Fejezet

   1 1 |           Messzire tőlem csak megy tovább az élet, baj, osztozás, iparkodások,
   2 1 |                nézek, elcsudálkozom, hogy az életet most élő emberek
   3 1 |                 harminc évvel ezelőttiek. Az én mostani látásommal nézve
   4 1 |                Valamivel ki kell töltenie az időt; el kell hitetni magunkkal
   5 1 |                  dologról egy időre, hogy az fontos. Mert különben egybekulcsolt
   6 1 |             egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna
   7 1 |                   magahitető fontoskodás.~Az ember jól-rosszul mégiscsak
   8 1 |                 Mikor aztán végigcsinálta az ember, ami tőle telt, s
   9 1 |              ember, ami tőle telt, s amit az életével általában csinálni
  10 1 |                akik borzadva félnek tőle: az öregség nem olyan szörnyűséges
  11 1 |                    Egy állapotot nem érez az ember erősebben a másiknál,
  12 1 |                   egészsége van, nem érzi az öregséget a maga testében;
  13 1 |                  jól tud esni; és ezekért az örömekért az ember nem fizet
  14 1 |                   és ezekért az örömekért az ember nem fizet olyan nagy
  15 1 |                 és csak kevés igazán jót; az is csak úgy tűnik, mint
  16 1 |                   is csak úgy tűnik, mint az álom. Nem érzem magam sokkal
  17 1 |                  még annak tűnik előttem.~Az öregséget inkább a kívüle
  18 1 |                 idegen dolgokban érzi meg az ember. Hogy lassanként lemarad
  19 1 |                 nyugtalanítja többé, mert az ember nem engedi magát mellőzni,
  20 1 |                  igazunk, csakhogy ez már az ő színjátékuk. Mi a magunk
  21 1 |           nagyjából ilyenformán játsztuk.~Az embernek nincsenek ilyenkor
  22 1 |                 szerint tudják elképzelni az öregkort; pedig már az életben
  23 1 |         elképzelni az öregkort; pedig már az életben elváltozunk, nem
  24 1 |                  húsz esztendővel ezelőtt az én nevemen hívtak. Néha
  25 1 |                mint egy idegenre. Például az ember liheg és viaskodik
  26 1 |                   kapcsolódik, úgy-ahogy, az életbe; csakhogy akkor ez
  27 1 |                 nagyon is messzire mennek az embertől a gyerekei; érdeklődése
  28 1 |                  aki valaha úgy szerettem az emberek sokadalmát, aki
  29 1 |                  vagy nézem a zsalu mögül az akácfalombos utcát, alig
  30 1 |                   és nevelődtek. És benn, az egyszoba-konyhányi lakásomban,
  31 1 |                  limlom ócska bútor: mind az első kelengyémmel kaptam,
  32 1 |         szétdobáltam, elvetettem magamtól az életben, és most - ha biztatnak
  33 1 |                 ezt a zugot. Itt folyt le az életem, mindenki ismer,
  34 1 |         jövevények érdeklődve néznek rám, az a néhány pedig, aki még
  35 1 |                 pedig, aki még itt maradt az én régi embereimből - akik
  36 1 |           gondolkozni bizonyos dolgokról, az élet berendezéséről. De
  37 1 |                 Így tudom megérteni, hogy az igazi, nagy dolgoktól, elhatározásoktól
  38 1 |                 Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár -
  39 1 |                más a panoráma. Így van ez az eseményekkel is talán; és
  40 1 |                 és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok,
  41 1 |               élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom
  42 1 |         gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál
  43 1 |          életemről. De akkor annál inkább az enyém - és érdekesebb, tarkább,
  44 2 |                  kisasszonycipő. Csakhogy az nagy, igen nagy kert volt -
  45 2 |                 messzit lehetett szaladni az ólaktól s a régi aszaló
  46 2 |                   a veteményeságyakon túl az elhagyott méhes félszeréig.
  47 2 |            mindent befogadók tudnak lenni az ilyen gyerekkori kertek.
  48 2 |                mikor végleg bontották azt az öreg házat (most új gőzfürdő
  49 2 |              öcsémmel nagyon pici korunk, az édesapánk halála óta vadócon,
  50 2 |      gazdagságából olyan keveset őriz meg az emlékezet: jeleneteket,
  51 2 |                  lila lámpák világítanak. Az én nevem Vulpaverga királyné
  52 2 |               nevem Vulpaverga királyné s az övé Rombertáró király. Mi
  53 2 |               igazgatja, hogy mikor essék az eső vagy a hó - nekem pedig
  54 2 |              olyan apróra kiépítettük ezt az álomvilágot, hogy a végén
  55 2 |                   előre! A harmadik ablak az övé!” Megindultak - lábujjhegyen
  56 2 |                 börtönök épültek helyette az új szárnyban.~Odáig otthon
  57 2 |                   valami ólomgombot, hogy az: az inga. De hogy mi volt
  58 2 |               valami ólomgombot, hogy az: az inga. De hogy mi volt tovább
  59 2 |                    De hogy mi volt tovább az ingával, én egyebekre nemigen
  60 2 |                  de a kis „polgárlányok”, az iparosok és boltosok gyerekei „
  61 2 |                   man das deutsch?” Ebből az lett, hogy a kérdést lassanként
  62 2 |           Marissal, akinek kötélverő volt az apja; a tanítónő akkor külön
  63 2 |              világba, úgysem folytathatná az ilyen barátságot, és ebből
  64 2 |                   mindenki helytelenítené az ilyen felfogást, de én hiszem,
  65 2 |             felfogást, de én hiszem, hogy az akkori idők szerint igaza
  66 2 |                    de otthon, a kertben s az ólak körül, zavartalan éltük
  67 3 |                   vastag fenyőgerendákkal az alkóv mennyezetén. Balra
  68 3 |                 mi szobánkra! Ide hordtak az utcai felső házból minden
  69 3 |                   krinolinos pasztellek s az ócska, piros brokátfüggönyök
  70 3 |               hogy csak folytatói vagyunk az előttünk élt életeknek;
  71 3 |                megleszünk!... Most megint az én három leányomra gondolok.
