Fejezet

 1 1 |         megszenvedni. Öregasszony vagyok, tavaszkor múltam ötvenesztendős;
 2 1 |       elölről magyarázni, hogy ki vagyok, és mi jusson élek. A fiatalok
 3 3 |     tudtam, most már úgyis gonosz vagyok, és egy szó sem jött a torkomra.~-
 4 3 |     szobán.~- Ilyen szerencsétlen vagyok! - kapkodott a fejéhez anyám. -
 5 4 |     nagyvilágon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb -, ha itt
 6 4 |        unalom nélkül, hogy ritkán vagyok kétszer egyforma, és hogy
 7 5 |       leányt; úgy éreztem, itt én vagyok, egyedül én, és minden a
 8 7 |   bánásomat; azt mondta, ügyetlen vagyok, a fogásaimat kitanulták
 9 7 |          dacosan -, én sehogy sem vagyok elég jóravaló a maga ízléséhez.
10 7 |       például. Én csakugyan rossz vagyok, ne törődjék velem!~- Gyerek,
11 7 |          hogy megint látványosság vagyok; az emberek megállnak, hogy
12 7 |        nevet adni neki. Milyen jó vagyok én most, milyen igaz, komoly
13 7 |     Telekdy; valamivel öregebb is vagyok nála, és eszes ember, derék
14 8 |           többi asszonyok! De nem vagyok én rossz, amiért ilyenen
15 9 |          Nem tudni ezt. Ötvenéves vagyok, és jól megnéztem a világot,
16 9 |         nem bírom! Mit gondol, mi vagyok én?~Hallgatott egy ideig,
17 9 |       fölött. „Jaj, milyen messze vagyok otthonról!” - gondoltam
18 9 |            Magda, ne higgye - nem vagyok őrült, sem gonosz. De lehetetlen,
19 10|     látszik, csakugyan egészséges vagyok!~Elkacagtam a végét, Jenő
20 10|      keserves istenit! Hát én nem vagyok Szinyér menti? És nem vagyok
21 10|      vagyok Szinyér menti? És nem vagyok eléggé begabalyodva?...
22 10|           hogy „komoly dolgok”-ba vagyok avatva, és azontúl sok mindent
23 10|         én csak egyszerű katonája vagyok.~- De azt hiszem, értlek
24 11|        majdnem tíz esztendeje nem vagyok egyéb, mint egy kis vidéki
25 11|         sok is ide! No, és én nem vagyok túl nagyigényű; egyedül
26 11|         deszkán, most a magam ura vagyok! És így, egy ilyen kis helyen,
27 11|      város, nézze, csak hetek óta vagyok itt, és már sokkal több
28 12|        ingerelt. Tudtam, hogy nem vagyok hanyag vagy rossz mama,
29 12|         De hiszen én mégis többet vagyok itthon vele, mint ő - délelőttönként
30 12|   vallanom, de amilyen vén bolond vagyok, bevártam, míg te előkerülsz!” -
31 12|         más lettem; igen, már nem vagyok gyerekasszony, sokat megtudtam,
32 12|         nem sejti. Igaz, hogy nem vagyok szerelmes, az más, talán...
33 12| szerencséje, hogy én mégiscsak én vagyok...~- Nincs ennél derekabb,
34 13|     komoly dolgokban. A feleséged vagyok.~Némán tette elébem a kassai
35 14|          igazába! Könnyű ellenfél vagyok én már! A dolgok viszik
36 14|     jövője kísértett? Amióta öreg vagyok, tudom már, hogy a legrosszabb
37 14|     csókolva kezet. - És én hálás vagyok már azért is, hogy maga
38 14|    egyedül lenni. Nagyon kimerült vagyok!~- Ó, kedves, szegény, kedves,
39 15|          lehetnék egyéb, mint ami vagyok: csendes, közömbös öregasszony;
40 15|       nyomorult, ilyen szörnyeteg vagyok én? Legjobb volna utánamenni
41 15|           kisfiam, drágám, itthon vagyok! - mondtam szokatlanul kiáradó
42 15|           nagyon fontos és becses vagyok én.~Másnap meglátogatott
43 15|         most egy tehetetlen senki vagyok, aki nem lehet támasza annak,
44 16|   próbáltam szólni hozzá. Hogy én vagyok Magda, anyánktól jöttem,
45 16|           Csakhogy... én karcsúbb vagyok nála, és az arcom jelentősebb!...
46 16|  tantárgyakat... És én már nem is vagyok... elég fiatal erre... talán.~-
47 16|           hogy fizetett szeretője vagyok a híres asszonymesternek;
48 16|      gyámoltalan zavarral. Hát mi vagyok én már? Ilyen gyorsan...
49 16|      másik oldala! De hát hogy is vagyok én ezen a világon, se kint,
50 16|     igazán élni, gyáva és finnyás vagyok, nem merek, nem bírom el
51 16|           sok pénz elment, és nem vagyok előbbre semmivel. Újra itt
52 17|        most már csakugyan egyedül vagyok; történhet velem akármi!”~
53 17|            Megmutatom, hogy képes vagyok rá!...~Hiripen egykedvű
54 17|           apja-anyja is... rangos vagyok a szemükben, meg a megspórolt
55 17|       féljen!... Nyolc esztendeje vagyok így. Ó, akkor még én is
56 17|     mozdulattal.~- Mit? Már benne vagyok, én nem is bánom. Mit vártam
57 18|        közösségben, a családomban vagyok; földemen, rokonaim, véreim
58 18|          úgy éreztem már, hogy én vagyok az, akire szüksége van a
59 18|        nem lehet mit felelni. Nem vagyok jegyben! Nem is akarok férjhez
60 20|        szintúgy? Ott volnék, ahol vagyok! Most már nem is tűnődöm
61 21|           haramia, másokon élősdi vagyok! És ezt maga mondja nekem,
62 21|          jöttmentre.~- Amilyen én vagyok. De hallja, most már vége
63 21|           Azt mondta, potyafráter vagyok; tán a maga rokonai fizették
64 21|        semmiházi, kivetett fráter vagyok, aki lefokoztam, magamhoz
65 21|       jóvoltából. Ha már én ilyen vagyok...~Már előbb menni készült,
66 22|    dolgozom értük, és az egyetlen vagyok, aki gondjukat viseli, akire
67 23|       szemem sülne ki. Mióta vele vagyok, kétszáz forint ment a takarékba! -
68 23|        neveket néha. Nyolcvanéves vagyok - gondolja meg -, az sok,
69 24|      verje isten), és nappal alig vagyok otthon. Hol egyik rokonnál,
70 24|        nekem való az már. Öregebb vagyok én az anyámnál!... De mit
71 24|    szolgája. Úgy éreztem, hogy rá vagyok szorulva, mint egy orvosra,