bold = Main text
     Fejezet                                           grey = Comment text

1501 19    |            szakadt fel a megkönnyebbülés, és nyüzsgő morajlás szaladt
1502 19    |                Menjünk! - mondta Horváth, és erősen fogta a kezem. -
1503 19    |                 is. Elnézünk arra?~Lassan és reszketve haladtunk a Várkert
1504 19    |                   Promenád akácfái alatt, és hirtelen egy padra ültem.
1505 19    |           érintetlenül domborult szemben, és a merev kőszentek kísértetiesen
1506 19    |               egész folyását, lezajlását; és nem mozdultunk fel, hogy
1507 19    |                 átragadt volna rám. Menni és tolongni tovább és hajszolódni,
1508 19    |                  Menni és tolongni tovább és hajszolódni, hogy hamarabb
1509 19    |                 takargatott a köpenyével, és vigyázva melengetett. Hideg
1510 19    |                   Dermedezve álltunk fel, és kimerülten, átázva, idegesen
1511 19    |              kimerülten, átázva, idegesen és végtelenül levert, züllött
1512 19    |                    hogy velem maradjanak, és átkísérjenek az életen.
1513 19    |               hasznom volt még a káron... És épülni kezdett az én elpusztult,
1514 19    |                   új házak, cseréptetővel és vasrolós ablakokkal; új,
1515 19    |               boltok; új, cifra vasrácsok és fedett kapuk; egy év alatt
1516 19    |           hagyományoktól, amelyek jelölik és megkülönböztetik a maguktól
1517 19    |              eleven dolgokat. Mesterséges és mondvacsinált város készült
1518 19    |                    szép, egyenes utcákkal és egyforma, takaros házakkal;
1519 19    |                 meg sem nevezhető szépség és különösség nincsen itt azóta.
1520 19    |             különösség nincsen itt azóta. És ma is legjobban szeretek
1521 19    |                  a tűz előtt épültek még, és megmaradtak a régiben. Hogy
1522 19    |                  kétszobás udvari lakást, és odaköltöztem a megmaradt
1523 19    |               csak nevezni az eltávozást, és különösen érdekes, veszedelmes,
1524 19    |                veszedelmes, foglalkoztató és romantikus színt kap az
1525 19    |               tőle.~Igen, itt laktam már, és semmi egyéb tervem, célom
1526 19    |                járhasson hozzám szabadon, és csak annak éltem, hogy élesszem
1527 19    |                annak éltem, hogy élesszem és ébren tartsam a vágyait
1528 19    |                   ébren tartsam a vágyait és szerelmét. Láttam és tudtam,
1529 19    |              vágyait és szerelmét. Láttam és tudtam, hogy ő is belebonyolódik
1530 19    |                 is belebonyolódik lassan, és egyéb kiút nem marad számára.
1531 19    |                  alig ismerős sétálók is, és közbeszéd tárgya vagyunk
1532 19    |              tisztelettel, kíváncsisággal és ijedten néztek rám, mint
1533 19    |             közöttünk minden, ami asszony és férfi között megtörténhet;
1534 19    |            elszántság hazárd szenvedélye, és azt gondoltam: „Ejh! Ki
1535 19    |                   dobni mindent egy dacos és büszke mozdulattal, és elbocsátani,
1536 19    |              dacos és büszke mozdulattal, és elbocsátani, hadd menjen!
1537 19    |                 hadd menjen! Kegyes lenni és ajándékosztó! Menjen békén,
1538 19    |               érezze megalázottnak magát, és ne higgye, hogy kis szatócs
1539 19    |             módjára őrizgetem magam tőle, és fontossá teszem magam és
1540 19    |                  és fontossá teszem magam és becsessé így, hogy becsaljam
1541 19    |                 szebb, büszkébb, emberebb és úribb volna... De én nem
1542 19    |              látszik, nem voltam küzdésre és függetlenségre alkalmas!
1543 19    |                magam háztartását vezetni, és itt, itthon, Szinyéren megint.
