Fejezet

 1 1 |     világban, és hogy dől ki. Mikor aztán végigcsinálta az ember,
 2 2 |           csúnyát kiáltottak rájuk, aztán a porkolábné jött, és felemelt.
 3 2 |      akkoriban. Felöltöztettem - de aztán otthagytam őket, és mentem
 4 3 |             hogy jön, s kikapok, és aztán rend lesz megint.~- Mit
 5 3 |       átkötve a Csaba fájós karját. Aztán odajött a lámpással, és
 6 4 |          egy szép fejmozdulatot; de aztán megjegyeztem és felhasználtam -
 7 5 |      ámultan lestük, hogy kiszedje, aztán tapsoltunk, és összeölelkeztünk
 8 5 |         amik szájról szájra adódtak aztán. Sohase néztem méricskélő
 9 5 |     jólétéért akarta volna anyámat. Aztán meg Vodicska! Igen, az uradalmi
10 6 |          nem ilyen falusi színűek!” Aztán teli szájjal elmondták,
11 6 |        szájában az örök csibukszár, aztán megint hosszúkat hallgatott.
12 6 |           Kérdés, kötődés, felelet; aztán összefirkálták ijedten,
13 6 |            miatta engemet is.~Mikor aztán őszre hazakerültem, nem
14 7 |         szemmel, keresve néz körül, aztán elváltozó, meglepett arccal
15 8 |   porcelánfigurát az apró polcokon, aztán itt a pohárszéken a csészéket,
16 8 |             darabig nézte az arcom, aztán hirtelen átkapott, hátrakényszerítette
17 8 |             és formátlan leszek, és aztán megint és mindig, mint a
18 8 |     egyébbel érhettem volna el ezt? Aztán meg a túlzott, nagy tisztaság
19 8 |       dolgokon, kicsit nyájaskodni, aztán tehetsz, amit akarsz. Nem
20 8 |            az asztalt szemlélgette, aztán hirtelen gondolattal elsietett
21 8 |           között. Egy darabig várt, aztán mellém telepedett a kis
22 9 |        Gyáva, bolond az ember néha. Aztán viselheti holtig a baját.~-
23 9 |     hallhatóan szedve a lélegzetet; aztán hirtelen felállt, és elment.
24 9 |         türelmetlen beszélgetésben, aztán egyszerre indultunk. „Most
25 9 |         csak a hó világított már -, aztán a Várkert aljába értünk,
26 10| lekötelezheti őket. A feketekávénál aztán kipattant belőlem - rögtönösen
27 10|          ezen igyekszünk majd. Csak aztán a nyelvecskédre vigyázni,
28 10|             gőgös indulattal.~Őszre aztán nagy hűhóval, sok lakomával,
29 11|           apró horzsolódásuk miatt. Aztán arról beszélt, mennyire
30 11|         ideadta nekem is elolvasni, aztán szó nélkül eltette, és egy
31 11|        valami feszültség emiatt, de aztán segítettem rajta, hogy elmúljon.
32 11|          emberek. Mi kell egyéb? És aztán ne is mondjam, hogy itt
33 11|          magammal nem is erőlködtem aztán már, nem érdemes! Lehet,
34 12|          betakarta, végigsimogatta. Aztán megfogtuk az egymás kezét.
35 12|             költséggel élni, Magdi, aztán meg a jövedelem is csak
36 12|               Látod, csacsim, akkor aztán el is kezdünk majd őérte
37 12|       titkot!~- Hát ide figyelj! De aztán hallgatás!~- Persze!~- Hát
38 12|     cselédnek adtam ki magam. Akkor aztán tükörnek álltam, és háromnegyed
39 14|           szeme közé nézve -, hanem aztán kiadja apait-anyait. Hogy
40 14|            és azt mondja: „No, most aztán vagy semmi tovább, vagy
41 14|          éreztem a karperec fölött. Aztán kivette a kezemből a kártyákat,
42 14|        között. A zene elhallgatott; aztán láttam, hogy a szembeni
43 14|             a régi, ünnepi éjszaka.~Aztán elmúlt. Fanyar és álmos
44 14|            rendesen.~Három napon át aztán még ki-kivonultam az esti
45 15|            dolgok, a kétség, várás, aztán a bukás, mégiscsak váratlanul;
46 15|           törvényszékről, vasúttól, aztán két-három kosztos diákot
47 15|    Felmennél kicsit Pestre tanulni, aztán ha ragaszkodol ehhez a városhoz,
48 15|        felett, és ott csókolta meg, aztán újra és újra. Akkor hirtelen
49 15|            reszketeg fejét mögötte, aztán egyedül ülök a kocsiba,
50 16|         Átsegített, felpakoltatott, aztán karonfogott, és gyalog indultam
51 16|     félmeztelen, csúf balerinákkal. Aztán egy zúzmarás, fiatal, néma
52 16|            bekormozta égő gyufával, aztán egy ócska fogkefére dörzsölte
53 16|         alatt a félsötét nézőtéren, aztán merően felém fordítva percekig
54 16|      tízoldalas levelet írtam neki; aztán hosszú-hosszú válasz jött;
55 16|            karjába fűződve repültem aztán, és felragyogott körültem
56 16|   egyszerűsíteni szerette volna.~És aztán amilyen suta volt ez az
57 17|       kezdte, majd mindig az kezdi, aztán a földesúr. De a fia is
58 19|              kereken. Pár nap múlva aztán odalökte egyszerre az ebédnél.~-
59 19|         tolongtak az embercsapatok, aztán zenés tülköléssel jött vágtatva
60 19|             a régiben. Hogy is volt aztán?...~Anyámék közelében, a
61 22|             vetkőzni segített neki! Aztán, hogy csend lett, fázva
62 22|          lennének; egy jó félórában aztán magával vitte, parádézott
63 22|     fizessük meg inkább a bérét. Ha aztán akadt valahonnét egy kis
64 22|            tud már, és itthon terem aztán rongyos télikabáttal a szennyes,
65 23|             elszántság, kötelesség; aztán meg a gyerek lényétől is
66 23|          felhő. És nagy csend volt.~Aztán anyám egyszer felállt, hozzálépett,
67 23|    halottsirató hangulatomat. „Majd aztán, ha malacságokat kezdenek
68 24|           bizony a várost szerettem aztán; embereket, életet körültem,
69 24|       elkacagja magát nagy örömmel, aztán ilyen rigmust mond:~Zimán