Fejezet

 1 1 |        milyen gyerekesen kíváncsiak rá, hogy mi fog velük történni
 2 1 |           mennek; és mi nem vagyunk rá többet kíváncsiak. Néha
 3 1 |              Néha egészen úgy tudok rá gondolni, mint egy idegenre.
 4 1 |             mindenre csak most érek rá. Idáig nagyon keveset olvastam,
 5 2 |            ahogyan azóta gondoltunk rá, életünkben néha emlegettük.
 6 2 |           sorsukat, visszaemlékszem rá, hogy Sándorka mindig szelídebb,
 7 4 |     viselkedése. Hamar eszméltem én rá az élet ilyen apró összefüggéseire,
 8 4 |         szerettem, és büszke voltam rá. Éreztem benne a bátor fitymálást;
 9 4 |          bánás művészetét nem érnek rá megtanulni manapság! És
10 5 |     meghatott, akikre maga kedvéért rá se hederített azelőtt. Nagyon
11 5 |              és láttam, hogy büszke rá. Szokatlan volt neki, hogy
12 6 |          báli alakon; pedig azelőtt rá sem ért észrevenni az ilyeneket.
13 6 |   rekonneszánszokon,25 hogy förmedt rá Erzsus, a hosszú, szótlan
14 8 |    szívecském, hát megint nem kapok rá semmi pillét?~- Jaj istenem,
15 8 |        tiszta, kedves szobákban, és rá se gondol tán, hogy én itt
16 8 |            egy kis csipkét hozattam rá tavaly, a gyöngy is a régi
17 9 |          hozott újfajta tyúktojást, rá vót nyomtatva mindenre,
18 10|             azt hiszem, hasonlított rá. Mikor játszott Pityuval,
19 11|           volt nyáron; az tanította rá a kislányokat. És Melanie
20 11|       beszél maga ezekről! - néztem rá elálmélkodva és majdnem
21 11|           és pihenni kellett. Ki ér rá megnézni a régi templomokat,
22 12|          tenyeréből, és nem szóltam rá semmit. Ez olyan szemrehányásféle
23 12|            és kicsit riadtan néztem rá. Akkor először lett ez így
24 12|     ingerelt, mint egy kisgyereket. Rá kellett hagynom: látszatra
25 12|             embert, aki hivatva van rá, hogy teljesítse és véghezvigye
26 12|            utánozta őket. Ő kapatta rá az embereket a teázásra
27 12|             életemben sem gondoltam rá, vagy szándékosan temettem
28 13|       amelynek züllöttsége átragadt rá. Itt engem értett, lám,
29 13|            a sarokba, mert te tudsz rá vigyázni, apa!~- Gyere ide,
30 14| szembeszálltam vele; és csak néztem rá, komolyan és mozdulatlanul,
31 14|       visszagondolunk mind a ketten rá, tán öreg fejjel egyszer,
32 14|          hosszasan, de alig lehelve rá. És elment.~Egy idő múlva,
33 14|              Előre készen tartották rá az ívet az aláírásokkal.
34 15|       arcocskával értetlenül bámult rá. Ó, szegény, szegény kis
35 15|          ezelőtt még a bonne ügyelt rá, kísérgette, megtörülte
36 15|              hogy nem tart méltónak rá, hogy a gyermeket rám bízhassa...
37 15|         kikívánkozik belőle. Hiszen rá sem értem gondolkozni még.
38 15|             véve, soha nem gondolva rá, hogy amit megesznek, az
39 15|        idegenkedéssel, némán néztem rá. A meglepetéstől nem voltam
40 16|              Csak most, amíg vártam rá a rosszul fűtött, nagy,
41 16|             csipkekendőt borítottam rá, és a kivágott nyakhoz meg
42 17|       Megmutatom, hogy képes vagyok rá!...~Hiripen egykedvű derűvel
43 17|             Férjhez megy? - ámultam rá kérdve. - Hát ezt most mondja?
44 17|         tisztességgel. Hát feleltem rá, elnevettem magam néha.
45 19|              és nádszecskát szórtak rá vizesen, hogy fel ne járódjék;
46 19|          kell!~Elcsudálkozva néztem rá. Hiszen ő volt vagy kétszer
47 20|             vén csacsi! - förmedtem rá félig erőszakolt haraggal,
48 20|             ravaszkodással mindenre rá lehetett venni; és ha volt
49 21|        tálban.~- Megeheti - szóltam rá végre, tán rekedten az indulattól -,
50 21|         régi gőg? Tíz évvel ezelőtt rá se néztek volna egy jöttmentre.~-
51 21|          így még mindig tudok hatni rá. De több gyerek: nem, azt
52 23|         gondoskodik róla, és hagyja rá a vagyonát, ha beleszólásom
53 23|         derék asszonynak, az mosott rá, főzött neki; most öreg
54 23|             szürkületben... „Gyújts rá te is, lelkem!” - hallatszott
55 23|              ha egy szavad is lehet rá...~- Nanana! Hát iszen csak
56 23|              mikor nem is gondoltam rá, hogy behunytam a szemem,
57 24|        főztem, mostam, takarítottam rá, de már nem a régi haragos,
58 24|            erre az ember utólag jön rá. Miért nevezzük véletlennek,
59 24|         szolgája. Úgy éreztem, hogy rá vagyok szorulva, mint egy
60 24|           ezüstforint. Zsuzsi tette rá a magáéból, hogy szépen