bold = Main text
     Fejezet                                           grey = Comment text

 501 8     |               felszolgálás, Zsuzsi szépen és idejére tálalt, a fogások
 502 8     |              fognak rajtam gáncsot lelni, és egyre nyugodtabb, derültebb
 503 8     |              élénken, kacérkodva beszélt, és aprósan, csöppenként ivott
 504 8     |                Jenő koccintott Istvánnal, és úgy tett, mintha ő is inna.
 505 8     |              szándékú szó volt ez megint, és engem hirtelen, hevesen
 506 8     |                    aki rákvörös volt már, és hangosan beszélt a szomszédja
 507 8     |                   nagyanyám intett nekem, és komoly, háziasszonyos mozdulattal
 508 8     |       vendégszobába.~Itt friss, füsttelen és jó szagú meleg volt, megint
 509 8     |                  választotta a picinyjét, és halványan, szenvedőn ült
 510 8     |              Hogyne, szívesen! - mondtam, és ideges nevetés csiklandozott.~-
 511 8     |                 kéretlen is! - folytatta, és kezében tartotta a kezem
 512 8     |               maradt. Ki bír annyit enni? És a drága boroknak mi a haszna!
 513 8     |               drága boroknak mi a haszna! És virág... Grófi házaknál
 514 8     |               beszélni, ilyen utálatosan! És mikor jól tudom, hogy úgyis
 515 8     |        prédikációkat.~Elakadtam hirtelen, és éreztem, hogy elhalványulok.
 516 8     |             dacosan. Láttam, hogy feláll, és int a feleségének.~- De
 517 8     |                mondta fagyos-kegyetlenül, és röviden búcsúzott a többitől.
 518 8     |                  Ilka beszélte el lihegve és megbotránkozva, mert ő fél
 519 8     |               bizonyos! - mondotta döntőn és komolyan.~- Kedvesem - szólt
 520 8     |                   Jules mégiscsak vendég. És az ura apja.~- Nem volt
 521 8     |                kiléptek utánuk elnémultan és értetlenül. Apósom a befagyott
 522 8     |               csak Vodicskáék elé került, és harciasan próbálgatott megállni,
 523 8     |                egyet, a kerítésnek esett, és belefogódzott. Feje lekonyult,
 524 8     |            belefogódzott. Feje lekonyult, és száján utálatos büfögő hangokkal
 525 9     |                   vacsorájára készültünk, és Hanika egész héten igazgatta
 526 9     |                     valaminek jönni kell, és akármi, akárhonnét jön is,
 527 9     |                  történni. A sors hozta - és az én közbeeső időm, ez
 528 9     |                   nem fog történni többé, és a mi kicsi regényünk befejezetlen
 529 9     |             furcsa, bolondos együttérzés, és ilyesmi volt bizonyos ez -
 530 9     |                 biztos várakozás izgalmát és örömét éreztem, és tudtam,
 531 9     |               izgalmát és örömét éreztem, és tudtam, hogy őt ugyanaz
 532 9     |             szemébe pedig. Mellettem ült, és halkan váltottunk ártatlan,
 533 9     |                   alatt -, a titok, vétek és édesség abban volt csak,
 534 9     |          környéken, mert megosztoztunk.~- És feleség után?~- Lehet, hogy
 535 9     |                 Lehet, hogy úgy hiszik!~- És ami igaz?~- Valamit keresek.
 536 9     |                   van, nem lehet képzelet és megindulás nélkül. Hisz
 537 9     |            egészen hazudni olyan fáradság és áldozat volna, amilyenre
 538 9     |              tudni ezt. Ötvenéves vagyok, és jól megnéztem a világot,
 539 9     |            hevítették a levegőt körültem, és én - magam se tudva tisztán -
 540 9     |                  akartam, erre áhítoztam, és egyébre sem talán.~Ilka
 541 9     |              heves szeretettel ölelt meg, és fülembe súgta, hogy harmadnap
 542 9     |                   fésülködtem - álmodozva és magamban mosolygón -, a
 543 9     |                bársonypongyolámba bújtam, és soká fényesítgettem a körmeimet. „
 544 9     |                     az sem végső lemondás és elszakadás mindentől; van
 545 9     |             elérhetetlenül, elválasztva - és rejtelmes, izgató, titkos
 546 9     |          kötöttséggel egymáshoz tartozni, és egymásra érezve tudva-véletlen
 547 9     |     tudva-véletlen mozdulatokon, elejtett és elértett szavakon át.~Percig
 548 9     |                   sorsot; Ilka sóhajtott, és én a lámpafénybe néztem
 549 9     |               fotelba ernyedten, kitartón és csaknem mindvégig némán
 550 9     |               Felé nyújtottam az arcomat, és nem bántam - és akartam,
 551 9     |                  arcomat, és nem bántam - és akartam, hogy Endre lássa,
 552 9     |                  héten át - elég gyakran, és mindig hamarabb, mint Jenő
 553 9     |              magát, magukat.~Bólintottam, és végighúzgáltam a kezem a
 554 9     |              bizonyosan - csókolt, ölelt.~És akkor, másfél esztendős
 555 9     |                férj-gyanútlansággal Jenő, és töltött a poharába.~- Pedig
 556 9     |        beszélhetnek! - feleltem védekezve és ijedten.~- Biztos! De én,
 557 9     |                   aztán hirtelen felállt, és elment. Néhány napig nem
 558 9     |                   napig nem láttam akkor, és éjszakánként nyitott szemmel,
 559 9     |               feszélyezetten, szórakozott és türelmetlen beszélgetésben,
 560 9     |                 fenyők. Egy padon ültünk, és Endre csókolta a kezem,
 561 9     |           színjátékát a valóság nappalias és közömbös szcénáitól. „Hisz
 562 9     |                 mondtam a lelkem mélyéből és hittel -, meg kell hogy
 563 9     |                   kicsi babám lesz akkor, és... én nem lehetek szabad
 564 9     |                 gyönyörű, meghatott, fájó és búcsúzkodó. De mintha valami
 565 9     |                így - ez kellett. Egy szép és gazdag este emléke.~Némán,
 566 9     |          zsidóközben hirtelen szétnézett, és megszorította a karom.~-
 567 9     |            szorította száját oly hirtelen és erőszakosan, hogy nem védekezhettem.
