| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] érzo 1 érzodött 1 erzsus 1 és 1922 esedezett 1 esélye 1 esemény 2 | Frequency [« »] ----- ----- 3947 a 1922 és 1680 az 850 hogy 790 nem | Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances és |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | osztozás, iparkodások, és ha néha kicsit felé nézek,
2 1 | holnap vagy holnapután. És furcsa elgondolni, hogy
3 1 | fiatalok számára éppolyan újak és érdekesek, mint nekem a
4 1 | sokféle emberi hajszában és változásban nagyon sok a
5 1 | kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes -
6 1 | külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes
7 1 | játszik. Ebből támad a sokféle és véletlen bonyolódás, ami
8 1 | helyért verekszik a világban, és hogy dől ki. Mikor aztán
9 1 | öregség nem olyan szörnyűséges és határozott rossz, mint ahogy
10 1 | alvás nagyon jól tud esni; és ezekért az örömekért az
11 1 | múltam ötvenesztendős; öreg és magános; de ha visszagondolok,
12 1 | rosszabbat is megértem már, és csak kevés igazán jót; az
13 1 | lassanként lemarad mindenről, és ez nem nyugtalanítja többé,
14 1 | beharangoznak, mennek; és mi nem vagyunk rá többet
15 1 | elváltozunk, nem csak a halálban - és én nem felelhetek ma annak
16 1 | Például az ember liheg és viaskodik a gyerekekért,
17 1 | ez mindfogytig így lesz: és valóban, legtöbb öreg a
18 1 | semmi változás nem nagyon új és fontos nekünk. Lehet, más
19 1 | akácfalombos utcát, alig járok ki, és hetek is telnek, míg valaki
20 1 | Segítségre pedig közel vannak és jámbor népek, így ülök néha
21 1 | kék-fehér levegőégen át, és meleg szagú, kis vénasszony-virágaim
22 1 | néhány piros mályvabokor és három kád virágzó leanderfa.
23 1 | mind a családomban virultak és nevelődtek. És benn, az
24 1 | virultak és nevelődtek. És benn, az egyszoba-konyhányi
25 1 | elvetettem magamtól az életben, és most - ha biztatnak is a
26 1 | magyarázni, hogy ki vagyok, és mi jusson élek. A fiatalok
27 1 | jusson élek. A fiatalok és jövevények érdeklődve néznek
28 1 | néhány esztendő, mióta gond és hajszolódás nélkül élek.
29 1 | nagyon keveset olvastam, és nagyon kapkodva, most sokkal
30 1 | hozzájutok a nagy csendességben, és jobban el tudok merülni
31 1 | kitalálásait, jó regényt és effélét csak most szeretem
32 1 | csak most szeretem igazán, és csak legutóbb tudom megismerni
33 1 | Csak úgy - gondolkozni; és mindig arról: mi hogy volt,
34 1 | mindig arról: mi hogy volt, és hogyan lehetett volna. Mennyit
35 1 | volna! Azért így is sok és sokféle jutott ki nekem
36 1 | voltam ez. Ilyenkor megállok, és azt gondolom: jól van; ami
37 1 | meg, ha egy okot keresek - és nem tudom, minden apróság
38 1 | vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta, és
39 1 | és mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam
40 1 | egypár lépést megy odább, és egészen megváltozik szeme
41 1 | előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz.
42 1 | az eseményekkel is talán; és meglehet, hogy amit ma az
43 1 | annál inkább az enyém - és érdekesebb, tarkább, becsesebb
44 2 | helyén), arra jártam egyszer, és benéztem a kerítésen. Most
45 2 | jóval kisebbnek tetszett, és egészen közönséges, elhanyagolt
46 2 | vadócon, magunkra hagyva és - azt hiszem - boldogan.
47 2 | elgondolkodóbb gyerek volt; lányos és ártatlan kisfiú. Vele, ha
48 2 | voltunk együtt, egészen furcsa és fantasztikus játékot eszeltünk
49 2 | fantasztikus játékot eszeltünk ki, és folytattuk - azaz továbbéltük
50 2 | föld alatt lakunk titkos és sötét utak és folyosók közt,
51 2 | lakunk titkos és sötét utak és folyosók közt, amiket kék
52 2 | folyosók közt, amiket kék és lila lámpák világítanak.
53 2 | ő tartja rendben a fák és virágok gyökerét odalenn,
54 2 | virágok gyökerét odalenn, és igazgatja, hogy mikor essék
55 2 | szagosításával, a sok rest és kényeskedő tündérkével,
56 2 | Vulpaverga-Rombertáró-nyelven beszéltünk, és olyan apróra kiépítettük
57 2 | most légy megint Sándor és én Magda!” - mondtam kelletlenül,
58 2 | tudott szabadulni ettől, és tovább is „felség”-nek szólított.
