Fejezet

 1 2 |        eltűntek a párkány megett!... Mintha nagyon, mélységesen messzi...
 2 3 |         jegenyetartású, szép alakját mintha most is látnám. Egész ember
 3 4 |            megsüllyedt sarokháza, és mintha titkos malíciával integetett
 4 4 |       összetettebb, nyughatatlanabb. Mintha egyszer, utolszor, bennem
 5 4 |      szimpátia a részvétben irántuk, mintha színpadon játszanának, félig
 6 4 |         jólétben a napos szinten. De mintha akkor, legkezdetben, igazabb
 7 4 |        lopakodón és visszanézegetve, mintha szigorú anya tekintete lesne.
 8 5 |            tette hozzá élénkebben. - Mintha ráöntötték volna a derekatokra!...~
 9 5 |             súlytalan, lebbenő évek. Mintha a keringő ütemeire röpültek
10 5 | állásfoglalása; bár úgy tett később, mintha csak az elhalt öccse gyerekeiért,
11 6 |            együtt maradt azért. Csak mintha valahogy más színt kapott
12 6 |             konokul hallgattunk már, mintha mindegyik külön, idegenül
13 6 |              szemembe próbált nézni. Mintha sértésnek éreztem volna
14 6 |             legelőször ezt a verset, mintha tetszett volna is, csak
15 7 |           felett? Örülhet, ha!... Ó, mintha én valami sátánfajzat lettem
16 7 |        fojtottan és kicsit zavartan. Mintha maga sem tudná biztosan,
17 7 |            olyan meglepő és különös, mintha sohase hallottam volna azelőtt. „
18 8 |   meggyőződését. „Várjuk a végét!” - mintha ezt gondolta volna. Ó, a
19 8 |       lakodalmunk előtt azt mondta: „Mintha temetésre mennék!” - és
20 8 |              Istvánnal, és úgy tett, mintha ő is inna. Akkor vettem
21 8 |            közt - mondogatta grószi, mintha a rendesnél picinnyel határozatlanabb
22 9 |               fájó és búcsúzkodó. De mintha valami felszabadulás is...~
23 9 |            is bánik a parasztjaival, mintha ispotályba vóna. Kézzel
24 11|            babonás tiszteleteken át. Mintha megkoptak volna; vagy én
25 12|         lehunyt, seprűs szempilláit. Mintha ráérzett volna, megfészkelődött
26 13|           létkérdés neki ez a dolog. Mintha mindent erre a kockára tett
27 13|       nagyobb összeget kért kölcsön. Mintha háromezer forintról lett
28 14|            nem nyúlva a kártya után. Mintha semmi egyéb nem lenne már
29 14|               és a város is másnapra mintha feledte volna őket. Most
30 15|         múltján, aki már úgy teheti, mintha kívülálló második személyről
31 15|            tiltott minket egymástól. Mintha valami igazolás lett volna
32 15|              izgat, ijeszt, keserít, mintha már köze volna hozzám mindenkinek,
33 15|            volna hozzám mindenkinek, mintha már mindenki ártalmamra
34 16|         mégis messzire, átal rajtam, mintha üvegből való volnék.~- Nem
35 16|       borultam, sírtam, csomagoltam; mintha nem is én jöttem volna fel
36 17|            életét; s az élet elment.~Mintha fölöttem is megállt volna
37 17|          közömbös jóakarat körültem; mintha akár életfogytig is meg
38 17|              látszott, nehezére van. Mintha tartozna vele.~Most tűnt
39 17|         ilyenkor mindegyik úgy tesz, mintha nagy kegyelem volna, hogy
40 18|        kerülgető és távoli mondatot, mintha már réges-rég, visszavonhatatlanul
41 19|             tömzsi oszlopai. Bizony, mintha minden megkicsinyült, megkopott
42 19|         magad! Meg kávé... káávéé... mintha a jó kifejt tej nem is volna
43 19|             a nyárra két gyerekével.~Mintha jobb kedvű lett volna ő
44 19|              is...~Semmit sem szólt, mintha semmi sem történt volna.
45 19|              vegyünk benne... Miért? Mintha az ő fatalizmusa átragadt
46 19|             itt! De az emberek élete mintha elvágódott volna az emlékeiktől,
47 19|    megbocsátók voltak velem szemben! Mintha csakugyan helyrehoztam volna
48 20|           tudom azt már - mindenért!~Mintha látszatra visszatért volna
49 20|               nem szeret már eléggé. Mintha nem volnék már nélkülözhetetlen
50 20|      kiforgatni nem engedi magát.~És mintha ezért a házasságért csakugyan
51 21|             mint akit semmi sem köt, mintha egy napról a másra felelősség
52 21|             velem, csak kellemesebb, mintha hárpiáskodnék. Különben
53 21|              velem, úgy viselkedett, mintha én magam volnék csak az
54 22|              tenni, hogy ne szóljál! Mintha aludnál, úgy tedd magad;
55 22|          hetekig nem törődött velük, mintha nem is lennének; egy jó
56 23|         abbahagytam a foltoznivalót; mintha valaminek következnie kellene
57 23|           egy kályha langyos melege, mintha valami reszketős, régi muzsikáló
58 24|             adtam oda egyet, de úgy, mintha még sok vóna. Hát nézd el,
59 24|          szegény, soha. Most meg már mintha nem is lett volna; több
60 24|            nem ajándékoz a léleknek, mintha az ellenkezőjét hinné el.
61 24|         felcsillanó értelmességével, mintha rám ismert volna; megragadta