  72 3 |                  Előrehajolva ültem akkor az ágyban, a vánkosaimra könyökölve,
  73 3 |               holdfénye kékes derengéssel az alvó szobát. Odakinn a Hajdúsarkon
  74 3 |         Hajdúsarkon tizenegy órát jelzett az éjjeliőr dallamos, rezgő
  75 3 |                   a nagy vizitszobában, s az anyám, gyönyörű, viruló
  76 3 |                   zongora sarkán át, vagy az albumos asztalka felett;
  77 3 |               arra kell gondolni, hogy ez az imádság érvénytelen.~- Ó,
  78 3 |                   csak ezért! - akadozott az öcsém félénken tovább. -
  79 3 |              Ágnest, nézze, hogy páholják az úrfit.~- Páholnak ám téged,
  80 3 |                gyertyatartó akadt kezembe az asztalon, azt vágtam felé
  81 3 |               Hisz azok ölik ott egymást!~Az anyánk volt. Szinte örültem
  82 3 |                    te? Hogy megvert engem az Isten! Na várj, hol az a
  83 3 |              engem az Isten! Na várj, hol az a sodrófa?...~Végigfutott
  84 3 |                   ahol Zsuzsi támasztotta az ajtófélfát. Ott szótlanul
  85 3 |           ajtófélfát. Ott szótlanul állta az útját grószi. Éjjeli lámpás
  86 3 |                aki elnémultan tűrte, hogy az ingét félrehúzza.~- Csak
  87 3 |                 ahogy lassan elcsendesült az éjszaka, elcsitulásból,
  88 3 |                 arccal nézett a fénybe.~- Az ilyen huzavonás szerelemnek -
  89 3 |           idestova.~- De anyám - ez mégis az én...~- Jó, jó! A te dolgod
  90 3 |              itthon, sose kérdeztem tőled az effélét. Eleinte hagytam:
  91 3 |                 is, elég rossz sorod volt az uraddal. Gyerekfővel özvegyen
  92 3 |                 negyedmagaddal.~- Ki volt az oka? - vont vállat anyám
  93 3 |            adtalak. Tizenhat éves voltál, az urad harmincöt akkor, igaz;
  94 3 |                   Akkori zavaros világban az ügyvédség volt a legjobb.
  95 3 |                   Jó, hogy addig vitte el az a tüdőgyulladás szegényt,
  96 3 |                  akkorra, apád is elhalt, az öcséd diák volt még. Elfértetek
  97 3 |                    Klári, éveken át. Járt az emberek szája, de én itt
  98 3 |               néha, őriztem a dekórumot.8 Az én házam ellen senki se
  99 3 |                tudnak! - ütött ingerülten az asztalra anyám.~Kiegyenesedett,
 100 3 |             megvettük fél adósságra. Amit az árendás fizet, arra ment
 101 3 |                 ez.~- Tízezer forint volt az özvegyi jussod... nem tudom,
 102 3 |                tanulni mennek. A leány... Az pedig már nagyleány. Egy-két
 103 3 |             végigment a szobán - benézett az alkóv függönyén túlra. Csendesen,
 104 3 |                mondta.~Megállt egy percre az ágyam fejénél.~- Ez holnaptól
 105 4 |              ruhánk, hajunk régi színét s az akkori napsugárét, mely
 106 4 |               csendes, harangszós deleken az öreg, rokon házak hunyorgó
 107 4 |                   fel a rejtező szempárok az idő forgását, értékeket,
 108 4 |                 új alakok színre lépését; az életet. Itt, a Megye utca
 109 4 |              útjáig végig. Ez volt, ennyi az én világom, és tán belsőmben
 110 4 |                  már tudom, hogy senkinek az ő világa nem tágasabb ennél.
 111 4 |                kedves Bélteky tánt ablaka az ormós, furcsa kőeresz alól. -
 112 4 |             kicsit, töltött galamb legyen az a kis csirkenyak!~- Az orrocskája
 113 4 |             legyen az a kis csirkenyak!~- Az orrocskája tövén ott a Pórtelky-göb -
 114 4 |               félték és tisztelték, s mi, az övéi tudva és hálásan éltünk
 115 4 |       jelentőséget - ő árasztott ki ránk, az élete, esze, gőgje, vagyona
 116 4 |        viselkedése. Hamar eszméltem én rá az élet ilyen apró összefüggéseire,
 117 4 |                 és egyszerre eszembe tűnt az ő „Kezét csókolom!”-jának
 118 4 |                  árnyalata. „Na nézze meg az ember!” - lobbant arcomba
 119 4 |                uradalmi parkon túl vannak az újmódi, cifra, kőtornyos
 120 4 |             szeszély. Ennek a Vodicskának az apja még, az öreg inzsellér,15
 121 4 |                  Vodicskának az apja még, az öreg inzsellér,15 olyas
 122 4 |                mondják, a grófok mellett; az úrfiakat az ő szorgalmával
 123 4 |               grófok mellett; az úrfiakat az ő szorgalmával ösztökélték
 124 4 |              tartják ezt a vén rókaképűt, az inspektor16 maga is kedvére
 125 4 |                  maga is kedvére jár - és az uradalom mindenféle földosztó,
 126 4 |               lefoglaló huncutságait csak az ő agyafúrtsága tudja keresztülhajtani.