59 2 | nagyobb, cinkos barátságra, és napokig szándékosan csúfoltam,
60 2 | bástyaoldala szögellt oda, és a mi kertfalunk orma darabon
61 2 | bolthajtásos kapu nyílott a szűk és penészes szagú tömlöcfolyosóra,
62 2 | feleségét ismertük: kofálkodott, és a mi szőlőnkből vette meg
63 2 | alacsony ablakok nyíltak erre, és mi néha végigszaladtunk
64 2 | végigszaladtunk előttük - egy darabon és vissza -, kirémlett valami
65 2 | szürke árnyék, hosszú rabing és ijesztő ónszínű arc. A szívem
66 2 | Pali is, a szomszédunk fia; és tudom, hogy én biztattam
67 2 | Oláh Gergőt. Este volt már, és a Hajdúközben egy lélek
68 2 | mikor a sikátorba értünk, és nem bírtam tovább menni
69 2 | lábujjhegyen mentek a homályban, és a rézsútos keskeny ablakok
70 2 | nem érő, örökös folyosón - és mindenütt csend... Most
71 2 | borzasztót sikoltottam ott, és félig aléltan estem le a
72 2 | aztán a porkolábné jött, és felemelt. Otthon nagy veszedelem
73 2 | nagy veszedelem lett ebből, és egy óráig térdepeltünk kukoricán
74 2 | Tízesztendős lehettem akkor. És egész életemen át sokszor
75 2 | déli napfényben, felnőtten és közömbösen, néha elmentem
76 2 | polgárlányok”, az iparosok és boltosok gyerekei „gné-é-édige
77 2 | kötelezőnek volt hirdetve, és a tánt szigorúan feddette
78 2 | vizakmandaszdájcs, amúgy...” És ez elég volt mentségnek,
79 2 | külön behívott magához, és megmagyarázta, hogy ezt
80 2 | folytathatná az ilyen barátságot, és ebből kölcsönös fájdalom
81 2 | ebből kölcsönös fájdalom és sértődés származna, ha később
82 2 | igaza is volt. Okos nő volt, és ismerte a viszonyokat itt,
83 2 | gardírozta a lányait bálokon és felváltva a többi szereplő
84 2 | nekik nagy, cifra kalapokat és divatos báli ruhát, amilyet
85 2 | de aztán otthagytam őket, és mentem a fiúkkal.~Később
86 3 | szemöldökös ablakokkal és feketült, vastag fenyőgerendákkal
87 3 | amikben néha kopogott a szú; és horpadt, rézveretű, hasas
88 3 | eltűnődtem néha ezeken, és szerettem végigképzelni,
89 3 | a magos cifrájú székeken és a keshedt, vén ottománon.
90 3 | Zimán-féle gyerekek otthona volt, és vagy húsz évvel mielőttünk
91 3 | testvérével, éppúgy rosszalkodtak, és ő is térdepelt kukoricán,
92 3 | mert doktorozást játsztak, és ő sokszor látta, hogy grószi
93 3 | előttünk élt életeknek; és mindez valami nagy biztosságot
94 3 | Sőt grószi is, a szigorú és komoly nagyasszony, ő is
95 3 | egy-egy furcsa gondolatra, és szégyellte magát néha a
96 3 | vánkosaimra könyökölve, és néztem, hogy önti el a kert
97 3 | fiatalember is minden este, és mind mamát veszi körül,
98 3 | mind mamát veszi körül, és lesi, kívánja; neki beszélnek
99 3 | kívánja; neki beszélnek és felé fordulnak minden mozdulatukkal.
100 3 | ahogy meglestem egyszer? És félrevonul-e vele mama a
101 3 | Minket, gyerekeket kizárnak, és mellőznek mindenből a nagyok!”
102 3 | nagyok!” gondoltam lázadozva, és minden átmenet nélkül a
103 3 | amit ott körülhordanak, és mi abból se kapunk. Félig
104 3 | Félig gyerek voltam még és félig leány.~- Sándorka! -
105 3 | tele voltam belső zavarral, és szólnom kellett valakihez. -
106 3 | térdeplésben, leereszkedtem, és sarkomon guggoltam. Most
107 3 | éves fiú olyan ostoba!~- És nem csak ezért! - akadozott
108 3 | borító alatt a színben, és annak holnap ki akarják
109 3 | Megdöbbentem egy kicsit, és elgondolkoztam. A Csaba
110 3 | én felkeltelek korán, és segítek neked, de te meg
111 3 | rendeztétek be a szobátokat, és oda nem akartok lányt beengedni.
112 3 | Kallós Palival a méhesben, és hogy egyszer, mikor a tátott
113 3 | kikapcsolta neked eggyel tovább, és te hagytad.~- Nem igaz!
114 3 | meghalt nénjének rákja volt és... Te szemtelen, hazug!
115 3 | a száját. Percek teltek, és szakadatlanul, bősz átengedéssel,
116 3 | már, hogy jön, s kikapok, és aztán rend lesz megint.~-
117 3 | már úgyis gonosz vagyok, és egy szó sem jött a torkomra.~-
118 3 | madarat zárt be a színbe, és holnap ki akarja szúrni
119 3 | akarja szúrni a szemeit. És mindennap szivaroznak a
120 3 | Istentelenek! Gyújtogatók!~- Igen, és ő meg Palival bujkál a méhesben,
121 3 | Palival bujkál a méhesben, és kikapcsolja a réklit a nyakán.~-
122 3 | fejék. Felemelte a lámpát, és végignézett a szobán.~-
123 3 | grószi megfogta a kezét, és a székre ültette. - Jaj
124 3 | mondta mama tehetetlenül, és a kezébe takarta arcát.~
125 3 | mondta akkor nyugodtan, és hideg vizet kért Zsuzsitól. -
126 3 | összegémberedve reszketett és szipogott egész idő alatt.
