bold = Main text
     Fejezet                                              grey = Comment text

3501 23    |                   grófnőhöz.~Kinyílt előttem a park kapuja, és életemben
3502 23    |               életemben másodszor áthaladtam a nagy bükkfák sűrűje, merev,
3503 23    |                     Erdei csend volt itt, és a lábam alatt suhogott, zizegett
3504 23    |                     alatt suhogott, zizegett a sok aranyszínű száraz falevél;
3505 23    |              mozdulatlanul, langyosan pihent a fehér utak testén. Vagy
3506 23    |                   hogy várt; és megörvendett a levelemnek, amelyben kihallgatást
3507 23    |                  kértem. Maga mellé ültetett a kis aranylábú kanapéra,
3508 23    |                      Igen, ez második férje. A szegénység, bizony, bizony!
3509 23    |                vennie... én összecserélgetem a dolgokat, neveket néha.
3510 23    |                   nemde?... Igen, igaza van, a gyerekek, már csak azok
3511 23    |              elmennek ők is, messzire mennek a szívünktől! És akkor csak
3512 23    |                    szívünktől! És akkor csak a vallás marad, az égben bízhatunk.
3513 23    |                 olyan szép! Az új kis káplán a piaristáknál igazi aranyszájú,
3514 23    |                      már csak nála tudok!... A levelet... ó, hogyne, magam
3515 23    |                      érdekében ma még! Mi is a neve a tisztelt új férjének?
3516 23    |               érdekében ma még! Mi is a neve a tisztelt új férjének? Horváth!
3517 23    |              Fölengedtem, meghatva ballagtam a nagy rácsos kapu felé; a
3518 23    |                     a nagy rácsos kapu felé; a kertészházig a lakáj jött
3519 23    |                    kapu felé; a kertészházig a lakáj jött mögöttem némán,
3520 23    |                   némán, hogy el ne tévedjek a csavargós ösvényen, a fák
3521 23    |               tévedjek a csavargós ösvényen, a fák közt, amiknek buja lombját,
3522 23    |                    annyi-annyi napján néztem a rácson kívülről. Milyen
3523 23    |                  szívűek tudnak maradni ezek a nagyurak egy életen át!
3524 23    |                      nagyurak egy életen át! A jóságukkal kérnek bocsánatot
3525 23    |                   kérnek bocsánatot Istentől a nagy gazdagságukért, és
3526 23    |                     meg tudják-e érteni ezek a földi életet s az embert?...~
3527 23    |                      lehet szó!” súgta anyám a tornácon. Nem sírt. Egykedvű,
3528 23    |               szomorúsággal, puhán jött-ment a lágy őszi délutánban, kávét
3529 23    |                    megittuk az eperfa alatt. A kerti abroszra lassan hullottak
3530 23    |                     lassan hullottak elébünk a hervadt levelek. „Menjünk
3531 23    |                  akkor, és lerázta kötőjéről a morzsát.~Rézsűt esett a
3532 23    |                      a morzsát.~Rézsűt esett a betegágyra a gyönge vörhenyes
3533 23    |                    Rézsűt esett a betegágyra a gyönge vörhenyes alkonyatfény;
3534 23    |               halovány sugarak nem táncoltak a fehér párnán; mozdulatlanul
3535 23    |                  koszorúzták kiaszott vállát a petyhüdt ingben és szinte
3536 23    |                ökölnyi, vázszerű öreg fejét. A borotvált arca sárga volt
3537 23    |                   sárga volt és mozdulatlan, a térdei gúzsba felhúzva,
3538 23    |                 térdei gúzsba felhúzva, hogy a nyűtt paplan hegykúpot ábrázolt
3539 23    |                     vegye át hamarább testét a csendes enyészet, a föld;
3540 23    |                   testét a csendes enyészet, a föld; de mégis óhajtja,
3541 23    |                       de mégis óhajtja, hogy a telegdi református pap mondja
3542 23    |                református pap mondja felette a búcsúztatót, régi tanulócimborája,
3543 23    |                  régi tanulócimborája, társa a külföldi egyetemeken. És
3544 23    |               egyetemeken. És hogy ne legyen a sírján koszorú, se virág,
3545 23    |                   fölébe márványjelet; haza, a családi kriptába meg éppenséggel
3546 23    |                  egyéb már nemigen érdekelte a világon. Négy esztendeje
3547 23    |                  esztendeje nézi ugyanazokat a plafoncirádákat, és az összes
3548 23    |                     hogy tétován lebeg, mint a kísértetmadár a homályban,
3549 23    |                  lebeg, mint a kísértetmadár a homályban, keresőn a dohányzóasztalka
3550 23    |           kísértetmadár a homályban, keresőn a dohányzóasztalka felett.
