bold = Main text
     Fejezet                                           grey = Comment text

1001 14    |          észrevétlen, de mégiscsak haladt és kifejlődött valahová ehhez
1002 14    |                 csaknem mindennap láttam, és a közelemben éreztem béketűrő,
1003 14    |         közelemben éreztem béketűrő, lágy és hódoló szerelmét. Bizonyos,
1004 14    |             érezni az utolsó hetek alatt. És hát idegen férfi volt és
1005 14    |                  És hát idegen férfi volt és kellemes külsejű, minden
1006 14    |             minden társaságban elfogadott és kedvelt, és annyira kitüntetett
1007 14    |        társaságban elfogadott és kedvelt, és annyira kitüntetett engem.~-
1008 14    |                   Magda! - mondta sokszor és hevesen csókolva kezet. -
1009 14    |                 hevesen csókolva kezet. - És én hálás vagyok már azért
1010 14    |               Csak ezt jöttem megmondani, és hogy megnyugtassam.~- Nem,
1011 14    |            fotelra, kezébe vette a kezem, és némán, szorosan tartotta
1012 14    |              mozdulatlanul ülve maradtam, és csaknem elfeledtem minden
1013 14    |              elfeledtem minden aggodalmat és kívülről származó, idegen
1014 14    |                vissza. Hiripy bácsi, Jenő és Telekdy mostohám; kidőlve
1015 14    |                 kidőlve az izgatottságtól és néma levertséggel. Mint
1016 14    |                    A bukás, hát ilyen az? És éles fájással nyilalt belém
1017 14    |                    mint bármikor azelőtt, és ez az egykedvűség felháborított
1018 14    |                    Horváth szótlanul ült, és én nem néztem felé. A kis
1019 14    |          homlokáról; nagyon halvány volt, és gyorsan, reszketegen kanalazta
1020 14    |                 reggel óta!” - gondoltam, és örültem, hogy jól eszik.
1021 14    |               kinéztem az udvari ablakon, és láttam az őszi, kusza kertet,
1022 14    |             szomorú volt. Hűvös nap volt, és a szobaleány egy lapát parázsszenet
1023 14    |              nyitott ajtóban összerezzen, és földre ejti mind. Ő tisztábban
1024 15    |                annak a napnak iszonyatát, és egynéhány, mindössze egynéhány
1025 15    |             sorsom, az életem, mindent... és azt mondani: ez új fejezet,
1026 15    |               kezdődött élet sora íródik, és nem tudom, nem tudom, hogyan
1027 15    |                    fejem felől a fedelet; és soha én többet, semmi erőlködéssel
1028 15    |                   a sok erre pazarolt erő és szenvedés és az a kegyetlen
1029 15    |                 pazarolt erő és szenvedés és az a kegyetlen félbetörtség
1030 15    |                  a régi kínszenvedéseket, és a jelenben a legtöbbet tán
1031 15    |              nekem. Csak az merjen ítélve és kutatva végigemlékezni a
1032 15    |               első rettenetes csapás ért, és az visszájára fordította
1033 15    |                 az ő átlőtt halántékán... És ami ezután következett:
1034 15    |           koszorúk, harangzúgás fullasztó és kegyetlen özöne, ájult zokogás,
1035 15    |           kegyetlen özöne, ájult zokogás, és mindenen valami tompa félkábulat,
1036 15    |                 gyulladt szemeim homályos és valószínűtlen árnyjátéknak
1037 15    |                  szedni magad egy kicsit, és gondolni a jövendőre!”~A
1038 15    |                  Gondolkozzam a sorsomról és a gyermekeméről, ezt mondják
1039 15    |              becézett, mindennel ellátott és eddigi helyzetében olyan
1040 15    |                milyen szétzüllött, gyenge és közömbös kapocs ez már.
1041 15    |                 hagyatottan, tehetetlenül és összetörve, és szinte nem
1042 15    |               tehetetlenül és összetörve, és szinte nem hittem a sorsomnak,
1043 15    |               összesúgásaiból támadt rám, és én megriadva mentekeztem
1044 15    |           választott, de azért választott és kívánt engem, mert olyan
1045 15    |             mértékletes polgárok elfogult és korlátolt leányai. Engem
1046 15    |              akart, mert a sorsát akarta: és csak egy szörnyű véletlenen
1047 15    |                úgy ütött ki, ahogy vártuk és akartuk. Nem, azok a suttogva
1048 15    |             akartuk. Nem, azok a suttogva és gonosz fejbólogatással emlegetett „
1049 15    |               volt rendetlenség, az igaz, és az uradalom parcellázott
1050 15    |                 ereje hozzá, kényelmetlen és nehéz lett volna ilyet bevallani
1051 15    |                 őneki, akit oly pontosnak és tisztakezűnek híresztelt
1052 15    |                 hogy ezen túltegye magát, és újra elölről kezdje a lassú
1053 15    |              bukás, mégiscsak váratlanul; és az ilyet pillanat idegrohama
1054 15    |               magát, ha együtt kesergünk, és mindent megvallhat nekem...
1055 15    |                ember élete!~Különös volt, és egy-egy percre magamat is
1056 15    |               előhozta a kalapom, felsőm, és sétálni vitt. A temetőbe
1057 15    |                 meg fejtől a sír mellett, és hallgatag áhítattal engedtük
1058 15    |               jótékonyan el is választott és tiltott minket egymástól.