127 3 | rám mutatva, rezignáltan és keservesen.~- Hadd csak
128 3 | Aztán odajött a lámpással, és dúlt arcomba világított.~-
129 3 | mondta lassan, elgondolkozva, és elfordult. - Ez már nagyleány! -
130 3 | egyszer.~Nem kaptam verést...~És ahogy lassan elcsendesült
131 3 | azt a keveset, amink volt, és éltünk, gyereket neveltünk
132 3 | intett felénk mama durcásan és leverten.~- Semmi! Nagyon
133 3 | terhedre ez a macska.~Felállt, és halkan végigment a szobán -
134 3 | Ott maradt egy percig, és éreztem komoly nézésű, nagy
135 3 | vette a lámpát, bólintott, és kiment.~Magas, jegenyetartású,
136 3 | volt: a család emelése; és tudott ezért dolgozni, küzdeni
137 3 | józanul egy életen át; és maga mindig biztos lenni
138 3 | biztos lenni a tetteiben és szándékaiban. Ahogy ellenségekkel,
139 3 | akkor még - anya, nagyanya és gyermek - olyan természetesen,
140 4 | napsugárét, mely szökdelt és fényesedett rajtunk! És
141 4 | és fényesedett rajtunk! És minden velünk történtnek
142 4 | egyszer színét hagyja minden, és elszürkül körülöttünk a
143 4 | fényes cipőkben, szalagosan és tünikesen; a karomon bársonyneszesszer;
144 4 | egy-egy zöld redőnysor, és éreztem, hogy kapcsolódnak
145 4 | volt, ennyi az én világom, és tán belsőmben még most is
146 4 | még most is ennek a színei és törvényei élnek még; de
147 4 | tűnődött a Reviczky mama, és felrándult féloldalt, mint
148 4 | megsüllyedt sarokháza, és mintha titkos malíciával
149 4 | tartott mindenki itt, félték és tisztelték, s mi, az övéi
150 4 | tisztelték, s mi, az övéi tudva és hálásan éltünk e jóval,
151 4 | érzelgő fajtából nőttem ki, és életre, elevenkedésre való
152 4 | kisujjamban volt szinte, és ösztönszerűen rezgett benne
153 4 | Vodicska szokás szerint mélyen és lendítve emelte gömbölyű,
154 4 | bíráltam, helyesen volt-e; és egyszerre eszembe tűnt az
155 4 | azután külső országokban is, és máig okosan megtartotta
156 4 | maga is kedvére jár - és az uradalom mindenféle földosztó,
157 4 | ügyvédi vizsgáról jött haza, és már az uradalom ügyésze.
158 4 | már az uradalom ügyésze. És most végigmutogatja a Megye
159 4 | bokros nyakravalót viselnek és puha, könnyű kalapot; és
160 4 | és puha, könnyű kalapot; és szegletes, gyors dobással
161 4 | fejmozdulatot; de aztán megjegyeztem és felhasználtam - számon tartva,
162 4 | nagy, teljes, fokozhatatlan és egyszerű szépségét, és nem
163 4 | fokozhatatlan és egyszerű szépségét, és nem hangolt le. „Én megint
164 4 | örömre; de már zavarokra is és változások elé. Elnéztem
165 4 | repdesték körül a fejem, és tudtam: a szememmel azt
166 4 | vagyok kétszer egyforma, és hogy sok-sokféle szó kellene,
167 4 | előttem folyt - szerettem, és büszke voltam rá. Éreztem
168 4 | fitymálást; a szép, erős, lesett és irigyelt - titokban gáncsolt
169 4 | tárgyalta a fél város. És most, hogy annak vége -
170 4 | sivítoztak éhesen az ólban, és szállt az érett málna erjedt
171 4 | lendülőn, búsan, szilajon és parádésan élni a szerelmet,
172 4 | szavaikon mindjárt átüt a nyers és kíméletlen, egyszerű kívánás -
173 4 | vagy a nőmegvetés nyegle és hazug, szégyenlős időtlensége.
174 4 | rá megtanulni manapság! És elfeledték, mennyire felér
175 4 | gyönyörű, tomboló, dacos és keserves virtusa azzal a „
176 4 | mely magában közönséges és kiábrándító.~Sehol annyi
177 4 | annyi hátmegette, ha kurtán és jelentőséggel ezer fojtott
178 4 | játékait, melyek legfő értelme és magyarázata tán. De foglalkozott
179 4 | megszólásban is, tisztelet és szimpátia a részvétben irántuk,
180 4 | termett mindig a legtöbb nóta: és sehonnét annyi igric, verselő,
181 4 | olvastam is ezt valahol. És mostanában sokszor elnéztem
182 4 | sarkában. Idevaló volt az is, és nekünk közel vérrokonunk.~
183 4 | éppúgy kiszínesítve hittel és képzelettel. A közbeeső
184 4 | akkor, legkezdetben, igazabb és belsőbb életet éltem volna.~
185 4 | sem háborgattam többet, és néha le-lecsentem a vendégek
186 4 | hátba, hogy megbéküljön. És Sándorkának szóltam: ha
187 4 | gyönyörűség volt így pihenni, és éhes leányésszel belelopakodni
188 4 | idegen jegyű ábrákra leltem és ismeretlen számjelekre;
189 4 | ismeretlen számjelekre; és elgondoltam: kellett élni
190 4 | Milyen messze, idegen célok és sorsok lehetnek a távol,
191 4 | fordításszövegekre akadtam, és felvágtam azokat a lapokat,
192 4 | hagytak a diákok ceruzái és mocskos ujja nyoma. Régi
193 4 | közepett búzás szekerek és telt bödönök, oldalszalonnák
194 4 | tömött libák; névesték és torok világában - valami
195 4 | valaki engem! Férfi vinne!... És összekulcsoltam a kezem
196 4 | tétlen, leejtve a portörlőt, és elnéztem a gyümölcsfák rezgő
197 4 | nővé levés ez első, félszeg és ámult idején. A gyerekleány
198 4 | gyerekleány sok nyeglesége, frivol és malackodó érdeklődései milyen
199 4 | gondoltam Kallós Palira, és apró, helytelenkedő beszédeinkre,
200 4 | helytelenkedő beszédeinkre, és egészen más, tisztább és
201 4 | és egészen más, tisztább és komolyabb színben éreztem
202 4 | egy-egy percre az asszony és férfi dolgát egymással.
