Fejezet

 1 3 |            körül, és lesi, kívánja; neki beszélnek és felé fordulnak
 2 4 |         Tavaly fényes délben hordta neki, a Széchy félbolond versifikátor17
 3 4 |            egy-két igazi cigarettát neki. „Nesze, te gézengúz!” -
 4 5 |           büszke rá. Szokatlan volt neki, hogy vele valaki ilyen
 5 5 |    hunyorgatva -, de minden jól áll neki! Ha a kis széket veszi magára
 6 5 |              de milyen rosszul állt neki, és hogy kapott gyomorbajt
 7 5 |         királyi hercegnő küldte oda neki egyszer a hopmesterével,
 8 7 |         hogy nem lehetne nevet adni neki. Milyen jó vagyok én most,
 9 7 |              ahogy nagyanyám mondta neki ezelőtt néhány esztendővel.
10 7 |            szüleivel - azt beszélte neki -, és hogy most már belenyugodtak...
11 8 |          bólingatott, ha újságolták neki, micsoda nagy gazdasszonyhíre
12 8 |       között. Láttam, hogy tetszett neki ez a kép, és úgy beleillett
13 8 |        volna. Ó, a vén pöffeszkedő! Neki mindig, mindenben igazának
14 8 |           lám! Nem is állna rosszul neki; kár, hogy mindjárt-mindjárt
15 8 |  Franciaországból, lánykorában adta neki valaki. Mint egy pici koporsó,
16 9 |        természete szerint, atyásan, neki magának is jólesőn...~És
17 10|          amint tehetem, hogy varrok neki Hanival szép kis hímzéses
18 10|             kellene aknázni, bombát neki, mindenestül! Csupa sógorság-komaság;
19 10|         rendesen.~- Tudod - mondtam neki, mikor Péter elment -, az
20 11|         persze külön kis szoba kell neki. Az már olyan házvezetőnő-féle
21 11|             Az istállómester mondta neki egyszer, hogy volna nála
22 11|               Persze - gondoltam -, neki most már csak úgy jó, ahogy
23 11|          beszél? Nézd, most kellene neki egy idegen nyelvű leány,
24 12|        kezdünk majd őérte dolgozni, neki gyűjteni, a kis mókusnak.
25 12|            jó, ha magam tenyereltem neki a felfestésnek. Tizenegy
26 12|        egész városon s a környéken. Neki nem voltak, mint nekem,
27 12|            a szalonban. Könnyű volt neki a megyeház csűrnyi termeiben,
28 12|         vissza attól, hogy említsem neki ezt a dolgot és számon kérjem?
29 12|          vagy együgyű, vagy mindegy neki? Talán... Melanie?... Ezer
30 13|             egy intés kellett volna neki.~Az idő úgy sietett. A Sándorka
31 13|             pedig senki sem mondott neki ellent. „Isten a tanúm,
32 13|            komoly, szinte létkérdés neki ez a dolog. Mintha mindent
33 13|           Jenő halkan.~- Hát írjunk neki! Őszintén!~- Nem, azt nem
34 14|         felmagasztalásról beszéltem neki; itt a földön valóról még -
35 15|           ki tudja, miket beszéltek neki rólam, micsoda aljas hazugságokat!
36 16|       pénzen van, így még a legjobb neki!~Marika zsörtölt velem ezért
37 16|            tízoldalas levelet írtam neki; aztán hosszú-hosszú válasz
38 16|             az ilyennek mindenestül neki kell szánni magunkat; legalább
39 17|             afféle ünnepnap lehetek neki, tiszteltebb és nagyobb
40 17|            gondolat, hogy ő is van. Neki is csak mondja néha ezt: „
41 17|   gavallérokkal; még minden jól áll neki. Tán irkált is már szerelmes
42 18|           lám, így újít, ezért kell neki asszony a házhoz, rend,
43 18|             szerelmes leveleket írt neki... Rossz volt itt látni;
44 19|             egyszer megfogadta volt neki, hogy ott lesz a gyűrű örökre
45 19|             Nincs dó’ga! Adhatok én neki dógot! Mire az a sok furikálás?
46 19|  kimeszeltették a házak külső falát neki, és felöltöztették a népet,
47 20|         szalagcsokorral. Kifizettem neki a színházi sálakért, gyöngymantillákért
48 20|           tisztában, és kellemetlen neki rágondolni, hát nem is hajlandó. „
49 20|             semmi sem nagyon fontos neki, és kiforgatni nem engedi
50 21|             magát. Hja, alte Liebe! Neki a könnyebb rész jutott.~-
51 21|              ideges tejet szíva. És neki becsesebb egy festett képű
52 21|             ez mai napig is sikerül neki. Milyen ember!~És én mégis
53 22|           kezével vetkőzni segített neki! Aztán, hogy csend lett,
54 22|       megfakadó sebeit, vagy főzött neki aprózó kedvteléssel összetett,
55 22|     ínyencségeket, amiket ő diktált neki régi, bolond, francia szakácskönyvek
56 22| muzsikaösztönét örökölte; szereztem neki ötforintos havi részletre
57 22|         zongorát, és órákat adattam neki. És én dolgoztam, most már
58 23|        gyermekemet mégis átengedtem neki. Tudom, nem tehettem másképp
59 23|      természetesen szinekúra58 volt neki; hisz senki sem várta tőle,
60 23|    asszonynak, az mosott rá, főzött neki; most öreg fővel hát megjutalmazta
61 23|            aranyszájú, ugye? Mindig neki gyónjék; én már csak nála
62 23|          türelmét, szívből kívántak neki egy kis nyugodt pihenést,
63 23|             újult erővel gyürkőztek neki. Tabódy velük zümmögte,
64 24|     kereskedni akar, ide kell jönni neki. Itt megélnek virágcsinálásból,
65 24|  foglalkozott velem, és fontos volt neki az, hogy én megtérjek és
66 24|       sajnálkozva, de elintézte ezt neki. Vajon igazán volt valami
67 24|          vidéki városban. Marcsi ad neki kelengyét, engem is ő segítget
68 24|             él, de állás van ígérve neki egy pesti iskolánál. Marcsi