1059 15    |                magunkat, hogy valahol él, és tud felőlünk, hogy tisztult
1060 15    |                   tisztult szemekkel lát, és ért mindent. Mi nem vétkeztünk
1061 15    |                  vétkeztünk soha őellene! És fájó meghatottsággal olyan
1062 15    |                  minden szaván aggodalmas és odaadó szerelem látszott.~-
1063 15    |                 fullasztotta el a szavam. És ő a legbensőbb részvét hangján
1064 15    |                 külön végzetét, eszményei és eszközei aránytalanságát;
1065 15    |                 volt itt a környezeténél, és többre termett, de nem volt
1066 15    |                 kívülálló tartózkodásával és végtelen kímélettel irántam
1067 15    |                   lelkemmel a heves hálát és bizalmat. - Milyen jó, hogy
1068 15    |               ilyen emberem van legalább! És ettől is meg akar fosztani
1069 15    |               szájú világ!~Mert a világ - és még most is az uradalmi
1070 15    |                fenyőfák komor csapatával, és a régi víztorony meredt,
1071 15    |        terpeszkednek el közönséges, rideg és korlátolt életformáik egyre
1072 15    |                 ezen a nyomorult városon. És engem figyelnek onnét most,
1073 15    |                   nagyravágyás áldozatát, és már az udvarlójával sétálgat
1074 15    |                kegyetlen megjegyzéseiket, és ijedt haraggal, elkeseredetten,
1075 15    |                  kora ősz napos reggelein és enyhe estéin tarka ruhában,
1076 15    |                  kör, a régi érdeklődések és kapcsok? Pár kurta részvétsor,
1077 15    |                  szinte búcsúszámba ment, és máris távolodott, mennyire
1078 15    |              alatt tőlem az egész múltam! És ma nem bírok a régi, kicsinylő
1079 15    |               mikor a temetésen itt járt, és végigkísérte az egyetlen
1080 15    |                 tüntetően elhúzódva tőlem és a családomtól, ki tudja,
1081 15    |                csökönyös kétségbeeséssel, és Horváth, kifogyva a biztatásból,
1082 15    |               panaszhangját hallottam ki, és belestem egy pillanatra.
1083 15    |                 tűzhelynek fordulva állt, és valami húsfélét szedett
1084 15    |                mögötte ült a konyhalócán, és a falilámpás rávilágított
1085 15    |                   csüggeteg gyerekdaccal, és olyan borzasztóan szomorú
1086 15    |                  röhögte durván a cseléd, és a gyermek megzavart, kínlódó
1087 15    |                megtörülte az orrocskáját, és játékkal szórakoztatta.
1088 15    |              magára van az idegen házban, és el kell hallgatnia, ha kisebbítik
1089 15    |          szokatlanul kiáradó szeretettel, és sírva csókoltam össze, bevittem,
1090 15    |               imádkoztattam a kis ágyban, és mellette maradtam, amíg
1091 15    |                 Milyen sorsra juttatta őt és engem? Mit tegyek vele és
1092 15    |                 és engem? Mit tegyek vele és mit magammal? Legjobb volna
1093 15    |                jön el ide a fia sírjához, és hogy elvigye magukhoz a
1094 15    |                 mást, mint hogy odaadjam, és ő, szegény asszony jó, gyöngéd
1095 15    |                 asszony jó, gyöngéd lelkű és kedves, és nagyon szereti
1096 15    |                  gyöngéd lelkű és kedves, és nagyon szereti ezt a kis
1097 15    |       gondoskodásra, vagy csak a megvetés és gyűlölség irántam, hogy
1098 15    |                 gyermeket rám bízhassa... És most mégis, ha így van is,
1099 15    |               szemmel ültem a vacsoránál, és anyám meg a férje néma idegenséggel,
1100 15    |                   együtt, amíg odajártam, és hogy megegyeztek valamiben
1101 15    |                   valami újságcikk silány és keresett alkalomszerűségével,
1102 15    |                  telegdi kert terméséből. És én hidegedő érzéssel bizonyosodtam
1103 15    |            szokása - a kézenfekvő esettől és valami gyakorlati megoldás
1104 15    |                 lesz már a régi, becézett és kitartott bábu, akit a férje
1105 15    |               akit a férje térdén ringat, és örökös kiskorúságban hagy.
1106 15    |                  is, felelősek önmagukért és azokért, akiket a természet
1107 15    |                   megtermett a ház körül, és az egyszerűbb háztartás
1108 15    |               bizonyos dekórumot megtart, és ha különben el tudja igazítani
1109 15    |                tudja igazítani az életét, és nem szorul senkire. De tétlenül
1110 15    |              hagynak a szerelem hóbortjai és gyengeségei, és felmentik
1111 15    |                 hóbortjai és gyengeségei, és felmentik magukat a gyermekszülés
1112 15    |                   magukat a gyermekszülés és -gondozás nehézségeitől,
1113 15    |               mert egyre több nő születik és mind kevesebb férfi...~-
1114 15    |                   kedvetlenül elfordulva, és a pohárszékhez ment. Én
1115 15    |                 Én vérig sértve, szárazon és kurtán kívántam nekik jó
1116 15    |               nyakukon maradok, háborgott és lázadozott bennem a sértett
1117 15    |                   sértett emberi önérzet, és új keserű könnyeket sajtolt,
1118 15    |                 olvasott valami könyvben, és mindenáron kikívánkozik
1119 15    |                   mennyiből lehet megélni és milyen módon megszerezni.
1120 15    |                  kevés szó volt ilyenről, és az én házam mindig nyitva
1121 15    |                   új dolog volt ez nekem, és rettentőn igaztalannak,
1122 15    |                    Hát mindenki ilyen gaz és közönséges, ha törésre kerül?...
1123 15    |              hozzám, mennyire velem érez, és aggódik értem, hogy szeret.