 568 9     |                   pillanatban felzaklatva és megszégyenülten, ijedve
 569 9     |                   Benn tiszta volt minden és meleg, és a cseléd terített
 570 9     |              tiszta volt minden és meleg, és a cseléd terített vacsorához.
 571 9     |        varrogattam az ernyős lámpa alatt, és az uramra vártam.~- Voltál
 572 9     |                      nevettem csudálkozva és megnyugodtan. - Ugyan, kérlek,
 573 9     |                   búcsúzik, tőled!~Átadta és kibontotta a nagy lepedő
 574 9     |             különöst!~- Hol az a levél? - És még ártatlan csudálkozással
 575 9     |               vicsorgó arccal, megrázott, és magát fékezve, hirtelen,
 576 9     |                 ott felocsúdva, reszketve és undorodva. Hát itt most
 577 9     |                    szegény! De megütött - és most -, és nem is kérdve.
 578 9     |                  De megütött - és most -, és nem is kérdve. Milyen gyarló
 579 9     |                ebben; kötött, gyámoltalan és csakhamar nevetséges. Mit
 580 9     |                  odabenn most? Felálltam, és lábaim reszkettek, mint
 581 9     |                 Megmozgattam a kilincset, és vártam egy kicsit, szóltam
 582 9     |                  prémes kabátba, kalapba, és elindultam hazulról, gondolattalan
 583 9     |                  Ágnes fogadott. Leültem, és szó nem jött ki belőlem
 584 9     |                néha fél éjjeleken ringat. És már útban van a második.
 585 9     |                 Hát hiába, ez az élet!... És bólongatott szép kis madonnás
 586 9     |                 költség most egy új ruha. És hogy - nem jó, ha egy fiatalasszonyt
 587 9     |               képen látott, valahol. Na - és a régi magtárat, az apjáét
 588 9     |            udvarba hívatta a zselléreket, és valami ríkató prédikációt
 589 9     |                   kivette a mesterségből, és ott tartja ingyenélőnek,
 590 9     |                 legyet, anyád tűri ezt is és minden egyebet; Klárival
 591 9     |               terhektől - az egész kemény és nagyon-nagyon nehéz élettől.~
 592 9     |                   óra tiktakol, lámpa ég, és Ágnes halkan járkál körültem. -
 593 9     |                 ajtók nyílása kívül, halk és heves beszédek.~- Drága
 594 9     |                 hajolt fölém a Jenő ijedt és gyöngéd arca. A földön térdelt
 595 9     |                 földön térdelt mellettem, és a kezem, arcom simogatta
 596 9     |                  egészségedre, boszorkám!~És én elfogadtam mindent némán -
 597 9     |                neki magának is jólesőn...~És így láttam egyszer, nagy
 598 9     |                   tompa szenvedés között; és ő járt-kelt nesztelenül,
 599 9     |             megmaraszt, gondot visel rám, és amíg látom, nem kell félni. -
 600 9     |              puhán ölelt fehér köntösébe, és hurcolt buzgó-szorgosan,
 601 9     |                buzgó-szorgosan, csitított és rengetett egy nyugtalan,
 602 10    |            hónapokon át csak ténferegtem, és homályos ijedezéssel éreztem,
 603 10    |          elveszett egy szép, fiatal évem, és híja érzik mindenen: az
 604 10    |               kicsi nem volt szép gyerek: és véznácska is, sápadt. Míg
 605 10    |                utóbb az apja ellenőrizte, és ő tanította játszani, figyelni,
 606 10    |                  egészségéért”. De lompos és ízléstelen kis gúnyákban
 607 10    |                   kis gúnyákban járatták, és kicsit elkényeztették. „
 608 10    |                 hímzéses fehér pikéteket. És egy piros selyemkabátkát
 609 10    |            aranyos gombokkal!”~Az uram jó és gyöngéd volt hozzám nagyon.
 610 10    |                   Ó, most, annyi év múlva és annyi mindenen át sokszor
 611 10    |                   kövéres, kicsit unalmas és sokszor türelmetlenítő tapadósság
 612 10    |              valami túl tudott, szándékos és kenetes. Csak ne emlékeztetett
 613 10    |                életünk nyugodt volt most, és minden anyagi gondtól mentes. „
 614 10    |                mentünk, a Templom utcába, és az irodája is ott volt;
 615 10    |                  gatyás börvelyi magyarok és posztómándlis, erdődi svábok.