203 4 | belőlem is ez időben hallgatag és befelé élő nő, amilyen Kallós
204 4 | közepett?... „Ha meglátna és megszeretne engem valaki -
205 4 | való, más életbeli valaki, és ismeretlenségek felé vinne!”
206 4 | félelmes kalandokat, ezt is és mindent csak így más által -
207 4 | hirtelen, elszégyenkezve és vállvonítva, és kicsúfoltam
208 4 | elszégyenkezve és vállvonítva, és kicsúfoltam magam ugyanabban
209 4 | jutottak eszembe a mi régebb és igazibb uraságunk felől,
210 4 | uraságunk felől, a véletlen és hamisság szerzette uradalmak
211 4 | negyvennyolc után: kinézte és elátkozta a névadó, ősi,
212 4 | a vizitszoba!~Felriadva és magamhoz térten mentem letörülni
213 4 | portörlőt a Megye utcára, és kiszóródott belőlem az oktalan
214 4 | Kicsaptam a portörlőt, és utánahajoltam egy percre,
215 4 | bodros, fekete hajtincset, és feltámasztottam a felzsalu
216 4 | hajoltam előre; lopakodón és visszanézegetve, mintha
217 4 | tudtam, anyám nem bánja, és már grószi se szól ellene.
218 4 | majd hirtelen megállt, és átsietett az utca másik
219 4 | ujjongtam fel titkon, és sebten könyököltem ki pár
220 5 | Hanika szedte ki őket karcsú és szeplős, halovány ujjaival;
221 5 | nehéz dolog hallgatagon és békén nézni közelből a mások
222 5 | szavunkért átolvadt hűségbe és szeretetbe. Mennyi áhítat
223 5 | szeretetbe. Mennyi áhítat és bensőség volt abban, hogy
224 5 | helyen csippentve fogta, és magasra emelte, míg zöldes,
225 5 | mondogatta, míg ránk segítette, és végighúzta keskeny, borsószáraz
226 5 | tüllredők fölött, csípőnk és kebleink büszke vonalán.~
227 5 | vonalán.~Mi elébb izgatottan és ámultan lestük, hogy kiszedje,
228 5 | kiszedje, aztán tapsoltunk, és összeölelkeztünk anyámmal
229 5 | összeölelkeztünk anyámmal kacagva és hemperegve a szoba földjén.
230 5 | hemperegve a szoba földjén. És amikor rajtunk volt mind
231 5 | rajtunk volt mind e pompa és mesteri szépség, hogy álltunk
232 5 | hogy álltunk meg némán és kiegyenesedve, tágult, fényes
233 5 | zöld hullámait, fordult és hajladozott, felvonult,
234 5 | de épp azért volt finom és nemes művészet szépen bánni
235 5 | tartozásról.~Összefogództunk, és körüllebegtünk keringőzve,
236 5 | színtelen kis cérnahangján, és sietve tologatta el utunkból
237 5 | sóhajtozta hevesen és rajongva. Grószi ránk nyitott;
238 5 | ült, mint valami trónuson, és fogadta audienciára az ő
239 5 | legtöbbször, a mindenre jó, fürge és okos zsidónkat, aki üzletfele
240 5 | zsidónkat, aki üzletfele és ilyenben bizalmasa volt.
241 5 | csakugyan harmincéves volt és helyettes közjegyző; a szomszédban
242 5 | évvel idősebb volt nálam és olyan igen másforma. „Ezek
243 5 | Megérezte, hogy a mi módunk és minden eszközünk erre mennyire
244 5 | eszközünk erre mennyire más, és nem zavarta anyámat a drága
245 5 | az ócskás cigányasszony, és megcsodált. „Drágalátos!
246 5 | pillés kávécskát kapott, és regélt a damasztabroszokról,
247 5 | Épp jó időben!” - mondta, és végigsimogatott rajtam hízelkedő,
248 5 | előtt; mindenki figyelt rám, és tudomásul vett. Kötelességem
249 5 | egykettőre eligazítja a sorsomat.~És mégis, tudom, sok volt a
250 5 | akik legényfiai bejönnek és hangadók a farsangos alkalmakon.
251 5 | olyanokat is kitüntetett és meghatott, akikre maga kedvéért
252 5 | volt ebben az új, gondos és aggodalmas anyai szerepben!