1544 19    |                megállni tisztán, szívósan és számítva; és önzően és éberen
1545 19    |            tisztán, szívósan és számítva; és önzően és éberen vigyázni,
1546 19    |           szívósan és számítva; és önzően és éberen vigyázni, nehogy
1547 19    |             kerüljek; a szegény leigazolt és megalázott asszony, a vigyázatlan,
1548 19    |               akartam.~A másikat akartam! És láttam és vártam, mint habozott,
1549 19    |                másikat akartam! És láttam és vártam, mint habozott, küzdött;
1550 19    |                 néha elodázta a könnyelmű és lágy emberek gesztusával,
1551 19    |                   váratlan egybekelésünk!~És az emberek egyszerre nyájasak,
1552 19    |          egyszerre nyájasak, melegek, jók és megbocsátók voltak velem
1553 19    |      kiengeszteltem volna őket valamiért, és ők jóleső-kegyesen visszafogadtak
1554 20    |                  kalendáriumi változások, és hogy hányszor reggeledett
1555 20    |                 hogy hányszor reggeledett és alkonyodott a nap felettünk,
1556 20    |             hányszor váltott a természet, és tért vissza a holdújulás,
1557 20    |                   eső s az évszak virágai és gyümölcsei! A mi emberéltünk
1558 20    |                 más osztódással igazodik, és a sorsunk - mint valami
1559 20    |                   beszéltem, gondoskodtam és küszködtem, és annyi éven
1560 20    |               gondoskodtam és küszködtem, és annyi éven át mindannyiszor
1561 20    |                        Összemosódó, nehéz és szívós, elsötétült színű
1562 20    |                  regényietlen, senyvesztő és lekoptató nyomorúságok csatározásaival
1563 20    |                   az évek! De vajon finom és csinos, halk és szépen nyugodalmas
1564 20    |               vajon finom és csinos, halk és szépen nyugodalmas életben
1565 20    |                 önmagamat másféle múlttal és jelennel, mint ami így a
1566 20    |             harmincadik évembe fordultam; és férjes asszony voltam megint,
1567 20    |                   a frissen kiépített, új és tiszta utcácskában a Hajdúvároson,
1568 20    |     ebédlőszékekkel, a politúros ágyakkal és szekrényekkel, a ládákból
1569 20    |                    erős konyhaedényeimet, és a leanderfákat is elhozattam
1570 20    |               előbbre fejlődött volt már; és ennek a visszaesésnek éreztem
1571 20    |             varrtam pici gyerekruhát már, és fáradtan zakatoltak fejemben
1572 20    |                alázattal a kapukilincset, és hátibutyrával hálálkodón
1573 20    |                 mint nagyanyám hajdanában és anyám és én is azelőtt,
1574 20    |             nagyanyám hajdanában és anyám és én is azelőtt, megitattam
1575 20    |                  való életüket egymással; és hogy valami babonaságot
1576 20    |                  egész lelki terhét is... És hozzá még minden háztartási
1577 20    |               amitől az első uram gyöngéd és aprólékos gondja elszoktatott.~
1578 20    |                    alkalmatlant vásárolt, és elkedvetlenedett, ha bosszankodtam
1579 20    |            eleinte ezt a különös, könnyed és mosolygó felelőtlenséget.
1580 20    |                   hiába... most már férj, és apa lesz nemsokára. Meg
1581 20    |              szépen, jó szóval megértetni és elfogadtatni vele ezt. Hisz
1582 20    |               hétig is főzhetnénk itthon. És meg lehetne élni abból az
1583 20    |             mennyi az adóssága voltaképp; és mi hol van, ezt sehogy se
1584 20    |                   vele egészen tisztában, és kellemetlen neki rágondolni,
1585 20    |             mondta szelíden vállat vonva, és a pipatórium harminchárom
1586 20    |        méltatlankodás lobbant fel bennem; és mindjárt utána keserű szégyenkezés.
1587 20    |                    a pénzem fogytán volt, és a vén Vodicska is beleártotta
1588 20    |                   igazán jó, igazán finom és nemes volna Dénes... ilyennek
1589 20    |                Igaz, hogy szó szót követ, és én akkor az állapotommal
1590 20    |                   ő gyermekét viseltem-e, és nem őmiatta voltak szenvedéseim?~
1591 20    |                   tudott meghatóan kedves és gyöngéd is lenni; de ez
1592 20    |            mestermívű órát - valami finom és tiszta dallamú hangulatra,
1593 20    |               alkalmas! Dénest a vajszívű és kedvesen könnyelmű ember
1594 20    |          rokonszenves típusául ismerték - és ilyen is volt nyilván -,
1595 20    |                  tudott lenni, ha a lelki és testi kényelmét bolygatták.
1596 20    |          akaszkodó gőgje, primitív önzése és goromba kifejezésmódja.
1597 20    |                  Igaz, hogy hamar békült, és kellő móddal, jól eltalált
1598 20    |               mindenre rá lehetett venni; és ha volt pénze, könnyen és
1599 20    |                 és ha volt pénze, könnyen és számlálatlan adott akármennyit
1600 20    |                 volt a múltban is bizony! És közben más asszonya is volt.
1601 20    |                   sem nagyon fontos neki, és kiforgatni nem engedi magát.~
1602 20    |              kiforgatni nem engedi magát.~És mintha ezért a házasságért
1603 20    |        változatlanul agglegényes szokásai és konok emancipálódása a megszokott
1604 20    |               megszokott családfői formák és gondok alól. Igen; hiába...