3551 23    |                   küszködve fel-felparázslik a tört szemű, kicsi tűzfény
3552 23    |                    tört szemű, kicsi tűzfény a mind sűrűbb szürkületben... „
3553 23    |                 lelkem!” - hallatszott akkor a szomorú, halk és megadó
3554 23    |                  színből és erősen odafigyel a betegágyra.~A párna, a takaró
3555 23    |                      odafigyel a betegágyra.~A párna, a takaró álmodó,
3556 23    |             odafigyel a betegágyra.~A párna, a takaró álmodó, lágy fehérséggel
3557 23    |                     lágy fehérséggel vált ki a szoba estjéből, mint egy
3558 23    |                     mondta súgva, lehajtotta a fejét, és láttam, hogy a
3559 23    |                     a fejét, és láttam, hogy a szeméből már régóta peregnek
3560 23    |                 szeméből már régóta peregnek a könnyek. Lecsüngő kezében
3561 23    |                    könnyek. Lecsüngő kezében a félig szívott cigarettacsutkát
3562 23    |              cigarettacsutkát tartotta, amit a dermedő ujjak közül kivett.
3563 23    |                   temették; sokan kikísérték a városbeli ismerősök közül,
3564 23    |                    csendes könnyek hullottak a koporsónál. Hisz mindnyájan
3565 23    |                nincsen. Nem volt már fiatal, a volt hivataltársai szinte
3566 23    |                hivataltársai szinte feledték a nyugdíjazása óta; mamáról
3567 23    |                 mamáról mindenki tudta, hogy a kis évjáradékkal biztosítva
3568 23    |                     reszketeg ujjal tömködve a pipáját. - Már sokan elmentek.
3569 23    |                    még jóízűen szortyogtatta a csibukját, élvezte, nyelvével
3570 23    |                       nyelvével csettingetve a kellemes asztali borokat;
3571 23    |                      ünnepi kedvvel éldelte, a lámpa elé emelgetve a poharat,
3572 23    |               éldelte, a lámpa elé emelgetve a poharat, hogy átnézegessen
3573 23    |                     színén; és néha bámultam a pecsenye- meg főtt tészta-porciókon,
3574 23    |                        Szinte beteges már ez a farkasétvágy! - gondoltam,
3575 23    |                        Ó, az isten verje meg a dolgát, hát még mit nem!” -
3576 23    |                    őket. Fényes reggel volt, a szolgáló már elindult, hogy
3577 23    |                   poros szürke kendőbe kötve a fejem. „Anyukám, ki ne menj
3578 23    |                     Ahogy kilépek, rázendíti a fiatalabbik Bankó az én
3579 23    |                     régi-régi nótám:~Kékeres a szőlőlevél!...~amit az apjával
3580 23    |                   napja van? Megbolondult ez a Dénes?~Mióta felcseperedtem!...~-
3581 23    |                   rekedtes férfihang. Oldalt a kapubálványnak támaszkodva,
3582 23    |                     megyegyűlés napján, vagy a kis sárga bricskáján gunnyasztva,
3583 23    |                      italtól mámoros szemét, a kezemért nyúl, és csókolja (
3584 23    |                      és csókolja (jaj, érdes a tenyerem, gondozatlan a
3585 23    |                      a tenyerem, gondozatlan a körmöm!) - és danolja borízű,
3586 23    |                     rekedtes, kedves hangján a régi-régi nótám:~Mióta felcseperedtem!...~
3587 23    |                   szerettem!~Mennyi ránc van a barna arcán, mennyi barázda...
3588 23    |                 tüskés az álla... megritkult a foga!...~A három leány künt
3589 23    |                        megritkult a foga!...~A három leány künt van egyszeriben,
3590 23    |              körülfogják, betessékelik őket. A banda utánuk. Nosza, tetszik
3591 23    |                      régi udvarlója, ez lesz a jó világ! Marcsi terít,
3592 23    |                   világ! Marcsi terít, terít a tornác előtt, a két akácfa
3593 23    |                 terít, terít a tornác előtt, a két akácfa alatt. Hát Zsuzska,
3594 23    |                     csinál, borért szalajtja a leányt, és látom, hogy pénz
3595 23    |             papirosba csavartat surrant bele a piaci kosárba. Hát nem a
3596 23    |                     a piaci kosárba. Hát nem a kis kék kövű gyűrűjét küldi
3597 23    |                   kék kövű gyűrűjét küldi át a zálogoshoz?... Klári kicsit
3598 23    |                    kicsit affektálni szokott a cigánymuzsika miatt, hogy
3599 23    |                   most ő is nekicsábul, főzi a feketekávét a boros embereknek
3600 23    |               nekicsábul, főzi a feketekávét a boros embereknek a nyitott
3601 23    |               feketekávét a boros embereknek a nyitott konyhán. Beszaladtam
3602 23    |                      rizspormaradékot leltem a tükörfiókban egy skatulya
3603 23    |                      kijöttem, már ott ittak a friss őszies reggelben a
3604 23    |                     a friss őszies reggelben a sárguló akácok alatt. A
3605 23    |                      a sárguló akácok alatt. A lányok is közénk ültek,
3606 23    |                    ültek, én is odatartottam a poharam Dénesnek, hogy töltsön
3607 23    |                      lelkes-szomorúan nézett a szemembe, két öklére támasztva
3608 23    |                   tudhatná azt, Magda?~Dénes a boros üveg után nyúlt, és
3609 23    |                      Na, csak hadd évődjenek a fiatalok... igaz-e Marcsi,
3610 23    |                  kujonmosolygás terjedt szét a piros, csattanós-fényes
3611 23    |                   hékás! - hangoskodott felé a vendég. - Hiszen megvénültünk
3612 23    |                   szent igaz, de te itt ülsz a három szép, jó gyereked
3613 23    |                     élek, istenszámába, mint a vad a pusztán. Micsoda „
3614 23    |                     istenszámába, mint a vad a pusztán. Micsoda „terülj,
3615 23    |                 háztájék!... Hej, ebben csak a régi maga, Magda. Szép,
3616 23    |             vadásztrófeák el vannak rendezve a tornácajtó felett a falon,
3617 23    |                 rendezve a tornácajtó felett a falon, ahogy ez a leanderkád
3618 23    |                     felett a falon, ahogy ez a leanderkád zöldre, ez a
3619 23    |                      a leanderkád zöldre, ez a kertilóca meg pirosra van
3620 23    |                     pirosra van mázolva. Még a virág is szebben virít,
3621 23    |                  bólingatott Dénes, és ebben a percben tán így is érezte.~-
3622 23    |                         késztette bele magát a mámor felhangoltságával
3623 23    |                      felhangoltságával Endre a búbánatos lelkesedésbe.