253 5 | fellobbant szerelemből, merészen és akarva udvarába vonzotta,
254 5 | dolgokat beszéltek grószival, és az jófejű embernek mondta;
255 5 | használható” tudományával és filozófuskönyveivel. „Hogy
256 5 | Klári mama naivul csudálta, és láttam, hogy büszke rá.
257 5 | Hanika fésült, elrendezte és feltűzte csigákba sodort
258 5 | rizsporával a vállaimat -, és amikor megálltam a tükröm
259 5 | fiatalságom méltóságával és büszke díszével: fokonként
260 5 | Tán lett volna okom félni és kételkedni: elgondolkodni,
261 5 | éppen így kidíszített, szép és fiatal lány közt el is homályosulhatnék!
262 5 | szememben ennek a lendítő és ujjongó hitnek a ragyogásával
263 5 | alá. Ez adott biztosságot és összhangot minden mozdulatomnak,
264 5 | mozdulatomnak, ezért voltam bátor és közvetlen a szemjátékra,
265 5 | a szemjátékra, kezdésben és visszaadásban, és így jutottak
266 5 | kezdésben és visszaadásban, és így jutottak eszembe gyors,
267 5 | gyors, helyénvaló, eredeti és ügyes ötletek, kedves kérdések
268 5 | ötletek, kedves kérdések és szellemes, friss visszavágások
269 5 | itt én vagyok, egyedül én, és minden a kedvemért! Nem
270 5 | kedvemért! Nem volt helyes talán és semmiképp sem igazságos;
271 5 | az voltam egykor!~Boldog és szép volt ez az elillanó
272 5 | idő, üde ragyogású színek és súlytalan, lebbenő évek.
273 5 | Néha még most is lebegek és forgok így álmomban; a régi,
274 5 | valcerek dallama tér vissza - és derűs kedvvel ébredek olyankor.~
275 5 | táncossal bomolva, forogva és rezegve, csak valami szikrázó,
276 5 | tűzködön át éreztem, hogy fárad és csendesül el körültem mindenki
277 5 | alig táncol néhány pár, és az is abbahagyja végül,
278 5 | az is abbahagyja végül, és köribünk gyűlve, minket,
279 5 | részegség nem lehet ennél; és ha legmindenét adja is a
280 5 | nem lehet több a mozgások és szemek és hevületek ilyen
281 5 | több a mozgások és szemek és hevületek ilyen összefelejtkezésénél...~-
282 5 | ban táncoltunk anyámmal, és mindig ő volt a vizavím20.
283 5 | megéreztem, hogy bájos, eredeti és jóleső látvány az ilyen. „
284 5 | szelíd gonddal kezelte, és táncaim közben sokszor láttam,
285 5 | oszlopnak támaszkodón, melegen és figyelmesen elgyönyörködve
286 5 | elbeszélgetett, szolidan, kedvesen, és nem vált feltűnővé. Gondozott,
287 5 | fiúk. Vállat vontam kacagva és kacéran. Akkor apró malíciákat
288 5 | egyszer megemberelte magát, és mulatni próbált, de milyen
289 5 | milyen rosszul állt neki, és hogy kapott gyomorbajt a
290 5 | pezsgőbe mártottam a nyelvem, és belenéztem a Bankó prímás
291 5 | szál cigánylegény volt, és nekem játszott, lehajtott
292 5 | felém, szordínót22 tett, és régi nehéz, tárogatós hallgatóba
293 5 | embereket. Megint ránéztem, és révedve káprázott bele a
294 5 | volt a mi kényeztetett és kedvünkre való hegedűsünk,
295 5 | között, hódoló művészetével és féken tartott indulatával;
296 5 | nagyon halkan, bólintottam, és alig észrevehetően összevertem
297 5 | meghajolt leeresztett vonóval, és hátrább vonult, míg a kontrás
298 5 | Nagyobb pénzdarabok hulltak, és akaratlan Vodicska felé
299 5 | Megindulás nélkül, mámortalanul és nyugodtan nézett rám meleg,
300 5 | hazakísért. - Összefogódznak és ugrálnak, hogy megengedten
301 5 | ölelhessék egymást, vagy oktalan és értelmetlen nekibúsulással
302 5 | egy túlhaladott, fejletlen és gyerekes muzsikát, amíg
303 5 | beszélni? - gondoltam bosszúsan és fáradtan, és előresiettem,
304 5 | gondoltam bosszúsan és fáradtan, és előresiettem, hogy ne halljam. -
305 5 | olyan tudományos, józan és derék. Hisz ő is ivott pezsgőt,
306 5 | Hisz ő is ivott pezsgőt, és sárgás, bajusztalan arca
307 5 | kicsit rendszertelenül, és most egyet-mást összezavar! -
308 5 | Vodicska Jenő. - De nemes lélek és nagy rajongó. Csalódni fog.~
309 5 | éjszakában, míg ilyen komoly és egyszerű, békességes szavakat
310 5 | kései lefekvésünk, alvásaink és öltözködéseink szerint.