1605 20    |         férfiaknak meg kell adni a küzdés és nagy áron elérés illúzióját;
1606 20    |             nyereménytárgyként kell várni és őrzöttséggel, gardírozással,
1607 20    |                    tettetett nemakarással és passzivitással kell az értékét
1608 20    |                 ezt, de nagyon is szegény és elhagyott voltam!... Most
1609 20    |                   ki voltam szolgáltatva, és ezt kegyetlen, görcsös és
1610 20    |                 és ezt kegyetlen, görcsös és fojtott sértődéssel éreztem
1611 20    |                 már belőlem egy-egy sértő és elvakult szó, éles, haragos
1612 20    |                  ő azért is szabad ember. És sokszor rendetlenül adta
1613 21    |                  bután vívódó, öntudatlan és mégis halálosan fárasztó
1614 21    |                   nyikorgós kerekű, tompa és kemény, őrlő életet. Morzsolódtam,
1615 21    |                 finomabbá nevel az alázat és a szenvedés. Inkább megátalkodottá
1616 21    |               megátalkodottá tett mindig, és sohasem hitt rosszaságokat
1617 21    |                miatt, aki már útban volt. És megint leány, mind a három
1618 21    |           csigázott, elégedetlen, legyűrt és keserű asszonylétem lázong
1619 21    |           esztendős, bamba kis pesztrával és ilyen férj mellett, aki
1620 21    |               hűdéses ujjaival... Csak ül és pipál; elgondolkodva merőn
1621 21    |                 mindig ilyenfélét gondol. És én valaha szellemesnek,
1622 21    |                Itthon csak eszik, alszik, és kiszolgáltatja magát a naponta
1623 21    |            agyvelőmben zakatolt, hajszolt és gyötrött ez a talajtalanság.
1624 21    |        kapcsolódva, általa legyek, tegyek és akarjak; de ez elsiklott
1625 21    |                  elsiklott az ujjam közt, és nem lehetett beléfogódzni.
1626 21    |                nem lehetett beléfogódzni. És hirtelen gonosz keserűséggel
1627 21    |                némán ültünk a vacsoránál, és dúlt bennem a fojtott harag,
1628 21    |                  meredve, határozatlanul, és reszketeg kezében megállt
1629 21    |                   láttam, figyelmeztetés; és mindent, a parasztok bélyegköltségét
1630 21    |                    másokon élősdi vagyok! És ezt maga mondja nekem, Magda!
1631 21    |           alávalók, hogy leülnek magával, és elnyerik a pénzét egy ilyen
1632 21    |                   egy jó cseléd olcsóbban és panasztalanul tudná. A három
1633 21    |          könyvéből tanulja az egészséget, és a nagypiac gyűl oda reggelenként
1634 21    |              mögötte jár a vizeskannával, és rá-rálöttyint a lábikrájára.
1635 21    |                  kellett volna rukkolnia. És akit most már a harmadik
1636 21    |                édes unokatestvérem; nekem és nem Kallós Ágnesnek. Míg
1637 21    |              tőlem egyelőre ezt a fedelet és az én léha és tökfilkó mivoltom,
1638 21    |                   a fedelet és az én léha és tökfilkó mivoltom, potyázó
1639 21    |                frázis csak formás átmenet és gunyoros, lenéző, könnyed
1640 21    |           látszatra nyújtani még a hosszú és ízetlen szóvitát, de egyre
1641 21    |                megbánón vagy engesztelve, és a fejemre tegye, majd lejjebb
1642 21    |                idegesen a forró párnákon, és nyávogni fog az a kis féreg
1643 21    |                 ártó, ideges tejet szíva. És neki becsesebb egy festett
1644 21    |            házasságára panaszkodni jár... És nekem nem lehet bosszút
1645 21    |                   rám, míg ezek felnőnek! És még lehetne több is... ó,
1646 21    |              bocsánatkérő, hálás, felelős és meghatott gyöngédsége ebben
1647 21    |                 vagy-vagy” formában vette és élte, nagyon komolyan, és
1648 21    |                 és élte, nagyon komolyan, és a végső konzekvenciáig.
1649 21    |                  ott is jól érezze magát; és ez mai napig is sikerül
1650 21    |               sikerül neki. Milyen ember!~És én mégis ezt szerettem.
1651 21    |                  gyűlöljem. Fontos nekem. És hiába; őtőle vannak egészséges,
1652 22    |            rendesen akartam járatni őket. És hogy micsoda vesződségbe,
1653 22    |                  ha éjszakán odamulatott, és mélyen, horkoló, nehéz álomban
1654 22    |          kijózanodás kelletlen perceiben, és csak a foga közt káromkodott
1655 22    |                 voltam; mert így ment már és még úgyabbul is miközöttünk!...
1656 22    |                   bánásunk, a viszonyunk; és tulajdonképp csak szavak,
1657 22    |                   fájjon, még-még fájjon; és kiáradjon, utat leljen belőlünk
1658 22    |                visszahatnak az érzésekre, és mindent, mindent összerombolnak.
