Fejezet

 1 3 |               már; valahogy nagyon is hirtelen változott meg most a világ.~
 2 3 |                Sándorka! - szóltam át hirtelen a szemközti ágy felé, csak
 3 3 |                 Ó, te buta! - mondtam hirtelen támadt, érthetetlen haraggal.
 4 3 |            lesz; ezt előre megmondom.~Hirtelen csendesség támadt... Úgy
 5 4 |             ember!” - lobbant arcomba hirtelen kislányméreggel a vér. „
 6 4 |              gyors dobással kapják le hirtelen, frissen, atyafiságos játszópajtási
 7 4 |             át a küszöbünk, csak úgy, hirtelen szándékkal egyszer megint
 8 4 |         malackodó érdeklődései milyen hirtelen tűnnek el a szűziség gyorsan
 9 4 |        visznek...” Felütöttem a fejem hirtelen, elszégyenkezve és vállvonítva,
10 4 |         gondoltam pirosra vált arccal hirtelen -, kicsoda minékünk a Szinyéry
11 4 |             arcát, visszanézett, majd hirtelen megállt, és átsietett az
12 5 |             felvonult, majd meg leült hirtelen. Ezt még tanulnom kellett,
13 5 |       gondoltam akkor először támadt, hirtelen kedvetlenséggel.~Hamar kihevertem
14 5 |               Akkor először öntött el hirtelen valami keserűség a tehetetlen
15 6 |                mondta akkor, csak úgy hirtelen és szokatlan hangon -, lássa,
16 7 |             hogy így is volt. Egyszer hirtelen, máról holnapra jött gondolatával
17 7 |               tudtam volna megmondani hirtelen, jólesik-e most ez, hogy
18 7 |           családi érzésnek.~Ránéztem, hirtelen felszárított, bámuló szemekkel.
19 7 |          velem?” - kérdeztem magamtól hirtelen.~Táncba fogtunk, és éreztem,
20 7 |          áruló gyertyát a kezében, és hirtelen, elszánt szorítással fontam
21 8 |     megcsókoljon. De most elfordultam hirtelen kedvetlenséggel.~- Na, mi
22 8 |         darabig nézte az arcom, aztán hirtelen átkapott, hátrakényszerítette
23 8 |           ráveregetett a csípőmre, és hirtelen, mint akinek sürgős dolog
24 8 |            eszébe se jut bizonyosan!”~Hirtelen felugorva, esztelen tűzzel
25 8 |           asztalt szemlélgette, aztán hirtelen gondolattal elsietett megint.
26 8 |             ebben a percben. Megölelt hirtelen a szép, terített asztal
27 8 |              volt ez megint, és engem hirtelen, hevesen futott el a harag
28 8 |              prédikációkat.~Elakadtam hirtelen, és éreztem, hogy elhalványulok.
29 8 |                  De apám, miért ilyen hirtelen? - sürgölődött Jenő. - Hisz
30 8 |             pártomat fogó társaságban hirtelen hűvös idegenséget éreztem
31 9 |          lelkes, mozgékony szemeiből, hirtelen élénkülő, sovány arcára
32 9 |            szedve a lélegzetet; aztán hirtelen felállt, és elment. Néhány
33 9 |              haza. A szűk zsidóközben hirtelen szétnézett, és megszorította
34 9 |        szájamra szorította száját oly hirtelen és erőszakosan, hogy nem
35 9 |           délben Jenő -, a mi Endrénk hirtelen elutazott. Az irodába jött
36 9 |          megrázott, és magát fékezve, hirtelen, gyűlölködőn lódított el
37 9 |         Béltekyéknél! - mondta később hirtelen.~- Ti miért nem jöttetek? -
38 11|           Néha láttam a vonatablakból hirtelen feltűnni szaladó, mozgó
39 12|          ilyet készülök mondani, mert hirtelen elfordult, és súgva mutatott
40 12|               így szóvá téve köztünk. Hirtelen megindulással átfogtam a
41 13|             egyéb források is nyílnak hirtelen, addig is, míg magam rendbe
42 14|         egy-egy rövid szónoklatból -, hirtelen hármas éljenek kimért harsanása,
43 14|         nembánomsággal a mozdulatában hirtelen odafordult, mosolygott,
44 14|               akkori magamra. Micsoda hirtelen sugallat formáltatta egybe
45 14|   szilvóriumot ittak, meg pogácsáztak hirtelen az ebédlőben; felhangoltak
46 14|            nem bánok jól? - kérdeztem hirtelen a kezébe téve a kezem. Forró
47 14|             szerinti szavazást kértek hirtelen. Előre készen tartották
48 15|          tompa félkábulat, amilyent a hirtelen fejbe ütött érezhet.~Mint
49 15|         arcomba.~- Vagy nézd - mondta hirtelen elgondolkozva -, ha ehhez
50 15|          lehetséges ez, mondja? Ilyen hirtelen, így, ugyanabban a lakásban!
51 15|             aztán újra és újra. Akkor hirtelen elhúztam a kezem, és bementem.~-
52 15|            még és az anyósom gyászos, hirtelen megöregedett, reszketeg
53 16|        szárnyát, és a selymes bélésbe hirtelen beleölelt egy piros köpönyeges
54 16|          Rombertáró!~- Akkor - mondta hirtelen felderülő, megkönnyebbült
55 16|            már, és a szeme villogott; hirtelen és olyan furcsán, hevesen
56 16|           mohó kíváncsiság fogott meg hirtelen; belelátni, benne lenni
57 16|          foghat senki ilyenbe ma már.~Hirtelen egyébről beszélt; ebből
58 16|           most egyszerre eltávolodtam hirtelen ez alig ízlelt élettől.
59 17|              van emögött?” - tűnődtem hirtelen, és megzavarodva, kelletlenül
60 17|            van?~- Ne mondja! - mondta hirtelen gúnyos élességgel, és kurta,
61 18|               közt... míg felrohantam hirtelen a szobámba, és Horváthnak
62 19| megyebizottságba, és a szegény uramat hirtelen pálfordulással „kedves öcsém”-
63 19|         Elkezdődtek sorjában a napok; hirtelen, sáros, esős ősz, pállott,
64 19|        Várkert aljáig. Eszembe jutott hirtelen, hogy ott, a templom közelségében
65 19|            Promenád akácfái alatt, és hirtelen egy padra ültem. Ez a kis
66 19|               felháborodott sírásomra hirtelen, gyöngéd felindulással mondta: „
67 20|            nem lehet... hiszen férfi!~Hirtelen ellenséges méltatlankodás
68 21|             lehetett beléfogódzni. És hirtelen gonosz keserűséggel eszembe
69 21|       hangolva őt; vagy elsírni magam hirtelen, szenvedélyes, vergődve
70 21|             miért?... Jól lehervadtam hirtelen az utolsó évek alatt; az
71 24|            már életemnek! - gondoltam hirtelen...~A szomszéd szobából az
72 24|       Rozverics, a szép szavú káplán. Hirtelen elhelyezték!... Én nem tudom,
73 24|          bolond, ideges, lelkesülő és hirtelen, csúnyán, kajánul kiábránduló
74 24|          kifejezéstelen szemei valami hirtelen visszatért, felcsillanó
75 24|                szándéka. De én valami hirtelen, jeges vakrémülettel kaptam