 616 10    |                      mondogatta olyankor; és néha közlékenyebb volt már
 617 10    |                volt, hogy engem érdekel - és elmagyarázgatta a furcsa
 618 10    |             megvédésének csalafinta, okos és kertelő módjait. Már egészen
 619 10    |                  a szakkifejezésekben is. És lassanként biztossá váltam
 620 10    |                 tehetséges, gyors ítéletű és nagyon tanult ember a maga
 621 10    |               nekem igen távoli rokonaim, és valahogy fontosnak éreztem,
 622 10    |            kipattant belőlem - rögtönösen és meglepően - az egész gondolat.~-
 623 10    |                  mondasz, gyerek?~- Igen, és Scherer inspektor, aki már
 624 10    |                  végét, Jenő ölbe kapott, és összecsókolt. „Meglássuk,
 625 10    |                kikerülhetetlen meghívások és összejövetelek révén. Untatott
 626 10    |            összejövetelek révén. Untatott és ingerelt az egész módos,
 627 10    |                    diplomatás, tartózkodó és korlátozott életmódjuk;
 628 10    |            korlátozott életmódjuk; témáik és érdeklődéseik, melyeknek
 629 10    |                 volt a grófi család belső és külső ügyei, intimus pletykái,
 630 10    |                  olvasott, világot látott és belsőleg kedves, könnyed,
 631 10    |               Trézsivel? Igazi cselédsor! És nem tudtam elfelejteni Jenőnek,
 632 10    |               gróffal vadkacsára a lápra, és mindig jókedvvel jött haza
 633 10    |          gondoltam -, ő hivatalos embere. És tudtam, hogy mint az apja
 634 10    |             pajtásának fiával bánik vele, és hogy sokra becsüli az eszét.~
 635 10    |                 be ügyes-bajos dolgaiban, és ilyenkor hozzánk szállt
 636 10    |               különbek, mert azok akarnak és csinálnak valamit; vizet
 637 10    |                    Hogy meg van ott írva! És látod, azóta se változott!~-
 638 10    |                  is például néhány jófejű és tisztességes szándékú ember!~-
 639 10    |                 hátán valahol olyan lusta és oktalan gazdálkodás, olyan
 640 10    |            pazarló, piactalan, véletlenes és felületes termelési rend,
 641 10    |            foglalkoztak vele, megbámulták és kikerülték, mint minden
 642 10    |                kikerülték, mint minden új és bátor gondolatot. Bolondnak
 643 10    |               bizonykodni; nekik valóbban és jobban kiszínezni a dolog
 644 10    |                   alatt megoldható kérdés és nemzetgazdasági szempontból
 645 10    |                ellenérzés a grófok iránt; és mert a Szinyér mentiek csakugyan
 646 10    |                 nem vagyok Szinyér menti? És nem vagyok eléggé begabalyodva?...
 647 10    |              ember?~- Modern, intelligens és céltudatos. Meglepetéseket
 648 10    |              homoki bortól, de Jenő józan és nyugodt, mint rendesen.~-
 649 10    |                   engedhetne az uradalom! És azzal te magad is...~- Ó,
 650 10    |                   fondorkodó! - nevetett, és elhúzta az ujját a homlokomon. -
 651 10    |             képzelsz? - mondtam sértődve, és büszkén tartottam a titkot.
 652 10    |                 dolgok”-ba vagyok avatva, és azontúl sok mindent megbeszélt
 653 10    |                   a breviáriumot olvasva, és déli harangszókor akárhol
 654 10    |                     De azt hiszem, értlek és igazad van! - mondtam gyorsan,
 655 10    |               mert valaki épp közénk jött és megzavart. „Kicsit ostoba
 656 10    |                      de milyen jó, kedves és tiszta!” Őiránta éreztem
 657 10    |                   az összes enyéim közül, és a kisfiam, azt hiszem, hasonlított
 658 10    |               akkoriban került a városba, és az uram mindjárt megfogadta
 659 10    |                  Bardeaux úr poros ruhájú és mocskos körmű ember volt,
 660 10    |                    fekete hajába törülte, és néha dőlt belőle a pálinkaszag.
 661 10    |               Akkor elvesztette az óráit, és egyszer csak - ahogy jött -
 662 10    |             sírtam, nem engedtem kihúzni, és a nagy költség hiába volt.
 663 10    |           városban csinálta a hangulatot; és nagy kortes volt Kendy Péter
 664 10    |                   gróf maga is tudta ezt, és külön, szép köszönőlevelet
 665 11    |                 Melanie. Kicsit gyanakvón és felkészülten vártam az első
 666 11    |                   kiármánykodott bárósága és a vagyona fölényét. „Eb
 667 11    |           kisgyerekkori emlékezetben még, és látni a szérűs udvart, a
 668 11    |             emlékeztette; de az arca puha és tiszta volt és kicsit parancsoló;
 669 11    |                  arca puha és tiszta volt és kicsit parancsoló; mint
 670 11    |                 tájékoztassam itt emberek és viszonyok között. Jenőhöz
 671 11    |             felszolgálással asztal körül, és ezt Jenő is így szerette.
 672 11    |               ügyük volt az uram kezében, és most, így közelből nem hatottak
 673 11    |                  Széchyek, Kendyek, Rábák és egyebek, mint azelőtt, gyerekkoromban,
 674 11    |     gyerekkoromban, családi mendemondákon és babonás tiszteleteken át.