3624 23    |                     szép jószág, uramisten - a legkisebb is anyányi már!
3625 23    |                    is anyányi már! De ez, ez a középső leginkább az anyja...
3626 23    |                középső leginkább az anyja... a fehér cigányképével! Haj,
3627 23    |                       Jó lenne összébb húzni a vállán azt a köpönyeget,
3628 23    |                   összébb húzni a vállán azt a köpönyeget, Endre! Hűvös
3629 23    |                 köpönyeget, Endre! Hűvös már a reggel! - mondtam csendesen,
3630 23    |                     én is szorosabbra fogtam a berlinerkendőm. Akkor összenéztünk
3631 23    |                        itt az emlékezés, itt a szép pillanat; egymásra
3632 23    |                    pillanat; egymásra nézünk a régi szemekkel e két barázdált
3633 23    |                 Érdemes volt ezért vajon?...~A cigányok jóllaktak a korhelylevesből,
3634 23    |                         A cigányok jóllaktak a korhelylevesből, magukba
3635 23    |            korhelylevesből, magukba öntötték a forró feketét, és újult
3636 23    |                    Tabódy velük zümmögte, és a hangja, a régi, rekedtes,
3637 23    |                 velük zümmögte, és a hangja, a régi, rekedtes, rezgő-meleg
3638 23    |                      férfihang, egyszer csak a lelkembe hasított valami
3639 23    |                   percre az arcomra takartam a két kezem, és csak hallgattam,
3640 23    |             rózsaszínű éjszaka után.~Kékeres a szőlőlevél,~A szép asszony
3641 23    |                  után.~Kékeres a szőlőlevél,~A szép asszony szép lyányt
3642 23    |                      illat!... Fordítsa erre a szép kis boszorkányszemét...
3643 23    |                     öregembertől!~Felemeltem a fejem, és elnevettem magam.
3644 23    |                     vallok szerelmet, ha ezt a szép fiatal gyümölcsét körüláhítom
3645 23    |                    én kárt benne, ne féljen! A maga két rontásos szeme
3646 23    |                  rontásos szeme néz ki abból a hamvas virágarcból, magát
3647 23    |           virágarcból, magát tükrözi... nem, a hetvenhetedik nagyanyjuk
3648 23    |              mind-mind benne villámlik abban a két boszorkánytükörben.
3649 23    |                    boszorkánytükörben. Olyan a szemük, mint valami mély-mély
3650 23    |                   mint valami mély-mély kút, a világ közepéig leér...~-
3651 23    |                       ne nevessen, nem is az a legfőbb, Magda! Lássa, sokszor
3652 23    |                 gondoltam rá, hogy behunytam a szemem, és egész váratlanul
3653 23    |                  szemem, és egész váratlanul a maga két szemét láttam elevenen.
3654 23    |                     nem is ez... hanem ha ez a szó jutott eszembe „asszony,
3655 23    |                    minden ölelése benne igéz a lánya két szemében.~- Szép
3656 23    |                     nem nagy dolog, mert egy a vége. Akárhogy lett volna
3657 23    |                    sokkal jobban aligha esik a megvénülés. Isten ments,
3658 23    |                    lássa, már tudom, hogy ez a legtöbb. A legnagyobb emberi
3659 23    |                    tudom, hogy ez a legtöbb. A legnagyobb emberi ajándék,
3660 23    |                   legnagyobb emberi ajándék, a szó, a szó!~Felálltam, hogy
3661 23    |            legnagyobb emberi ajándék, a szó, a szó!~Felálltam, hogy a házidolgok
3662 23    |                       a szó!~Felálltam, hogy a házidolgok után nézzek,
3663 23    |                   házidolgok után nézzek, és a jó konyhatűz melegére vágytam,
3664 23    |                    vágytam, mert csípős volt a reggel kinn, nyirkos a fű,
3665 23    |                  volt a reggel kinn, nyirkos a fű, és talpalatlan a cipőm.
3666 23    |                 nyirkos a fű, és talpalatlan a cipőm. Bolond, nagy csárdások
3667 23    |                      amikor megint kimentem. A nap is felsütött, nekimelegedett.
