Fejezet

 1 2 |               egyszer sem árultam el. Tudtam, hogy majd megint visszatérek
 2 3 |            diadalmasan. - Phi!...~Nem tudtam, mit csinálok. Egy vas gyertyatartó
 3 3 |              ezerszer megcsókolni; de tudtam, most már úgyis gonosz vagyok,
 4 4 |              ezt a félbaráti kapcsot. Tudtam, hogy a maga körében sokra
 5 4 |               csak hogy én öntudattal tudtam már, felszámoltam magamban
 6 4 |           repdesték körül a fejem, és tudtam: a szememmel azt tudok,
 7 4 |     réges-régi, gyerekleány voltommal tudtam így eltűnődni, ábrándozásba
 8 4 |               által - egy férfi által tudtam elképzelni. „Ha egyszer
 9 4 |              való álság volt ez, hisz tudtam, anyám nem bánja, és már
10 5 |         lendítő, sovány, barna kézen; tudtam, hogy külföldön jártában
11 5 |     ügyeskedését.~Csakhogy azt is jól tudtam, miért kel ki grószi olyan
12 6 |           újság az egész. Még élvezni tudtam a tánc szédületét, de utána
13 6 |                környékbeli fiatalság; tudtam, hogy jórészt az én kedvemért.
14 6 |             Nyájasan fogadta a néném, tudtam, hogy az otthoniak említették
15 7 |               sértőbbnek ezt a vádat? Tudtam pedig, hogy igazságtalan.~
16 7 |          bántja valami, Magduska!~Nem tudtam volna megmondani hirtelen,
17 7 |                ez, így az igazi, most tudtam csak meg a jelentését. Eddig
18 7 |            hosszan a szemembe nézett. Tudtam, ez a búcsúzás. Eddig volt.
19 7 |              volt miköztünk az ilyen, tudtam, ez másnap eltitkolni való,
20 7 |             anyáknak mind igazuk van, tudtam én ezt. Sokkal is okosabb
21 8 |       udvarlókkal, szerelmes játékban tudtam ravaszkodni kicsit, nem
22 8 |           fogások remekül sikerültek, tudtam már, hogy nem fognak rajtam
23 8 |    elhalványulok. Már ki volt mondva, tudtam, hogyha száz évig él is,
24 9 |        izgalmát és örömét éreztem, és tudtam, hogy őt ugyanaz foglalja
25 9 |          követni fogom, amit mond. El tudtam választani a szép percek
26 9 |             nehéz élettől.~Csak félig tudtam róla később - jó sokára
27 10|               Igazi cselédsor! És nem tudtam elfelejteni Jenőnek, hogy
28 10|     látogatások visszaadásáról, én is tudtam ezt, de mindig elfogott
29 10|                ő hivatalos embere. És tudtam, hogy mint az apja pajtásának
30 11|               ezt, ördögadta, máig se tudtam leszokni! De nem rontom
31 12|               ebben. Szinte ingerelt. Tudtam, hogy nem vagyok hanyag
32 12|              a gőg és harag ezért, de tudtam, hogy egyelőre nem változtathatok
33 13|          nélkül megkapta a haladékot. Tudtam volna, csak egyszer mosolyogva
34 13|               zsidót, az ügynököt, és tudtam, hogy pénzdologról van szó;
35 14|             olyan nyugodtan és hittel tudtam várni a sorsom fordulását.
36 14|              a sorsom fordulását. Nem tudtam volna magamnak sem beszámolni,
37 15|               kínosan elpirulok, mert tudtam, hogy ismernie kell a hiányzó
38 16|          éreztem abban, hogy most meg tudtam válni. Igen, én hagytam
39 16| összeszorított, hivatalnokos életmód. Tudtam, hogy Gida nem sokkal keres
40 16|              számára nyitva volt. Nem tudtam egykettőre átalakulni, gondokba
41 16|            nyújtottam kezet. Ó, mikor tudtam, hogy tetszem egy férfinak,
42 16|            kell kötni a korcsolyát! - Tudtam, hogy gyönyörűen csinálom
43 16|          Rosszul érintett ez, bár nem tudtam világosan, hogy miért, és
44 17|              vége! Igazában pedig nem tudtam volna megmondani, miért
45 17|            Trájánnal megesküszök!~Nem tudtam szólni, és tovább kérdeni
46 18|              stb. stb. Holtbizonyosra tudtam, hogy biztatás és folytatás
47 18|          vetődő bizonytalan sorsomon. Tudtam félig-meddig, hogy őszre „
48 18|           amikor csak akarom!... Mert tudtam, hogy e nyáron kiépítették
49 19|           szárazon seperték össze. És tudtam, hogy meg fogom találni
50 19|             reggel? Borzasztó! Én nem tudtam, hogy az ilyen korú férfiak
51 19|               és szerelmét. Láttam és tudtam, hogy ő is belebonyolódik
52 19|            más révén, egy férfi révén tudtam akarni erősen, mindig. Igen,
53 20|          Vállajról, az majd hoz!”~Nem tudtam mire vélni eleinte ezt a
54 20|             mi hol van, ezt sehogy se tudtam kivenni belőle; úgy látszott,
55 20|           kell az értékét felfokozni. Tudtam volna én is ezt, de nagyon
56 22|            míg az apjukon mindezt meg tudtam venni! Sokszor a tárcájából,
57 22|            bőséges és kitűnő kosztom. Tudtam ezt is, és nem sajnáltam
58 22|              nyugalom, szélcsend. Nem tudtam, mennyit keres, hol és mennyi
59 23|              hittük, alszik. Anyámtól tudtam, hogy napok óta ilyen hallgatag