 675 11    |                    ügyes-bajosan, aggódón és gyámoltalanul az ügyvéd
 676 11    |           gyámoltalanul az ügyvéd kezében és megcsaládosodva, pipásan,
 677 11    |                  vendéglőhöz, mert már ez és nem a nagypiac adta a kliensek
 678 11    |               dolog volt a láplecsapolás, és már mennyi kalandos számítás,
 679 11    |               zsombék alatt pihentek még, és csak vízimadárnak adtak
 680 11    |             voltak, gerendás mennyezettel és szemöldökfával; de a miénket
 681 11    |             fatáblákkal a zsaluk helyett, és cifrás verandát ragasztott
 682 11    |                 hanem az uram is szerette és igényelte mind a finom,
 683 11    |           kistornác mentében sok leandert és gránátfát, a sarokba egy
 684 11    |                  mustrájú ez a fal, arany és lila; ez, ez lesz a szalon!~
 685 11    |             magukat, ha vakációra jönnek. És tudod, azt a Képíró Zsuzsit,
 686 11    |        comtesse-ek36. Nagyon olcsón adta, és hát istálló úgyis volt a
 687 11    |              istálló úgyis volt a házban, és egy udvarosfiút úgyis kellett
 688 11    |                útseprésre, no, megvettük, és én buzgón és játszó kedvvel
 689 11    |                   megvettük, és én buzgón és játszó kedvvel hajkurásztam
 690 11    |                 öregeket végig a Váralján és ki a szőlők felé. Már nekiszelesedtem
 691 11    |               nekiszelesedtem egy kicsit, és nem bántam, hogy a tisztiházak
 692 11    |                   öregjétől; olyan kemény és pátoszos hangút, mint az
 693 11    |                 aztán szó nélkül eltette, és egy kicsit morcosan hallgatta
 694 11    |                  leveleztek az öregekkel, és bevádoltak és kiszínezték
 695 11    |                  öregekkel, és bevádoltak és kiszínezték a mi „őrült
 696 11    |             színébe öltözött ármánykodás.~És még inkább idegesített,
 697 11    |                 erősen öregedett is már), és sokszor tett egy-egy éles,
 698 11    |            gyereket várja, sehova se jár, és a fiatalsága egészen belegémberedett
 699 11    |                    friss, jóleső hangján, és hátrasimította a dús, szőke
 700 11    |            helyembe érdemesebb nem kerül. És az anyagrófnőt megnyernők
 701 11    |            gyámoltalan asszonyok vagyunk! És ez a komoly, nemes cél összehozná
 702 11    |                 személyes tekintélye kell és a tanácsai néha. No, ne
 703 11    |                   Melanie később gyorsan, és elnézett szokása szerint
 704 11    |                 fölött. - Még nincs négy? És már ilyen tisztán beszél?
 705 11    |              lehetetlen volt visszalépni, és én titkos örömmel gondoltam:
 706 11    |               tanította rá a kislányokat. És Melanie a megyeház udvarán
 707 11    |                 mikor nem kénytelen vele; és mint a gyerek, színes labda
 708 11    |                  idegenek, férfiak előtt: és nem porozni össze finom,
 709 11    |          tenisznél, aki azóta került ide, és már mindenütt vizitelt.
 710 11    |                 írva sem), ügyvéd szintén és már nem gyerekember; az
 711 11    |                   milyennek láttam akkor, és hogy hatott rám!~Azt hiszem,
 712 11    |               másnak, mint a többiek itt, és elég rokonszenvesnek; de
 713 11    |              ember arcába, valami örvendő és szelíd elgyönyörködéssel,
 714 11    |        elgyönyörködéssel, mely nem kíván, és nem keres egyebet, és hálás
 715 11    |              kíván, és nem keres egyebet, és hálás hódolattal van teli
 716 11    |                 hogy az asszonyok vannak, és hogy szépek, gondozottak
 717 11    |                  hogy szépek, gondozottak és kedvesek.~- A hajviseletét
 718 11    |                    több jutna az arc elé, és mind érvényesülne! Persze,
 719 11    |               egészen magától göndörödik, és nem járja sütővas, ez mindjárt
 720 11    |                  hogy így nagy hullámosan és nem kellemetlenül szálanként
 721 11    |                      Igen, ha úgy öltözne és úgy viselkedne, egészen.
 722 11    |                 színésznő.~Elhallgattunk, és később, lopva és oldalvást
 723 11    |           Elhallgattunk, és később, lopva és oldalvást megnéztem jól.
 724 11    |                  ember volt, eleven szájú és fehér fogú, az arca pirosas
 725 11    |                    az arca pirosas kicsit és a haja láthatóan lágy és
 726 11    |                  és a haja láthatóan lágy és finom. Az arca csaknem szabályos
 727 11    |             szabályos volt, a keze ápolt; és valami igen kitűnő, szokatlan,
 728 11    |                 kitűnő, szokatlan, könnyű és finom parfüm illata érzett
 729 11    |                 az élet, tudnak szívükből és szépen mulatni az emberek.
 730 11    |                   emberek. Mi kell egyéb? És aztán ne is mondjam, hogy
 731 11    |                    igazságos, jövedelmező és átlátszó pörök. Igen, hiszen
 732 11    |                  legyintett nyíltszívűen, és nevetett. - Jolsvay, az
 733 11    |                    szinte sok is ide! No, és én nem vagyok túl nagyigényű;
 734 11    |                   csúz támadt a karomban, és nem bírtam azután jól a
 735 11    |             alkalmazkodó voltam játékához és a drága, bolond, szeszélyes
 736 11    |                    de amikor kinn jártam, és szerepeltem, már tisztában
 737 11    |             tisztában voltam vele. Láttam és csudáltam a mestert; és
 738 11    |                   és csudáltam a mestert; és magammal nem is erőlködtem
 739 11    |                    néztem rá elálmélkodva és majdnem ingerülten. - Maga,
 740 11    |                   földeket, életet; híres és nagyszerű embereket ismert.
 741 11    |                  nyakán; éjszaka játszani és ismerkedni, nappal utazni
 742 11    |                 ismerkedni, nappal utazni és pihenni kellett. Ki ér rá
 743 11    |             barackfa állt egyszer magában és nagyon fiatalon. Ilyenkor
 744 11    |                   Az ilyet csak én láttam és csak akkor egyszer úgy,
 745 11    |                   tó partjára szöktem ki, és három kis fiúkölyket leltem,
 746 11    |           nagyszerű volt, ahogy visongtak és ugráltak és hemperegtek
 747 11    |               ahogy visongtak és ugráltak és hemperegtek az örömtől,
 748 11    |            örömtől, mikor ügyetlenkedtem, és elnyerték az ezüstpénzeimet.