3668 23    |         nekimelegedett. Valahonnét előkerült a két volt diáktanító is:
3669 23    |                     tanárjelöltek, és járták a táncot a fiatalok, taposva
3670 23    |            tanárjelöltek, és járták a táncot a fiatalok, taposva a kert
3671 23    |                   táncot a fiatalok, taposva a kert dércsípte gyepét a
3672 23    |                      a kert dércsípte gyepét a lábuk alatt. Láttam, hogy
3673 23    |                hivatalba, piacra, bebámulnak a rácskerítésen, és megcsóválják
3674 23    |               rácskerítésen, és megcsóválják a fejüket. A helyi lapban
3675 23    |                      megcsóválják a fejüket. A helyi lapban folyton hirdetve
3676 23    |                      és igénypörölte folyton a kis limlomunkat, a boltos
3677 23    |                   folyton a kis limlomunkat, a boltos mindenkinek elmondta,
3678 23    |                 Sebaj, Dénes! Mit is mondott a kabai asszony? Igyál! Ládd,
3679 23    |                     is az! Majd behoztok ide a megyéhez valaminek. Nincs
3680 23    |                    szánni-bánni. Igyunk, azt a... mindenségit.~Megint felálltam,
3681 23    |              szavával el találja rontani ezt a szép, csendes, halottsirató
3682 23    |                     figyelmeztettem Marcsit, a legkomolyabbat.~Súlyos,
3683 23    |                  Súlyos, borús délután jött. A lányok visszaesett kedvvel
3684 23    |                    visszaesett kedvvel ültek a könyveiken. Dénes az ebédlődíványon
3685 23    |                   előszedtem meg abbahagytam a foltoznivalót; mintha valaminek
3686 23    |                     És dél óta senkivel, még a szolgálóval se veszekedtem.
3687 23    |                  szürke este hullt le korán, a kis szoba a barna ripszgarnitúrával,
3688 23    |                  hullt le korán, a kis szoba a barna ripszgarnitúrával,
3689 23    |                    csak felálltam, odamentem a zongorához. Szegény, vén
3690 23    |                Horváth Dénes hozta nekem azt a kottát, mikor eleinte járni
3691 23    |                  mikor eleinte járni kezdett a házunkhoz; és ő tanított,
3692 23    |         féleszmélettel, hogy lassan betotyog a szobába, kiment-e, vagy
3693 23    |                      szobába, kiment-e, vagy a díványra ült mögém?) Hallga,
3694 23    |                    ült mögém?) Hallga, tudom a kis lengyel dalt még, itt
3695 23    |                  bokák menüettjét; ó, valaha a grószi öreg szekrényében
3696 23    |                     grószi öreg szekrényében a kotillionordókon láttam
3697 23    |                      visszanéztem. Csakugyan a díványsarokban ült mögöttem,
3698 23    |                 díványsarokban ült mögöttem, a szemén tartotta a zsebkendőjét,
3699 23    |                  mögöttem, a szemén tartotta a zsebkendőjét, és halkan,
3700 23    |                      az esettség vizesíti el a szemét?... Szegény!... Talán
3701 23    |                   menni hozzá, végigsimítani a fejét, a kezét... Az ám!
3702 23    |                       végigsimítani a fejét, a kezét... Az ám! Hogy holnap,
3703 23    |               közeledhetünk szavakon át. Ezt a bolond, szép percet megéreztük,
3704 23    |              veszekszünk... Mit is szólnának a gyerekeink, ha mi csudaképp
3705 24    |                     váltottunk egymással. De a sok megszokott rossz természetünkké
3706 24    |                felejtett ajkai közül kiesett a csutora. Én, hogy mindennap
3707 24    |                     is figyeltem úgy meg ezt a rohamos lehanyatlást, de
3708 24    |                meg-megáll, és összezavarodik a gép!” - magyarázgatta elmélyedve
3709 24    |                    mindenüvé, és elmélkedett a betegségeken.~Én pedig néztem
3710 24    |                     hatalmasodott el rajtam; a magam életének, igen, ez
3711 24    |                       igen, ez tán nevetség, a jövendőmnek gondja. Megint
3712 24    |               özvegyen maradni, újra kezdeni a régi, szörnyű emlékű, sikertelen
3713 24    |            sikertelen élethajszát, magamért, a mindennapi kenyeremért?
3714 24    |                  Majdnem két évtizednyi volt a távolság már attól az időtől;
3715 24    |                távolság már attól az időtől; a megélhetés azóta csak nehezebb
3716 24    |               elcsigázott. Mit csinálhatnék? A gyerekek még oly sokára
3717 24    |                     még oly sokára állhatnak a maguk lábán, ha ingyenhellyel,
3718 24    |                     Úgy szétesett, elmállott a mi családunkból az a régi,
3719 24    |               elmállott a mi családunkból az a régi, híres összetartás (
3720 24    |                  hogy minden család így van, a kor hozza ezt magával?) -
3721 24    |                   itt Berét. Hisz igaz, hogy a sok gyereket jobban, olcsóbban
3722 24    |              áhítattal vett körül. De Berét, a földet kiengedni a talpuk
3723 24    |                    Berét, a földet kiengedni a talpuk alól, azt az alapot,
3724 24    |           étkezőkocsiban ettek az úton. Itt, a bőség hazájában, a dúskáló
3725 24    |                      Itt, a bőség hazájában, a dúskáló jólét tradíciói
3726 24    |                család körében hallatlan volt a fényűzésnek ez a formája...