 127 4 |               vizsgáról jött haza, és már az uradalom ügyésze. És most
 128 4 |                  Nekem ugyan... Nézze meg az ember!~A közülünk való férfiak
 129 4 |                    Magduci!”~A fajtámat - az én erős, magát felszínen
 130 4 |                   sejtve találtak el még. Az asszonytudományt legfőképp.
 131 4 |                  lestem, ámulva figyeltem az arcom egy-egy új vonalát,
 132 4 |               hasznos fegyvereket. Néztem az anyám nagy, teljes, fokozhatatlan
 133 4 |         elvékonyult, megfinomult felettük az apáim sasos, kemény horga;
 134 4 |                hogy valaki leírjon engem.~Az anyám élete előttem folyt -
 135 4 |                   jelüzenetekkel kötődhet az ablakából úgy tréfaképp
 136 4 |                   Bankó teljes bandájával az udvarunkra, s a konyhaház
 137 4 |                 gyönyörűségit, megérdemli az ilyen világszép asszony,
 138 4 |                 malacok sivítoztak éhesen az ólban, és szállt az érett
 139 4 |                éhesen az ólban, és szállt az érett málna erjedt aromája,
 140 4 |               fagyalbokrok előtt; Telekdy az ajtófélfát támasztva fordult
 141 4 |             arcával, mohó szemeivel egyre az anyám léptei után, aki könyökig
 142 4 |               mifelénk tudták hajdanában. Az azóta való emberek többet
 143 4 |                  finom kultúra veszett ki az idővel - mondanák modernül -,
 144 4 |             idővel - mondanák modernül -, az asszonnyal bánás művészetét
 145 4 |                 szép gőgbe a bánat, sehol az emberek úgy egy életet áldozni,
 146 4 |                   tudnak, mint itt akkor, az ősi lápvidék, a megbolygatatlan
 147 4 |                  egyszer esti félsötétben az anyám arcát, szája gőgös
 148 4 |                 nem nyughatnak bele, hogy az asszony is felejthetett
 149 4 |                 is felejthetett azóta. De az ilyen újrakezdésben soha
 150 4 |                  sincs köszönet!~Értett ő az ilyenekhez, okos fejében
 151 4 |               okos fejében egyre forgatta az élet e furcsa játékait,
 152 4 |                valami parasztos ebben; de az egész úri módi, úri beszéd
 153 4 |             lombos sarkában. Idevaló volt az is, és nekünk közel vérrokonunk.~
 154 4 |                   felejtkezni, mint most, az életem csendes, őszi napjain.
 155 4 |                 jövendő életen, mint most az elmúltakon; tán akaratlan
 156 4 |              közbeeső időben benne voltam az életben, nem néztem jobbra-balra,
 157 4 |              felém Csaba néha dühösen; de az iskolapajtásai közt már
 158 4 |            valahol, akik ennek szentelték az életüket, ilyesmik kitalálásának.
 159 4 |                üldözte ki tanulás ürügyén az egyetlen fiát, mikor elanyátlanodott.
 160 4 |                    mondta Pórtelky Ábris, az apai nagybátyám, aki életében,
 161 4 |                éreztem meg egy-egy percre az asszony és férfi dolgát
 162 4 |                 grószi keresztlánya lett, az ő házias szigorúságuk közepett?... „
 163 4 |            percben. Egy Szinyéry gróf! Ki az? Ábris nagybátyám fanyar
 164 4 |                   bőrbe kötött albumokat, az ezüst névjegytálat s a porcelán
 165 4 |                    és kiszóródott belőlem az oktalan homokszemek szerével
 166 4 |                hajtott fejjel, fél karral az ablakfának dőlve, mozdulatlanul
 167 4 |                meglepve fordította oldalt az arcát, visszanézett, majd
 168 4 |            hirtelen megállt, és átsietett az utca másik oldaláról. „Sikerült!” -
 169 5 |                  a nagy, barna skatulyát. Az anyámé fűzöld lengeség volt
 170 5 |               piciny rózsák girlandjával, az enyim a kötelező fehér.
 171 5 |                   enyim a kötelező fehér. Az aranyporos, hegyes topánok
 172 5 |                   ott kattogtatta a gépét az üveges szaletli18 sarkában.
 173 5 |                komikussá a mozgások ebben az öltözetformában; de épp
 174 5 |              bólingatva, figyelmesen állt az ajtóban.~- Ötszáz forint
 175 5 |               kevesebbet törődött velünk. Az ablakfülke emelvényén ült,
 176 5 |                    és fogadta audienciára az ő ügyes-bajosait; azokat,
 177 5 |                  minden erejét lefoglalta az életeszmény: a család emelkedése
 178 5 |          életeszmény: a család emelkedése az egyetlen fiú örökös révén.
 179 5 |                    ez a gondolat látszott az egész velünkbánásán. Megérezte,
 180 5 |               miatt. Tudta, fegyverzetünk az, melyben győzni, hódítni,
 181 5 |                nekem adnák!” Jött Trézsi, az ócskás cigányasszony, és
 182 5 |                 tulipánt! Hogy húzza majd az én öcsém a lakodalmán!”
 183 5 |               háromesztendős szőttesekről az akkori jó kendertermő évből,
 184 5 |                    sok volt a véletlenség az első fellépésem s ezzel
 185 5 |                   első fellépésem s ezzel az egész bálozó leányéletem
 186 5 |                   a farsangos alkalmakon. Az ablakom előtt eljáró ifjak
 187 5 |              Magdi lesz a legelső kislány az idén!” Anyám néhány vacsorát
 188 5 |                   Nagyon bájos volt ebben az új, gondos és aggodalmas
 189 5 |             szerepben! Akkor vagy kétszer az uradalmi hadból is hivatalos
 190 5 |              néhány „legkülönb”. Scherer, az inspektor fia kimentődzött;
 191 5 |              bolondosan udvarolni kezdett az idő tájt a híres Széchy
 192 5 |                pedig sztrichnint kerített az apja állatgyógyító patikaszerei
 193 5 |                   Hat éve is volt már, de az ilyet nehéz felejteni...