1124 15    |                   aggódó, meleg rezgését, és olyan jólesett ez, hogy
1125 15    |              nyomorultan is nagyon fontos és becses vagyok én.~Másnap
1126 15    |           főispánné. Elküldte a kocsiját, és azt mondta, nem tízperces
1127 15    |                hanem igaz szeretet hozta, és rokonilag érdeklődik irántam.
1128 15    |               Szóval kedves, lebilincselő és kitanulhatatlan volt, mint
1129 15    |                   kérdéseimet; de érdekel és aggaszt a jövőd. Mi a terved?
1130 15    |                   hiányzó uradalmi pénzek és egyéb rendetlenségek történetét;
1131 15    |                  beavatkozása, de a gyors és merész kérdések zavarba
1132 15    |                tudom, fél évre kifizetve, és a bérleted tízesztendős.
1133 15    |                mint eddig, egy-egy teára, és közben trécselve, a tanácsodra
1134 15    |           fájdalomból. Bocsáss meg nekem, és semmire ne gondolj egyelőre.
1135 15    |              ideges, fensőbbséges módján, és félóra múlva kocsiba ült
1136 15    |                   szőkén, szépen, finoman és okosan ment tovább az útján,
1137 15    |              okosan ment tovább az útján, és tán nem is gondolt többé
1138 15    |                 Magda - mondta hazamenet, és most megfogta a kezem, csendesen,
1139 15    |                   hogy mennyire szeretem, és ezt a haszontalan, semmirevaló
1140 15    |              Mennyit tépelődöm, ha tudná! És megtanultam most elátkozni
1141 15    |                  a maga szolgálatára áll, és ha egy önfeláldozó barátra
1142 15    |           szeretem!~A kapu előtt voltunk, és hosszasan éreztem a kesztyűn
1143 15    |                 csatját a csuklóm felett, és ott csókolta meg, aztán
1144 15    |                  csókolta meg, aztán újra és újra. Akkor hirtelen elhúztam
1145 15    |                hirtelen elhúztam a kezem, és bementem.~- Mennyi frázist
1146 15    |               részvétet az urával együtt, és rokonias szeretettel hívott
1147 15    |                   szórakozzam egy kicsit, és hogy valami okosat gondolhassunk
1148 15    |         hozzátette, hogy ágyneműt vigyek, és hogy a háztartáshoz a pesti
1149 15    |            Emlékszem, hogy epés keserűség és undor fogott el akkor ezen,
1150 15    |                már jól értem) természetes és helyes dolog volt ez így.
1151 15    |                  tűnődéssel, merésvággyal és izgatottan olvastam újra
1152 15    |                  izgatottan olvastam újra és újra, és gyűrtem a párnám
1153 15    |         izgatottan olvastam újra és újra, és gyűrtem a párnám alá a levelet.
1154 15    |                   hiábavaló szerelem daca és félelme késztetett? Másnap
1155 15    |               állok, egy vonat indul meg, és a kisfiam kinyújtott, fehér
1156 15    |                   síró mosolyát látom még és az anyósom gyászos, hirtelen
1157 15    |                   tölgyfa gerendák alatt, és én révedező szemmel láttam
1158 15    |               mindössze, hogy az a biztos és elkölthetetlen összegecske
1159 15    |                  női pátriárka; mert több és más tudott lenni, mint „
1160 15    |                gyémántos, drága gyűrűjét, és kiszedte a fülbevalóit. „
1161 15    |                most, hogy mindenki lássa, és szavuk se lehessen... és
1162 15    |                  és szavuk se lehessen... és István fiamé a ház és a
1163 15    |                     és István fiamé a ház és a birtok; teher nélkül áll
1164 15    |             nélkül áll most. Ezt akarom!” És szisszenés se hallatszott,
1165 15    |         búcsúlátogatásokra emlékszem még, és a Zimán Ilka fagyos, hervatag
1166 15    |              naftalinos drága szőnyegeket és a szép, aranyos, amorettes
1167 15    |                  a vasúti kocsiban ültem, és azt mondtam magamnak: „Most
1168 15    |               egészen magános tudok lenni és szabad!” A kocsi indult,
1169 15    |                   gyászszegélyű kendőmet, és felé lobogtattam még.~ ~
1170 16    |                   csupa zavar, csupa fény és árnyék, egymást taposók.
1171 16    |             előkelő hotelba szállt velem, és boldogan, balek gavallérossággal,
1172 16    |            mutogatott, magyarázott nekem, és öltöztetett, óvott, takargatott...
1173 16    |              magamra hagyottan, szegényen és bizonytalanul, özvegy életemmel,
1174 16    |                  el bírtam jönni most!... És valami komolyat, szinte
1175 16    |             valami komolyat, szinte hősit és lendületest éreztem abban,
1176 16    |                 számomra a „világ” szava, és ami egy kicsit erőt vitt
1177 16    |                  érzés, szerelemforma dac és elfojtottság volt. És közben
1178 16    |                 dac és elfojtottság volt. És közben úgy fájt a szívem,
1179 16    |        felpakoltatott, aztán karonfogott, és gyalog indultam meg a kosaraim
1180 16    |                   indultam meg a kosaraim és dobozaim után.~- Tudod,
1181 16    |           egyikben töméntelen sok szivart és mellettük tarka képes újságlapot
1182 16    |              nyurga emberpár jött szembe, és a prémkucsmás leány sírva
1183 16    |                 mellékutcában értük utol, és vagy kettőn átsiettünk még.