1659 22    |        összeverekednek, ellátják egymást, és így, testileg dühöngik ki
1660 22    |                 visszatartja a férfiakat, és a düh benn maradt fullánkja
1661 22    |               hogy az idegességtől, testi és lelki túlfeszítettségtől
1662 22    |              elhanyagolt, asszonyhiúságom és minden érzésem mellőzéssel
1663 22    |                vártam este, ha megkésett, és meggyanúsítottam asszonyokkal
1664 22    |                 volt az állandó hóbortom; és ha néha (tán csak hogy ingereljen)
1665 22    |               mindig cédulát írtam én is, és visszaküldtem a fiúval;
1666 22    |                 szidás, fenyegetés, gyanú és sértés volt a ceruzával
1667 22    |            asztaltársaság észrevette már, és mosolyogva bosszantotta
1668 22    |                  elfulladva, felugrottam, és felé indultam begörbült
1669 22    |                elvesztette az egyensúlyt, és elzuhant félig a szőnyegen.~-
1670 22    |               félig, csókolta a gyereket, és becézte a részegek síró
1671 22    |                    hogy csend lett, fázva és szepegve hozzám bújt az
1672 22    |                lássanak mind a kettőnket, és elszigeteljék az ilyen jeleneteket
1673 22    |            vissza-visszatérő rossz álmot. És hogy egyformán szeressenek
1674 22    |          összevásárolt nekik. Hazahozták; és másnap visszacseréltük a
1675 22    |        ragaszkodom hozzájuk, hogy görcsös és állandó akaraterővel dolgozom
1676 22    |              akaraterővel dolgozom értük, és az egyetlen vagyok, aki
1677 22    |                akire mindig számíthatnak. És az ilyen éjszakák másnapján
1678 22    |                  ilyen éjszakák másnapján és maguk közt vagy az iskolában,
1679 22    |                   élet súlyos láncszemei, és összébb-összébbhúzódik rajta
1680 22    |             ellene, de bűnbakot keresett, és itt voltam én. Igen... hisz
1681 22    |                 az adósságai ellenére is; és ilyen csúnya, durva nyerseségek,
1682 22    |            kedveltje kezén volt az egész, és az (meg kell adni) ügyesen,
1683 22    |                  adni) ügyesen, ravaszdin és gyorsan vitte; a Szinyér
1684 22    |                 néha nem volt miből élni, és féltük a fűszerest, hentest,
1685 22    |                 kis bővebben eresztő ügy, és neszét vettem: siettem elcsalni
1686 22    |                  lehetett: ruhára, cipőre és szobapadlólakkra, olcsó
1687 22    |                   szobapadlólakkra, olcsó és zagyva, de mutatós, festői
1688 22    |                   szobákhoz, szép fehéren és pedánsul terített asztalhoz
1689 22    |                 csiszolt alpakkavillákkal és makulátlanra törült poharakkal.
1690 22    |           makulátlanra törült poharakkal. És hiába, Dénest is ez kötötte
1691 22    |                   papírcifrás köpőláda... és a jó konyha, a keservesen
1692 22    |          kikerített, kiverekedett bőséges és kitűnő kosztom. Tudtam ezt
1693 22    |                   kosztom. Tudtam ezt is, és nem sajnáltam nagyon elszedni,
1694 22    |                  is kerített mégis pénzt, és megint volt egyheti nyugalom,
1695 22    |                tudtam, mennyit keres, hol és mennyi adóssága van, mennyi
1696 22    |                  nyomorultul ment minden, és azt hittem, valahogyan egykettőre
1697 22    |               találta már a vezeklésemet. És másoknak, idegeneknek jutott
1698 22    |                valami kis biztosa legyen. És a vidéki barátai, akiknek
1699 22    |                 akik egy ideje már szánva és feszélyezve ültek le kártyázni
1700 22    |                  ültek le kártyázni vele, és féltek elnyerni az utolsó
1701 22    |            egyforma, változatlan, előkelő és zárkózott nyugalom, amit
1702 22    |                  a cédulaház, a víztorony és arra, a gyepes árokszélen
1703 22    |            Vodicska sírja meghorpadt már, és bókol a márvány sírkereszt
1704 22    |                 lelő figura lesz, idétlen és boldogtalan. Az asszony
1705 22    |                   értéke az akaratlan báj és szépség, mely olyan, mint
1706 22    |                  a nőt.~Így beszélt most, és nyilván eszébe sem jutott,
1707 22    |         tornászott, vérjavító gazok teáit és frissen kifejt nyers tejet
1708 22    |                    fajtájahanyatló, romló és kevert vérű szegény testében,
1709 22    |           csendben eltengődtek; olvasott, és néha magyarázgatott mamának,
1710 22    |                mikor fizetni nem tud már, és itthon terem aztán rongyos
1711 22    |                 meztelen testén, atkákkal és piszkossággal teli. Ó, micsoda
1712 22    |               előre, hogy itt terem újra, és nézni kell, etetni, tűrni
1713 22    |                 játszott a kislányaimmal, és farkasétvággyal evett. Egyszer
1714 22    |                oláhcigány-karavánnal jár, és beleházasodott a törzsbe,
1715 22    |             zörgős, köhögős vén zongorát, és órákat adattam neki. És
1716 22    |                   és órákat adattam neki. És én dolgoztam, most már egy
1717 22    |                megszakadásig. De enni jól és bőven ettünk. Dénes ezt
1718 22    |                    Dénes ezt kikövetelte, és erre még legjobban adott,
1719 22    |             gondoltam akkoriban már néha, és hagytam a szerencsétlent.
