Fejezet

 1 2 |        nevű haramia van ott, akit fel fognak akasztani. Akkor
 2 2 |          tudom, hogy én biztattam fel őket, nézzük meg Oláh Gergőt.
 3 2 |      rájuk. Egyszer csak úgy tűnt fel, hogy két embertelen nagyságú,
 4 3 |            hogy grószi piócát rak fel a beteg parasztoknak. Így,
 5 3 |           neked, de te meg vigyél fel engem a szénapadlásra, ahol
 6 3 |          nem addig a’! - ordított fel Csaba egy emberevő üvöltésével. -
 7 3 |    mellett fogytig; nem panaszlom fel, rátermettem. Egy életen
 8 4 |         évtizedeken át így mérték fel a rejtező szempárok az idő
 9 4 |           lovászból, miből emelte fel a kegyúri szeszély. Ennek
10 4 |    konyhaház eresze alá állította fel a cigányokat. „Húzzátok,
11 4 |            Sikerült!” - ujjongtam fel titkon, és sebten könyököltem
12 5 |          örök oppozíciója villant fel a tekintetében, a hatalmasabb,
13 6 |           Nagyjában nemigen élték fel, ami termett, ment minden
14 6 | béresasszonyok, lányok szolgáltak fel. Ezekről csak suttogva beszéltek
15 7 |            talán igaz!” - dobbant fel valami a bensőmben. Senki,
16 7 |         után. Anyám álmomból vert fel előtte való este, mert elfeledtem
17 7 |   legigazabban nyílott és pattant fel valami, és ez az eggyéolvadás
18 7 |      másnap eltitkolni való, soha fel nem emlegetni; a mi ridegségbe
19 8 |        oldalán.~Az uram most kelt fel; a bajusza még kikötve,
20 8 |         aki csak felfüggeszti, de fel nem adja a rosszabbik meggyőződését. „
21 9 |           Csak percek múlva szólt fel belőle.~- Na, hát mit ír?~-
22 11|         érzett rajta. Mégsem tűnt fel azért piperkőcnek vagy afféle
23 12|    pontnak, ugye?”~Elfojtva, hogy fel ne ébresszük, soká kacagtunk
24 12|       Jenő egy üveg bort hozatott fel, én hímzést vettem elő,
25 13|   fiatalabb Kehidayt maga kereste fel. Egyelőre csak csínján,
26 13|         erre a kockára tett volna fel.~Az irodába sokszor láttam
27 14|         vidéki családra gondolva. Fel a kastélybeli, főúri vacsorához
28 14|          kis fölöslegekből raktak fel magosra. Szép élet az, pompás
29 14|           Széchy maga nem is ment fel, de a pártja nagyon handabandázik.
30 14|           valami álomból ocsúdtam fel láttukra. A bukás, hát ilyen
31 14|    gyorsan, reszketegen kanalazta fel a levesét. „Éhes is lehetett
32 15|            ormótlan kőkúpja nyúlt fel a homályos égre. Ott laknak,
33 15|           korai még most ez. Hisz fel sem ocsúdtál még a nagy
34 15|       rokonias szeretettel hívott fel magukhoz a télre. Hogy szórakozzam
35 15|          töltöttem: a mennyezetig fel egymás hátára raktunk mindent,
36 16|       este... Sok keserűség gyűlt fel bennem; az életem minden
37 16|          Így megfázik, nem lehet! Fel kell kötni a korcsolyát! -
38 16|         amit szeretnének lerázni, fel sem venni, de nem hagyja
39 16|     mintha nem is én jöttem volna fel nagy, végső elszánással
40 17|          némaságban; alig mozdult fel, hogy köszönjön.~Egyszer
41 17|          tartozna vele.~Most tűnt fel, milyen nehézkes, paraszti
42 18|             ő szeretettel ajánlja fel a házát, az egyetlen, elhalt
43 19|          szórtak rá vizesen, hogy fel ne járódjék; és csak harmadnap,
44 19|        szolgáló aludttejet hozott fel nagy cserépbögrékben, mázas
45 19|          magja villózva sugárzott fel a szürkülő, borús égre.
46 19|            Egy lélegzésre szakadt fel a megkönnyebbülés, és nyüzsgő
47 19|     lezajlását; és nem mozdultunk fel, hogy mi is részt vegyünk
48 19|        fejjel, majd fázva riadtam fel a szürkület hidegében; de
49 19|      korommal. Dermedezve álltunk fel, és kimerülten, átázva,
50 20|         aprókat sóhajtva topogott fel a három garádicson. „Jaj,
51 20| ellenséges méltatlankodás lobbant fel bennem; és mindjárt utána
52 20|          akik időnként gyönyörűen fel tudják húzni magukat, mint
53 21|        keserű asszonylétem lázong fel így néha kiszámíthatatlanul,
54 22|       rohantam; egy széket kapott fel, hogy ellenem tartsa, vagy
55 22|      hevenyén pusztítva csíráztak fel a korhadt, fajtájahanyatló,
56 23|           kapni; senkinek se tűnt fel az én észrevétlen megöregedésem.~
57 23|         hánytorgassuk, emlegessük fel egymásnak az elérzékenyülést!...
58 24|        István nagybátyámék mentek fel előbb, nyugdíjasul, csendesen,
59 24|        Ezek mind városba vágytak, fel Pestre, zajos utcákba, színházakba,
60 24|      rigmusokból él; ezt mindjárt fel is írta nekem, markomba
61 24|     helyzetükre nézve. Ki ruházza fel a mezők liliomát? Az alázat
62 24|       tájban behívott Zsuzsi, már fel volt kötve az álla egy fehér