1184 16    |               Harmadik emeletre másztunk, és Gida nagy hangon, veszekedve
1185 16    |          hordárral. Marika ajtót nyitott, és az ő hangos, hálálkodó,
1186 16    |         sopánkodása, öröme, sok mozdulata és még mindig kecses sürgölődése
1187 16    |          természetes gráciája, biztossága és valami friss, humoros bájú
1188 16    |                szegényes, pesties, idegen és elütő tempó megett.~Három
1189 16    |                    meg kétujjnyi vajdarab és felfújt bolti fehér kenyér
1190 16    |                felöl a hálószobájuk volt, és a két iskolás leány már
1191 16    |              plüssel behúzott asztalokkal és rózsaággal stikkelt apró
1192 16    |                 Akkor este már szembetűnt és lehangolt mindez a sok apróság,
1193 16    |            szegény uram az utolsó időben. És hogy éltünk mi abból! Mondták,
1194 16    |          verandával s a málnabokrokkal... És csak aludni lehetne legalább!
1195 16    |                  cigánymuzsika ütődik be, és egyre megújul, lóvasút csenget,
1196 16    |                 Felkeltem fázva, idegesen és kíváncsian, és nagyon vigyázva
1197 16    |                   idegesen és kíváncsian, és nagyon vigyázva feljebb
1198 16    |                    Most megnyílt az ajtó, és a nehéz szőnyegfüggöny látszott;
1199 16    |                   a kabátja két szárnyát, és a selymes bélésbe hirtelen
1200 16    |               első utam. Az Angyalföldre. És viszontláttam szegény kis
1201 16    |                   egymás után született!” És a sokszor hallott esetre
1202 16    |                   csődtömeggel spekulált, és annak apám volt a gondnoka,
1203 16    |    ablakfülke-trónus előtt, ahogy szokta, és a családunkkal furcsán szolidáris,
1204 16    |             nyersposztó kórházi kabátban, és az ápoló a közelében maradt.
1205 16    |                    elfojtott ijedelemmel, és próbáltam szólni hozzá.
1206 16    |               gyógyulni! Nézett merőn rám és mégis messzire, átal rajtam,
1207 16    |                  a kezére tettem a kezem, és simogattam gyorsan, reszketve,
1208 16    |            simogattam gyorsan, reszketve, és nem bírtam szólni a torkomba
1209 16    |                   Magduci - kezdtem újra, és előtörtek a könnyek -, a
1210 16    |                hogy Vulpaverga legyél még és én Rombertáró király!~-
1211 16    |              mélyen a pokol van, jajgatás és fogcsikorgatás örökké, és
1212 16    |                 és fogcsikorgatás örökké, és örök tűz... a bűnös gondolatok!...
1213 16    |              nyakamon - ládd, nekem adta, és aki ezt viseli, azt nem
1214 16    |                 halál óráján is érte jön, és megmenti. Csakhogy itt sokszor
1215 16    |                mind piros rózsakoszorúba, és a mennyek kapujáig elibém
1216 16    |            imádkozol, mindig, éjszaka is, és nem engedsz az ördögnek.
1217 16    |                  görcsösen megszorította, és felfordította a tenyerem,
1218 16    |               felett. Az arca tüzelt már, és a szeme villogott; hirtelen
1219 16    |                 szeme villogott; hirtelen és olyan furcsán, hevesen szorította
1220 16    |                   Az arca szokatlan rémes és csúnya mosolyra vonaglott,
1221 16    |                csúnya mosolyra vonaglott, és újra felém nyúlt, görcsösen
1222 16    |                  ki! - kiáltott az ápoló, és elébe állt. Valami rejtett
1223 16    |                folyosóról egy őr jött be, és gyorsan kituszkolt. Nem
1224 16    |                     De évekig elhúzhatja, és itt alapítványi pénzen van,
1225 16    |             micsoda kalapokat látni most, és a Gách ruhakirakata mesés!
1226 16    |                 Nagy urak leszünk!~Levert és zavarodott voltam még, de
1227 16    |                   még, de Marika előrakta és megszemlélgette a ruháimat;
1228 16    |             fogkefére dörzsölte a kormot, és kihúzta vele a szemöldökét;
1229 16    |                alá gyengén vazelint kent, és a szája szélének is volt
1230 16    |                  harisnyába kapcsolódtak, és tömötté fogták a csípőit.
1231 16    |                 is utánapróbáltam rögtön; és Marika megfésült divatos
1232 16    |                  is belátta; lebontottuk, és visszaformáltam a magam
1233 16    |               csipkekendőt borítottam rá, és a kivágott nyakhoz meg a
1234 16    |                 korlát bársonyának dűlve, és szinte gyerekes, repeső
1235 16    |                  érdeklődés összesúgását, és ingerlő, mohó kíváncsiság
1236 16    |                 éppolyan első, szerepvivő és kiváltságos itt, az igazi
1237 16    |                  aki kívül áll az előkelő és gazdag körök apró bennfentességein!
1238 16    |     felkényszerült ide, szerencséje volt, és kiderült, lám, hogy erre
1239 16    |                 nagy, szabad mozdulattal, és én éreztem, hogy elszánást,
1240 16    |                  én karcsúbb vagyok nála, és az arcom jelentősebb!...
