Fejezet

 1 1 |              hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy
 2 1 |                ugyanaz a darab, csak más szereposztással, más külső
 3 1 |            csak más szereposztással, más külső elrendezéssel -, beharangoznak,
 4 1 |             és fontos nekünk. Lehet, más ezzel másképpen van egy
 5 1 |            Ezek hajtásait én törtem, más, régi leanderek ágáról,
 6 1 |          pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma. Így van ez az
 7 3 |             teli szépségét. Nincs is más asszonynép körülte, csak
 8 4 |             nem tágasabb ennél. Csak más.~- Formás fruska, csepp
 9 4 |              ismertem azóta sokféle, más vidékről való embert, de
10 4 |             beszédeinkre, és egészen más, tisztább és komolyabb színben
11 4 |                nagyon messzire való, más életbeli valaki, és ismeretlenségek
12 4 |           ezt is és mindent csak így más által - egy férfi által
13 5 |              eszközünk erre mennyire más, és nem zavarta anyámat
14 5 |      elgondolkodni, hogy ott sok-sok más, éppen így kidíszített,
15 6 |             csöndesen. Egy rokon fiú más megyéből hozott feleséget;
16 6 |          azért. Csak mintha valahogy más színt kapott volna tavaly
17 6 |            elkopna, unottá válna, ha más foglalná el egyszer a helyem!
18 7 |            egyszer viselték! „Ez már más, felettünk való világ!” -
19 8 |            mehettem volna-e valamire más téren?... Ej, ilyeneket
20 10|     tologattak kerekes székben - itt más gondozta őt -, a szoptatós
21 11|      Perényit, a nagy művészt, azóta más kíséri helyettem. Engem
22 12|           Majd meglátnád, hogy tudna más asszony annyiból öltözni,
23 12|        amelynek soha-soha nem mernék más nevet adni...~Áthúzott sorok,
24 12|         engednek ők a határba úgysem más uraságot, fütykössel verik
25 12|     látogatására évekkel ezelőtt. Az más volt, izgalmas, heves, fiatal,
26 12|              én... én azóta szintúgy más lettem; igen, már nem vagyok
27 12|             nem vagyok szerelmes, az más, talán... de miért nem gondol
28 13|      megforgatják az embert az évek, más álmok, célok, színváltozások!
29 13|            volt úgy, hogy elmentem a más ember tagja mellett aratás
30 14|        lehetett ebben a percben - de más, új - asszonyos felindultság
31 15|              de egészen újjá, mássá, más levegőt lélegző, megváltozott
32 15|            engem, mert olyan voltam; más, mint a családjabeliek,
33 15|             egy szeret engem igazán; más mindenki elfordult. Akkor
34 15|              pátriárka; mert több és más tudott lenni, mint „mater
35 16|        felségesen! Hanem az, persze, más egy kicsit! Tanulni mindenképp
36 17|               nézése az én számomra? Más szájjal csókol-e engem,
37 19| elhíresztelte itt Melanie meg néhány más ismerős által, hogy én a
38 19|          függetlenségre alkalmas! De más révén, egy férfi révén tudtam
39 20|         gyümölcsei! A mi emberéltünk más osztódással igazodik, és
40 20|               bizony, nekem nem volt más utam. Mikor már nagyon körülem
41 20|  kikapcsolódásban. Istenem! Mennyire más típusú ember az udvarlónak
42 20|         múltban is bizony! És közben más asszonya is volt. Puha ember,
43 21|               Magda! Meri mondani?~- Más nem is mondhatja. A drága
44 21|             egy kortyot is lenyeltem más jóvoltából...~- Az a baj
45 21|             oka, hogy lettek. Milyen más volt a szegény első uram
46 22|              lehet. A nevelésük vagy más elfogultság ettől e végső
47 22|         ingyen... azt kellett volna, más nincs ilyen... ilyen gaz!...~
48 22|              közöm volt valaha, amit más szemmel néztem hajdan. Ej,
49 22|            eszébe sem jutott, milyen más volt a hitvallása ebben
50 23|            Ágnes néni lányai. Milyen más hangja van, és mennyi drága
51 24|            sem tudtuk volna magunkat más életben.~Dénes különben
52 24|              így érez, én látom, sok más is a családunkban, a Hiripy