 749 11    |                   pojácákul akarják őket, és gondolják: elég abból a
 750 11    |                  most a magam ura vagyok! És így, egy ilyen kis helyen,
 751 11    |                csak hetek óta vagyok itt, és már sokkal több érdekeset,
 752 11    |               érdekeset, színeset láttam. És kellemetesebben, adódóbban.
 753 11    |                 volt, egy nagy színésznő, és a legtöbb, házmester lánya
 754 11    |                  vagy külvárosi szatócsé; és az ilyen megérzik azért
 755 11    |                  hiszi, fogytig úgy lesz; és szereti a jót, és asszony,
 756 11    |                   lesz; és szereti a jót, és asszony, olyan átmenő asszony
 757 11    |             átmenő asszony mindenütt van, és szép, kedves, drága ruhás;
 758 11    |                  ment, mint amennyi jött. És ezt, ördögadta, máig se
 759 11    |                    Jenőt jól ismerem már, és nagyon sokra tartom!~Hazamenet,
 760 12    |         szunyókált a gyerekszobaasztalon, és az imént kihordott fürdővíz
 761 12    |                  jövet, itt talált engem, és valahogy szó nélkül leültünk
 762 12    |                 Nem volt vendégünk aznap, és szinte jólesett egyszer
 763 12    |                   húst adatni vacsorához, és nem öltözni díszbe. Egy
 764 12    |                fejét, kicsit vékony arcát és lehunyt, seprűs szempilláit.
 765 12    |                   megfészkelődött kicsit, és valamit gügyögött; akkor
 766 12    |            Kihúztam a kezem a tenyeréből, és nem szóltam rá semmit. Ez
 767 12    |               volt tán, akármilyen félénk és gyöngéd, eszembe jutott,
 768 12    |               sajnáló szemmel a gyerekre, és valami érzelgős igaztalanságot
 769 12    |                  aki majdnem kényeztette, és ezt egy kicsit ellensúlyozni
 770 12    |                  evése, ruházata, sétája, és minden a legpontosabban
 771 12    |               doktor folyton dicsér érte. És hát, hogy így, vendégesen
 772 12    |                  mert hirtelen elfordult, és súgva mutatott a kicsink
 773 12    |           Apjárul-anyjárul! - súgta Jenő, és egymásra nevettünk. - Te,
 774 12    |             kisebb a napnál!” Nagyot néz, és azt kérdi. „A holdnál is
 775 12    |                      Hát hiszen...~Kérdve és kicsit riadtan néztem rá.
 776 12    |               csókolt, ölelt, én lihegtem és kacagtam az ölében; de közben
 777 12    |              Ringatott, becézett, dorgált és ingerelt, mint egy kisgyereket.
 778 12    |                   néha egészen ostobácska és selypes voltam, egy kicsit
 779 12    |                  A háztartásban energikus és a társaságban fölényes voltam;
 780 12    |               magam, saját felelősségemre és szabad akaratomból. És ez
 781 12    |     felelősségemre és szabad akaratomból. És ez azért olyan jó, meleges
 782 12    |            biztosra venni, hogy helyettem és ellenemre is minden gondosan,
 783 12    |                Lajos gróf a kinevezést.~- És akkor az alispánság?~- Várd
 784 12    |             kellene. Nem elég az uradalom és a város, a megye is kell,
 785 12    |                odáig.~- Hogy te?~- Hát én és Jolsvay és ti ketten Melanie-val!
 786 12    |                   te?~- Hát én és Jolsvay és ti ketten Melanie-val! Egy
 787 12    |             Meglátjuk most, mit tudunk!~- És mi lesz mivelünk ezért?~-
 788 12    |                 megmozgat a bizottságban, és ilyen dolgokban eddig is
 789 12    |             keresztülvitte ő, amit akart. És végre is, ha meg tudjuk
 790 12    |     felsikoltottam az örömtől, tapsoltam, és a nyakára fontam a két karom.
 791 12    |                éreztem, hogy minden álmom és ambícióm teljesítve lesz,
 792 12    |                 ambícióm teljesítve lesz, és egyebet nem is akarhatok
 793 12    |                   van rá, hogy teljesítse és véghezvigye a világban,
 794 12    |                    zavarni kell; szívósan és ravaszul, ez az asszonyok
 795 12    |                mikor meglátta, felderült, és örömmel ment elébe.~Őszintén
 796 12    |                   a két ember a nyár óta, és nagyon sokat voltunk együtt;
 797 12    |                   nem volt nagyképűsködő, és egyre mondogatta - meg ki
 798 12    |               állt. Meghallgatta érdekkel és álmélkodva, mint egy idegen,
 799 12    |            világon!” - mondta Zimán Ilka, és tréfás-irigyen ütötte vállon
 800 12    |                   Tán előttem leginkább - és Ilkán látszott is a féltékenység -,
 801 12    |                 velem mindig tisztelettel és tartózkodó gyöngédséggel
 802 12    |           szobában ültünk, én öltögettem, és ő csendesen, elégedetten
 803 12    |                  papucsot, sapkát, mit... És én úgy megszoktam; úgy bántam
 804 12    |                  révén, de akivel nyugodt és bizalmas lehet, akire számíthat. „
 805 12    |           gyerekéletet él!” - mondogatta, és rendesen kikapott érte.
 806 12    |                   ruháimat, a kézimunkáim és minden apró átalakítást
 807 12    |               mindjárt minálunk vizitelt, és csak azután a többieknél.
 808 12    |                 nagy szalon makartcsokrai és japán vázái mögött; a szép
 809 12    |                  volt hófehér fogsorával, és a Horváth hegedűtokja mellette,
 810 12    |                  piros rózsákat; a székek és tükrök aranyozott fáján
 811 12    |                   szemek előtt, cselekvőn és szereplőn, ragyogva, tisztelettől
 812 12    |                    ragyogva, tisztelettől és irigységtől környezetten.~
 813 12    |                 finom francia parfümökkel és pompás kézfinomítókkal.