1241 16    |                  az arcom jelentősebb!... És bennem is feszülnek néha
1242 16    |               néha ezerféle húrok, zagyva és kimondhatatlan érzések,
1243 16    |                 mindent, mindent akarnék, és az egész, nagy élettel telítettnek
1244 16    |       kimagyarázni soha, de így gesztusok és hangárnyalások jelentésében,
1245 16    |               szerelmese a pénzt; sikolt, és arca elé emeli védőn a hamis
1246 16    |           csinálnám én!~A függöny lement, és akkor vettem csak észre,
1247 16    |                  úgy. A lámpák kigyúltak, és én felhangolt arcommal,
1248 16    |               haja, szikár, vállas alakja és utolérhetetlenül jó szabású
1249 16    |                kapaszkodó alázatosság!~...És azontúl is heteken át nyomomban
1250 16    |                kételyes, gőgös, ellenálló és zaklatott gondolatok a magam
1251 16    |                   aki voltam így özvegyen és szegényül is; ismerték a
1252 16    |           szegényül is; ismerték a múltam és családom, de itt a nagy
1253 16    |                 ezen való idegeskedésben, és mindent otthagyva, szó nélkül
1254 16    |                  kínálnak, nem alkusznak, és finoman gúnyos közönnyel
1255 16    |                  volt. Kimenni a korzóra, és végigbámulni az enyimnél
1256 16    |                   a Kugler cukrászdájába, és drága pénzért egy levegőt
1257 16    |                   fenn lehetnék, ragyogva és uralkodva! Lehetséges volna
1258 16    |             hosszú levelei vártak otthon, és balzsam volt nekem ez a
1259 16    |             nélkül ömlengett; a messzeség és költőiség ürügye igazolta
1260 16    |                 frázisokat, a reménytelen és csökönyös szenvedély kiáradását.~
1261 16    |                  kiáradását.~Minden álmom és minden gondolatom maga.
1262 16    |              szeretem végtelenül, mindig, és nem tudok enélkül élni.
1263 16    |             sokszor kipróbálni, az unalom és szándékosság perceiben játszva
1264 16    |               Ennek így kellett történni! És ki tudja, még mit szándékol
1265 16    |                   egy játékboltba mentem, és gyönyörű holmikat küldettem
1266 16    |          karácsony hetében voltunk már... És én idegen fenyőfa lángocskái
1267 16    |                  Ilkánál ünnepel most?”...És nem csillapított az, hogy
1268 16    |            értékét sem értettem igazán át és az életnek a munkával való
1269 16    |                   sokat apró anyagiakról, és a házunk mindenki számára
1270 16    |              pénzem milyen sebesen olvad, és kétségbeesni a mások kegyére
1271 16    |      foglalkoztattak: öltöztem, sétáltam. És az idő telt.~- Hát igen -
1272 16    |                   igazán ember akar lenni és a maga ura. Csak persze
1273 16    |               kell, mozogni, ülni, állni; és könyvből is iskolásan mindenféle
1274 16    |                mindenféle tantárgyakat... És én már nem is vagyok...
1275 16    |         prémkucsmát, hozzá való gallérral és pici, divatos karmantyúval?
1276 16    |             délelőtt kiszaladtam nélküle, és hazahoztam. Felségesen állt.~
1277 16    |                tükröző jégmezőt megláttam és táncos léptű párok ringását
1278 16    |                 Hiszen ez mégiscsak tánc, és nekem alig múlt fél éve,
1279 16    |                   megismertem a tömegben, és vártam, hogy észrevegyen.
1280 16    |                    mint a jófajta paripa, és a szeme felcsillant. Köszöntötte
1281 16    |           felcsillant. Köszöntötte Gidát, és jó nevelésűen várva egy-két
1282 16    |           dolgomban én világéletemben!... És egyszerre láttam, hogy mindenki
1283 16    |                  múlva a szánkóján ültem, és repült velem suhanva, ezerszeres
1284 16    |                   fűződve repültem aztán, és felragyogott körültem és
1285 16    |                  és felragyogott körültem és bennem annyi idő után megint
1286 16    |                  kedvére volt ez a dolog; és engem valahogy bántott ezzel.
1287 16    |                 kétszer elmentünk mindig. És már bosszankodtam, ha késett
1288 16    |                  ült, velem foglalkozott, és a kocsiján kísért haza.
1289 16    |                 megint beszélgetett vele, és ő elmondta röviden a viszonyaim
1290 16    |             tudtam világosan, hogy miért, és egyszerre ráemlékezni véltem,
1291 16    |                  Marika nélkül a városba. És hogy nekünk komoly, rám
1292 16    |             elhallgatott, félig zavartan, és egy-egy pillanatig furcsa
1293 16    |                csodálkozással nézett rám. És attól, hogy a Marika kopott
1294 16    |                  De én kelletlenül, hűvös és idegenkedő érzésekkel mentem
1295 16    |                 lehetett hatni, soha így! És sértett ez a kurta, furcsa
1296 16    |               úriasszonyhoz kapcsolódtak, és egyszerre kiderül, hogy
1297 16    |                 élni jött Pestre nyilván, és tőle pártfogást akar. Csalódott,
1298 16    |            egyszerűsíteni szerette volna.~És aztán amilyen suta volt
1299 16    |                 végeztem hát magam felől, és mi a szándékom. Felzaklatott,
1300 16    |                 szaggatott az üldözöttség és boldogtalanság keservében),
1301 16    |                  kint, se bent; a hasznos és védő rendszerből kiszakadtam,
1302 16    |                  rendszerből kiszakadtam, és szabadsággal nem tudok igazán
1303 16    |                  tudok igazán élni, gyáva és finnyás vagyok, nem merek,
1304 16    |                  tél, jó sok pénz elment, és nem vagyok előbbre semmivel.
1305 16    |              Másnap azt mondta egyszerűen és kurtán Hiripy bácsi:~- Holnapután
1306 16    |                ezelőtt. Semmi se történt, és most egyszerre eltávolodtam
1307 16    |                dolog; csak ha véletlenül. És nem mertem. Engem visszahítt
1308 17    |            szigorú felkiáltójelek rendje, és a gyászosra ázott, kora
1309 17    |            tüsténtették a bárgyú türelmet és földhözragadt, félállati
1310 17    |               milyen csigázott, lehervadt és elhanyagolt volt a pesti
1311 17    |          megszámlálhatatlan üveg befőttet és évente öt véka aszalt gyümölcsöt
1312 17    |                  kislányai számára majd), és huszonnyolc dagadó párnát
1313 17    |                  csúnya, számító, garasos és önző szellemét a változó
1314 17    |            csendes, egyszerű falusi napok és valami olyan hűhótlan, természetes
1315 17    |               olyan hűhótlan, természetes és közömbös jóakarat körültem;
1316 17    |                megszokásból, kényelemből, és egy hét múlva napirendre
1317 17    |                célzással meg nem bántott, és nem volt semmi dolgom. A
1318 17    |             Piroska melegágyakat csinált, és a vetemény alá ásatott.~
1319 17    |                   egyre önmagán kérődzik, és kínlódva keresi a megfrissülést.