311 5 | a konyhaházba; harsogott és rikácsolt, el is verte őket
312 5 | megint bukott háromból; és egyszer komolyan ijedt volt
313 5 | egyszer komolyan ijedt volt és szomorú néhány napig. Valami
314 5 | öreg doktorunk; de hosszan és tűnődve nézte a fiú vézna
315 5 | Sándort kedvelte legjobban, és vele egy régi, dédelgetett
316 5 | mindig reformátusok voltak, és törvény szerint ez lett
317 5 | felekezete is. De Zimán nagymama és anyám is megbecsülték a
318 5 | hatalmas voltát, sok szépségét; és mindenestül mégis erre a
319 5 | asszony regnál! - harcolt és keménykedett Ábris bátyám
320 5 | nevetgélt gonoszkodva a bácsi és rám nézett élesen. - Emlékszem
321 5 | felvetette a fejét nagyanyám, és haragos-keményen, kihívóan
322 5 | fürödhetnének tejbe!~Némán és elkomorult daccal hallgattam
323 5 | hamarosan a családi fegyelem és szokástisztelet megnyugtató,
324 6 | néhanapján egy kis korai és gyenge csömör.~Az idén majd
325 6 | idegenes beszédű, szőke és csinos főhadnagy.~Néhány
326 6 | új leányt is mutattak be, és felijedve lestem: nem szebbek,
327 6 | fakóbb lett, megszokottabb és szegényesebb. Uralkodtam
328 6 | Nie te, megvierradt!” - és milyen keservesen hívta
329 6 | egy kis jóféle citronyt!” És hangos kacagással utánozta
330 6 | Jenőt, mikor bemutattuk; és elfordulva, fulladós torokhangon
331 6 | Család?”~Furcsa volt nekem és új dolog, hogy minálunk
332 6 | Telekdy tanítása, gondoltam, és anyám mindennek olyan könnyen
333 6 | lánygyerekeim sorsát látom és hasonlítgatom az akkori
334 6 | készül, küszködik, órákat ad, és stipendiumokat26 kilincsel
335 6 | magának, szegény kis jószág. És mégis azt írja, és néha
336 6 | jószág. És mégis azt írja, és néha érzem, igaza lehet:
337 6 | az ő élete igazibb élet, és fiatalsága igazibb fiatalság.
338 6 | a kis izgalmak, ünnepek és könnyek édességéért űzi.
339 6 | tanyázott itt a rokonságból, és mindennapos volt a vendégjárás
340 6 | kényelem uralkodott itt, és falusi bőség. A vendégeket
341 6 | minden lélegzetét lefogta és elfoglalta a nénémnek, és
342 6 | és elfoglalta a nénémnek, és közben minden évben volt
343 6 | akibe illik is így egyenként és együtt, divatból, kedves-búsan,
344 6 | kedves-búsan, mosolygón, szépen és hasztalanul szerelmesnek
345 6 | napos nyári délutánokon és muzsikás, mulatós estéken.~
346 6 | szembe, csendesen köszönve, és lejjebb eresztette vállán
347 6 | akkor, csak úgy hirtelen és szokatlan hangon -, lássa,
348 6 | elfelejtkezve, megszédülve, és az útnak sose lenne vége!
349 6 | vagy meghatott suttogásba. És nagyon vigyázva, nagyon
350 6 | ajaka elől, hátrább léptem, és lehajtott fejjel visszamentem
351 6 | oktalan sírhatnámság fogott el és reszketeg kíváncsiság: „
352 6 | Délután befogatott Endre, és útra kelt az öccsével együtt.
353 6 | szorította meg a kezem, és a szemembe próbált nézni.
354 6 | szolgabíró hozta ki a kocsiján, és bemutatta a háziaknak; elmondták,
355 6 | Az ebédnél csodálkozva és tűnődve nézegettem kikefélt
356 6 | magunkra hagytak délután, és végigsétáltunk a kerti úton,
357 6 | lehet az?~Vállat vontam, és az volt az érzésem, hogy
358 6 | elmagyarázta, hogy hol szép és mit jelent. Akkor hallottam
359 6 | Tulajdonképpen nyugodtan és nem rosszul éreztem magam
360 6 | iránta. Hogy talán lenézik és miatta engemet is.~Mikor
361 6 | okom panaszra ezért. Grószi és anyám túlontúl szívesek
362 6 | anyám túlontúl szívesek és majdnem bizalmasak voltak
363 6 | mondogatták megyeszerte és a temetésen is mindenki.
364 6 | parancsszóval rendelte az udvarba, és jaj volt annak, aki ellenszegült.
365 6 | értettem világosan, hogy miért és hogyan. Az öreg azalatt
366 7 | hogy önfeláldozó őrizőm és kísérőm legyen, ő csakugyan
367 7 | alkalmas. Én pedig szilaj és erőszakos kedvű voltam sokszor,
368 7 | fennszóval csak azért is mulatós, és titokban féltem, talán megsokallják
369 7 | Pórtelkynének címezték a meghívót, és mi nem mondtunk ellent,
370 7 | ellent, hagytuk e hiedelmet, és a mágnások colonne-jában
371 7 | kiejtésük idegenes volt, és én féltem, megérzik bennem
372 7 | amin drága voltuk látszott és hogy most először, egyszer
373 7 | akkor felnyílt szemmel, és nem is bántam, hogy másnap
374 7 | bolondériának tartotta grószi, és hevesen kifakadt érte, pedig
375 7 | rosszallja az életünket, és most már végképp magunkra
376 7 | el. De Vodicska ott volt, és mellettem ült a kis sarokdíványon,
377 7 | meg egy-egy udvarlójával; és hallgatag megegyezéssel
378 7 | milyen kevésre zsugorodott. És hogy mennyivel fogják most
379 7 | kényszeredett komolyan hallgatta, és néha kissé zavartan bólintott.