 194 5 |                   beszéltek grószival, és az jófejű embernek mondta;
 195 5 |                  kicsit túlzott eszméivel az egyenlőségről s az ész egyedüli
 196 5 |              eszméivel az egyenlőségről s az ész egyedüli rangjáról;
 197 5 |              ilyen dolgokról beszéljen; s az udvarlása mégis gáláns tempójú,
 198 5 |           asszonyos öntudatot. Én voltam, az voltam egykor!~Boldog és
 199 5 |                    Boldog és szép volt ez az elillanó idő, üde ragyogású
 200 5 |                alig táncol néhány pár, és az is abbahagyja végül, és
 201 5 |              kacér! Mint a kéneső, olyan! Az élőfába is beleköt! - mondogatta
 202 5 |                   grószi lekötelezettjei, az anyám udvara; s a bajban
 203 5 |                 Hallgatag érezte mindenki az ilyesmit. „Anyja lánya -
 204 5 |                 eredeti és jóleső látvány az ilyen. „Van-e már muttusnak
 205 5 |                    kérdeztem szorgoskodón az udvarlóimtól.~Vodicska Jenőt
 206 5 |               közben sokszor láttam, hogy az ajtóban állva, vagy egy
 207 5 |                kedvünkre való hegedűsünk, az ócskás Trézsi testvéröccse.~
 208 5 |                Olyan régen volt!~- Lássa, az emberek csak ezt tudják
 209 5 |                arca duzzadt volt, láttam, az ital mérgétől. Ha nem táncol,
 210 5 |                      mondta Jakobi bácsi, az öreg doktorunk; de hosszan
 211 5 |              szándékát Ábris nagybátyánk, az apám testvére. A Pórtelkyek
 212 5 |                 szemben.~- Vége szakadjon az ilyen oktalan beszédeknek,
 213 5 |               oktalan beszédeknek, sógor! Az a fiatalember az én házam
 214 5 |                   sógor! Az a fiatalember az én házam hívott vendége
 215 5 |                   vált. Hogy kihez menjen az unokám, ne legyen arra gondja:
 216 5 |                 is ebbe’ a rossz világba. Az apjuk után nyugodjék - nemigen
 217 5 |                  tett később, mintha csak az elhalt öccse gyerekeiért,
 218 5 |                 Aztán meg Vodicska! Igen, az uradalmi mérnök, bírói szakértőképp,
 219 5 |                sikerült, azok kevesellték az én vagyonom.~Akkor először
 220 6 |                   korai és gyenge csömör.~Az idén majd szinte ugyanazok
 221 6 |                  ügyesebbek-e nálam? Nem, az én udvarom körülbelül együtt
 222 6 |                   nekem se volt már újság az egész. Még élvezni tudtam
 223 6 |               fanyarkodása néha: „Mire ez az együgyű ugrálás, ez a rángatódzó
 224 6 |                  éjszakai robot? Cél ez?”~Az volt éppen a baj, hogy már
 225 6 |                    keringés öröméért volt az egész. Az öntudatlan átengedtségből
 226 6 |                   öröméért volt az egész. Az öntudatlan átengedtségből
 227 6 |               férjhez, jól menni férjhez!~Az otthonunkban változott meg
 228 6 |                beszéltük volna meg együtt az este emlékeit, megjegyzéseket,
 229 6 |             azelőtt rá sem ért észrevenni az ilyeneket. Szegény, vénülő
 230 6 |             kisasszony, távoli rokonaink, az ő bocskorosnemes-gőgjükkel,
 231 6 |                parlagiságukkal! Ők lettek az élceink céltáblája: hogy
 232 6 |                 gőgös szemmel mérte végig az anyjuk Vodicska Jenőt, mikor
 233 6 |              mindebből egyéb is látszott; az, hogy valami kényszerű magukáltatással
 234 6 |                elámultan -, hogy a jövőm, az egész sorsom ennyire a véletlenen
 235 6 |                 már gyilkos szégyen volna az is, ha nem lesné mindig
 236 6 |                 messziségében megint csak az én lánygyerekeim sorsát
 237 6 |             sorsát látom és hasonlítgatom az akkori magaméhoz. A legkisebbik
 238 6 |                  néha érzem, igaza lehet: az ő élete igazibb élet, és
 239 6 |                  Mi, régiek, nem ismertük az ilyet...~A nyár hónapjaira
 240 6 |                ilyet...~A nyár hónapjaira az anyám falura került, fiatalabb
 241 6 |                   naphosszat terítve volt az asztal, mindenki kelt, feküdt,
 242 6 |             gyümölcsösből, kenderföldről, az ura a cséplőgép mellett
 243 6 |                  volt a jóból, seregestül az evő, sok vendég, sok cseléd,
 244 6 |               gyerek. Fényűzésre, bútorra az esküvőjük óta se költöttek,
 245 6 |             lóháton napestig; káromkodott az úrdolgásokkal oláhul, magyarul,
 246 6 |                oláhul, magyarul, szájában az örök csibukszár, aztán megint
 247 6 |                  csapat vagy magános pár. Az ócska, festett faasztal
 248 6 |           idegesen; ha még megvan valahol az a vén kerti asztal, ha valaki
 249 6 |           fiatalság; tudtam, hogy jórészt az én kedvemért. Kedves idő
 250 6 |            jegenyefák sora vezet a háztól az országút felé, ott sétáltunk
 251 6 |            elfelejtkezve, megszédülve, és az útnak sose lenne vége! Egyszer
 252 6 |               csak nem gondolkozna tovább az ember!~Elhalkult a hangja,
 253 6 |               nézéssel, kímélőn, vigyázva az arcom fölé hajolt. Ma sem
 254 6 |                   sem tudom, hogy történt az, hogy így bódultan, fájdalmasan,
 255 6 |                  csüggedt fejem a karján, az ajaka elől, hátrább léptem,
 256 6 |             lehajtott fejjel visszamentem az útra. „Igazsága van, Magda!” -
 257 6 |                  nagyon szótlanok voltunk az este. Én először éreztem
 258 6 |                    Másnap reggelre elmúlt az egész. Későn délelőtt találkozott
 259 6 |            befogatott Endre, és útra kelt az öccsével együtt. Búcsúzóra
 260 6 |             fogadta a néném, tudtam, hogy az otthoniak említették már