 814 12    |                   pompás kézfinomítókkal. És erre az utolsóra nagy szükség
 815 12    |                lakást takarítani kellett, és szobalány mégiscsak egy
 816 12    |             szobalány mégiscsak egy volt; és a bonne-t Jenő nem engedte
 817 12    |              Akkor aztán tükörnek álltam, és háromnegyed órai akarattal
 818 12    |                 kedves, szinte túl szíves és lekötelező volt velem szemben
 819 12    |              valami különös fensőbbséget, és néha felforrt bennem a gőg
 820 12    |                néha felforrt bennem a gőg és harag ezért, de tudtam,
 821 12    |                volt a leendő főispánékra. És Melanie-t a társaságos életben
 822 12    |                  mellőznöm már, gazdagabb és rangosabb rokonomat, aki
 823 12    |                    aki valami érthetetlen és könnyed tehetséggel uralkodott
 824 12    |                    mint nekem, ellenségei és irigyei, ezt csudáltam legjobban;
 825 12    |                   legjobban; minden rendű és rangú ember egyhangúan zengte
 826 12    |           idegenes szokásokat hozott ide, és mindenki rögtön, gondolkodás
 827 12    |             gondolkodás nélkül elfogadta, és utánozta őket. Ő kapatta
 828 12    |                  embereket a teázásra is, és az odáig divatos, tejszínes
 829 12    |              adott mindjárt a tél elején, és sorjában külön-külön összehívta
 830 12    |                   az uradalmi asszonyokat és lányokat, harmadikra, nőegyleti
 831 12    |                címén, a jobb kereskedőket és zsidó asszonyokat. Ehhez
 832 12    |                  a maga nyelvén beszélni! És akarva-akaratlan, utánoznom
 833 12    |           gondoltam ilyenkor reménykedve, és szinte szívdobogást kaptam
 834 12    |           szívdobogást kaptam a kétségtől és az örömtől. Lesz-e az vajon?~
 835 12    |                   nyúlkáltam közé játszva és kíváncsian az összetépett
 836 12    |             levélborítékoknak...~Alázatos és szomorú hódolatom, amelyről
 837 12    |                kell hogy tudjon, Melanie, és amelynek soha-soha nem mernék
 838 12    |                Hisz oly idegen, különálló és különös volt; most is úgy
 839 12    |              szinte, mint egy kellemetlen és bosszantó álom. Jenő, aki
 840 12    |                  a leggondosabb családfő, és - ezt biztosan tudom - mindvégig
 841 12    |                 sokkal jobban mint én őt; és ezt így tudta a világ, a
 842 12    |                 tartotta számon a család; és eszerint voltam én is elhelyezkedve
 843 12    |                említsem neki ezt a dolgot és számon kérjem? A helyes
 844 12    |                   az apai, ükapai házból, és a világ forog tovább! A
 845 12    |      odagyülekeztek a porta elé sereggel, és fellázadva fogadkoztak,
 846 12    |                   negyvenet. Az élcelődés és majdnem könnyelmű kedélyesség
 847 12    |         kedélyesség mindig megvolt benne, és most, az idővel egyre jobban
 848 12    |               keservesen figurás oldalát, és másokkal együtt mulatott
 849 12    |                  a többi ember szégyellve és szenvedve rejteget. Mióta
 850 12    |                  ahol a fiatalságát élte.~És eljött a nyár megint, nagy,
 851 12    |               heves, meleg napok, ernyedt és édes virágillatok a bazsalikomos,
 852 12    |                  megmaradt bennem mindig, és különös módon kapcsolódik
 853 12    |                  volt akkor a kertünkben, és felérzett a verandáig, ahol
 854 12    |             lánnyal; lejjebb száll a nap, és a kannák szűrőcsövéből aranyosan,
 855 12    |            százszínű virágszőnyeg felett. És az érett málna édes, nagy
 856 12    |                 át, a kert szilvafái fölé és át a fapalánkokon, a messzi
 857 12    |                hozzányúl, ami körülveszi. És a boldogságból, asszonyom,
 858 12    |        jóviseletűn meghúzódom a kuckóban. És csak nézem!...” - Ezt mondta
 859 12    |             nyárnak estéin Horváth Dénes, és én bólintottam mosolyogva,
 860 12    |               feljött később, átöltözött, és közénk ült a habos kávéhoz. „
 861 12    |                előkerülsz!” - Nevettünk - és ez így volt. „Miért is nem
 862 12    |             lámpát gyújtatott a munkához, és otthagyott minket vacsoráig.
 863 12    |              otthagyott minket vacsoráig. És visszaemlékeztem a Tabódy
 864 12    |            lappangóan ellenséges indulatú és titkolódzó. Ez itt, igaz,
 865 12    |            egy-két évvel öregebb Jenőnél. És én... én azóta szintúgy
 866 12    |                 úgy, végiggondolás útján. És... merek végiggondolni,
 867 12    |                      merek végiggondolni, és merek és akarok néha forró
 868 12    |                   végiggondolni, és merek és akarok néha forró és titkos
 869 12    |                merek és akarok néha forró és titkos álmokat egész végigvalókat.