3727 24    |              hallatlan volt a fényűzésnek ez a formája... De lehetetlen,
3728 24    |                   nem sajnálom, mondta Ágnes a búcsúzáskor, egy jó emlékem
3729 24    |              kivonulás az egész siserahaddal a trágyaszagú, fülledt és
3730 24    |                egyszer belőle; hát én bizony a várost szerettem aztán;
3731 24    |                  körültem, és az egész Bere, a kinn nyaralás és falusi
3732 24    |                   érez, én látom, sok más is a családunkban, a Hiripy gyerekek
3733 24    |                   sok más is a családunkban, a Hiripy gyerekek is, hallom,
3734 24    |               kötötte már ezeket semmi ahhoz a darab földhöz, ahol felnőttek,
3735 24    |                   könnyű koplaló életbe. Még a mama is, lám az öreg fejével,
3736 24    |                   írja egyik levelében -, ez a legnagyszerűbb hely! Az
3737 24    |                lassan családonként. Aki nyer a lottérián, idejön fényesen
3738 24    |                     hogy mi mindenből. Ezzel a kis havi negyven forintommal -
3739 24    |                forintommal - Isten áldja meg a szegény anyám eszit haló
3740 24    |                családnál, nagyon jó (csak ez a féreg ne volna itt annyi,
3741 24    |                      Hol egyik rokonnál, hol a másiknál elidőzöm, csak
3742 24    |                   biz számba jön. Ki-kiülünk a ligetbe a kocsikorzót nézni;
3743 24    |                    jön. Ki-kiülünk a ligetbe a kocsikorzót nézni; fiam,
3744 24    |                    még mindig sokat törődnek a gyomorral. Vasárnap kávéházba
3745 24    |                     folyton-folyton jön-megy a sok ember, és kétszer se
3746 24    |                     És mindig több-több. Te, a minap elébem áll a kőrút
3747 24    |                       Te, a minap elébem áll a kőrút kellős közepén egy
3748 24    |            hórihorgas, őszes, rongyos ember, a hóna alatt csomó újság:
3749 24    |                     jóba,~Hogy te rólad szól a nóta,~Én is érted, - most
3750 24    |                     Képzeld csak, ki volt ez a vén bolond; hát Jánoska,
3751 24    |                     vén bolond; hát Jánoska, a Széchy valahai inasa, aki
3752 24    |                    Széchy valahai inasa, aki a sok kaméliacsokrot hordta
3753 24    |                   mit csináltok?... Hogy van a Dini egészsége? Marcsi meg
3754 24    |                    hogy rosszul. Te, csak az a nagy sor, hogy annak már
3755 24    |                 annak már tíz esztendeje van a megyénél, hát penzionálhatják,
3756 24    |                  pedig nincs, mint nekem, ez a kicsi biztos. Mit csinálsz
3757 24    |                       Utóirat. Fiam, te! Azt a hét zsák mindenféle limlom
3758 24    |                   mindenféle limlom könyvet, a szegény Péter uram örökségit,
3759 24    |                      amit otthagytam nálatok a padláson, add oda mégis
3760 24    |                      padláson, add oda mégis a piaristák bibliotékájának.
3761 24    |               mondták zsákját; az is valami! A boltos csak ötven krajcárt
3762 24    |                   gyorsan beletalálta magát; a humoros, kedves modoráért,
3763 24    |              anyámnál!... De mit kezdek majd a szegény maradék életemmel,
3764 24    |                    múlik minden. Még egyszer a magamrahagyatottságot, élettel
3765 24    |              mégiscsak magam asszonya voltam a nyomorúságban is, és a házamban
3766 24    |                voltam a nyomorúságban is, és a házamban egyedül intéző
3767 24    |                     se járt, csak néha-néha; a karszékben ült, lecsüggedt
3768 24    |                      ült, lecsüggedt fejjel, a pipa nem ízlett már mindig,
3769 24    |                ételben sem válogatott, hanem a rossz, olcsó, vendéglőből
3770 24    |              habzsolva, dúlásig evett. Abból a havi hatvan forintból éltünk,
3771 24    |                 hatvan forintból éltünk, ami a fizetéséből a letiltások
3772 24    |                    éltünk, ami a fizetéséből a letiltások és nyugdíj levonások
3773 24    |                 levonások után megmaradt.~De a házban csend volt, olyan,
3774 24    |                  takarítottam rá, de már nem a régi haragos, kínos szenvedéllyel,
3775 24    |           összezilált, megzaklatott valómat: a vallás, a földöntúli reménység,
3776 24    |              megzaklatott valómat: a vallás, a földöntúli reménység, valami
3777 24    |                       Az asszonylétem átment a krízises esztendőkön, az
3778 24    |               összemosva kissé. Sok dolognak a jelentősége csak akkor formálódott
3779 24    |                      ugyanazt jelenti. És az a fontos, hogy kaphatunk-e
3780 24    |                    elhagytak bennünket. Hogy a halál csak átmenet, álom;
3781 24    |                 egyszerre megnyílik előttünk a jövő. Ismeretlen, határozatlan,
3782 24    |                   mesés, finomult, végtelen: a mennyek országa. Feltámadni
3783 24    |                 nézni le elmúlt életünkre és a siralom völgyére. A Boldog
3784 24    |             életünkre és a siralom völgyére. A Boldog Egyház megérkezettjeinek
3785 24    |                     szent könnyek csillognak a szemükben a visszaemlékezésre...~
3786 24    |               könnyek csillognak a szemükben a visszaemlékezésre...~Így,
3787 24    |                     hangján Rozverics páter, a piaristák híres, fiatal
3788 24    |                   híres, fiatal káplánja. Ez a pap meghódította akkor a