1720 23    |              kezekkel ül a zongora előtt, és azt mondja: „Olyanon szeretnék
1721 23    |                    Milyen más hangja van, és mennyi drága kottát kapnak!
1722 23    |                néha, szinte elcsudálkozva és zavartan. Bizony, az én
1723 23    |             két-három illedelmes köszöntő és tudósító levelet; pontosan
1724 23    |              fogva, hogy írni tanították, és a mostani levelek csak fejlettebb
1725 23    |             nevelte már egyetlen unokáját és örökösét, az öreg Vodicska,
1726 23    |               elfogultságaiban bizonnyal; és nevelhette-e szeretetre
1727 23    |                   tehettem másképp akkor, és a gyermeknek is jobb így;
1728 23    |                   akkor gondoskodik róla, és hagyja rá a vagyonát, ha
1729 23    |               cifrázatlan, kuszált, nyers és kemény igazságait. Igen,
1730 23    |            gyermekünk az ő vére is, lénye és öröksége... Egy ízben, szegény
1731 23    |                 beadták hozzám a kisfiút, és itt volt akkor vagy tíz
1732 23    |                    de csak csudálkozással és hűvös tisztelettel néztem
1733 23    |                 szoktatott gyermek helyes és valahogy mindig szándékoltan
1734 23    |                  az ellen) régi, ösztönös és lenyűgözött idegenkedéseimre
1735 23    |               igen, az apjára hasonlított és a nagyapjára leginkább.
1736 23    |                    megszenvedett lélekkel és rezignált testtel jutottam,
1737 23    |        élettartalom, kötelesség, becsület és a sorsomhoz való kapocs
1738 23    |              voltak számomra már akkor is és később, mindvégig. Nagyra
1739 23    |                 nagyra, gondom, verítékem és akaratom rájuk ment mind;
1740 23    |                 akaratom rájuk ment mind; és az én büszkeségem, az én
1741 23    |                  totyogós öregember. Néma és megátalkodott gyűlöletben
1742 23    |                  De egy asztalnál ettünk, és kettőnk gyerekei vettek
1743 23    |                 bennünket egyszerű, vidám és elnéző szeretetükkel.~A
1744 23    |                  úgyis jobban tudta nála, és csendesen, türelmesen, pontosan
1745 23    |                hát megjutalmazta hűségét, és ténsasszonnyá tette. És
1746 23    |                   és ténsasszonnyá tette. És Zsuzsi eljárt néha hozzám,
1747 23    |       bejáróasszony korában, tisztelkedni és alázattal szót váltani.
1748 23    |               tömzsi tenyerét, szipákolt, és tudákosan, célzatos büszkén
1749 23    |                excellenciás volt odafenn, és a miniszterséget várta,
1750 23    |                 vannak nekik lekötelezve. És kínos-alázatosan emlékükbe
1751 23    |                szívrehatóan panaszkodtam; és kétszer-háromszor elolvastam,
1752 23    |             tiszteletteljes, elég szerény és mégis önérzetes-e? Milyen
1753 23    |            Kinyílt előttem a park kapuja, és életemben másodszor áthaladtam
1754 23    |            mellett. Erdei csend volt itt, és a lábam alatt suhogott,
1755 23    |            szelíden, öregesen mosolygott, és bólingatott felém reszketeg,
1756 23    |                    Azt mondta, hogy várt; és megörvendett a levelemnek,
1757 23    |             messzire mennek a szívünktől! És akkor csak a vallás marad,
1758 23    |             öregeknek, de ez megmarad még és olyan szép! Az új kis káplán
1759 23    |           Istentől a nagy gazdagságukért, és hogy az élet nyers, komisz,
1760 23    |                délutánban, kávét csinált, és megittuk az eperfa alatt.
