sülne ki. Mióta vele
3486 23    |                  vagyok, kétszáz forint ment a takarékba! - Lám, lám -
3487 23    |                      se gazdálkodhatnám így, a Dénes fizetése a megengedett
3488 23    |        gazdálkodhatnám így, a Dénes fizetése a megengedett határig évtizedekre
3489 23    |             jövedelme lett, mindig nekiestek a hitelezői.~Így voltunk.
3490 23    |                    hitelezői.~Így voltunk. S a lányok már nem sokáig tanulhattak
3491 23    |              kérőleveleket írtam Jolsvaynak, a volt főispánnak, aki akkor
3492 23    |                excellenciás volt odafenn, és a miniszterséget várta, a
3493 23    |                      a miniszterséget várta, a Hiripy bátyám tanácsos fiának;
3494 23    |             emlékükbe hoztam magam, kitártam a helyzetem, szívrehatóan
3495 23    |                    összetéptem, újrakezdtem! A Klári dolgában - micsoda
3496 23    |                    hajdan külföldön. Az most a Zeneakadémiában a fő-fő
3497 23    |                    Az most a Zeneakadémiában a fő-fő igazgató.~Akkor valaki
3498 23    |                      valaki azt mondta, hogy a másik kettő ösztöndíja egy
3499 23    |                  öreg Szinyéry grófnénak, ha a miniszternek írna. Hát jó,
3500 23    |                      jó, megtettem, elmentem a grófnőhöz.~Kinyílt előttem