1320 17    |                 lüktető, eksztázisos órák és az édes, kínos epedések
1321 17    |                 kereső szándék köti össze és a sokszor nagyon fárasztó
1322 17    |             tegnap!” De én kiéreztem ezt: és magamon is, bár nem akartam
1323 17    |              jövet nem időztem Szinyéren, és nem értesítettem őt. Én
1324 17    |                   asszony mégiscsak kell, és az ott van közelében; alázatos,
1325 17    |                 lehetek neki, tiszteltebb és nagyobb igényű; az öregedő
1326 17    |             mondja néha ezt: „Szeretem!”, és van-e külön hangja, szava,
1327 17    |                  egészen vége! Gyűlöletes és megalázó lehet érezni a
1328 17    |             fájdalommal. „Én akartam így, és lám, volt erőm megtenni!
1329 17    |                  történhet velem akármi!”~És a dacnak e különös lendülete
1330 17    |               szemöldöke szinte összeért, és eleven, formás szájából
1331 17    |           érzéssel. Hiszen ez is asszony, és szép, és legföljebb velem
1332 17    |                   ez is asszony, és szép, és legföljebb velem egyidős
1333 17    |                  Most már mindennek vége, és egészen ki kell innom az
1334 17    |                   nyomorult sárfészekben, és ülök nemsokára így, fakón,
1335 17    |               rezignáltan utalványkönyvek és egyéb rubrikák fölött. Petyhüdt
1336 17    |                    Petyhüdt lesz az arcom és mogorva, unatkozó a tekintetem...
1337 17    |              próbálni!” - mondta a bácsi, és Piroska tánt magas sárcipőket
1338 17    |                  De korán esteledett még, és a postahivatal nyitott ablakán
1339 17    |               alkonyi neszek szálltak be, és csendesen zsongták körül
1340 17    |                  ilyen hatsoros vonalzás, és a szelvénye is másféle!...~
1341 17    |          támasztva. A pitvarajtó nyílott, és csizmás lépések zaja a küszöb
1342 17    |               kerti gyep sarjadt zsengén, és esteli harangszó hintált
1343 17    |           megesküszök!~Nem tudtam szólni, és tovább kérdeni se mertem. „
1344 17    |            emögött?” - tűnődtem hirtelen, és megzavarodva, kelletlenül
1345 17    |                  földje van, háza, telke. És nagyba néz engem... meg
1346 17    |               hirtelen gúnyos élességgel, és kurta, keserű kacajt lihegett
1347 17    |                  divatos szokásokba. Szép és eleven, kedvén tölt leány,
1348 17    |                Hiripyék újságjait mindig, és visszaragasztottam a papírszalagot.
1349 17    |             ácsingózott az ablakom alatt, és én már három esztendeje
1350 17    |                 nézett le rám a magasból, és éreztem, hogy mögöttem összecsukódnak.
1351 17    |                két vaskos árnyék surrant, és szakadt kétfelé a holdsütötte
1352 17    |              kétfelé a holdsütötte falon, és a törpe birsalmák gallya
1353 18    |                  pokolian forró, senyvedt és tétlen nyár jött; Hiripen
1354 18    |                 turkesztánt is felvágtak, és a nem tökéletes aromájút
1355 18    |                   valami különösen támadó és csipkedő modorban, furcsa
1356 18    |          számbavevésen; kijjebb tolódtam, és tán ez fájt titokban! „Nem
1357 18    |                   látszom már »néni«-nek, és ezek a kamaszok szólni sem
1358 18    |          meg-megrettentem néha ilyeneken! És egyszer, augusztus végén
1359 18    |           jánosbogaras, őrülten fűillatos és meleg estén addig barangoltam
1360 18    |          felrohantam hirtelen a szobámba, és Horváthnak írtam. Több mint
1361 18    |                   ravaszul, pár kerülgető és távoli mondatot, mintha
1362 18    |                  volna mindennek köztünk, és erről már mint múltról lehetne
1363 18    |                hogy mondtak valamit rólam és róla Szinyéren, és hogy
1364 18    |                  rólam és róla Szinyéren, és hogy ő egy kevés tapintattal
1365 18    |                   ő egy kevés tapintattal és jóindulattal elháríthatja
1366 18    |      Holtbizonyosra tudtam, hogy biztatás és folytatás ez; és hogy ő
1367 18    |                 biztatás és folytatás ez; és hogy ő is annak érti. Egy
1368 18    |                 akkoriban, hogy védelmező és felelős közösségben, a családomban
1369 18    |                  megtárgyalják a soromat, és idejére kitalálnak valamit,
1370 18    |                   engem, sokszor csudálta és megbecsülte a háztartásomban
1371 18    |                   háztartásomban a rendet és csinos tisztaságot; most
1372 18    |              özvegyi házába kell egy okos és kitűnő asszonyi vezetés.