1761 23    |                  kicsit!” - mondta akkor, és lerázta kötőjéről a morzsát.~
1762 23    |                  vállát a petyhüdt ingben és szinte ökölnyi, vázszerű
1763 23    |                 borotvált arca sárga volt és mozdulatlan, a térdei gúzsba
1764 23    |            hanyatt, összehullva, szelíden és ártatlanul, mint szegény
1765 23    |                   elmondott, elrendezett, és sokszor ismételte utolsó
1766 23    |                   a külföldi egyetemeken. És hogy ne legyen a sírján
1767 23    |            ugyanazokat a plafoncirádákat, és az összes filozófiát, minden
1768 23    |                  gondolatot végigolvasott és végigélt azalatt.~Egyszer
1769 23    |                  cigarettát, kezébe adta, és az ágy fejéhez ült szótlan.
1770 23    |         hallatszott akkor a szomorú, halk és megadó gyöngédségű nyöszörgés.
1771 23    |                   hogy anyám csak színből és erősen odafigyel a betegágyra.~
1772 23    |                   mint egy különös felhő. És nagy csend volt.~Aztán anyám
1773 23    |             egyszer felállt, hozzálépett, és keze szelíden, puhán simult
1774 23    |              maradt így, majd megfordult, és lassan felém jött az ablakig: „
1775 23    |                súgva, lehajtotta a fejét, és láttam, hogy a szeméből
1776 23    |                városbeli ismerősök közül, és csendes könnyek hullottak
1777 23    |              átnézegessen arányló színén; és néha bámultam a pecsenye-
1778 23    |                       gondoltam fásultan.~És egy ilyen nap reggelén egyszer
1779 23    |                     fakadtam ki mérgesen, és sebbel-lobbal indultam,
1780 23    |            rikkant bele az egyik kontrás, és megcifrázza. Uram Jézus,
1781 23    |                  szemét, a kezemért nyúl, és csókolja (jaj, érdes a tenyerem,
1782 23    |                  gondozatlan a körmöm!) - és danolja borízű, rekedtes,
1783 23    |          fehércselédeimnek; nóta, muzsika és az anyu régi udvarlója,
1784 23    |                borért szalajtja a leányt, és látom, hogy pénz fejébe
1785 23    |              Dénesnek, hogy töltsön belé, és koccintottam Tabódyval.~-
1786 23    |          mondogatta italos melankóliával, és lelkes-szomorúan nézett
1787 23    |                  a boros üveg után nyúlt, és bizonytalan kezével mellécsordított
1788 23    |           háborgassátok most anyátokat! - És kedélyeskedő, jóízű, alattomos
1789 23    |        jóba-rosszba! - bólingatott Dénes, és ebben a percben tán így
1790 23    |                   búbánatos lelkesedésbe. És ilyen három szép jószág,
1791 23    |              reggel! - mondtam csendesen, és én is szorosabbra fogtam
1792 23    |                  összenéztünk jól, szépen és csendesen bólintva ingattuk
1793 23    |                   e két barázdált arcból. És hát... semmi! Érdemes volt
1794 23    |                 öntötték a forró feketét, és újult erővel gyürkőztek
1795 23    |                    Tabódy velük zümmögte, és a hangja, a régi, rekedtes,
1796 23    |             arcomra takartam a két kezem, és csak hallgattam, mint valamikor
1797 23    |         öregembertől!~Felemeltem a fejem, és elnevettem magam. Ó, vén
1798 23    |                 éreztük nagyon fontosnak. És tudja-e, ne nevessen, nem
1799 23    |                  hogy behunytam a szemem, és egész váratlanul a maga
1800 23    |                   házidolgok után nézzek, és a jó konyhatűz melegére
1801 23    |                reggel kinn, nyirkos a fű, és talpalatlan a cipőm. Bolond,
1802 23    |        beiratkozott fiatal tanárjelöltek, és járták a táncot a fiatalok,
1803 23    |               bebámulnak a rácskerítésen, és megcsóválják a fejüket.
1804 23    |              nagybátyám színleg megvette, és igénypörölte folyton a kis
1805 23    |           következnie kellene rám ma még. És dél óta senkivel, még a
1806 23    |      ripszgarnitúrával, az olcsó vázákkal és szövöttes terítőkkel mély,
1807 23    |             vicsorította sárgás fogsorát. És félve, lopva, szégyellősen
1808 23    |                járni kezdett a házunkhoz; és ő tanított, hogy helyesen
1809 23    |                    tetszeni akartam vele. És lám, csakugyan tudom is
1810 23    |                  tartotta a zsebkendőjét, és halkan, de zokogva sírt...
1811 23    |                  bezárjuk, elszigeteljük; és holnap, vagy még ma tovább
1812 24    |                   az együttélésünk ürügye és értelme; amiről évtizedeken
1813 24    |                   már szóba se került ez, és általában oly kevés szót
1814 24    |              üvegesen elmeredő szemekkel, és nyitva felejtett ajkai közül
1815 24    |                idegenek jöttek, megütődve és fejcsóválgatva mondták: „
1816 24    |                 már zökkenik, meg-megáll, és összezavarodik a gép!” -
1817 24    |                    csak eljárt mindenüvé, és elmélkedett a betegségeken.~
1818 24    |               emberi roncsot magam előtt, és egy régóta fészkelődő gond
1819 24    |                   nyugdíjasul, csendesen, és előbb eladták itt Berét.