 870 12    |       őszinteséggel. Ránéztem egy percre, és egyszerre, átmenet nélkül,
 871 13    |                  elérett, augusztus volt, és Hanika most már hétszámra
 872 13    |                   már hétszámra nálam ült és varrt. Menyasszony volt
 873 13    |             eltitkolt, boldog izgalomtól, és lelkendezve, valami képzelt
 874 13    |                  grószira, az ő szorosabb és régibb összeköttetéseire
 875 13    |                alighanem gyomorrákja van. És mi nem, nem akartunk ezen
 876 13    |            levelet Jenő - Ábris bátyámnak és Piroska férjének, anyám
 877 13    |                   Kendyt, a volt kliensét és a fiatalabb Kehidayt maga
 878 13    |                   egyre irkált a nyakára, és küldözte az Imre fiát. Hogy
 879 13    |                 Jenő végre a grófnak írt, és persze szó nélkül megkapta
 880 13    |                 volt - a nyers ridegségbe és néha sértő illetlenségbe
 881 13    |                 fiatal pap volt, szelíden és fehéren állt az oltárnál,
 882 13    |                Isten báránya, reszketett, és felemelte a megszentelt
 883 13    |                  mintsem szerettük volna. És Tabódy Endre váltotta magához,
 884 13    |                  feleségével is kapott -, és így tizenöt-húsz év alatt
 885 13    |                   a nagyhangú Berey Gábor és Széchy, az anyám régi udvarlója.
 886 13    |                  főispánékon kívül bejött és összejött mindenki, aki
 887 13    |                   magát, rokonok, barátok és érdekfelek. Ábris bátyánk
 888 13    |            Tüntető szívességgel fogadtuk. És itt voltak Hiripyék is -
 889 13    |                   feszeskedő, bizalmatlan és hűvös volt eleinte a hangulat
 890 13    |                  próbáltam szórakoztatni, és csak fél füllel figyelhettem -
 891 13    |                   figyelhettem - csudálva és elismerőn -, milyen ügyesen
 892 13    |                 sokan beszéltek egyszerre és összevissza heves gesztusokkal
 893 13    |       gesztusokkal el-eltérve a tárgytól, és ki-ki a szomszédját próbálta
 894 13    |                  a jobbágyfelszabadítást, és a karcsú üvegpoharat úgy
 895 13    |          asztallaphoz, hogy összeroppant, és szétmállott a kezében. „
 896 13    |                   Leszálltam a szekérbül, és kihúztam négy-öt szál búzát,
 897 13    |           fáradtan, majdnem szégyenkezve. És ebben a percben hasított
 898 13    |                   ült ott nagyon komolyan és meredten, hallgatva; az
 899 13    |              lámpa, a virágok szétzilálva és lekonyultan, halottan hevertek
 900 13    |                   Hetek voltak még hátra, és én készülődésbe, ruhaügybe,
 901 13    |                aggodalmat, ami eltöltött, és halálos idegessé tett. Leginkább
 902 13    |                  újra-újra összeverődnek. És hogy láttam az uramon, mennyire
 903 13    |                 Lipi zsidót, az ügynököt, és tudtam, hogy pénzdologról
 904 13    |              készpénze nincs a választási és egyéb költségekre. Nem lehetett
 905 13    |                      gyűjtsön öregkorára, és gondoljon a gyerekére. Hogy
 906 13    |                fog vezetni a nagyravágyás és uraskodás, figyelmeztette
 907 13    |               léha környezet, melyben él, és amelynek züllöttsége átragadt
 908 13    |                    Itt engem értett, lám, és a családomat! És az ilyen
 909 13    |             értett, lám, és a családomat! És az ilyen utálatos, utálatos
 910 13    |                   majd... mindenesetre... és akkor az könnyen is megy,
 911 13    |        vezetőjének akármennyit szerezhet; és akkor egyéb források is
 912 14    |                    tükörfényes cilinderek és szalonkabátok fekete tömegével,
 913 14    |             cserepes virágokat raktak ki, és felaggatták az esti világításhoz
 914 14    |            világításhoz való lampionokat. És kinn, messze a vadaskert
 915 14    |               kezében, én mellette állok, és el sem pillantva még a beszélő
 916 14    |                   elszántság egy egyszerű és ujjongón hazárdos ötletével -
 917 14    |                hazárdos ötletével - kérdő és kereső, megértő és elintéző
 918 14    |                  kérdő és kereső, megértő és elintéző pillantásával -,
 919 14    |            felhangoltság perce kell hozzá és az a biztosság, hogy ennyi
 920 14    |             biztosság, hogy ennyi minden: és nem zavarhat meg a folytatás
 921 14    |                gondoltam ellenőrizetlenül és különös megdöbbenéssel.
 922 14    |       udvarmesterrel, ősz fejű főkatonák, és akkor a bandérium. Ügető,
 923 14    |                 együtt; a Galgóczyék, apa és fiú! Ó, az Tabódy! Csakugyan
 924 14    |                sok benn időző, telt zsebű és mulatni vágyó vidéki családra
 925 14    |              vacsorához csak Kendy Pétert és az öreg Bojért hívták meg
 926 14    |                 szivarárulás, cukrászbódé és pezsgőssátor. Én ebben foglalkoztam
 927 14    |               selyemponyvás, aranyos odú, és mi piros és ráncos selymekben,
 928 14    |                  aranyos odú, és mi piros és ráncos selymekben, aranypénzesen,
 929 14    |           meghúzódott mögöttem az ülőkén, és engedelmet kért Jenőtől,
 930 14    |              oszlopok közt, végig a bódék és boltocskák szegte szőnyeges
 931 14    |                jósoltam. De nem akárkinek és nem olcsón.~- Nem fél így
 932 14    |                   békességemet! - mondta, és végigállta a nézésem komolyan.