380 7 | mennyi az összes vagyon. És először támadt az a határozott
381 7 | kadétiskolában, ahogy ők akarták; és anyámmal könnyű elbánni.
382 7 | látszom az utazástól.~- Fáradt és szomorú. Régen figyelem
383 7 | szívű asszony volt mindig: és akaratlanul, tudtán kívül
384 7 | egyszerűbben, röviden, és nem ilyen felülről beszélve
385 7 | Gyerek, kisgyerek! - mondta, és csendesen ingatta a fejét. -
386 7 | legigazibb barátja én voltam.~És karját nyújtotta, kissé
387 7 | mert mindenki felállt már, és asztalhoz kellett kísérnie.~-
388 7 | engem békében! - mondtam, és becsaptam az ajtót. Az elsötétült
389 7 | szobában a zongorámra borultam, és sírtam.~Pár nap múlva volt
390 7 | néven a farsang első nagy és leginkább zártkörű bálja.
391 7 | hajam vuklikba29 sodorni és ócska kesztyűt húzni éjszakára.~
392 7 | maga szólt Vodicskának, és kijárta, kiügyeskedte a
393 7 | asszonyi tekintettel, kérdőn és bátorítón. Ujjongva és ámultan
394 7 | kérdőn és bátorítón. Ujjongva és ámultan láttam, hogy megérzi,
395 7 | meglepett arccal vesz észre, és rögtön felém tart. „Mit
396 7 | hirtelen.~Táncba fogtunk, és éreztem, hogy megint látványosság
397 7 | karján félig behunyt szemmel, és arra gondoltam, hogy a tánc
398 7 | tánc öröme máig szegényes és balga játszódás volt csak -
399 7 | Eddig csak a testem ringott, és kábult el, a vérem káprázata
400 7 | legmélyén, legigazabban nyílott és pattant fel valami, és ez
401 7 | nyílott és pattant fel valami, és ez az eggyéolvadás olyan
402 7 | olyan benső, csudálatos és tiszta, hogy nem lehetne
403 7 | most, milyen igaz, komoly és becses; hisz ő törődik velem,
404 7 | álmodtam vissza a jegenyéket és a holdvilágot, az ezüstszínű
405 7 | ábrándképen, itt muzsika szólt, és ragyogva, illatosan repült,
406 7 | Szédülten a fáradtságtól és mámortól értem a helyemre.
407 7 | nevelésbe!”~Csárdásra zendült, és megint ő vitt el. Néhány
408 7 | mellette ült egész este, és csak a négyest engedte táncolni
409 7 | eszed!” suttogta fojtottan és kicsit zavartan. Mintha
410 7 | szeretem! - hajtogatta hevesen és makacsul, és magához szorította
411 7 | hajtogatta hevesen és makacsul, és magához szorította a karom.
412 7 | szorította a karom. Bolond és boldog és fájó és új volt
413 7 | karom. Bolond és boldog és fájó és új volt ez a szó,
414 7 | Bolond és boldog és fájó és új volt ez a szó, olyan
415 7 | ez a szó, olyan meglepő és különös, mintha sohase hallottam
416 7 | első pezsgőket kitöltötték, és drága, csacsi, meghatott
417 7 | drága, csacsi, meghatott és ügyetlen szavainkat, viselkedésünket
418 7 | Telekdyvel; rám néztek, és láttam, hogy rólam van szó.
419 7 | biztosat nem tudtunk a magunk és egymás jövőjéről, de alig-alig
420 7 | csipkék, szép, szomorú, becses és őrizett emlékem volt egész
421 7 | bennünket, ott kezet csókolt, és hosszan a szemembe nézett.
422 7 | kocsinkba beült Telekdy is, és ő kísért haza...~Anyám gyertyát
423 7 | Anyám gyertyát gyújtott, és papucsban, halkan, az ágyamhoz
424 7 | áruló gyertyát a kezében, és hirtelen, elszánt szorítással
425 7 | emlegetni; a mi ridegségbe és köznapi kedélyességbe temetett,
426 7 | Összeborultunk a sötétben, és sírtunk.~- Kedves jószágom,
427 7 | Bizonytalan hosszú nóta, és annyi minden jöhet közbe.
428 7 | hogy nehezen engednék! És ez csak olyan beszéd, fiam;
429 7 | Milyen okosan beszélt most. És úgy, teljesen úgy, ahogy
430 7 | ezelőtt néhány esztendővel. És igaza van, és az anyáknak
431 7 | esztendővel. És igaza van, és az anyáknak mind igazuk
432 7 | öregebb is vagyok nála, és eszes ember, derék is. És
433 7 | és eszes ember, derék is. És férjhez kell ismét menni!
434 7 | szüleivel - azt beszélte neki -, és hogy most már belenyugodtak...
435 7 | volna jó tán neked sem; és a lányságból is elég ennyi!
