Fejezet

 1 1 |           igazán, és csak legutóbb tudom megismerni a jó írást a
 2 1 |             lappangott bennem.~Így tudom megérteni, hogy az igazi,
 3 1 |           valami különös gyávaság. Tudom, hogy egypárszor nagyot
 4 1 |           oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e
 5 1 |          egy okot keresek - és nem tudom, minden apróság éppen úgy
 6 2 |            emlegettük. Most, mikor tudom a későbbi sorsukat, visszaemlékszem
 7 2 |          is, a szomszédunk fia; és tudom, hogy én biztattam fel őket,
 8 3 |           az özvegyi jussod... nem tudom, mennyi van még belőle.
 9 4 |     törvényei élnek még; de ma már tudom, hogy senkinek az ő világa
10 4 |   valamelyik fiatal szolgabíróval. Tudom, e vidéken termett mindig
11 5 |   eligazítja a sorsomat.~És mégis, tudom, sok volt a véletlenség
12 6 |          arcom fölé hajolt. Ma sem tudom, hogy történt az, hogy így
13 6 |             mint másnak?~- Ezt nem tudom.~- Nem tudja! Hogy lehet
14 7 |            még ezt a Vodicskát sem tudom lekötni, megtartani. Ez
15 7 |         várjon rám! Egy ideig. Nem tudom, hogy mi lesz - magam sem
16 7 |        Mondtam is zokogva: „Hiszen tudom én, tudom én! Hagyja el!” -
17 7 |         zokogva: „Hiszen tudom én, tudom én! Hagyja el!” - Csak hát
18 8 |            ha jól láttam.~- Nem is tudom!~- Másfél forint üvegje.
19 8 |          közepén...~- Ejh, hát nem tudom, apa! Mit akar ezzel?~-
20 8 |           utálatosan! És mikor jól tudom, hogy úgyis mindenképp ki
21 9 |          Valamit keresek. Magam se tudom. A tavalyi esztendőt - valami
22 9 |          tudok elmenni a városból. Tudom, hogy semmit se várhatok,
23 9 |          Az az igazi, hiába!~- Nem tudom, lesz-e az valaha!~- Ej,
24 9 |        Telegdre, anyádékhoz?~- Nem tudom.~- Nekem bizony - beszélte
25 9 |       téged... mi lel téged?~- Nem tudom, nagymama!... Istenem!~A
26 11|           magam iránt, de biztosan tudom, hogy nemcsak én, hanem
27 12|     lemaradjak, visszavonuljunk?~- Tudom én, fiam... dehogy, dehogy!
28 12|           egyelőre! Ma még csak én tudom a gróftól. Hát akkor, tudod,
29 12|        családfő, és - ezt biztosan tudom - mindvégig nagyon szeretett
30 13|          mindent. Néhol, vigyázva, tudom, hogy olyanfélét is sejteni
31 14|            szép volt!~- És most is tudom, hogy az igazi!~- Két bolondos
32 14|     kísértett? Amióta öreg vagyok, tudom már, hogy a legrosszabb
33 15|           élet sora íródik, és nem tudom, nem tudom, hogyan mehetett
34 15|          íródik, és nem tudom, nem tudom, hogyan mehetett végbe énvelem,
35 15|         mindez.~Pedig így van! Nem tudom. Akkor összecsapott felettem
36 15|       életet. Most már egyre megy, tudom; most már végig szerencsés,
37 15|         nincs így, ma már biztosan tudom ezt. Ő, szegény, aki oly
38 15|        fényűző voltam, vagy... nem tudom, nem tudom. Mondjon valamit,
39 15|             vagy... nem tudom, nem tudom. Mondjon valamit, az istenért!~
40 15|    természetesen! De a házbér, úgy tudom, fél évre kifizetve, és
41 15|       találomra. De... én most nem tudom, Magdám, nem érint-e téged
42 15|        mindnyájunknál. Ma csak azt tudom, hogy végtelen szeretem!~
43 16|     rövides beszédű nagyúr. Nem is tudom, miről beszéltünk akkor
44 16|           élet tapasztalatával meg tudom fejteni a férfi hangulatát
45 16|      akartam semmit, nem igaz! Mit tudom én az ilyet? Otthon, ha
46 17|         eddigi magaméreztében. Nem tudom már, mi adhatta az első
47 17|              Ez a legény... nem is tudom, hogy kezdte. Emlékszem,
48 18|             Hogy hiszen, én nem is tudom, hogy miért nem. Persze,
49 19|        vagy, galambom! Na jó, hogy tudom mégis, hogy nem mindenkivel
50 19|      pünkösdi kalács, kérem!~- Nem tudom, lehet, hogy van valami
51 19|    szörnyűséges éjszakából. Nem is tudom, miért vésődött mindez olyan
52 20|      körülményeihez. Én már el nem tudom képzelni önmagamat másféle
53 20|            vagy a szerelemért, mit tudom azt már - mindenért!~Mintha
54 20|             mér adja el ezt? Úgyse tudom én az árát megadni! Drága
55 20|   babonaságot is tudna (igaz-i nem tudom; meg nem esküszök!), valami
56 20|           vagy mit csinál!... Csak tudom, benne van az is, hogy kilenc
57 20|     Vodicska is beleártotta magát; tudom, hogy mondtam is olyasmit
58 21|    jóvoltából...~- Az a baj éppen. Tudom, elég bolond ahhoz. Kártyán
59 21|       drága Ilkája. Azt hiszi, nem tudom, hogy el-ellátogat néha.
60 22|        érzésem mellőzéssel sértve. Tudom, hogy vadul féltékeny is
61 22|          sok belégondolás után, át tudom érezni az ő igazát is.~Valami
62 22|             hogy lám mégis hogy ki tudom teremteni a nagy, szívós
63 23| gyermekemet mégis átengedtem neki. Tudom, nem tehettem másképp akkor,
64 23|      mondhat egymásnak, lássa, már tudom, hogy ez a legtöbb. A legnagyobb
65 23|            vele. És lám, csakugyan tudom is még!... (Hallottam féleszmélettel,
66 23|       díványra ült mögém?) Hallga, tudom a kis lengyel dalt még,
67 24|    Hirtelen elhelyezték!... Én nem tudom, volt-e valami alapja annak