Fejezet

 1 1 |             mint az álom. Nem érzem magam sokkal rosszabbul, mint
 2 1 |        mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam egyszer,
 3 3 |           olyan nagyon szép voltál, magam se bántam, éld világodat,
 4 4 |         vállvonítva, és kicsúfoltam magam ugyanabban a percben. Egy
 5 6 |            furcsa elkomolyodást, de magam sem értettem tisztán. Édes
 6 6 |    nyugodtan és nem rosszul éreztem magam a közelében, de zavart egy
 7 7 |            férfit? De miért éreztem magam is olyan felháborítónak,
 8 7 |             szerettem volna elsírni magam.~- Nem, semmi bajom - feleltem -,
 9 7 |           Nem tudom, hogy mi lesz - magam sem képzelem el még, hogy
10 7 |           Csak hát kisírtam egyszer magam.~- Mink máma tisztába jöttünk
11 8 |      makrancos szájamat. Elkacagtam magam, nem voltam komédiás természetű.
12 8 |            első félóra, tán mert én magam előre féltem a kétfajta
13 9 |            igaz?~- Valamit keresek. Magam se tudom. A tavalyi esztendőt -
14 9 |           levegőt körültem, és én - magam se tudva tisztán - ezt akartam,
15 9 |  tökéletesen kielégítettnek éreztem magam egy ilyen néma, izzó félóra
16 9 |             a vendéget.~- Jól érzem magam nálatok! - mondogatta Endre
17 9 |     embereknek.~- Én biztosan érzem magam, felőlem beszélhetnek! -
18 9 |             fülemben; olyan jó volt magam elengedve visszadőlni, elfelejtkezni,
19 10|             hogy eltűnődik ezen, én magam is meg voltam lepve. Hát
20 11|           én igazságos akarok lenni magam iránt, de biztosan tudom,
21 11|             abból a deszkán, most a magam ura vagyok! És így, egy
22 12| fűtőfa-megrendelést sem végeztem el magam, saját felelősségemre és
23 12|             is csak úgy volt jó, ha magam tenyereltem neki a felfestésnek.
24 12|             vagy cselédnek adtam ki magam. Akkor aztán tükörnek álltam,
25 13|             hirtelen, addig is, míg magam rendbe szedődöm. Hisz gyerekség
26 14|       dédelgetett lényemben? Vagy a magam jövője kísértett? Amióta
27 15|             régi, igazi öntudatomba magam vissza nem élhettem. Ami
28 15|           az alvajáró, úgy engedtem magam karon vezetni, vigasztalni,
29 15|       beszélek, azt mondom, amit én magam tennék a te helyedben. Mi
30 15|           egy időre!” - biztatgatom magam, de az érzésem azt súgja,
31 16|        életemmel, mindenből kihúzva magam, mindent messzi hagyva mögöttem!
32 16|   lebontottuk, és visszaformáltam a magam elöl laza, repkedő, cigányos
33 16|          élettel telítettnek hiszem magam. Szóval kimagyarázni soha,
34 16|           és zaklatott gondolatok a magam megváltozott társasági helyéről.
35 16|           valahogy annak érezhettem magam, aki voltam így özvegyen
36 16|         plüss-szalonjában fogadjam, magam is féltem, valahogy kezdett
37 16|      elővett, hogy mit végeztem hát magam felől, és mi a szándékom.
38 17|             feleltem rá, elnevettem magam néha. Már meg is állt a
39 18|       mindössze) nem hagyom zavarni magam, sem szétválasztani attól,
40 18|        szeret!” Szándékkal engedtem magam szép álmodozásoknak, forró
41 19|           voltam, és kipanaszkodtam magam, és megpihentem a vállán
42 19|             majd úgy megkedveltetem magam az öreggel, hogy egyszer
43 19|            is ellenem hangolták. És magam voltam egy ilyen szövetséggel
44 19|  összeszedettnek, városinak éreztem magam újra. Nem, lehetetlen volna
45 19|           szatócs módjára őrizgetem magam tőle, és fontossá teszem
46 19|            tőle, és fontossá teszem magam és becsessé így, hogy becsaljam
47 19|   zsákutcába került. Minden, amit a magam emberi erejével próbáltam,
48 19|    eltartott, védett élethez jutni, magam háztartását vezetni, és
49 20|          illetne minden felelősség, magam is így éreztem. „Én belementem,
50 21|             Morzsolódtam, verődtem, magam is érdessé váltam benne.
51 21|           hangolva őt; vagy elsírni magam hirtelen, szenvedélyes,
52 21|        orrlyukakkal, de már kifújva magam, felkacagva, belékarolva...
53 21|          úgy viselkedett, mintha én magam volnék csak az oka, hogy
54 22|          idegekkel türtőztettem még magam; de robbanva tört ki belőlem
55 22|            nagy szerelembe ringatva magam. S a Cifrasor kiskertjei
56 23|         rezignált testtel jutottam, magam szántából, nem véletlenül;
57 23|   kínos-alázatosan emlékükbe hoztam magam, kitártam a helyzetem, szívrehatóan
58 23|             A levelet... ó, hogyne, magam írom meg az érdekében ma
59 23|   Felemeltem a fejem, és elnevettem magam. Ó, vén bolondja!~- Miért
60 24|        néztem ezt az emberi roncsot magam előtt, és egy régóta fészkelődő
61 24|          hatalmasodott el rajtam; a magam életének, igen, ez tán nevetség,
62 24|             Dénes mellett mégiscsak magam asszonya voltam a nyomorúságban
63 24|          láttam: oly sokszor nem én magam éltem, igazítottam, cselekedtem;
64 24|         másként volt a dolog. Akkor magam is riadva és megütődötten
65 24|       mögött? Lehet, igen... tán én magam is! Már régen-régen túl