436 7 | Jenő gálában, feketében, és megkérte tőle a kezem.~A
437 8 | lelkem!...~Ezt már fojtottan és kicsit határozatlanul mormogja;
438 8 | reggeli napfény játszik, és villog a gyűrűjén, a merítőkanál
439 8 | nagy vaskályhában pattog és ropog a faláng, és az ajtó
440 8 | pattog és ropog a faláng, és az ajtó kerek szeméből melegpiros
441 8 | melegpiros villanások vetődnek, és lobogva játszanak a pohárszék
442 8 | homlokához; jó szagú vizektől és szappantól friss az egész
443 8 | nyakkendőjét tisztogatta. És most elmegy innét mindjárt
444 8 | eltörülöm a kávéscsészét, és mindjárt lótva-futva hozzálátok
445 8 | a báli belépőmet őrizte, és a legyezőm hordta utánam!...~
446 8 | ilyenkorig már loholva és csatázva futkosom végig
447 8 | ezüstöt krétáztam, söpörtem és törültem és rendezkedtem.
448 8 | krétáztam, söpörtem és törültem és rendezkedtem. Délig megint
449 8 | fényesítek, zöldséget tisztítok, és hajszolom, ellenőrzöm, szidom
450 8 | hajszolom, ellenőrzöm, szidom és oktatom a főzőmindenest,
451 8 | külön, egyetlen cselédemet. És ez - most már így is lesz
452 8 | hátrakényszerítette a fejem, és erőszakos, tréfás csókkal
453 8 | előráncigálta a piros kendő alul, és mókásan megrázogatta a hajam
454 8 | ráveregetett a csípőmre, és hirtelen, mint akinek sürgős
455 8 | csukódott az utcaajtó utána, és én félreálltam az ablaktól,
456 8 | ma, tegnap, mindig! Olcsó és félre utcában vettünk lakást,
457 8 | után alig is maradt valami. És olyan nagy egyformaság,
458 8 | nagy egyformaság, csend és kicsike jólét volt így az
459 8 | tiszta, kedves szobákban, és rá se gondol tán, hogy én
460 8 | hiányzott az apa, a basás és fontos családfő; bensőmben
461 8 | farsangot, táncot, a terveket és ruhákat; apró, eleven titkokat,
462 8 | apró, eleven titkokat, és nekem minden befellegzett
463 8 | csak Istvánékkal törődik, és az Ágnes pici gyereke kedvesebb
464 8 | Nemsokára... talán... rút és formátlan leszek, és aztán
465 8 | rút és formátlan leszek, és aztán megint és mindig,
466 8 | leszek, és aztán megint és mindig, mint a többi asszonyok!
467 8 | de a belsőmben hajszolt és kényszerített valami, hogy
468 8 | sietős túlzást vigyek bele, és ez az akkori lelkiállapot
469 8 | kívánság, hogy első, kitűnő és híres legyek, és hát mi
470 8 | kitűnő és híres legyek, és hát mi egyébbel érhettem
471 8 | megkímélt volt minden, és az elrendezéshez, díszítéshez
472 8 | apróságok jönnek.~Mosolygott és bólingatott, ha újságolták
473 8 | tetszett neki ez a kép, és úgy beleillett ő is a nagy
474 8 | csipkés függöny, talpig tükör és kedvesen odadobott színes
475 8(31) | művirágból és pálmalevélből készített
476 8 | ura nem minden él nélkül, és az új pongyolámra nézett,
477 8 | itthon. Ilyenkor bántott és furdalt az igazságérzetem.
478 8 | kimagyarázni, komolyan venni! És formás kis kezét végighúzta
479 8 | belsőleg szabadok maradjunk, és simán éljünk. Azért férfi,
480 8 | Mosolygott a kicsi dáma, és én gondoltam, igaza is van
481 8 | Pedig tán jó dolog az, nehéz és szükséges dolog, jóltevően,
482 8 | főhajtással, a kor, állás és tudomány iránti tiszteletből
483 8 | tudomány iránti tiszteletből és nyájasan így: „Jó napot
484 8 | személyes kifogása ellenünk. És a lakodalmunk előtt azt
485 8 | Mintha temetésre mennék!” - és ezt ő maga, látszott, nem
486 8 | születésnapja februárban volt, és akkor először hívtuk össze
487 8 | akarta, hogy vacsorát adjunk, és illett is efféle már. A
488 8 | napokkal előbb, felélénkültem és ambícióval, mert a vizsgám
489 8 | primulák voltak, sárgák és lilák, cserepestül kellett
490 8 | Jenő rakta szét, szálanként és csomósan, itt-ott, elszórva
491 8 | itt-ott, elszórva ezüstök és aranyszegélyű porcelánok
492 8 | nevettünk elégedett örömmel, és egészen egymáshoz tartoztunk
493 8 | terített asztal előtt, és én jókedvvel adtam vissza.
494 8 | Akkor a cukrászfiú jött meg, és hozta az ünnep nagyszerű
495 8 | krokambus”-t. Középre tettük, és leültünk a sarokdíványra,
496 8 | volt Ágnessel, Ilkát hozták és a kisebbik Reviczky lányt.
497 8 | legvégül, kicsit szertartásosan és egészen csendesen az öreg
498 8 | tudott lenni, idegenszerű és meglepő, sokbeszédű és mégis
499 8 | idegenszerű és meglepő, sokbeszédű és mégis óvatos: láttam, hamarosan
500 8 | köztiszteletben álló családfő, és szántszándékkal megfagy,