1820 24    |           csakugyan nagy lábon éltek itt, és városszerte híre volt, hogy
1821 24    |               Karlsbadba ment Melanieval, és hálókocsiban aludtak, étkezőkocsiban
1822 24    |       siserahaddal a trágyaszagú, fülledt és poros faluba, őrült sok
1823 24    |                   vendég volt, csupa gond és utánajárás, de ha nem dolgozott
1824 24    |                ember, az egyhangúság ölte és butította. Szegény anyósom
1825 24    |               embereket, életet körültem, és az egész Bere, a kinn nyaralás
1826 24    |               egész Bere, a kinn nyaralás és falusi idill csak terhemre
1827 24    |                  bizony!” Ennyi az egész! És így érez, én látom, sok
1828 24    |                  itt annyi, verje isten), és nappal alig vagyok otthon.
1829 24    |             asszonybarátaival egy kávéra, és harminc krajcárért sok habot,
1830 24    |                pincér szaladoz körülötte, és üvegablakon nézheti az utcát,
1831 24    |     folyton-folyton jön-megy a sok ember, és kétszer se látod ugyanazt.
1832 24    |               lakunk már fél esztendeje!” És mindig több-több. Te, a
1833 24    |               minden új helyzetbe könnyen és gyorsan beletalálta magát;
1834 24    |                  modoráért, még mindig jó és úri megjelenéséért, közlékenységéért
1835 24    |                voltam a nyomorúságban is, és a házamban egyedül intéző
1836 24    |                   házamban egyedül intéző és uralkodó. Ő ugyan semmibe
1837 24    |                  fizetéséből a letiltások és nyugdíj levonások után megmaradt.~
1838 24    |               őriztem ezt az élőhalottat, és jártam-keltem körülte, főztem,
1839 24    |                felsőbb, szelíd megbocsátó és részvétteli gondviseletben...
1840 24    |                 látogattak, vigasztaltak, és mindez úgy meghatott, elérzékenyített.
1841 24    |                 gondolkoztam az életemen, és kezdtem így egészben látni,
1842 24    |           egészben látni, egy távolságból és mindent letompítva, összemosva
1843 24    |              akkor formálódott ki bennem. És akkor ezt láttam: oly sokszor
1844 24    |   kiszámíthatatlan, felsőbb hatalom vitt, és egy titokzatos valaki akart,
1845 24    |                  mindig ugyanazt jelenti. És az a fontos, hogy kaphatunk-e
1846 24    |               álom; az élet nem jelentős, és mikor azt hisszük, hogy
1847 24    |                  szűz, tökéletes lélekkel és viszontlátni, akiket szerettünk,
1848 24    |                 feloldottságban, értésben és szeretetben; és valahonnét
1849 24    |                  értésben és szeretetben; és valahonnét magasról-messziről
1850 24    |  magasról-messziről mosolyogva, szomorúan és megbocsátón nézni le elmúlt
1851 24    |                 nézni le elmúlt életünkre és a siralom völgyére. A Boldog
1852 24    |                szószéktakarókat hímeztek, és Rozverics felolvasott vagy
1853 24    |              partra, ahol Jézus tanított. És Jézusról beszélt, ki a liliomok
1854 24    |                   liliomok közt legeltet, és neve úgy terjedett el, mint
1855 24    |                  a nap, szép, mint a hold és rettenetes, mint a zászlós
1856 24    |          voltságot jelentett, divat volt; és a protestáns asszonyok mindenből
1857 24    |           dúltak-fúltak maguk közt ezért.~És én, a lesüllyedt, elszegényedett,
1858 24    |                   áramlatba, mely gyöngéd és szent testvériségbe kapcsolt
1859 24    |         felkeresett, vigasztalt, térített és meghódított. De éreztem,
1860 24    |                  Úr hív!” - mondta a pap, és olyan magasztos, örvendetes,
1861 24    |                 újan, meglepőn, kopottság és megszokás unalma nélkül
1862 24    |                   unalma nélkül jött rám, és friss ámulatba ejtette az
1863 24    |                gondom közepett szabadulás és szépség volt nekem a hit.
1864 24    |          művészetet, irodalmat megismert, és nem vált meg a hittől, sőt
1865 24    |              hittől, sőt fanatikusa volt. És önzetlenül, hivatásból,
1866 24    |           szeretetből foglalkozott velem, és fontos volt neki az, hogy
1867 24    |                neki az, hogy én megtérjek és idvezüljek. Érthetetlen,
1868 24    |            Érthetetlen, csodás, magasztos és buzdító volt egész lénye
1869 24    |             lelkembe ideálok, költészetek és érzések jöttek, diadalmas
1870 24    |                hit - mondta - bennünk van és nem a dolgok valódiságában.
