Fejezet

 1 2 |      kényelmetlennek. „No, most légy megint Sándor és én Magda!” - mondtam
 2 2 |        árultam el. Tudtam, hogy majd megint visszatérek hozzá, de nekem
 3 2 |            Később egyszer egy estére megint nagyon élénken emlékszem.~ ~
 4 3 |             csak megleszünk!... Most megint az én három leányomra gondolok.
 5 3 |          kikapok, és aztán rend lesz megint.~- Mit csináltatok? Mi baja
 6 4 |               és nem hangolt le. „Én megint másféle leszek!” - gondoltam.
 7 4 |          hirtelen szándékkal egyszer megint haza akarta kísérni. „Igen -
 8 4 |            gyűlnek szürkéllő fejemre megint...~Kicsaptam a portörlőt,
 9 5 |             ez egyfajtájú embereket. Megint ránéztem, és révedve káprázott
10 5 |            másnap délig; mert estére megint házimulatságba voltunk meghíva
11 5 |         verte őket hébe-hóba; azután megint békén voltak, hónapokig.
12 5 |        eszébe jutott, hogy Csaba már megint bukott háromból; és egyszer
13 6 |           tíz esztendő messziségében megint csak az én lánygyerekeim
14 6 |            az örök csibukszár, aztán megint hosszúkat hallgatott. Plajbász,
15 6 |        kedvemért. Kedves idő volt ez megint, soha el nem felejtem. A
16 7 |            Így fogtunk a táncrobotba megint. Telekdy most gyászban volt,
17 7 |            szenzál27 varróleány húga megint lázasan újította, áthúzta,
18 7 |          brokátban. Mikor beléptünk, megint egyszer fellobbanó szívvel
19 7 |            fogtunk, és éreztem, hogy megint látványosság vagyok; az
20 7 |                Csárdásra zendült, és megint ő vitt el. Néhány idevaló
21 7 |           léptek anyámhoz. - Telekdy megint mellette ült egész este,
22 8 |               Magdi, szívecském, hát megint nem kapok rá semmi pillét?~-
23 8 |      mindjárt lótva-futva hozzálátok megint a cseléddel, hogy mire visszajön
24 8 |      törültem és rendezkedtem. Délig megint így, szőnyeget porolok,
25 8 |           formátlan leszek, és aztán megint és mindig, mint a többi
26 8 |       hirtelen gondolattal elsietett megint. Nagy csomó friss virággal
27 8 |           rossz szándékú szó volt ez megint, és engem hirtelen, hevesen
28 8 |          Jenő elterelte a szót. Ilka megint kacagott, grószi Csabára
29 8 |              és jó szagú meleg volt, megint úrrá lett a vidám, trécselő
30 9 |          múlva én kérdeztem sebtében megint.~- Hol jár? Meddig marad?~-
31 9 |          láttam egyszer, nagy sokára megint - hosszú, emésztőn beteg,
32 11| hátrasimította a dús, szőke haját. - Megint rátok szorulok, segítsetek
33 12|        homályos kis szobában. Később megint elgondolkozott Jenő.~- Csakhogy
34 12|           olyan sokat költünk!~- Tán megint jött ma Kassáról levél?
35 12|   fiatalságát élte.~És eljött a nyár megint, nagy, heves, meleg napok,
36 12|             egy percig, mikor később megint csak behúzódott az irodába
37 14|            kiadja apait-anyait. Hogy megint békén legyen fél esztendőre.~-
38 14|                 Hogy hátrafordultam, megint ott láttam a közelben Horváth
39 14|             mosolyogva élveztem, már megint a régi, tapasztalatlan és
40 14|            Gonddal, kedvvel öltöztem megint a szép, szürke selyem otthoni
41 15|             félóra múlva kocsiba ült megint, ragyogó szőkén, szépen,
42 16|        kecses sürgölődése egy kicsit megint otthonos érzésekbe hozott.
43 16|          muzsikában, önfeledtségben. Megint egy régifajta mámoros, gyönyörű
44 16|             és bennem annyi idő után megint egyszer egy diadalmas este,
45 16|        mondta egyszer, hogy Losonczy megint beszélgetett vele, és ő
46 16|         város!~Teli voltam csömörrel megint, ürességgel, réveteg, gyámoltalan
47 18|            őszre „lesz valami” velem megint; itt hónapok óta céltalanul
48 18|               gondoltam bosszankodva megint, ezen a kis időn (egy hét
49 19|             nekem Szinyérre!~- Minek megint? Két hete voltál!~- Az rég
50 19|           kalandozó, jó szagú szelek megint, és a faluból harangszó
51 19|        kapaszkodott, hajam tépte, és megint hordta szemembe a pernyét
52 19|             a pillantásuk dühe elől. Megint sopánkodó asszonycsapatba
53 19|            ha olyan nagy lovagod!...~Megint éreztem, hogy szorosabbra
54 19|            rajtam a sors hálószemei. Megint rabja voltam; én szegény
55 19|            szegény asszonyéletem!... megint kiszolgáltatva egy férfinak,
56 19|             közbeszéd tárgya vagyunk megint. Az utcán tisztelettel,
57 19|            és itt, itthon, Szinyéren megint. Szinte a régi életem visszatérését
58 19|             a vén Vodicska írt nekem megint dorgáló levelet, a fiamat
59 20|         leander!” Vagy ezt: „Itt van megint a karácsony; ez is, az is
60 20|             és férjes asszony voltam megint, az én akaratommal, ahogy
61 20|         volna egy régi-régi korszak! Megint volt kicsiny, háromszobás,
62 20|       belőlük a téglás tornác elébe. Megint volt egy cselédem, akinek
63 21|               aki már útban volt. És megint leány, mind a három leány!~
64 21|              konyhánkhoz.~- Mit akar megint, Magda? - kérdezte rám meredve,
65 21|              vacsorák helyett.~- Már megint a kasszírnék!... Ezt is
66 22|                                   22~Megint évek... évek!~Ezekből az
67 22|             kerített mégis pénzt, és megint volt egyheti nyugalom, szélcsend.
68 22|               most már egy cseléddel megint, lihegve, erőlködve, megszakadásig.
69 23|      leginkább. Sírva búcsúztam tőle megint; az iránta való szeretetillúziómat
70 23|        fellélegzettem, szinte, mikor megint egyedül maradtam, az enyimekkel:
71 23|          duzzadó vastag nyakát... Ha megint szűkölködőbb hetek jöttek,
72 23|           csak nem jött haza estére; megint ott maradt. „Vajon kinél
73 23|         frisse hajrázott már, amikor megint kimentem. A nap is felsütött,
74 23|        Igyunk, azt a... mindenségit.~Megint felálltam, hogy bemegyek.
75 24|      nevetség, a jövendőmnek gondja. Megint özvegyen maradni, újra kezdeni
76 24|              az Isten), és egyszerre megint megnövekedett készséggel,