Fejezet

 1 3 |               nagy vizitszobában, s az anyám, gyönyörű, viruló asszonyanyám
 2 3 |          vagyok! - kapkodott a fejéhez anyám. - Vérbe fagyva teszik egymást!
 3 3 |            asztalon. Együtt ültek még; anyám felkönyökölt, s a virágos,
 4 3 |                Négy éve idestova.~- De anyám - ez mégis az én...~- Jó,
 5 3 |             volt az oka? - vont vállat anyám félig dacos, félig reszketeg
 6 3 |           ütött ingerülten az asztalra anyám.~Kiegyenesedett, a szeme
 7 3 |                   Hát igaz volna, hogy anyám a kis Kallós leányt...~-
 8 3 |              beszéli, mama? - kérdezte anyám érzékenykedőn. - Én máshol
 9 3 |              elvetni vagy újrakezdeni!~Anyám ott ült még egy ideig maga
10 4 |         hasznos fegyvereket. Néztem az anyám nagy, teljes, fokozhatatlan
11 4 |               valaki leírjon engem.~Az anyám élete előttem folyt - szerettem,
12 4 |                mohó szemeivel egyre az anyám léptei után, aki könyökig
13 4 |            egyszer esti félsötétben az anyám arcát, szája gőgös összerándulását,
14 4 |                 tört rám sebbel-lobbal anyám. - A szobalány nyakfodrokat
15 4 |            álság volt ez, hisz tudtam, anyám nem bánja, és már grószi
16 5 |                földig érő tükör előtt! Anyám összefogta a zizzenő, lenge
17 5 |              legelső kislány az idén!” Anyám néhány vacsorát adott a
18 5 |                Pista. Akkor volt, hogy anyám, asszonyos gonoszkodásból-e,
19 5 |            csigákba sodort hajam - míg anyám gyengéden felhőzte be finom
20 5 |             grószi lekötelezettjei, az anyám udvara; s a bajban mégiscsak
21 5 |            sopánkodott egyszer-másszor anyám, ha eszébe jutott, hogy
22 5 |               is. De Zimán nagymama és anyám is megbecsülték a maguk
23 5 |           felel vissza kicsit pattogva anyám. - Most még szó sincs senkiről!~-
24 5 |               ezelőtt, mindjárt, mikor anyám özvegyen maradt, feleségül
25 6 |            rosszakarattal csúfolkodott anyám egyik-másik nevetséges báli
26 6 |                tanítása, gondoltam, és anyám mindennek olyan könnyen
27 6 |                   A nyár hónapjaira az anyám falura került, fiatalabb
28 6 |              panaszra ezért. Grószi és anyám túlontúl szívesek és majdnem
29 6 |              mert hírül vette, hogy az anyám, birtoktalan, háromgyermekes
30 7 |      eladósodott, könnyelmű apja után. Anyám nemigen táncolt már, pedig
31 7 |    sarokdíványon, ahol azelőtt, régen, anyám húzódott meg egy-egy udvarlójával;
32 7 |            utazás, bálozás címén; s az anyám özvegyként kapott része
33 7 |                nem eszes asszony az én anyám! Igen, minket jól elintéznek,
34 7 |                ma köztetek? - kérdezte anyám, mikor mindenki elment. -
35 7 |         ruhánkat a debreceni bál után. Anyám álmomból vert fel előtte
36 7 |                ereszti!” - mérgelődött anyám.~Én habos, sokcsipkés kék
37 7 |            selyemruhában voltam akkor, anyám arannyal hímzett sárga brokátban.
38 7 |                korholva, megütközve az anyám. „Mit csinálsz? Legyen eszed!”
39 7 |              volna a világon semmiért.~Anyám túlfelől suttogva beszélt
40 7 |                is, és ő kísért haza...~Anyám gyertyát gyújtott, és papucsban,
41 8 |         Magamra hagytak, az ő kényére. Anyám, Telekdy Péterné most már
42 8 |                okkal köszönt vissza az anyám, hogy nem mondta mély főhajtással,
43 8 | összeterelésétől. De az én kis francia anyám olyan kedves tudott lenni,
44 9 |               haragudj, mindent tudok! Anyám épp jókor toppant be ma.
45 12|               Péter!~- Ej, vége annak! Anyám azt hiszi, hogy jövő őszre
46 12|               szó, néha be is vallotta anyám, hogy nem nagyon fáj a szíve
47 13|         bátyámnak és Piroska férjének, anyám sógorának -, még az öreg
48 13|              Berey Gábor és Széchy, az anyám régi udvarlója. Valaki már
49 15|           amikor egy nap azt mondta az anyám: „Most már össze kellene
50 15|         szemmel ültem a vacsoránál, és anyám meg a férje néma idegenséggel,
51 15|                el már! - vetette közbe anyám, kedvetlenül elfordulva,
52 15|                 De hát itt, a tulajdon anyám otthonában mégiscsak kell,
53 15|              itt, aki elgazdálkodta az anyám vagyonát, csak üres szentenciákat
54 15|          váratlan levelet találtam. Az anyám pesti nővére írta a részvétet
55 18|           összezavarodó fiatal életet; anyám sírdogál néha a másik boldogtalanért
56 19|              Mit szóljak? - éleskedett anyám. - Ide, énhozzám hajnalban
57 20|                nagyanyám hajdanában és anyám és én is azelőtt, megitattam
58 22|       forralatlan tejjel jutott hozzá.~Anyám csendesen, valami szinte
59 22|         Dilinát köztük. „Bravó, mondta anyám jóízűt nevetve, csak már
60 23|               napról lehet szó!” súgta anyám a tornácon. Nem sírt. Egykedvű,
61 23|           dohányoztak, de láttam, hogy anyám csak színből és erősen odafigyel
62 23|              És nagy csend volt.~Aztán anyám egyszer felállt, hozzálépett,
63 24|            igen számíthatnék sehol?~Az anyám Telekdy halála után nemsokára
64 24|              Isten áldja meg a szegény anyám eszit haló porában is -