3789 24    |                     a pap meghódította akkor a hitnek az egész kisvárosi
3790 24    |                  miséken az asszonyok; mivel a kegyúri, grófi család gyóntatója
3791 24    |                      család gyóntatója volt, a sikkhez tartozott őt fogadni,
3792 24    |          védőasszonya, ott néha összegyűltek a város katolikus asszonyai,
3793 24    |                     testét, hogy átkelhessen a túlsó partra, ahol Jézus
3794 24    |                      És Jézusról beszélt, ki a liliomok közt legeltet,
3795 24    |               kenetek, ki úgy láttatik, mint a hajnal; feljő, mint a nap,
3796 24    |                   mint a hajnal; feljő, mint a nap, szép, mint a hold és
3797 24    |                       mint a nap, szép, mint a hold és rettenetes, mint
3798 24    |                     hold és rettenetes, mint a zászlós tábor... Emlékszem,
3799 24    |               rohamos áhítat szállta meg ezt a várost, mely lám, még mindig
3800 24    |                 várost, mely lám, még mindig a régi, ideges, romantikás,
3801 24    |                       hevületes fészek volt; a beköltözött idegenek is
3802 24    |                      idegenek is rabul estek a hangulatnak, akkoriban katolikusoknak
3803 24    |                    jelentett, divat volt; és a protestáns asszonyok mindenből
3804 24    |                     maguk közt ezért.~És én, a lesüllyedt, elszegényedett,
3805 24    |                 szent testvériségbe kapcsolt a városom most szereplő nőivel,
3806 24    |              lelkesített bele engem is, mint a többieket. A lányaim a piaristák
3807 24    |                  engem is, mint a többieket. A lányaim a piaristák gimnáziumában
3808 24    |                  mint a többieket. A lányaim a piaristák gimnáziumában
3809 24    |                    vizsgáztak, ismerte őket, a jó grófnő is tán figyelmeztette
3810 24    |               szükség. „Az Úr hív!” - mondta a pap, és olyan magasztos,
3811 24    |                     volt ezt érezni. Az volt a szerencsém, hogy gyermekkoromban
3812 24    |                   nem neveltek vallásosan; s a rítus minden szépsége, fantasztikuma,
3813 24    |                     szépsége, fantasztikuma, a szavakkal igézés titokzatossága,
3814 24    |             szavakkal igézés titokzatossága, a hagyomány poézise s a dogma
3815 24    |        titokzatossága, a hagyomány poézise s a dogma kristályos észfelettisége,
3816 24    |             szabadulás és szépség volt nekem a hit. Jött némely csendes
3817 24    |                   megismert, és nem vált meg a hittől, sőt fanatikusa volt.
3818 24    |                    egész lénye előttem, mint a szenteknek egyezsége, a
3819 24    |                      a szenteknek egyezsége, a tökéletesülés útja, vagy
3820 24    |                   diadalmas harsonaszóval.~- A hit - mondta - bennünk van
3821 24    |                  mondta - bennünk van és nem a dolgok valódiságában. A
3822 24    |                      a dolgok valódiságában. A hit a lélek állapota, a
3823 24    |                  dolgok valódiságában. A hit a lélek állapota, a szív szándékos
3824 24    |                      A hit a lélek állapota, a szív szándékos átengedése,
3825 24    |            átengedése, alázat és odaadás. Ez a fontos. Ön elhiszi, hogy
3826 24    |                     fontos. Ön elhiszi, hogy a föld gömbölyű, és a nap
3827 24    |                     hogy a föld gömbölyű, és a nap körül kering. Pedig
3828 24    |                    körül kering. Pedig ehhez a hithez nem kell kevesebb
3829 24    |                   semmi többet nem ajándékoz a léleknek, mintha az ellenkezőjét
3830 24    |          ellenkezőjét hinné el. De ha hitünk a hegyeket mozgatná is meg -
3831 24    |            helyzetükre nézve. Ki ruházza fel a mezők liliomát? Az alázat
3832 24    |            igénytelenség sértetlenül átsegít a földi életen, a fölemelt
3833 24    |                      átsegít a földi életen, a fölemelt tekintet megszabadít
3834 24    |                        alleluja!~Lehajtottam a fejem bólintva, csodálatos
3835 24    |                    csodálatos enyhültséggel; a sárga ernyős petróleumlámpa
3836 24    |                     petróleumlámpa sercegett a csendben a ripszgarnitúrás
3837 24    |          petróleumlámpa sercegett a csendben a ripszgarnitúrás szobában;
3838 24    |            ripszgarnitúrás szobában; odakinn a kis utcán puhán ütődtek
3839 24    |                      kis utcán puhán ütődtek a sietők léptei a vastag,
3840 24    |                      ütődtek a sietők léptei a vastag, friss hóban... Mennyi
3841 24    |                        gondoltam hirtelen...~A szomszéd szobából az alvó
3842 24    |                   míveli. Odahajtottam fejem a gyónószék viola-bársony
3843 24    |              komolyan ápolgatta, gyógyította a lelkemet az Isten e csodálatos
3844 24    |                  félig hunyt szemekkel ültem a templom egy hátrább eső
3845 24    |                      eső padjában, és néztem a tömjénködös félhomályt,
3846 24    |                      tömjénködös félhomályt, a boltívek elnyúló, messzi
3847 24    |                   elnyúló, messzi árnyékait; a smaragd- és rubinszínű ablaküvegeken
3848 24    |                  rubinszínű ablaküvegeken át a fénysávok pásztás, színes,
3849 24    |               bűvöletét, ha szilánkba törtek a padló kockás mozaikján s
3850 24    |                     padló kockás mozaikján s a redős ruhájú szenteken.
