Fejezet

 1 3 |        hagytad.~- Nem igaz! Csak azt mondta, hogy a meghalt nénjének
 2 3 |            ültette. - Jaj istenem! - mondta mama tehetetlenül, és a
 3 3 |       félrehúzza.~- Csak karcolás! - mondta akkor nyugodtan, és hideg
 4 3 |      keservesen.~- Hadd csak most! - mondta szigorúan grószi, gondosan
 5 3 |                Nagy kamasz ez már! - mondta lassan, elgondolkozva, és
 6 3 |              esztendős vagy, fiam! - mondta halkan, de keményen a csendbe,
 7 3 |         közömbösen nézte.~- Hát jó - mondta -, ne beszéljünk róla. Mást
 8 3 |           itt fognak lakni.~- Aha! - mondta akkor mama valami kis fanyarsággal.~-
 9 3 |            mindnyájan. - Alusznak! - mondta.~Megállt egy percre az ágyam
10 4 |           majd mindig visszajönnek - mondta akkoriban grószi. - Megpróbálják;
11 4 |            van legtöbb becsületi!” - mondta Pórtelky Ábris, az apai
12 5 |       kereskedők. „Épp jó időben!” - mondta, és végigsimogatott rajtam
13 5 |     grószival, és az jófejű embernek mondta; majd később heves rokonszenvet
14 5 |             ilyesmit. „Anyja lánya - mondta Zimán Ilka néni, engedékenyen
15 5 |             egyet-mást összezavar! - mondta mellettem lassan Vodicska
16 5 |               Kamaszkori változás” - mondta Jakobi bácsi, az öreg doktorunk;
17 6 |           Tabódy Endrével.~- Lássa - mondta akkor, csak úgy hirtelen
18 6 |              Igazsága van, Magda!” - mondta akkor lihegő lélegzéssel,
19 7 |            férfiakkal bánásomat; azt mondta, ügyetlen vagyok, a fogásaimat
20 7 |       szokása háborgatni minket. Azt mondta: az egész város rosszallja
21 7 |                 Gyerek, kisgyerek! - mondta, és csendesen ingatta a
22 7 |        teljesen úgy, ahogy nagyanyám mondta neki ezelőtt néhány esztendővel.
23 7 |         tisztába jöttünk egymással - mondta később csendesebben. - Én
24 8 |    buszurkány, kis buszurkalányom! - mondta az anyósom kedves, idegenes
25 8 |            vissza az anyám, hogy nem mondta mély főhajtással, a kor,
26 8 |              a lakodalmunk előtt azt mondta: „Mintha temetésre mennék!” -
27 8 |        grószi természetesen.~- Nem - mondta napám éppolyan elfogulatlanul -,
28 8 |          helyem a házatoknál, fiam - mondta fagyos-kegyetlenül, és röviden
29 8 |          fajtájuk, életük.~- Magda - mondta grószi anyás szigorúsággal,
30 8 |              undokság.~- Ez, látod - mondta akkor Vodicska a fiának -,
31 9 |           jónak is vége nemsokára! - mondta Endre másnap leverten. -
32 9 |           volt hazugság.~- Képzeld - mondta másnap délben Jenő -, a
33 9 |           mulattatok Béltekyéknél! - mondta később hirtelen.~- Ti miért
34 9 |            néha elszíjazták kicsit - mondta a mestere. - Hát ő ezt odahívatta
35 11|           voltak!~De most már őróluk mondta Jenő: „Csak csínján, csak
36 11|             arccal.~Az istállómester mondta neki egyszer, hogy volna
37 11|           hajviseletét nézegettem! - mondta csendesen elgondolkozva. -
38 12|              így hármasban együtt! - mondta egyszerre Jenő.~Kihúztam
39 12|             átesett a betegségeken - mondta aggodalmas arccal -, az
40 12|         vízben, úgy él a világon!” - mondta Zimán Ilka, és tréfás-irigyen