 261 6 |             tegezte le, mint a többieket. Az ebédnél csodálkozva és tűnődve
 262 6 |                     Nem tudja! Hogy lehet az?~Vállat vontam, és az volt
 263 6 |               lehet az?~Vállat vontam, és az volt az érzésem, hogy most
 264 6 |                 Vállat vontam, és az volt az érzésem, hogy most mind
 265 6 |             Karácsony előtt meghalt végre az öreg Telekdy, a gőgös, pazarló,
 266 6 |                    parancsszóval rendelte az udvarba, és jaj volt annak,
 267 6 |                  sokszor van ez: „Mi lesz az én egyetlen fiamból, ha
 268 6 |           nagyocska volt akkor már, látta az apja életét, hát messzi
 269 6 |                   messzi magától tartotta az öreg mindig. Küldözte német
 270 6 |          világosan, hogy miért és hogyan. Az öreg azalatt kártyabarlangot
 271 6 |                    mert hírül vette, hogy az anyám, birtoktalan, háromgyermekes
 272 7 |                milyen gyakori volt hajdan az asszonyok szótárában! Vajon
 273 7 |              zavarosan szakadtak a fejére az eladósodott, könnyelmű apja
 274 7 |                holnapra jött gondolatával az anyámnak, lementünk a nagy
 275 7 |                  kellemes fiú. Igen, ezek az emberek mások voltak, tán
 276 7 |                mások voltak, tán különbek az otthoniaknál, halkabban
 277 7 |                   féltem, megérzik bennem az idegent. Néha végignéztem
 278 7 |            háborgatni minket. Azt mondta: az egész város rosszallja az
 279 7 |                 az egész város rosszallja az életünket, és most már végképp
 280 7 |            végképp magunkra szabadítottuk az emberek nyelvét.~Mama tán
 281 7 |            koszorúba rakott nagy hajával, az István menyasszonya. A nagybátyám
 282 7 |                volt nyilvános még; grószi az anyjával kedveskedett. Lám -
 283 7 |                  utazás, bálozás címén; s az anyám özvegyként kapott
 284 7 |       gyerekésszel, arról is, hogy mennyi az összes vagyon. És először
 285 7 |                 vagyon. És először támadt az a határozott érzésem, hogy
 286 7 |                mennyire nem eszes asszony az én anyám! Igen, minket jól
 287 7 |                   elbánni. Ez volt bennem az első kiábrándulás a családom
 288 7 |                tán csak fáradtnak látszom az utazástól.~- Fáradt és szomorú.
 289 7 |           szégyenkezés bennem a könnyeim, az elérzékenyülésem miatt. „
 290 7 |                     mondtam, és becsaptam az ajtót. Az elsötétült szobában
 291 7 |                    és becsaptam az ajtót. Az elsötétült szobában a zongorámra
 292 7 |                 Gazdaegylet estélye, ezen az ártatlan néven a farsang
 293 7 |               éjszakára.~A bálon ott volt az egész vidéki társaság három
 294 7 |                   Reviczkyek s a Zimánok. Az uradalmiaknak minden évben
 295 7 |                   el senki közülük. Pedig az egyszer grószi maga szólt
 296 7 |                  éreztem, hogy még mindig az elsők közt vagyunk.~A szomszéd
 297 7 |                   egy csapatban jöttek be az első tourok30 után; pillanat
 298 7 |               megint látványosság vagyok; az emberek megállnak, hogy
 299 7 |             játszódás volt csak - ez, így az igazi, most tudtam csak
 300 7 |                 pattant fel valami, és ez az eggyéolvadás olyan benső,
 301 7 |              jegenyéket és a holdvilágot, az ezüstszínű port s a messzi,
 302 7 |               szállt minden, a fiatalság, az öröm... Egyszer, most az
 303 7 |                  az öröm... Egyszer, most az egyszer még!~Szédülten a
 304 7 |                  elő korholva, megütközve az anyám. „Mit csinálsz? Legyen
 305 7 |               fülembe a vacsoránál, mikor az első pezsgőket kitöltötték,
 306 7 |           gyújtott, és papucsban, halkan, az ágyamhoz lépett vele.~-
 307 7 |                Gyerekem!~Hevesen elfújtam az áruló gyertyát a kezében,
 308 7 |                 ritka perc volt miköztünk az ilyen, tudtam, ez másnap
 309 7 |             esztendővel. És igaza van, és az anyáknak mind igazuk van,
 310 7 |                    Csinos, kellemetes fiú az, szép jövője van. Bolondéria
 311 7 |              napod. Ki tudja, jön-e jobb. Az ilyen mind csak véletlen!~
 312 7 |                  kezem.~A vőlegényem volt az első férfi, aki szertartásosan,
 313 7 |           gyöngéden, komolyan megcsókolta az én leányos, gőgös szájamat.~ ~
 314 8 |              pattog és ropog a faláng, és az ajtó kerek szeméből melegpiros
 315 8 |             fényes, politúrozott oldalán.~Az uram most kelt fel; a bajusza
 316 8 |              vizektől és szappantól friss az egész ember. De én láttam
 317 8 |              egész ember. De én láttam őt az imént, ahogy a tyúkszemét
 318 8 |                   utána a lomot, megvetem az ágyat, kihordom a tegnapi
 319 8 |                    minden. „Mit szól majd az úr?...” - mondogatjuk néha
 320 8 |                  meg én! Istenem - bolond az élet! Esztendővel ezelőtt
 321 8 |                 már a sok porcelánfigurát az apró polcokon, aztán itt
 322 8 |                  oktatom a főzőmindenest, az én saját külön, egyetlen
 323 8 |             kiitta a kávéját, végigfutott az újságon, kabátot vett, szivarra
 324 8 |                 kedvetlenséggel.~- Na, mi az?~- Semmi! - feleltem elránduló
 325 8 |                szájjal. Egy darabig nézte az arcom, aztán hirtelen átkapott,
 326 8 |                  boszorkám!~Már csukódott az utcaajtó utána, és én félreálltam
 327 8 |                  utána, és én félreálltam az ablaktól, hogy ne lásson.