3851 24    |                    álmatag, fehér csipkékben a nagy oltárt, a mély, fakóarany
3852 24    |                    csipkékben a nagy oltárt, a mély, fakóarany derengést,
3853 24    |                   mély, fakóarany derengést, a lenge káprázatot. Rozverics
3854 24    |                 hangja hipnotizálón zümmögte a változatlan, titokzatos,
3855 24    |                   kicsit zsibbadtan kiléptem a hótól fehér, profánul világos
3856 24    |                    sebbel-lobbal tipegve. De a régi, gyöngydíszes, viharvert
3857 24    |                    felém pamutkesztyűs kezét a molyette muffból. - Ó, Magdi,
3858 24    |                     te asszony! Hát, ládd-é, a templomba járók mégiscsak
3859 24    |                    egy lyányom! Mi van avval a szegény, szerencsétlen emberrel?~-
3860 24    |                     is beszél jól, alig érti a szót. Éppen csak eszik meg
3861 24    |              mindenért elébb vagy utóbb ezen a rongy világon! Ő szegény,
3862 24    |                 mindenfelé, elrontotta magát a sokféle jóval, mikor még
3863 24    |                 volna! Hatvanegy éves... nem a, hatvankettő! Még élhetett
3864 24    |                 jólesik, látod, hogy egyszer a templomból jövet mink összetalálkoztunk.~
3865 24    |                      szeme vizenyősen úszott a könnyben, vörösre fújta
3866 24    |               egyszer... egy télies reggelen a nagytemplomból jövet.~Még
3867 24    |             nagytemplomból jövet.~Még eltelt a tél... tavasz is... a nyár
3868 24    |                 eltelt a tél... tavasz is... a nyár jött. „Egy-két hete
3869 24    |                     nagy, súlyos kő esett le a szívemről, fellélegzettem (
3870 24    |                      ápoltam és tisztogattam a tehetetlen, béna, szegény
3871 24    |                     leszek ment az éhezéstől a kis hétszáz forint évi penziómmal.
3872 24    |                 penziómmal. Istenem, hát itt a vég! Miért nem lehettünk
3873 24    |                        Egyéb is történt ezen a tavaszon: elkerült Rozverics,
3874 24    |                tavaszon: elkerült Rozverics, a szép szavú káplán. Hirtelen
3875 24    |                   volt-e valami alapja annak a sok gonosz, ijedt, gyanúsító
3876 24    |                      hozta összefüggésbe ezt a gyors távozást, egy harmincéves,
3877 24    |                       miért mentek ők együtt a rőfösboltba szegénygyerek-ruhát
3878 24    |                  tudakolta diadalmas gúnnyal a protestáns közvélemény,
3879 24    |                    esztendeje bolondítja itt a várost, megmételyezi a régi
3880 24    |                   itt a várost, megmételyezi a régi egyetértést a felekezetek
3881 24    |              megmételyezi a régi egyetértést a felekezetek közt, hóbortossá
3882 24    |                     bele vannak szeretve, és a Krisztus urunk csak szívbéli
3883 24    |                     itten!” Így szájaskodtak a Magyar utcában, de nyilván
3884 24    |                   sietve áthelyezést kért, s a grófné, hogy le nem beszélhette,
3885 24    |                     suttogott félig sejtetőn a mellőzöttek dúló-fúló tábora?
3886 24    |                    volna szabad így feladnia a harcot, gyáván menekülni;
3887 24    |                 lélekben. De hogy elment, ez a bolond, ideges, lelkesülő
3888 24    |                  bele!” - kacagták egyszerre a férfiak, a lutheránák s
3889 24    |                kacagták egyszerre a férfiak, a lutheránák s a szomszéd
3890 24    |                      férfiak, a lutheránák s a szomszéd város társasága.