41 12|             És csak nézem!...” - Ezt mondta annak a nyárnak estéin Horváth
42 12|             a föld kerekén se tán! - mondta akkor Horváth, kicsit bús
43 12|            málnaszag a kert felől! - mondta lassan. - Mint az erjedt,
44 13|            nem is sejt a dologról! - mondta Jenő halkan.~- Hát írjunk
45 14|           faluban. „Játékkulisszák!” mondta Telekdy Péter fanyar-mogorván
46 14|              én nagy békességemet! - mondta, és végigállta a nézésem
47 14| sarkantyúkkal:~- Köszönöm, madame! - mondta magyarul, szalutált, és
48 14|             jó maga hozzám, Magda! - mondta sokszor és hevesen csókolva
49 14|            hadd játsszék szegény!” - mondta az apja csendesen. Még mindig
50 15|      elmúlhatott, amikor egy nap azt mondta az anyám: „Most már össze
51 15|             felülkerekedésre. Ezeket mondta, mindig a tiszteletteljes
52 15|          Elküldte a kocsiját, és azt mondta, nem tízperces formavizitre
53 15|            az arcomba.~- Vagy nézd - mondta hirtelen elgondolkozva -,
54 15|             állt mögöttem.~- Magda - mondta hazamenet, és most megfogta
55 15|           Átkérette az ügyvédet, ott mondta meg világosan, amit odáig
56 16|              nézz rám!~- Nem, nem! - mondta akkor monoton, szomorú csökönyösséggel. -
57 16|         kedves Rombertáró!~- Akkor - mondta hirtelen felderülő, megkönnyebbült
58 16|             világ.~- Menthetetlen! - mondta részvéttel a főorvos az
59 16|          változás az életemben. Gida mondta egyszer, hogy Losonczy megint
60 16|               Ó, istenem!~Másnap azt mondta egyszerűen és kurtán Hiripy
61 17|               Meg lehet próbálni!” - mondta a bácsi, és Piroska tánt
62 17|  asszonyfejünket.~- Lámpát gyújtok - mondta Tomanóczy Anna az ő rekedtes,
63 17|          hajunkat is borzolta. Akkor mondta lassan, fáradtan szegény
64 17|            ahogy van?~- Ne mondja! - mondta hirtelen gúnyos élességgel,
65 19|         furcsa ábrás képes kártyából mondta a csíziót; nekem is olyankor. „
66 19|          végig a téren.~- Menjünk! - mondta Horváth, és erősen fogta
67 19|      hirtelen, gyöngéd felindulással mondta: „Hát most már lesz, ahogy
68 20|       megvoltam én azzal, kedves!” - mondta szelíden vállat vonva, és
69 21|     hánytorgatni!~- Maga kezdte. Azt mondta, potyafráter vagyok; tán
70 21|                 Ezt is ócskás Trézsi mondta? Héj, haj! De nagy legény
71 22|  betámolygott, drága kis tündérjének mondta, mikor apró, ügyes kezével
72 22|          ugyi, Klári nagymama is azt mondta. Akkor lefeküdne szegény
73 22|              Dilinát köztük. „Bravó, mondta anyám jóízűt nevetve, csak
74 23|           igazgató.~Akkor valaki azt mondta, hogy a másik kettő ösztöndíja
75 23|     reszketeg, ősz hajú fejével. Azt mondta, hogy várt; és megörvendett
76 23|            szegényhez egy kicsit!” - mondta akkor, és lerázta kötőjéről
77 23|              ablakig: „Már hideg!” - mondta súgva, lehajtotta a fejét,
78 24|               Hidd el, nem sajnálom, mondta Ágnes a búcsúzáskor, egy
79 24|              szükség. „Az Úr hív!” - mondta a pap, és olyan magasztos,
80 24|             harsonaszóval.~- A hit - mondta - bennünk van és nem a dolgok