1373 18    |                  kitűnő asszonyi vezetés. És hogy akármikor mehetek,
1374 18    |             Egészen meghatott ez a szíves és jóságos hang ettől az embertől,
1375 18    |             magának való öregnek tartott; és aki különben is évekig neheztelt
1376 18    |                     Lám, mégis van szíve, és nem szavakkal, jó tanáccsal
1377 18    |           tanáccsal segít, mint a pestiek és a többi, hanem tettel, egy
1378 18    |                   cselédséget, összefogni és kicsinosítani a házat, szabad
1379 18    |               dolgozni, sürögni; meglepni és meghatni őt a sok kedves
1380 18    |                sok kedves változtatással, és... be-bejárni a fogatán
1381 18    |               vízerek, ingoványok helyén, és azóta Pórtelek nincs az
1382 18    |                    amilyent éppen vártam, és előre képzeltem: gyöngéd,
1383 18    |              gyöngéd, elfojtott szerelmet és fájdalmat sejtető, néhol
1384 18    |                  meghatott; szóval elértő és folytató levél. „Milyen
1385 18    |                  minden kő az utcajárdán, és minden ház és minden ablak
1386 18    |                 utcajárdán, és minden ház és minden ablak beszélni tud.~
1387 18    |         kosztpénzt, hogy ne beszélhessen, és ne zavarjon. Jól láttam
1388 18    |            fizettem, megvolt velem békén, és egész elégedetten, dúló-fúló
1389 18    |                 kívánták, hogy lépjen ki, és menjen hozzájuk, amúgy szerbesen, „
1390 18    |               szerbesen, „házhoz álljon”, és dolgozzék majd az apósával
1391 18    |             hirtelenében tartalékba ment, és hazajött civilben és jegygyűrűvel.
1392 18    |                ment, és hazajött civilben és jegygyűrűvel. Bizony! A
1393 18    |                 jobban festett szegényen! És most holmi anyámhoz írt
1394 18    |                   Péternek; nagyon ivott, és csúnyán, akárki fiával összeállva,
1395 18    |                 mi lesz? De Horváth jött, és vigasztalt, sétálni vitt,
1396 18    |               becézett jobban, gyöngédebb és odaadóbb szerelemmel, mint
1397 18    |             látogatásokra is, rokonokhoz; és egyszer csak nyájaskodva
1398 18    |                  kávézni az ismerősökhöz, és vigasztaltatja magát...
1399 18    |                  Rosszul érintett mindez, és valahogy szégyenkeztem;
1400 18    |               összevissza adósodott ember és negyvenéves, agglegénységhez
1401 18    |                  kézszorítások, hallgatag és félénken vágyó egybekarolások
1402 18    |                   egybekarolások fülleteg és fárasztón édes gyötrelmének,
1403 18    |               lágy csókoknak egy-egy néma és fojtott perc reszketésében.
1404 19    |                                        19~És megláttam újra a nagy, szérűs
1405 19    |               settenkedtem át a szobákon, és kicsi kezemet magasra nyújtottam
1406 19    |                súrolta hamuval hófehérre, és nádszecskát szórtak rá vizesen,
1407 19    |            vizesen, hogy fel ne járódjék; és csak harmadnap, szárazon
1408 19    |                  szárazon seperték össze. És tudtam, hogy meg fogom találni
1409 19    |                  földeket, idegenes csínt és magas összeköttetéseket
1410 19    |                 volt; kiskirályok voltak, és féltették úr voltuk e szuverén
1411 19    |               vagy zárkózott, mérhetetlen és lobbanó gőgű figurákká,
1412 19    |                   Szaniszló, a Gutkeledek és Balog-Semjének osztályosa,
1413 19    |                 bolond magánosan élt itt, és egész életében sose váltott
1414 19    |                   folyt, feledett; a rang és több vagyon pedig megtette
1415 19    |                   Patakra ment jogásznak, és ügyvédségbe fogott. Bizony,
1416 19    |                   piacon a kocsija előtt, és úgy átkozták meg, égnek
1417 19    |              messzi földről valami gazdag és csúnya lókupeclányt, azzal
1418 19    |               bejárni a megyebizottságba, és a szegény uramat hirtelen
1419 19    |          Melanie-val atyafiskodik nagyon; és lám, a nyáron már vízimérnököket
1420 19    |              szállásolt hozzá a vármegye, és kiépült a szekérút Szinyér
1421 19    |            hajnaltól délutánig rázódtunk, és kétszer kellett átkelni
1422 19    |         cserépbögrékben, mázas tányérokat és fakanalakat.~- Van ezüst
1423 19    |                 hosszabbodó esték, csend, és körültem csupa idegen ember.
1424 19    |                  idegen ember. Csupa mord és bizalmatlan paraszt, rideg
1425 19    |                bizalmatlan paraszt, rideg és buta arcok, megrögzött,
1426 19    |            törülte a nagy fehér bajuszát, és messzire köpött a padlóra.
1427 19    |          béresasszonyok fontak, danoltak, és egy-egy bevetődött kóbor
1428 19(52)|          Magyarország családai címerekkel és nemzedéki táblákkal (1857-
1429 19    |             lihegte a tarka hazugságokat, és kiforgatott szeme fehérébe
1430 19    |              nekem is kötőpamut, apróság. És hát a kocsisnak úgysincs
1431 19    |                    De másnap benn voltam, és kipanaszkodtam magam, és
1432 19    |                  és kipanaszkodtam magam, és megpihentem a vállán valakinek,
1433 19    |             mindig úgy tudott megcsókolni és megsimogatni, mint valami
1434 19    |            borzasztó télnek! Szakad a hó, és kavarog, porzik a puszta
1435 19    |           vakfehérség! Valami, ami mozog, és nem ad hangot, néma nesztelen,
1436 19    |                néma nesztelen, ijedelmes! És idebenn ugyanaz a csend,
1437 19    |          kormoznak, csak a kötőtűm zörög, és egy havas szakállú, tűzkőszemű
1438 19    |               megdagadtak a messze vizek, és egy darabig a sár miatt
1439 19    |                tatarozni készült a házat; és Júliát, a leányát is várta
1440 19    |              fehérszemély, ha mozgolódik!~És a kis szolgálók megriszálták
1441 19    |                  kuncogva vihogtak össze, és a kerek válluk vonaglott
1442 19    |            nyomorultul ültem a szobámban, és sírtam. Mi lesz már most?