 328 8 |                 és kicsike jólét volt így az életünk: mint mikor valami
 329 8 |                   szót vált mégis, diktál az irodában, az inspektorhoz
 330 8 |                mégis, diktál az irodában, az inspektorhoz megy, benéz
 331 8 |                  grószi háza előtt, ahová az én lánykori, virágos ablakom
 332 8 |              lánykori életemből hiányzott az apa, a basás és fontos családfő;
 333 8 |                   A lányok - gondoltam -, az idei lányok most kezdik
 334 8 |                most már. Magamra hagytak, az ő kényére. Anyám, Telekdy
 335 8 |              Péterné most már falun lakik az urával, az öcséim idegenben
 336 8 |                már falun lakik az urával, az öcséim idegenben tanulnak,
 337 8 |                   Istvánékkal törődik, és az Ágnes pici gyereke kedvesebb
 338 8 |                 Hogy odaadtak engem ennek az embernek! Az életem be van
 339 8 |                  engem ennek az embernek! Az életem be van fejezve mármost!
 340 8 |                túlzást vigyek bele, és ez az akkori lelkiállapot szokásbélyeggé
 341 8 |                   kiváltságos színt adott az életünknek, a kis lakásom
 342 8 |                 megkímélt volt minden, és az elrendezéshez, díszítéshez
 343 8 |               beszélnek! Ők már nem értik az én világom, a régi világ
 344 8 |            világom, a régi világ rendjét, az életemet. Ok már másfélék!...~-
 345 8 |                  buszurkalányom! - mondta az anyósom kedves, idegenes
 346 8 |             engedsz belőle, gyermekem, ha az apróságok jönnek.~Mosolygott
 347 8 |                szeretnek cselédet fogadni az asszonyok. Délutánonként,
 348 8 |                  vizitszoba nippjei közt, az aranyos lábú, új divatú
 349 8 |                 abból a végből való, amit az apám gyárából mentettünk
 350 8 |                   idején. Ebből való volt az a ruha is, amiben először
 351 8 |                  mindig! - hagyta helyben az ura nem minden él nélkül,
 352 8 |                  nem minden él nélkül, és az új pongyolámra nézett, amit
 353 8 |               Ilyenkor bántott és furdalt az igazságérzetem. Dehogy,
 354 8 |                 tehetsz, amit akarsz. Nem az a fő, hogy felül maradjunk
 355 8 |              volna ki a szájamon. Én csak az udvarlókkal, szerelmes játékban
 356 8 |               akartam! Pedig tán jó dolog az, nehéz és szükséges dolog,
 357 8 |         mondogatta kedves-diadalmaskodóan az asszony, mert ő volt az,
 358 8 |                   az asszony, mert ő volt az, aki az öreget végül is
 359 8 |              asszony, mert ő volt az, aki az öreget végül is kiengesztelte
 360 8 |                 kicsinyes hiúságból eredt az egész! Hogy az ő tiszteskedő „
 361 8 |            hiúságból eredt az egész! Hogy az ő tiszteskedő „alászolgája!”-
 362 8 |              napot!”-okkal köszönt vissza az anyám, hogy nem mondta mély
 363 8 |            rokonságot mind a két részről. Az uram akarta, hogy vacsorát
 364 8 |                eledel; danolva terítettem az asztalt alkonyat előtt már
 365 8 |             damasztabroszommal, felraktam az új, monogramos ezüstneműt
 366 8 |                  a nagy csillár lángjait, az asztalt szemlélgette, aztán
 367 8 |             cukrászfiú jött meg, és hozta az ünnep nagyszerű díszét,
 368 8 |             hangoskodva, nagyokat kacagva az ablak alatt még. Siettünk
 369 8 |       szertartásosan és egészen csendesen az öreg Vodicska pár.~Nehéz
 370 8 |                  Vodicska pár.~Nehéz volt az első félóra, tán mert én
 371 8 |             rokonság összeterelésétől. De az én kis francia anyám olyan
 372 8 |              hamarosan meg fogja hódítani az enyéimet. Szinte bántam
 373 8 |                  a próbát. Lám, grószi is az öregúrral hogy kedélyeskedik,
 374 8 |                    nagyasszonyos kacéran, az öregségüket emlegetik, nevetnek,
 375 8 |                   derültebb lettem, amint az ételsor fogyott. A kedvek
 376 8 |                   A kedvek is élénkültek. Az asztal másik felén, valami
 377 8 |                aprósan, csöppenként ivott az édes borból. Az öregek dicsérték
 378 8 |         csöppenként ivott az édes borból. Az öregek dicsérték az ételeket.
