Fejezet

 1 3 |              idestova.~- De anyám - ez mégis az én...~- Jó, jó! A te
 2 4 |           közül e nagyvilágon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb -,
 3 4 |         gondolkodtam el akkortájt néha mégis. - Ha elvinne egyszer valaki
 4 5 |              eligazítja a sorsomat.~És mégis, tudom, sok volt a véletlenség
 5 5 |       környezetből, milyen kellemetlen mégis ez a vegyesség benne!” -
 6 5 |              beszéljen; s az udvarlása mégis gáláns tempójú, tradíciósan
 7 5 |              szépségét; és mindenestül mégis erre a világra valóságát.~-
 8 5 |               deres a piacon!...~Végre mégis felvetette a fejét nagyanyám,
 9 6 |                 szegény kis jószág. És mégis azt írja, és néha érzem,
10 6 |          levélben a dolgot. De a bácsi mégis tartózkodón bánt vele, nagyon
11 7 |          könnyes szemét! Lássa, lássa, mégis én ismerem magát a legjobban
12 7 |           Rosszul értett. Egyszer majd mégis be fogja látni, hogy a legigazibb
13 8 |              jár, hírt hall, szót vált mégis, diktál az irodában, az
14 8 |              és meglepő, sokbeszédű és mégis óvatos: láttam, hamarosan
15 9 |            ártatlan, egyszerű szókat - mégis rejtőzködő, gyors, rövid
16 9 |              aki szeret engem - akivel mégis bátran lehetek így egyedül,
17 10|              pedig vétek erre gondolni mégis! - volt valami nehézkesség
18 10|            tojással a háztartást. Néha mégis csitítania kellett Jenőnek,
19 10|              is érdekelve van!~- Pedig mégis... „Atyafiság jussán” adta
20 10|        bandától; akikkel most valahogy mégis kapcsolatban kell lennem.
21 10|               változott!~- Na, valamit mégis! Hidd el, van itt is például
22 10|               részesedés arányában, az mégis tisztességesebb. De hát
23 10|                eléggé begabalyodva?... Mégis azt mondom...~- Nagy idealista
24 10|              az nem tesz úgy, mint te. Mégis jó papok, előremennek a
25 11|          Egészen különös, de valakihez mégis hasonlít! Sőt nagyon!~-
26 11|               De a híres, nagy emberek mégis?~- Ó, ne gondolja! Azt tudják,
27 12|    ellensúlyozni kellett. De hiszen én mégis többet vagyok itthon vele,
28 12|          kritikus természetével. Azért mégis meglepődtem szinte, hogy
29 13|             idáig, az én ruháim (egyet mégis Gáchtól kaptam), egy kis
30 13|                De... valami bánt téged mégis. Ne tagadd, láttam, hogy
31 14|           Pedig milyen szép lett volna mégis!~- Nagyon szép volt!~- És
32 14|                   Úgy látszik, Jolsvay mégis kénytelen volt Széchyt is
33 14|       szótöbbségünk lesz. Egy dologról mégis megfelejtkezett Jenő: a
34 15|              volt lelke így itt hagyni mégis? Milyen sorsra juttatta
35 15|                rám bízhassa... És most mégis, ha így van is, oda kell
36 15|            szinte fölemelt. Van valaki mégis, akinek ilyen nyomorultan
37 15|              utolérhetetlen kedves, de mégis érthetetlenül ideges, fensőbbséges
38 15|           jeges józanság, de a csókját mégis éreztem a kezem bőrén még
39 15|             így. Akkor elkeseredve, de mégis reszketeg, félig bátortalan
40 16|         gyógyulni! Nézett merőn rám és mégis messzire, átal rajtam, mintha
41 16|         perceiben játszva halmozni; de mégis hatnak. Mindenki hihetetlenül
42 17|            körül mind házas, vén.~- De mégis!... Hogy lehet ez?... Hát
43 18|             Vodicskához mentem... Lám, mégis van szíve, és nem szavakkal,
44 19|     megkicsinyült, megkopott volna! De mégis ez az; a régi, régi ház,
45 19|            galambom! Na jó, hogy tudom mégis, hogy nem mindenkivel ilyen
46 20|          cigánykodott, hát előhozattam mégis a kávéját, mint nagyanyám
47 20|           mondom...~Ha egyedül voltam, mégis rosszabb volt sokkal. Ha
48 20|               vághatom a szemébe! Mert mégis... bizony, nekem nem volt
49 21|            bután vívódó, öntudatlan és mégis halálosan fárasztó aluvás.
50 21|                 hogy marasztalni fogom mégis, vagy visszahívni egy békítő
51 21|              neki. Milyen ember!~És én mégis ezt szerettem. Vajon igaz
52 22|                a föld alól is kerített mégis pénzt, és megint volt egyheti
53 22|          magától adódott, hogy egyszer mégis jártam, kértem, korteskedtem
54 22|      küszködésért; dicsértek, hogy lám mégis hogy ki tudom teremteni
55 22|              az utolsó forintját: most mégis kitették magukat érte. A
56 23|             öregember, s a gyermekemet mégis átengedtem neki. Tudom,
57 23|       tiszteletteljes, elég szerény és mégis önérzetes-e? Milyen nagy
58 23|           csendes enyészet, a föld; de mégis óhajtja, hogy a telegdi
59 23| csattanós-fényes képén.~- Könnyű neked mégis, hékás! - hangoskodott felé
60 23|              amilyen csak egyszer volt mégis... Egy percre az arcomra
61 23|            Évek óta nem játszottam. De mégis, valami csak lesz, valami
62 24|            nálatok a padláson, add oda mégis a piaristák bibliotékájának.
63 24|            áldjon meg az Isten, Magda! Mégis jólesik, látod, hogy egyszer
64 24|             szívemről, fellélegzettem (mégis jó hozzám az Isten), és
65 24|               már elmegy szegény... és mégis őutána leszek ment az éhezéstől