1443 19    |                  felcsattanok, hogy sírok és panaszkodom, és akkor megtörhet,
1444 19    |                hogy sírok és panaszkodom, és akkor megtörhet, megalázhat. „
1445 19    |              cselédházban kellett laknom, és a régi, szép, tükrös és
1446 19    |                   és a régi, szép, tükrös és selyempárnás szalonomra
1447 19    |         szalonomra gondoltam, a virágokra és a zongorára. A nagy tavaszi
1448 19    |                  csurgott éjszakán a víz, és egyszer befolyt az alacsony
1449 19    |               úszott a tapasztott padlón, és felvetette az ócska asztalt,
1450 19    |                   jó szagú szelek megint, és a faluból harangszó hallatszott
1451 19    |               sétákra indultam a határba, és a keresztútnál a Horváth
1452 19    |                nincs kedvére az ottlétem, és hogy már messziről gyanakodott,
1453 19    |            pályázom. Ezentúl még hidegebb és tartózkodóbb voltam; és
1454 19    |                   és tartózkodóbb voltam; és most már lassanként kihúzódott
1455 19    |               rendelkezhetik - gondoltam, és úgyis látható, hogy ez a
1456 19    |             látható, hogy ez a szándékuk, és hogy megbeszélik ezt ketten
1457 19    |          cselédeket is ellenem hangolták. És magam voltam egy ilyen szövetséggel
1458 19    |             bolyongtam egyedül a réteket, és ha találkára indultam hosszú,
1459 19    |                  felpiroslott az ég alja, és lángcsóvák szikráztak szét
1460 19    |             megszálltunk néha Horváthtal, és túlfizettük a kis szalonnát,
1461 19    |                 az itt bujkál a nép közt, és kitanulja a baját. Akkor
1462 19    |                   házak külső falát neki, és felöltöztették a népet,
1463 19    |         kisemmizett haragvó szegényekkel. És teltek a napok. Egy júliusi
1464 19    |                kapaszkodott, hajam tépte, és megint hordta szemembe a
1465 19    |          csárdásné a kerítésig jött elém, és sápadtan, akadozva kérdezte.~-
1466 19    |             került velem a szekérút felé, és előremutatott a kezével.
1467 19    |                   a szürkülő, borús égre. És süvöltött, kavargott a szél.~-
1468 19    |                    A város!~Megszédültem, és eltakartam a szemem halálos
1469 19    |            Cifrasor kertes út, a nagypiac és a park védi... de a többi
1470 19    |                bolond báró kannát fogott, és öntözött, mikor mindenki
1471 19    |              valami igen nagy, rettenetes és rohamos dolognak a történését
1472 19    |                  történését magunk előtt, és izgatottságtól kábultan,
1473 19    |                éreztük egymást. Átkarolt, és az ujjai forrón reszkettek
1474 19    |               alatt.~Füsttel, sűrű, fojtó és rémületes bűzével az eleven,
1475 19    |           alkonyborulat. A lovak horkanva és ijedezve, alig fékezhetőn
1476 19    |              tűzkígyók! Mint a láva folyt és vonaglott az egész, és lobot
1477 19    |              folyt és vonaglott az egész, és lobot vetett, villámlott
1478 19    |          villámlott körül az égbolt fele. És bódult lárma, távoli összemosódó
1479 19    |              felsebzett meztelen lábakkal és jajongva, néhányan megfogták
1480 19    |                   vérszínű ég villámlott, és a zajongás jött közelebb.
1481 19    |                 tűz világossága oldalvást és mozdulatlanul, szinte nyugodtan
1482 19    |                  szabadon lézengtek utcán és udvaron. Végre láttuk a
1483 19    |                  feketén nyüzsgő emberraj és zümmögő, szinte lágy sírású
1484 19    |                megviselt lelkek rezignált és tompa hangja, amint szinte
1485 19    |                  figyelték már találgatva és tájékozódva a vész útját,
1486 19    |                százféle bútorokkal, edény és egyéb holmi hevert szanaszét;
1487 19    |           csoportok ismerősként beszéltek és zokogtak idegen díványok,
1488 19    |                   idegen díványok, székek és asztalok tetején megtelepülve,
1489 19    |                 veszteségek szinte lelkes és érdeklődő testvériségében.
1490 19    |                 jó ideig bolyongtunk már, és haladó csapatok árja előre-hátra
1491 19    |                 árja előre-hátra hajtott; és még nem jutottunk el az
1492 19    |                 csakugyan védettek voltak és sötétek; és szemben a grófi
1493 19    |               védettek voltak és sötétek; és szemben a grófi park fekete
1494 19    |              hátterébe. A rács mögül éles és különös, szinte emberi kiáltozások
1495 19    |                 rikoltoztak rémülten ott, és valami el nem felejthető
1496 19    |                   Hajdúváros, az Árokpart és azon túl már minden! A szegények
1497 19    |                    Az egyik kar felnyúlt, és ököllel fenyegette meg a
1498 19    |              észrevett minket a közelben, és én ijedten karjába akaszkodva
1499 19    |          porkoláblakások égtek a kertben. És ott balra szaladt.~- A Zimán-ház
1500 19    |              Eltérült a promenád mellett, és a boltok során ment végig.