 379 8 |               borból. Az öregek dicsérték az ételeket. Jenő koccintott
 380 8 |                   mozdulattal tereltem át az asszonyokat a vendégszobába.~
 381 8 |                Jenőt behívtuk kissé, mert az édesanyja előszedte az ünnepi
 382 8 |               mert az édesanyja előszedte az ünnepi ajándékot. Szép,
 383 8 |                  haza oltáráról szerezték az ilyen holmit, zsoldban,
 384 8 |                 Mesés szép ezüstök voltak az ezredes tanyáján egy nagy
 385 8 |                   megosztoztak maguk közt az ilyeneken...~Később előpakolt
 386 8 |                 pici koporsó, olyan volt.~Az ebédlőben már jó hangosan
 387 8 |         készülődést. Akkor jött át közénk az apósom, aki szándékosan
 388 8 |                    Mondd meg nekem, fiam, az a torta ott az asztal közepén
 389 8 |               nekem, fiam, az a torta ott az asztal közepén mennyi pénzbe
 390 8 |                   Most mennyit fizettetek az édes borokért? Tíz üveg
 391 8 |             huszonöt forint körül volt ma az egész fölösleges kiadásotok.
 392 8 |              meggondolják, kipusztítsák-e az üvegházat ilyenkor. Édes
 393 8 |               konok, megmerevített arccal az emelt hangú, szószékies
 394 8 |                   fél füllel ideleskedett az imént.~- No, már megengedj,
 395 8 |                Jules mégiscsak vendég. És az ura apja.~- Nem volt igaza
 396 8 |         öregasszony, olyan idegenül, mint az egész lényük, fajtájuk,
 397 8 |                   Békítsd ki! - hallottam az asszony könyörgő, szinte
 398 8 |                    hogy bevigyen.~Csabát, az öcsémet láttam akkor, ahogy
 399 8 |                    mi-mi-mit bugriskod...~Az öreg némán kerülte ki. Akkor
 400 8 |                   büfögő hangokkal ömlött az undokság.~- Ez, látod -
 401 8 |                 hangzott fékezetlenül már az István háborgó hangja az
 402 8 |                  az István háborgó hangja az utcán, az alacsony ablak
 403 8 |                  háborgó hangja az utcán, az alacsony ablak alatt. -
 404 8 |                már? - hallottam éleskedni az Ilka hangját még a búcsúzó,
 405 9 |             valamit akkor - sejtés volt-e az a furcsa, édes, nyugtalan
 406 9 |               életszomjúság. Néha úgy van az - az idő olyan, vagy az
 407 9 |          életszomjúság. Néha úgy van az - az idő olyan, vagy az ember
 408 9 |                   az - az idő olyan, vagy az ember belső elkészültsége -,
 409 9 |               történni. A sors hozta - és az én közbeeső időm, ez a kötelességes,
 410 9 |         begubózott, otthonülő esztendő -, az első házasságév szokott
 411 9 |            házasságév szokott fásultsága; az ijedelem, hogy most már
 412 9 |               Ilyesmi csillogott ki akkor az Ilka lelkes, mozgékony szemeiből,
 413 9 |                   bocsánatos mosolyában s az ünnepi elcsendesülésben,
 414 9 |              helyét mellettem jelölték ki az asztalnál.~Nem történt semmi
 415 9 |                   legyen nagyon, biztosan az. Kell.~Egy idő múlva én
 416 9 |              jobban. Amiért temetőbe megy az ember. Fájás kell néha!~
 417 9 |              fővel, keserű-nevetőn leírni az ilyen régi, együgyű szavait
 418 9 |            színészmunkának is rossz volna az ilyen egyszerű pátosz! De
 419 9 |           vannak-e külön ismertető szavai az igaz érzésnek s a szándékolt
 420 9 |         fényesítgettem a körmeimet. „Lám, az asszonyélet - ilyesmit gondoltam -,
 421 9 |                     ilyesmit gondoltam -, az sem végső lemondás és elszakadás
 422 9 |               komolyan -, néha emlegettük az életet, sorsot; Ilka sóhajtott,
 423 9 |            mindvégig némán figyelt engem.~Az uram hazajött - frissen,
 424 9 |             köszöntéssel. Felé nyújtottam az arcomat, és nem bántam -
 425 9 |                földekről volt szó, amiket az uradalom elad vagy bérbe
 426 9 |                házasodj te is egykettőre. Az az igazi, hiába!~- Nem tudom,
 427 9 |             házasodj te is egykettőre. Az az igazi, hiába!~- Nem tudom,
 428 9 |                hiába!~- Nem tudom, lesz-e az valaha!~- Ej, na! Tán elvittek
 429 9 |                  játékba.~- Gyáva, bolond az ember néha. Aztán viselheti
 430 9 |                   még olyan több is, ahol az termett! - nevetett igazi
 431 9 |               félve jövök, hátha feltűnik az embereknek.~- Én biztosan
 432 9 |              egyszer nem bánom, mindegy!”~Az alkonyat fátyla alatt surrantunk
 433 9 |             fátyla alatt surrantunk végig az utcaközökön - a sétatér
 434 9 |                mérföldes vaskerítés szegi az uraság parkját. Nyáron sétahely
 435 9 |                  parkját. Nyáron sétahely az, de ilyenkor lélek se jár.
