Fejezet

 1 1 |    halálban - és én nem felelhetek ma annak a valakinek a tetteiről,
 2 1 |             és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok,
 3 2 |           ha később szakítnók meg. Ma mindenki helytelenítené
 4 3 |        asszonya! De vajon eljött-e ma Széchy, akit szeret? Utánanyúl-e
 5 3 |          Csabáék egy varjút fogtak ma Kallós Janival, ott van
 6 3 |           a szélütött felesége, de ma is él a tolószékben. Most
 7 3 |       fordult felé.~- Nézd! István ma helyettes közjegyző. De
 8 4 |            törvényei élnek még; de ma már tudom, hogy senkinek
 9 4 |    kipirultan sütötte a pogácsát. „Ma erről fog beszélni mindenki!” -
10 5 |            ő kísér haza; a többiek ma mind eláztak.~„Bárcsak már
11 6 |      gondolnom már: vittem-e előre ma a dolgomat, közelebb jutottam-e
12 6 |     vigyázva az arcom fölé hajolt. Ma sem tudom, hogy történt
13 6 |        sértésnek éreztem volna azt ma, hisz tegnap már elintéződött.
14 7 |        katonatiszt is volt ott, de ma minden csendesebben ment,
15 7 |        kellett kísérnie.~- Mi volt ma köztetek? - kérdezte anyám,
16 7 |          férjhez kell ismét menni! Ma emlegette Vodicskát. Hogy
17 8 |            Milyen egyforma minden, ma, tegnap, mindig! Olcsó és
18 8 |         huszonöt forint körül volt ma az egész fölösleges kiadásotok.
19 9 |      szerelem testiség!” - mondják ma -, de éppúgy lelkiesnek
20 9 |            uramra vártam.~- Voltál ma valahol? - kérdezte egyszer
21 9 |         Anyám épp jókor toppant be ma. Látod, már őhozzá bizalmasabb
22 11|        lawn38-tenisz játékot, amit ma már szerteszét az egész
23 12|         költünk!~- Tán megint jött ma Kassáról levél? Hát igaz
24 12|       erről igazán csitt egyelőre! Ma még csak én tudom a gróftól.
25 12|           a Jenő új kartársa. „Hát ma sem maradhatunk magunk!” -
26 14|         tarka és eleven bennem még ma is ez a régi, ünnepi éjszaka.~
27 14|         hiszen úgy volt, hogy Jenő ma közösen ebédel a diadalmas
28 15|            Nem, nem, ez nincs így, ma már biztosan tudom ezt.
29 15|          tőlem az egész múltam! És ma nem bírok a régi, kicsinylő
30 15|   kiéreztem, hogy rólam tárgyaltak ma együtt, amíg odajártam,
31 15|          abbahagyva az olvasást. - Ma már mindenkinek a maga erejével
32 15|               sem férfit, sem nőt. Ma már mindenkinek éppen elég
33 15|            De most vége annak már. Ma mindenki maga ura, de maga
34 15|      leleményesebb mindnyájunknál. Ma csak azt tudom, hogy végtelen
35 15|      fogott el akkor ezen, holott (ma már jól értem) természetes
36 16|           nem foghat senki ilyenbe ma már.~Hirtelen egyébről beszélt;
37 16|     Losonczy Attilával találkoztam ma a Gazdasági Egyesületben.
38 16|            ez a kurta, furcsa mód. Ma már, egy végigélt élet tapasztalatával
39 17|       fárasztó elhatározás, hogy: „Ma is úgy, mint tegnap!” De
40 19|           Melanie bárónő főispánné ma!... Az ittmaradtak közt
41 19|            az életen. Körültem van ma is még néhány viharvert
42 19|   különösség nincsen itt azóta. És ma is legjobban szeretek azokon
43 19|        között megtörténhet; bár én ma már sejtem, hogy a határok
44 21|       kamara tagsági díját, amiért ma is jött, láttam, figyelmeztetés;
45 23|        magam írom meg az érdekében ma még! Mi is a neve a tisztelt
46 23|          kinek jutott eszébe, hogy ma nevem napja van? Megbolondult
47 23|            következnie kellene rám ma még. És dél óta senkivel,
48 23|          ám! Hogy holnap, vagy még ma gyilkos, kegyetlen gúnnyal
49 23| elszigeteljük; és holnap, vagy még ma tovább veszekszünk... Mit
50 24|           a templomba még (eljárok ma is, ennyi megmaradt), de
51 24|            kékfehér levegőbe. „Hát ma beteljesül!” - gondoltam
52 24|   közelfekvőnek tetszett. Hisz nem ma fog meghalni, évek óta naponta
53 24|            a hajdani Lipi szenzál (ma gazdag, pesti háziúr) leánya,