1871 24    |              szándékos átengedése, alázat és odaadás. Ez a fontos. Ön
1872 24    |            elhiszi, hogy a föld gömbölyű, és a nap körül kering. Pedig
1873 24    |               kevesebb tekintélytisztelet és megnyugvás, és ennek elhivése
1874 24    |         tekintélytisztelet és megnyugvás, és ennek elhivése semmi többet
1875 24    |                 mezők liliomát? Az alázat és igénytelenség sértetlenül
1876 24    |                  beszéltetés által enyhít és gyógyít... Hát azt hiszem,
1877 24    |                ezt jóval előbb kitalálta, és olcsóbban, népszerűbben,
1878 24    |               viola-bársony könyöklőjére, és áradón, egészen fenntartás
1879 24    |                 életem: érzéseim, tetteim és zavaraim. És teljesen éreztem
1880 24    |            érzéseim, tetteim és zavaraim. És teljesen éreztem ezt: feloldozás,
1881 24    |                 egy hátrább eső padjában, és néztem a tömjénködös félhomályt,
1882 24    |              messzi árnyékait; a smaragd- és rubinszínű ablaküvegeken
1883 24    |             álmatag színű köntösei, sárga és fehér; úgy világított, mint
1884 24    |                 találkoznak!~Bólintottam, és néztem fonnyadt, ezerráncú
1885 24    |              pongyola, kapkodó, sopánkodó és köhögős kis öreg valóját.
1886 24    |               orrát, szipákolt, köhögött. És megszorítottuk egymás kezét
1887 24    |                      mondja végre Jakobi. És valami nagy, súlyos kő esett
1888 24    |                mégis jó hozzám az Isten), és egyszerre megint megnövekedett
1889 24    |           készséggel, szánalommal ápoltam és tisztogattam a tehetetlen,
1890 24    |                 tekintettel voltak rám... és most már elmegy szegény...
1891 24    |                most már elmegy szegény... és mégis őutána leszek ment
1892 24    |                  mindig szép, tiszta arcú és komoly leánnyal, aki csak
1893 24    |           leánnyal, aki csak az áhítatnak és jótékonyságnak élt; az egylet
1894 24    |               egyig bele vannak szeretve, és a Krisztus urunk csak szívbéli
1895 24    |                játszott e kemény, szigorú és harcos fiatal lélekben.
1896 24    |                 bolond, ideges, lelkesülő és hirtelen, csúnyán, kajánul
1897 24    |                 szomszéd város társasága. És ezek megszégyellték, elhallgattak,
1898 24    |              dolog. Akkor magam is riadva és megütődötten gondoltam el:
1899 24    |              férfiút éreztük zenés szavai és vaskemény, izzó akarata
1900 24    |                   világosan a testiektől, és nem lehet az érzéseknek
1901 24    |              mosolyogtam néha szomorún -, és az én életem! Ki tudja,
1902 24    |                  sokszor; sokat olvastam, és rájöttem, hogy a világ egyéb
1903 24    |                  megfejtései érdekesebbek és százfélék, bár szomorún
1904 24    |               küzdés a tudomány. De a hit és rajongás szép volt. Tán
1905 24    |                 volt bennem elég képzelet és odaadás ehhez; nem gyökérzett
1906 24    |                  fogok hívatni egy papot, és meggyónok. Mert ott már
1907 24    |                 nézett erősen, az ő bamba és kifejezéstelen szemei valami
1908 24    |                volna; megragadta a kezem, és küszködve, reszketegül és
1909 24    |                 és küszködve, reszketegül és sután erőlködött, hogy ajkához
1910 24    |         ripszdíványomra a tisztaszobában, és imádkoztam pár miatyánkot
1911 24    |           születésünk óta haldoklunk tán. És hova lesznek a lehervadt
1912 24    |              virulnak, vannak! Felálltam, és lassan, szálanként szedegettem
1913 24    |                bementem egy konyhakésért, és a leanderfákat is lefosztottam
1914 24    |               álla egy fehér szalvétával, és a két szemén két súlyos
1915 24    |                  az egyetlen utcai szoba, és benne a régi barna garnitúrám
1916 24    |                   a régi barna garnitúrám és sok régi, harmincesztendős,
1917 24    |              grószi fáiról dugványozottak és néhány kicsi virágágy is,
1918 24    |                kávékat csinálok magamnak, és megkínálok vele egy-egy
1919 24    |               verseket ír. Mi mindent tud és merhet egy ilyen zsidó lány! -
1920 24    |            csúfolódott a nagyobbik néha), és nemrég jegyezte el magát
1921 24    |               tisztán hallik a harangszó, és én ölembe ejtett kézzel
1922 24    |              helyben ülni, soká, egyedül, és eltűnődni - százféleképp