 436 9 |                 hogy egy tévedés elrontsa az életem. Az életünket. Jöjjön
 437 9 |               tévedés elrontsa az életem. Az életünket. Jöjjön velem.~-
 438 9 |               maga...~- Váljon el, legyen az enyém!~- Endre, hogy beszélhet
 439 9 |                erős, nagyszerű villanásai az életnek - megnyílt lehetőségek -,
 440 9 |      felszabadulás is...~Éreztem, hogy ez az alig támadó kis élet már
 441 9 |             fordulatot - tettet, döntést. Az már sok lett volna nekem.
 442 9 |        Lélekszakadva dobáltam le magamról az utcai ruhát, fűzőt - két
 443 9 |                   nyugalommal varrogattam az ernyős lámpa alatt, és az
 444 9 |                 az ernyős lámpa alatt, és az uramra vártam.~- Voltál
 445 9 |               Endrénk hirtelen elutazott. Az irodába jött búcsúzkodni,
 446 9 |   Megkönnyebbülten, szinte boldogan ültem az ebédnél. Délután a cseléd
 447 9 |              ösztönszerűen megrettenve.~- Az újságos fiú.~- Na! - nevettem
 448 9 |                  hozott neked, nézd csak. Az Endre írása? De bolond az!
 449 9 |                 Az Endre írása? De bolond az! Így búcsúzik, tőled!~Átadta
 450 9 |                     Semmi különöst!~- Hol az a levél? - És még ártatlan
 451 9 |                   gyűlölködőn lódított el az útjából. Véletlenül-e, éppen
 452 9 |                 hálószobába, magára zárta az ajtót.~Egy darabig ültem
 453 9 |                   most mindennek vége? Ez az élet visszája, a regényes,
 454 9 |                  a második. Hát hiába, ez az élet!... És bólongatott
 455 9 |               csuda egy isten állatja még az is egyszer... Péter mostohád!
 456 9 |                csinál, mint azokat bújja, az eszi meg az életét.~- Ugyan!~-
 457 9 |                 azokat bújja, az eszi meg az életét.~- Ugyan!~- Az anyád
 458 9 |                 meg az életét.~- Ugyan!~- Az anyád kis vagyonát, tudod-e,
 459 9 |                  Na - és a régi magtárat, az apjáét azért építtette újra,
 460 9 |                  építtette újra, mert nem az „uralkodó szél” irányába
 461 9 |              uralkodó szél” irányába esik az ablakja. Ilyen barom!~-
 462 9 |                Kézzel nem nyúl egyhez se, az istállókölyket is virgács
 463 9 |              nélkül kezeli. Mert hogy kár az emberi méltóságért. A télen
 464 9 |              kitördelték tüzelőnek; akkor az udvarba hívatta a zselléreket,
 465 9 |                búzát fog vetni, mert hogy az öli meg a magyar földet,
 466 9 |                 gazdálkodni. Répával. Na, az istenit! Anyádnak is már
 467 9 |                még ezután jön. Tudod, vót az ő apjának, a vén istentelennek
 468 9 |            szolgálótól, akit ott tartott. Az is elholt már, a fiú meg
 469 9 |                   odahívatta magához; már az öregember temetésén is,
 470 9 |              ingyenélőnek, hogy részeljen az apai jussból, elcábérodott34
 471 9 |      megszabadulni szavaktól, terhektől - az egész kemény és nagyon-nagyon
 472 9 |                   jó sokára talán -, hogy az ebédlő díványán feküszöm,
 473 9 |          bizalmasabb voltál, mint hozzám, az uradhoz? Illik ez? Hisz
 474 9 |                  meg nem magyarázza. Csak az nem helyes, hogy nem nekem
 475 9 |                 csak most vigyázzunk rád, az egészségedre, boszorkám!~
 476 9 |              hazugságot, ápolást, gondot; az élet szelíd, természetes
 477 9 |              becéz, gyöngélkedik körültem az ő legigazabb természete
 478 10|                Pityu; a földön csúszkált, az apja térdén lovagolt. Kimondani
 479 10|                     Csak visszaélni magát az életbe!” - mondogatta doktor
 480 10|                   doktor Jakobi bácsi. De az élet egy darabon elsiklott
 481 10|                   és híja érzik mindenen: az anyává fejlődésemen is.
 482 10|             szoptatós dajka életrendjét s az ő kisember-kosztját utóbb
 483 10|                   kisember-kosztját utóbb az apja ellenőrizte, és ő tanította
 484 10|                diónyi aranyos gombokkal!”~Az uram jó és gyöngéd volt
 485 10|                  tudtam-e becsülni eléggé az ő odaadó szeretetét? Csak -
 486 10|               Csak ne emlékeztetett volna az apjára néha!~A szülői nem
 487 10|                város levegőjét ajánlották az öregnek, oda költözködtek.~
 488 10|                   költözködtek.~Egyébként az életünk nyugodt volt most,
 489 10|             bizony a betegségedre felment az a kis pénz, amennyid még
 490 10|             mentünk, a Templom utcába, és az irodája is ott volt; vásáros
 491 10|             posztómándlis, erdődi svábok. Az asszonyok csirkét, libát
 492 10|            nagyjából a törvény szellemét, az igazság megvédésének csalafinta,
 493 10|               biztossá váltam abban, hogy az uram csakugyan tehetséges,
 494 10|                 legyintett kedvetlenül. - Az uradalom is érdekelve van!~-
 495 10|                különös szerencsének, hogy az én „felszármazott” uram
 496 10|                 rögtönösen és meglepően - az egész gondolat.~- Mit gondolsz,
 497 10|                  gondolsz, ők mindnyájan, az egész vármegye nem lehetne-e
 498 10|                  már csakugyan egészséges az én menyecském - mosolyodott
 499 10|                  egyszer szabadulni ettől az uradalmi bandától; akikkel
 500 10|               révén. Untatott és ingerelt az egész módos, szolid, diplomatás,