Fejezet

 1 1 |              én mindig nagyon tevékeny voltam, most pótolom ki. Így megváltozik
 2 1 | egyszer-egyszer jut eszembe: hiszen én voltam ez. Ilyenkor megállok, és
 3 2 |            ideig még. Mindig fiúk közt voltam - a két miénkkel meg a szomszédnéival;
 4 3 |                se kapunk. Félig gyerek voltam még és félig leány.~- Sándorka! -
 5 3 |               ágy felé, csak mert tele voltam belső zavarral, és szólnom
 6 3 |          magamra vettem. Én árva leány voltam, nekem a küzdés dukált ki
 7 3 |               emberek szája, de én itt voltam, beültem a vendégeid közé
 8 4 |           folyt - szerettem, és büszke voltam rá. Éreztem benne a bátor
 9 4 |                A közbeeső időben benne voltam az életben, nem néztem jobbra-balra,
10 5 |          hízelkedő, öreg szemével.~Így voltam most már szem előtt; mindenki
11 5 |            minden mozdulatomnak, ezért voltam bátor és közvetlen a szemjátékra,
12 5 |                asszonyos öntudatot. Én voltam, az voltam egykor!~Boldog
13 5 |               öntudatot. Én voltam, az voltam egykor!~Boldog és szép volt
14 5 |              fiacskám, apró diákgyerek voltam a normális iskolából. Mondták
15 5 |                felfakadását. Tisztában voltam mindazzal is, amit egyik
16 7 |              szilaj és erőszakos kedvű voltam sokszor, nagy fennszóval
17 7 |                a legigazibb barátja én voltam.~És karját nyújtotta, kissé
18 7 |           sokcsipkés kék selyemruhában voltam akkor, anyám arannyal hímzett
19 7 |              én ezt. Sokkal is okosabb voltam, semhogy valami bolondot,
20 8 |        szájamat. Elkacagtam magam, nem voltam komédiás természetű. Akkor
21 9 |                egy pillanat feléig sem voltam kísértetben, hogy követni
22 10|        eltűnődik ezen, én magam is meg voltam lepve. Hát csakugyan komolyan
23 11|                szabadulhat már, de nem voltam tisztában, hogy kedvére
24 11|           szeretett, mert alkalmazkodó voltam játékához és a drága, bolond,
25 11|             szerepeltem, már tisztában voltam vele. Láttam és csudáltam
26 12|          egészen ostobácska és selypes voltam, egy kicsit vissza is hatott
27 12|              és a társaságban fölényes voltam; de soha tíz forinton túl
28 12|               Nagyon, igazán elememben voltam ilyenkor, sok ember közt,
29 12|           számon a család; és eszerint voltam én is elhelyezkedve az életben.
30 12|             érett. Huszonhat esztendős voltam.~Ennek a nyárnak az emléke
31 13|             uzsorára is. Már tisztában voltam, hogy Jenőnek semmi készpénze
32 14|               az!~Félénk és elfogódott voltam már, és nem mertem nyíltan
33 15|              nem élhettem. Ami azelőtt voltam, az megszűnt, kimúlt; de
34 15|            mindig. Huszonhét esztendős voltam, amikor az első rettenetes
35 15|            közömbös kapocs ez már. Ott voltam magamra hagyatottan, tehetetlenül
36 15|               kívánt engem, mert olyan voltam; más, mint a családjabeliek,
37 15|          Igaz-e, hogy én is... hogy én voltam részben az oka! Hogy fényűző
38 15|           részben az oka! Hogy fényűző voltam, vagy... nem tudom, nem
39 15|                rá. A meglepetéstől nem voltam képes végigkísérni gondolatban,
40 16|          leszünk!~Levert és zavarodott voltam még, de Marika előrakta
41 16|          amelyiknek nemrég én is eleje voltam. Istenem, hogy összezsugorodik
42 16|            annak érezhettem magam, aki voltam így özvegyen és szegényül
43 16|                elvész az ember, itt ki voltam szakítva a természetes környezetemből,
44 16|                 Néha szinte nevetséges voltam az ezen való idegeskedésben,
45 16|               éppígy elég volt az „ott voltam” illúziója, mikor mi fesztelenül
46 16|             férfinak, akkor már otthon voltam a dolgomban én világéletemben!...
47 16|             borzasztó nagy város!~Teli voltam csömörrel megint, ürességgel,
48 17|        napirendre tértek fölöttem. Itt voltam, senki egy pillantással,
49 18|             bölcsességnek, türelmetlen voltam, megijedtem, hogy máris
50 18|        folytató levél. „Milyen rég nem voltam a városomban, a rossz, nyomorult,
51 19|             megájjatok!~De másnap benn voltam, és kipanaszkodtam magam,
52 19|               hidegebb és tartózkodóbb voltam; és most már lassanként
53 19|            ellenem hangolták. És magam voltam egy ilyen szövetséggel szemben.~
54 19|               hálószemei. Megint rabja voltam; én szegény asszonyéletem!...
55 19|            jószerint; úgy látszik, nem voltam küzdésre és függetlenségre
56 20|           fordultam; és férjes asszony voltam megint, az én akaratommal,
57 20|               azt mondom...~Ha egyedül voltam, mégis rosszabb volt sokkal.
58 20|             állapotommal nagyon ideges voltam. De hát nem az ő gyermekét
59 20|               lelkének! De tán sose is voltam! Ha elmentem, hagyott; ha
60 20|                is szegény és elhagyott voltam!... Most már ki voltam szolgáltatva,
61 20|       elhagyott voltam!... Most már ki voltam szolgáltatva, és ezt kegyetlen,
62 21|           érdessé váltam benne. Én nem voltam abból a fajtából, akiket
63 21|               Ágnesnek. Míg Vodicskáné voltam, mondhatom, inkább ő járt
64 22|          áspiskígyó... az!”~Ez mind én voltam; mert így ment már és még
65 22|  túlfeszítettségtől én szinte félőrült voltam egy idő tájban. Gazdag emberek
66 22|       virágjában, nyaram delelőjén itt voltam; meglepve gondtól, gyerektől;
67 22|                hogy vadul féltékeny is voltam arra az emberre; leszóltam
68 22|              bűnbakot keresett, és itt voltam én. Igen... hisz ő agglegénykorában
69 23|            képest az, hogy nem magával voltam egy fedél alatt huszonöt
70 23|     horkolásban.~Oly szokatlan kedvben voltam, csak jöttem-mentem rakosgatva,
71 24|               mégiscsak magam asszonya voltam a nyomorúságban is, és a
72 24|                is! Már régen-régen túl voltam azon a koron... de nem olyan