Fejezet

 1 1 |   nagyon sok a játékos szándék. Ahogy a gyerek azt mondja: boltocskát
 2 1 |       és határozott rossz, mint ahogy messziről látszik. Egy állapotot
 3 1 |       belőle újra nem kezdenék.~Ahogy így újra meg újra végigélem,
 4 2 |   akrobatásdit játsztunk akkor, ahogy a piaci komédiásbódéban
 5 3 |        nagy biztosságot jelent: ahogy ők, mi is csak megleszünk!...
 6 3 |        albumos asztalka felett; ahogy meglestem egyszer? És félrevonul-e
 7 3 |         Nem kaptam verést...~És ahogy lassan elcsendesült az éjszaka,
 8 3 |     nézésű, nagy szeme sugarát, ahogy lecsukott szempillámra tűz.
 9 3 |      tetteiben és szándékaiban. Ahogy ellenségekkel, barátokkal,
10 4 |         vékony, lihegő cimpáit, ahogy elvékonyult, megfinomult
11 4 |        fejjel búsuló kőszobrát, ahogy pár éve üldögél ott ráccsal
12 5 |        idegen mesterek remekét, ahogy két helyen csippentve fogta,
13 5 |      hadd csinálják egykettőre, ahogy legjobban tudják!” - ez
14 6 |          ment minden egyformán, ahogy száz évvel azelőtt. Itt
15 7 | szemináriumban, kadétiskolában, ahogy ők akarták; és anyámmal
16 7 |     most. És úgy, teljesen úgy, ahogy nagyanyám mondta neki ezelőtt
17 8 |       De én láttam őt az imént, ahogy a tyúkszemét metélte, szétvetett
18 8 |  föcskendve állt a mosdó előtt; ahogy körülményeskedőn ráspolyozta
19 8 |     ezzel?~- Hát nézd, leányom, ahogy számítom - huszonöt forint
20 8 |     szinte alázatos suttogását, ahogy a fia vállát simogatta félénken.
21 8 |        az öcsémet láttam akkor, ahogy dülöngélve, részegen botorkált
22 9 |        ünnepi elcsendesülésben, ahogy ránk figyelt mindenki akkor.
23 9 |        édesség abban volt csak, ahogy egymás felé loptuk, mikor
24 9 |     szándékolt léhaságnak? Mint ahogy nem lehet kétféle szájjal
25 9 |      kétféle szájjal csókolni - ahogy nincs mértéke asszonynak
26 9 |         Igen, velem jönni! Így, ahogy van, Magda - nem bánok semmit
27 10|      vele, hetvenben már.~- Ja, ahogy apád kigondolta... ne vedd
28 10|         Mindent a grófnak! Nem, ahogy az előbbeni kormány próbálta
29 10|         úgy hiszitek a vallást, ahogy írva van?~- Magda! De hogy
30 10|        óráit, és egyszer csak - ahogy jött - eltűnt a városból.~
31 11|      neki most már csak úgy jó, ahogy a menye él, Ágnes, aki már
32 11| fiúkölyket leltem, mezítlábost, ahogy kockáztak a kerek kavicsokkal.
33 11|    értettem, de nagyszerű volt, ahogy visongtak és ugráltak és
34 12|      sok „járomszeghegyezőnek”, ahogy a gróf hívja őket, hogy
35 12|        ül Horváth Dénes, elnéz, ahogy én, az udvaron át, a kert
36 13|     szegény kis szeplőkirályné, ahogy Csaba öcsém csúfolta, ajánlásra,
37 14|  kellemes beszédhangját hallom, ahogy a fejedelmi asszony felé
38 14|     válogat, és már ide hallom, ahogy az anyagrófné tréfálkozva
39 14|     eltöprengő, tartós nézését, ahogy rám csudálkozott egy percig,
40 15|          hogy nem úgy ütött ki, ahogy vártuk és akartuk. Nem,
41 15|         mi szent viszonyunkban. Ahogy így a nagypiacot megkerülve
42 15|       magukhoz a kicsit, amíg - ahogy írta - az én életem valahogy
43 15|         mind a kezedre járnánk, ahogy tőlünk telik. Nem bolt;
44 16|        ablakfülke-trónus előtt, ahogy szokta, és a családunkkal
45 16|        ki tudta pimpózni magát. Ahogy számítottam, harmincnyolc
46 16|         ahol úgy szolgálnak ki, ahogy a kotilliont táncolják előkelő
47 17|        elemózsiás ládákat; mint ahogy az urának, annak idején,
48 17|       fanyalgó kíméleteskedést, ahogy ezt rejteni akarja. Mi tán
49 17|       Hát nem jobb magának így, ahogy van?~- Ne mondja! - mondta
50 17|          még hullt rám a virág, ahogy meghorzsolták. Megismertem.
51 19|       beszélt, parancsolgatott, ahogy szokta, nyersen, kereken.
52 19|         drága, hamar! Üljön be, ahogy van! Hajts. Nem, ne reszkessen,
53 19|      észrevehető rohamossággal, ahogy támadt. Az egész térség
54 19|      jelent. Végre is úgy lett, ahogy elképzeltem. Valami kívülről
55 19|     mondta: „Hát most már lesz, ahogy lesz! Ennek így kell történni!”~
56 20|      megint, az én akaratommal, ahogy ezt kiszándékoltam, kierősködtem
57 21|     hangom félig elröstelkedve, ahogy percek alatt higgad az idegrohamszerű,
58 22|     gonosz, kegyetlen csapásai, ahogy a lélek vagy a hiúság legfájóbb
59 22|       szertelen gúny epemérgét; ahogy végre már csak azért kiáltanak
60 22| húzgálva ki alóla bénult kezét, ahogy ráesett. A két kicsi ott
61 23|      alázattal szót váltani. De ahogy elősorolta az életüket az
62 23|        azt várni szépen, eljön, ahogy kirendelődött!...”~De ő
63 23|      vissza Marcsi az ablakból, ahogy kilesett. De már nem hallottam,
64 23|        nem hallottam, mit mond. Ahogy kilépek, rázendíti a fiatalabbik
65 23|       udvar, kert, tornác. Csak ahogy azok az ócska vadásztrófeák
66 23|      tornácajtó felett a falon, ahogy ez a leanderkád zöldre,
67 23|        az öregségre gondoltunk, ahogy elváltunk. Hogy csak maradjon
68 24|         ködös, februári reggel, ahogy kicsit zsibbadtan kiléptem