3891 24    |                 elhallgattak, utóbb maguk is a nevetőkhöz álltak, mint
3892 24    |                      nevetőkhöz álltak, mint a gyáva tanítványsereg, ki
3893 24    |                 szezon játszódása! Egyszerre a régi lett minden; cinikus
3894 24    |                    említik: szégyellik, hogy a hatása alá kerültek, szentesdit
3895 24    |             játszottak.~Énnálam másként volt a dolog. Akkor magam is riadva
3896 24    |                     hogy ezzel érte el, hogy a férfiút éreztük zenés szavai
3897 24    |                  régen-régen túl voltam azon a koron... de nem olyan egyszerű
3898 24    |                        de nem olyan egyszerű a dolog, nem függ az oly világosan
3899 24    |                    nem függ az oly világosan a testiektől, és nem lehet
3900 24    |                     az igazi nagy szerelmet, a mindenekfelett valót! Szegény
3901 24    |                     idő volt az!... Eljártam a templomba még (eljárok ma
3902 24    |                     is, ennyi megmaradt), de a hitem nem volt többé eleven
3903 24    |                  olvastam, és rájöttem, hogy a világ egyéb megfejtései
3904 24    |                      de szent, emberi küzdés a tudomány. De a hit és rajongás
3905 24    |                 emberi küzdés a tudomány. De a hit és rajongás szép volt.
3906 24    |                    nem őrizhettem holtig azt a hangulatot; de bizonnyal
3907 24    |                 gyökérzett mélyen bennem. De a halálom előtt - ezt biztosan
3908 24    |                      már-már hidegedő testét a nyoszolyára (feljár, ha
3909 24    |                     ismert volna; megragadta a kezem, és küszködve, reszketegül
3910 24    |                     harapni tán, mi volt ez? A hűdött ember félállati,
3911 24    |                  vakrémülettel kaptam vissza a kezem teljes erőmből, a
3912 24    |                      a kezem teljes erőmből, a térdeim reszkettek, kifutottam
3913 24    |               térdeim reszkettek, kifutottam a másik szobába. Már kísérteties
3914 24    |        érthetetlenség volt az élő számára ez a halálra vált ember. Később
3915 24    |                leejtett állát, felfújt hasát a takaró alatt; szüntelenül
3916 24    |                       szüntelenül betöltötte a lakást hetek óta már a beteg
3917 24    |            betöltötte a lakást hetek óta már a beteg test szinte tűrhetetlen
3918 24    |               be-befordultam kicsit, leültem a ripszdíványomra a tisztaszobában,
3919 24    |                    leültem a ripszdíványomra a tisztaszobában, és imádkoztam
3920 24    |               nesztelen lépdelve végigjártam a téglás tornácot, összefogva
3921 24    |                 tornácot, összefogva magamon a piros berlinerkendőt; megterítettem
3922 24    |                    kávéhoz csinosan, tisztán a lakkosra mázolt pici kerti
3923 24    |                    asztalon, elnéztem messze a kékfehér levegőbe. „Hát
3924 24    |                    vele? Van‑e ő most, ebben a percben még? Hogy múlik
3925 24    |              haldoklunk tán. És hova lesznek a lehervadt virágok... pedig
3926 24    |                    szálanként szedegettem le a papsajtot, csűsibolyát,
3927 24    |                bementem egy konyhakésért, és a leanderfákat is lefosztottam
3928 24    |                 leanderfákat is lefosztottam a még ép, rózsaszín virágaiktól
3929 24    |           virágaiktól ravataldísznek. Közben a rácskapuhoz kellett mennem
3930 24    |                    beköszöntek, tudakozódtak a betegről... Mikor tizenegy
3931 24    |                    egy fehér szalvétával, és a két szemén két súlyos ezüstforint.
3932 24    |                 ezüstforint. Zsuzsi tette rá a magáéból, hogy szépen csukódjanak.~~
3933 24    |                   azóta. Most itt ülök ebben a kicsi sváb házban, enyim
3934 24    |               egyetlen utcai szoba, és benne a régi barna garnitúrám és
3935 24    |                     az életen. De itt vannak a leanderek is, még a grószi
3936 24    |                   vannak a leanderek is, még a grószi fáiról dugványozottak
3937 24    |                   nyitja rám senki az ajtót.~A leányaim rendben vannak.
3938 24    |                   Marcsi kitűnő tanár Pesten a leánygimnáziumban; a hajdani
3939 24    |                  Pesten a leánygimnáziumban; a hajdani Lipi szenzál (ma
3940 24    |                      elleneztem, de azóta ez a „Szinyéri Szeréna” híres
3941 24    |                 mellett lehet? - csúfolódott a nagyobbik néha), és nemrég
3942 24    |                     nemrég jegyezte el magát a főnökével egy nagyobb, vidéki
3943 24    |                       Baj is az! Ő ráér erre a fényűzésre, nem kell férjhez
3944 24    |                   nem kell férjhez szaladnia a kenyérért... Hát így el
3945 24    |                 nincsen már szükségük énrám, a gondjaimra, szeretetemre.
3946 24    |               csendesség van, tisztán hallik a harangszó, és én ölembe
3947 24    |                      magyarázva, felújítva - a messzi, messzi élet dolgain.~~