Fejezet

 1 3 |         imádság érvénytelen.~- Ó, te buta! - mondtam hirtelen
 2 3 |       korán, és segítek neked, de te meg vigyél fel engem a szénapadlásra,
 3 3 |         szobánk?~- Ne tedd magad, te sunyi! Te is tudod, hol
 4 3 |          Ne tedd magad, te sunyi! Te is tudod, hol őrzitek a
 5 3 |        Áruló, cudarok, zsiványok. Te lyány! Te kíváncsi liba,
 6 3 |     cudarok, zsiványok. Te lyány! Te kíváncsi liba, szégyelld
 7 3 |        Csak neked álljon feljebb, te himpellér! Hallgatódzó,
 8 3 |      Hallgatódzó, alvást tettető! Te híres gavallér; majd áthívom
 9 3 |        tudok. Hogy miket beszélsz te Kallós Palival a méhesben,
10 3 |           neked eggyel tovább, és te hagytad.~- Nem igaz! Csak
11 3 |         nénjének rákja volt és... Te szemtelen, hazug! Kutya!
12 3 |           bőgj! Hadd nézzem! Jaj, te istentelen, megállj csak!
13 3 |         istentelen, megállj csak! Te!~- Ő kezdte! - kiáltottam
14 3 |           réklit a nyakán.~- Jaj, te alávaló! Mit csináljak veled,
15 3 |     alávaló! Mit csináljak veled, te? Hogy megvert engem az Isten!
16 3 |        mégis az én...~- Jó, jó! A te dolgod volt mostanáig; én
17 3 |         hagytam: éld ki a világod te is, elég rossz sorod volt
18 3 |        róla. Mást akarok mondani. Te tudod, hogy nekem egy fiúgyermekem
19 3 |           fogva fenn fog aludni a te szobádban, Klári!...~Ott
20 4 |          cigarettát neki. „Nesze, te gézengúz!” - ütöttem hátba,
21 6 |        ecsedies hangsúllyal: „Nie te, megvierradt!” - és milyen
22 7 |      Kedves jószágom, kis okosom, te, nézd csak! Ez nem lehet
23 8 |   életemet. Ok már másfélék!...~- Te buszurkány, kis buszurkalányom! -
24 9 |          példát, pajtás, házasodj te is egykettőre. Az az igazi,
25 9 |       maga meg fejtül ült, hogy: „Te is olyan vére vagy apámnak,
26 9 |       vége ennek?~- Mi lesz?...~- Te, hát téged... mi lel téged?~-
27 10|             Engedj meg, sógor, de te csakugyan nem tudsz az emberek
28 10|        megoldását, a részleteket. Te mindig csak az általánosságnál,
29 10|   Meglássuk, ki mit szól hozzá?~- Te... ez biztos?~- Ha kilátástalannak
30 10|  engedhetne az uradalom! És azzal te magad is...~- Ó, te kis
31 10|         azzal te magad is...~- Ó, te kis fondorkodó! - nevetett,
32 10|        van, az nem tesz úgy, mint te. Mégis jó papok, előremennek
33 10|           igazságról?~- De Magda, te ezt komolyan?...~- Csak
34 10|         Csak úgy gondoltam. Talán te nem tudod még! Mi volna,
35 12|          és egymásra nevettünk. - Te, ezt még nem is mondtam.
36 12|         levél? Hát igaz is, Jenő, te csak olyankor kezded ezt!
37 12|       majd lesz ez máshogy is!... Te, igaz, valami nagy újságot
38 12|         valahogy... odáig.~- Hogy te?~- Hát én és Jolsvay és
39 12|       lesz mivelünk ezért?~- Jaj, te kis cigányasszony! Aci-nesze!
40 12|      bolond vagyok, bevártam, míg te előkerülsz!” - Nevettünk -
41 13|          kell. Addig ide teszem a te asztalod mögé, a sarokba,
42 13|    asztalod mögé, a sarokba, mert te tudsz rá vigyázni, apa!~-
43 15|              No igen, de azt...~- Te nem lakhatnád természetesen!
44 15|            amit én magam tennék a te helyedben. Mi volna, ha
45 15|   két-három kosztos diákot venni. Te ott lakhatnál a két udvari
46 15|     kézügyesség van, Magdusom, ha te valami olyanra adnád magad,
47 16|          előtörtek a könnyek -, a te szegény testvéred, aki mindig
48 16|         mindig szeretett téged. A te Magdád, hát nézz rám!~-
49 16|    kapujáig elibém jön majd vele! Te is, te is fogsz majd kapni
50 16|      elibém jön majd vele! Te is, te is fogsz majd kapni ilyen
51 16|  mindenképp sokat kellene, hiszen te eszes menyecske vagy, de
52 16|      hivatalba készülődve:~- Igaz te! Losonczy Attilával találkoztam
53 16| Holnapután elutazom; gyere velem, te Magda, jobb lesz, annyit
54 19|          Csuhaj, húgám! Az mind a te motyód? Láda, kettő-három
55 19|    úgysincs dolga!~- Mit tudhatod te azt? Nincs dó’ga! Adhatok
56 21|         kell bolondulni itt!...~- Te, te alávaló féreg, hát hol
57 21|          bolondulni itt!...~- Te, te alávaló féreg, hát hol jársz
58 21|      alávaló féreg, hát hol jársz te? Itt kell hagyni a két gyereket
59 21|           piszkos csepűkontyodat, te! Jaj... hát vérzik az orra!
60 21|        keresztül. Na, ide tartsd! Te meg ne ordíts úgy, jaj,
61 22|     kimenőt? Kukoricán térdepelsz te holnap!” - Hajnaltájt, mikor
62 23|        szürkületben... „Gyújts rá te is, lelkem!” - hallatszott
63 23|           mind, ez szent igaz, de te itt ülsz a három szép, jó
64 23|      Nincs párja, igaz-e, pajtás! Te, ha még ezt se tudod megbecsülni,
65 24| esztendeje!” És mindig több-több. Te, a minap elébem áll a kőrút
66 24|    meglátszik rosszba, jóba,~Hogy te rólad szól a nóta,~Én is
67 24|            mondják, hogy rosszul. Te, csak az a nagy sor, hogy
68 24|       magyarázni. Hej, ha egyszer te is feljöhetnél, összeköltöznénk
69 24|        ölel anyád.~Utóirat. Fiam, te! Azt a hét zsák mindenféle
70 24|          milyen régen láttalak... te, te asszony! Hát, ládd-é,
71 24|      milyen régen láttalak... te, te asszony! Hát, ládd-é, a