 933 14    |              teremben parfümös zsúfoltság és meleg. A nem társaságbeli,
 934 14    |                 Széchy állt előttem most, és leeresztett karokkal várta,
 935 14    |         Deresedett már a halántéka körül, és a kicsit hanyagul szabott
 936 14    |                   éles nézésű madárszeme; és az a kicsit nyers, kicsit
 937 14    |                   valami fanyar beteltség és olyanforma várás, mint mikor
 938 14    |                mikor valami megbicsaklik, és megáll, és azt mondja: „
 939 14    |                  megbicsaklik, és megáll, és azt mondja: „No, most aztán
 940 14    |                   is átfogta vele együtt, és két kemény, barna ujját
 941 14    |                   a kezemből a kártyákat, és letette a padkára.~- Nem
 942 14    |           féloldalt, szembeszálltam vele; és csak néztem rá, komolyan
 943 14    |                  csak néztem rá, komolyan és mozdulatlanul, nem nyúlva
 944 14    |                egyéb nem lenne már ahhoz, és nem hiányoznék semmi belőle;
 945 14    |         hiányoznék semmi belőle; itt van, és mi szótlanul néztük egymást.~-
 946 14    |          csudálatos ellágyulással halkan, és lehajtottam a fejem. - Már
 947 14    |              mégis!~- Nagyon szép volt!~- És most is tudom, hogy az igazi!~-
 948 14    |                  tán öreg fejjel egyszer, és megtudjuk, hogy mi volt.~-
 949 14    |           öregkorunkra!~A kezemre hajolt, és megcsókolta gyöngéd mozdulattal,
 950 14    |            hosszasan, de alig lehelve rá. És elment.~Egy idő múlva, hogy
 951 14    |              oszlophoz támaszkodva loppal és elkomolyodva figyel egy
 952 14    |               bejárat körül. Messze volt, és nem láthattam odáig a szála
 953 14    |          aranygombos, piros egyenruhában, és elfoglalták a helyüket.
 954 14    |                 halk sziszegéssé csitult, és a tolongó csapatok gyorsan
 955 14    |                   majd játékokat válogat, és már ide hallom, ahogy az
 956 14    |                   előbbre jön pár lépést, és egyebütt nézdegél. Akkor
 957 14    |                   odafordult, mosolygott, és elém tartotta a kezét. Udvarmestere,
 958 14    |                      kezdtem összeszedett és eléggé sikerült németséggel,
 959 14    |              eléggé sikerült németséggel, és csak nagyon kevéssé remegő
 960 14    |                  remegő hangon. - Biztos, és erős élet, mint egy becsukott,
 961 14    |                gyémántos homok mélyébe.~- És én?~- Nem is fog akarni
 962 14    |                 lesz, mert máris tudja... és én is bizonnyal mondom,
 963 14    |           felejthetem a meglepett, komoly és eltöprengő, tartós nézését,
 964 14    |               mondta magyarul, szalutált, és csatlakozott az asszonytársasághoz.~
 965 14    |            foglalkozva vele, kifestettem, és az életismerésembe elhelyeztem
 966 14    |              királyi sors, fejedelmi öröm és külön való, királyi nyomorúság
 967 14    |                 királyi nyomorúság képét? És annak a „nem nagyon érdemes”-
 968 14    |                nagyon érdemes”-nek fanyar és kiábrándultan odavetett
 969 14    |             fiatal, még nemrég gyermekies és mindentől dédelgetett lényemben?
 970 14    |                sem olyan rossz, hogy óvni és ijeszteni érdemes volna
 971 14    |          távolodva, mint egy színes folt, és látni véltem a két nagy
 972 14    |                   perselyért nyúlt felém, és belegyűrte a nagy papírpénzt.
 973 14    |              ember. Kíváncsiság, irigység és csudálkozás sistergett körültem
 974 14    |             sistergett körültem percekig; és én mosolyogva élveztem,
 975 14    |             megint a régi, tapasztalatlan és elkábított fiatalasszony
 976 14    |                   vendég itt maradt most, és körülvettek, tízen is vártak
 977 14    |                   palotákról -, s a hívői és leányi kedvezés ürügyén
 978 14    |            tenyeréből - cigányosan. Némán és kifogástalan, úri tartózkodó
 979 14    |                  újság szerkesztője jött, és lelkendezve faggatott, mit
 980 14    |                mondtam - hadi dicsőségről és boldog családról való hétköznapiságot -,
 981 14    |              tette idegessé; egyre jobban és szokatlanul sürgette a hazamenést.
 982 14    |              színes káprázat, olyan tarka és eleven bennem még ma is
 983 14    |             éjszaka.~Aztán elmúlt. Fanyar és álmos nap jött utána, mint
 984 14    |              semmi sem történt! Mozgalmas és teli volt pedig a város,
 985 14    |             kitűzött tisztújítás napjára; és sok meg nem szokott arcból
 986 14    |                  fürkésztem akkor utcákon és tereken titkolt izgatottsággal
 987 14    |                  irántunk való indulatot. És valami előre nem várt, égető,
 988 14    |       bizonytalanság fészkelt meg bennem, és már csudáltam önmagamat,
 989 14    |                hogy idáig olyan nyugodtan és hittel tudtam várni a sorsom
 990 14    |              akartam, hanem nagyon komoly és ijedt felelősségből is az
 991 14    |                  Horváth Dénes szimatolt, és hordott nekem híreket a
 992 14    |                vonathoz a búcsúztatáskor, és a város is másnapra mintha
 993 14    |           pihenték a vendégies fáradságot és a nagy költekezést is tán;
 994 14    |             vannak.~- Elég baj az!~Félénk és elfogódott voltam már, és
 995 14    |                 és elfogódott voltam már, és nem mertem nyíltan elővenni
 996 14    |          felhangoltak voltak, nagykedvűek és bizakodók; egyszerre lelket,
 997 14    |                 Pedig vannak egynéhányan, és mind berukkoltak. Széchy
 998 14    |                     Ó, hát nyugodjék meg! És ha jó újságot hozok, jobban
 999 14    |                kezébe téve a kezem. Forró és remegő lehetett ebben a
1000 14    |            mozdulatban. Akármilyen lassan és észrevétlen, de mégiscsak