Fejezet

 1 1 |             olyan dolgoknak, amikre való hajlandóság kimúlt belőle.
 2 1 |           öregséget inkább a kívüle való, idegen dolgokban érzi meg
 3 4 |            és életre, elevenkedésre való volt minden tehetségem.
 4 4 |          külső, szomszédos világból való volt. A Várkerten, a rengeteg
 5 4 |            meg az ember!~A közülünk való férfiak azért is bőrkamásnit
 6 4 |         azóta sokféle, más vidékről való embert, de úgy hiszem, sehol
 7 4 |         tudták hajdanában. Az azóta való emberek többet tanultak,
 8 4 |   álmodozásaiban -, nagyon messzire való, más életbeli valaki, és
 9 4 |          tekintete lesne. Ösztönből való álság volt ez, hisz tudtam,
10 5 |             minden különbvoltunknak való tartozásról.~Összefogództunk,
11 5 |             cigányhoz egy-egy nekem való táncossal bomolva, forogva
12 5 |           kényeztetett és kedvünkre való hegedűsünk, az ócskás Trézsi
13 6 |         kéznél? Hogy a velem együvé való, korú férfiak közt, most
14 6 |         csak lusta, városi dámáknak való. Ilyet, ezt a világot is
15 7 |               Ez már más, felettünk való világ!” - éreztem meg akkor
16 7 |              jobbnak született, nem való ebbe a léha, hetvenkedő,
17 7 |            álmomból vert fel előtte való este, mert elfeledtem citromos
18 7 |        tudtam, ez másnap eltitkolni való, soha fel nem emlegetni;
19 8 |           selyem még abból a végből való, amit az apám gyárából mentettünk
20 8 |      Lyonból, a bukás idején. Ebből való volt az a ruha is, amiben
21 8 |    ezüstserleg volt, üvegszekrénybe való, a talpán hétágú, koronás
22 10|          emberek iránt. Az ostyáról való tanítás, meg hogy elevenen
23 11|    érintkeztünk újabban a grószival való sok, apró horzsolódásuk
24 12|           szinte a magyar főurakkal való ilyen barátkozás! Persze,
25 12|          apró asztalokon szerteszét való terítésért, bukdácsolásért
26 12|         hóbortjaival, kocsisa híján való, de azért hírhedt nagy eszével,
27 13|             ezek közt, mennyire nem való ide! Ahová behurcoltam!”~
28 13|  készülődésbe, ruhaügybe, apróságon való, nagy, heves lelkendezésbe
29 13|           el az egyetlen fia életbe való, komoly dolgát. Hát apa
30 14|    felaggatták az esti világításhoz való lampionokat. És kinn, messze
31 14|             milyen szép -, emberhez való, pompázatos, eleven szerszám
32 14|          ásni a szívek fölöslegéből való szép, gyémántos homok mélyébe.~-
33 14|             fejedelmi öröm és külön való, királyi nyomorúság képét?
34 14|     dicsőségről és boldog családról való hétköznapiságot -, tegye
35 14| izgatottsággal az irántam, irántunk való indulatot. És valami előre
36 14|          valahová ehhez az emberhez való érzésem, akit az utolsó
37 15|        tövemről szakított, világban való helyemből kimozdított, messze
38 15|             Azonkívül nyolc szobára való bútorod van, ugye?~- No
39 15|         leánynak valami élethosszig való alapítványt rendel, kicsi
40 16|         átal rajtam, mintha üvegből való volnék.~- Nem érti! - súgta
41 16|         hogy erre a „rendes” életre való hajlam is rejtőzködött mindig
42 16|            ruha még, a szép időkből való! Nekem most mély gyászt
43 16|           nevetséges voltam az ezen való idegeskedésben, és mindent
44 16|            és az életnek a munkával való összefüggését. Az uram idejében
45 16|     gyönyörű kis prémkucsmát, hozzá való gallérral és pici, divatos
46 16|             ezt, mint minden lábbal való táncforma, muzsikás sportot.
47 16|           diadalmas este, egy nekem való élmény.~Nekem a lelki egészségemhez
48 16|          hangulatát is. Az ő hozzám való illúziói egy szép, finom,
49 17|          híres Tomanóczy famíliából való, elszegényedett úrilány.
50 18|             mindenki rideg, magának való öregnek tartott; és aki
51 18|          ehhez a dologhoz. Igen, ez való nekem, minden hivatal közül,
52 19|           hova menjen? A lápföldhöz való jussukat meg, egész falura
53 19|            ott becses vagy veszteni való. Messze, rémesen, véresen
54 19|       megmentettek vagy két szobára való limlomot, hogy velem maradjanak,
55 20|            háromszobás, párembernek való lakásom a frissen kiépített,
56 20|        akkor télen; úriasszonyoktul való selyemszoknyákat meg használt
57 20|            mondom - az egész hóttig való életüket egymással; és hogy
58 20|         Dénes nem volt az ilyenekre való! Ha néha megkértem valamire,
59 20|          típusú ember az udvarlónak való meg a jó férjnek alkalmas!
60 21| talajtalanság. Minden hajlamom arra való volt, hogy egy máshoz, férfihoz
61 21|         pedig azt se tudják, honnan való, ki-mi volt a nagyapja még.
62 21|           no! Én már ilyen megvetni való, semmiházi, kivetett fráter
63 22|         mániája, minden alap nélkül való. Mindig inferióris56 marad
64 23|    búcsúztam tőle megint; az iránta való szeretetillúziómat sirattam,
65 23|             becsület és a sorsomhoz való kapocs voltak számomra már
66 24|          alkalmazkodni... nem nekem való az már. Öregebb vagyok én