Fejezet

 1 2 |     házitanítóval; akkoriban vitt el engem Klári anya a Wagner Zsófi
 2 3 |          neked, de te meg vigyél fel engem a szénapadlásra, ahol a
 3 3 |              veled, te? Hogy megvert engem az Isten! Na várj, hol az
 4 4 |         kellene, hogy valaki leírjon engem.~Az anyám élete előttem
 5 4 |            Ha elvinne egyszer valaki engem! Férfi vinne!... És összekulcsoltam
 6 4 |              meglátna és megszeretne engem valaki - gondoltam e ritka,
 7 4 |     végignézné a megyebálat majd, ha engem először visznek...” Felütöttem
 8 5 |             köribünk gyűlve, minket, engem néznek azután; magamelvesztett
 9 5 |       figyelmesen elgyönyörködve néz engem. De közben másokkal is elbeszélgetett,
10 7 |                 Megkért?~- Hagyjanak engem békében! - mondtam, és becsaptam
11 8 |              minálunk. Hogy odaadtak engem ennek az embernek! Az életem
12 8 |      szándékú szó volt ez megint, és engem hirtelen, hevesen futott
13 8 |             mindenképp ki nem állhat engem. Egyszerre, türelmem vesztve,
14 9 |              mindvégig némán figyelt engem.~Az uram hazajött - frissen,
15 9 |           így. Egy ember, aki szeret engem - akivel mégis bátran lehetek
16 9 |           támadó kis élet már védett engem, elhárított felőlem tán
17 9 |             titkos ellenség. Irigyel engem! A fülem zúgott, lehunytam
18 10|             Talán kedvére volt, hogy engem érdekel - és elmagyarázgatta
19 10|            ebéd közben volt ez -, de engem nem hagyott nyugodni a dolog.
20 10|       Jenőnek, hogy az esküvőnk után engem is elvitt egy tisztelgő
21 11|          azóta más kíséri helyettem. Engem nagyon szeretett, mert alkalmazkodó
22 11|              megkívánta. „Vigyél oda engem is, leljük meg, keressünk
23 12|         kaszinóból jövet, itt talált engem, és valahogy szó nélkül
24 12|            Tizenegy óráig nem látott engem másféle ember, mint cseléd,
25 12|           mindvégig nagyon szeretett engem, sokkal jobban mint én őt;
26 13|         züllöttsége átragadt rá. Itt engem értett, lám, és a családomat!
27 14|              Egyszerre körülözönlött engem a sok ember. Kíváncsiság,
28 14|               és annyira kitüntetett engem.~- De igen, igen, nagyon
29 15|           lépett sorsa útjára, mikor engem feleségül választott, de
30 15|           azért választott és kívánt engem, mert olyan voltam; más,
31 15|       elfogult és korlátolt leányai. Engem akart, mert a sorsát akarta:
32 15|              a nyomorult városon. És engem figyelnek onnét most, a
33 15|         Milyen sorsra juttatta őt és engem? Mit tegyek vele és mit
34 15|        világon csak ez az egy szeret engem igazán; más mindenki elfordult.
35 15|    legbecsesebbje a világon. Szánjon engem, Magda, ne vessen meg ezért!
36 16|              egészen hidegen hagyott engem, jól emlékszem, ez a tőlem
37 16|          kedvére volt ez a dolog; és engem valahogy bántott ezzel.
38 16|            formáit, kivételességeit; engem már egészen összezavart
39 16|           véletlenül. És nem mertem. Engem visszahítt a kisvárosom,
40 17|       számomra? Más szájjal csókol-e engem, mint őt?~Egy ilyen ellentmondásos,
41 17|           háza, telke. És nagyba néz engem... meg az apja-anyja is...
42 17|                Persze, most lenézhet engem, amiért megmondtam nyíltan
43 17|           eleven barna fruska. Néniz engem, konfidenskedik50 a gavallérokkal;
44 18|             Hogy ő mindig is kedvelt engem, sokszor csudálta és megbecsülte
45 19|    tűzkőszemű öreg egyre néz mereven engem... Vajon ébren vagyok-e
46 19|              lehet elkerülni semmit.~Engem nem nyugtatott meg az ilyen
47 19| jóleső-kegyesen visszafogadtak volna engem. Minden elsimult egy időre!~
48 20|  szétrongyolt! Megőröltek, elnyűttek engem az évek! De vajon finom
49 20|     vigasztalt szegény Vodicska Jenő engem ebben az állapotban!...
50 20|              a házasságért csakugyan engem illetne minden felelősség,
51 21|           akkor még; tán őt is, mint engem, eltompította, közönségessé,
52 21|       kacagják együtt a világot; meg engem is, a jó bolondot, aki itt
53 24|             ő vitt, lelkesített bele engem is, mint a többieket. A
54 24|            Marcsi ad neki kelengyét, engem is ő segítget leginkább,