Fejezet

 1 3 |             az imádság érvénytelen.~- Ó, te buta! - mondtam hirtelen
 2 4 |             haragos-szürke fundáció. „Ó - gondoltam pirosra vált
 3 5 |        pirultak a lelkes izgalomtól. „Ó, be pompás! Nincs ezen egy
 4 7 |               felett? Örülhet, ha!... Ó, mintha én valami sátánfajzat
 5 7 |        váltott néhány udvarias szót. „Ó, persze, a nyíri Tabódyakból!
 6 8 |            mintha ezt gondolta volna. Ó, a vén pöffeszkedő! Neki
 7 8 |         nyilvánvalóan nem volt igaza. Ó, hogy gyűlöltem!...~A Jenő
 8 8 | kényszeríthetlek, hogy meghallgass.~- Ó... hát hat forint volt,
 9 9 |              szépségeké. Jenő így!... Ó, szegény, szegény! De megütött -
10 10|           gyöngéd volt hozzám nagyon. Ó, most, annyi év múlva és
11 10|             És azzal te magad is...~- Ó, te kis fondorkodó! - nevetett,
12 11|             papírcifrás köpőládákkal; ó, néha oly otrombán falusiasak
13 11|            sok, szép tágas szoba elé. Ó, itt már öröm volt elhelyezkedni,
14 11|           tanyán. Mit szólsz hozzá?~- Ó, az... nagyszerűen főz!
15 11|               kislányaimhoz akarom.~- Ó, nagyon leköteleznél, Melanie!
16 11|           várost, minden szépséget.~- Ó, istenem, mikor az ember
17 11|          híres, nagy emberek mégis?~- Ó, ne gondolja! Azt tudják,
18 12|             Hajtóvadászat lesz itt.~- Ó! Igazán? Itt, Szinyéren?~-
19 14|              Most a fogatok sora jön, ó, hogy elsurrant; az anyagrófné,
20 14|               Galgóczyék, apa és fiú! Ó, az Tabódy! Csakugyan ő?
21 14|        biztosat az istenért! Kérem!~- Ó, hát nyugodjék meg! És ha
22 14|             Nagyon kimerült vagyok!~- Ó, kedves, szegény, kedves,
23 15|     arcocskával értetlenül bámult rá. Ó, szegény, szegény kis árva!
24 15|           kívántam nekik jó éjszakát.~Ó, félnek, attól félnek, hogy
25 15|         érint-e téged rosszul mindez? Ó, igen megnehezteltél rám!~-
26 16|               tudnám önteni azt mind. Ó, lehetséges volna az?...
27 16|              érdekes fekete ember!... Ó, már-már én is nagyra veszem!
28 16|             szemeddel, mindeneddel... ó, felségesen! Hanem az, persze,
29 16|             Az ura öngyilkos lett?... Ó, szomorú dolog! Szórakoztatni
30 16|      biztonságommal nyújtottam kezet. Ó, mikor tudtam, hogy tetszem
31 16|         akikkel csak „úgy bánnak!”... Ó, istenem!~Másnap azt mondta
32 17|          Nyolc esztendeje vagyok így. Ó, akkor még én is beillettem
33 17|         bolondító, sokféle jó szagot. Ó, csak a fiatalság, csak
34 19|          talán még osztoznia kell!... Ó, isten ments, gondoltam,
35 19|          mentett belőle, amit tudott. Ó, már dél óta! Alig kaptam
36 20|              Csakhogy én most... így! Ó, hogy őrzött, dédelgetett,
37 21|               a pohár, annyit mondok!~Ó, mennyi bajjal, küszködéssel
38 21|     jószágokat. Maga fogja nevelni.~- Ó, szerencsétlen. Bárcsak
39 21|          egyet-mást a világban, mi?~- Ó, de nagy sor! A báróné édes
40 21|             És még lehetne több is... ó, Isten őrizz! Ha most marasztom,
41 22|            vagy lenyűgözöttség kínja, ó, ezek mind csak szavak igaz,
42 22|               menekvés, a pestis...~- Ó, az Isten... az Isten verje
43 22|       atkákkal és piszkossággal teli. Ó, micsoda nehéz nyomás volt
44 23|               csinál kedves férjeura? Ó, őt nagyon kedveli Lajos
45 23|              megbecsüli. Vagy hogy... ó, igaz, bocsásson meg. Igen,
46 23|           nála tudok!... A levelet... ó, hogyne, magam írom meg
47 23|          hallok az utcaajtónk előtt. „Ó, az isten verje meg a dolgát,
48 23|           fejem, és elnevettem magam. Ó, vén bolondja!~- Miért kacag
49 23|          játszottam ezt. Mikor is?... Ó, emlékszem, Horváth Dénes
50 23|       selyemcsokros bokák menüettjét; ó, valaha a grószi öreg szekrényében
51 23|            halkan, de zokogva sírt... Ó, istenem. Sír... Mi van
52 24|         mindenütt hamar megszerették. Ó - gondoltam -, én már nem
53 24|           kezét a molyette muffból. - Ó, Magdi, milyen régen láttalak...