Fejezet

 1 3 |    tovább, és te hagytad.~- Nem igaz! Csak azt mondta, hogy a
 2 3 |        az urad harmincöt akkor, igaz; de egészséges volt, módos.
 3 3 |     mondtad: öreg. Özvegy volt, igaz, de első földesúr a megyében.
 4 3 |      okoskodtál, házasemberrel; igaz, mozogni se bírt a szélütött
 5 3 |        én fogok vigyázni!~- Hát igaz volna, hogy anyám a kis
 6 3 |      Itt csak ruhára költöttél; igaz, hogy eleget!... Én tizenötezret
 7 7 |         ebben a percben. „Talán igaz ez, talán igaz!” - dobbant
 8 7 |  percben. „Talán igaz ez, talán igaz!” - dobbant fel valami a
 9 7 |       jó vagyok én most, milyen igaz, komoly és becses; hisz
10 9 |       hogy úgy hiszik!~- És ami igaz?~- Valamit keresek. Magam
11 9 |       külön ismertető szavai az igaz érzésnek s a szándékolt
12 9 |         uradhoz? Illik ez? Hisz igaz, ő a legjobb tanácsot adta,
13 10|        én akkor is hinnék. Mert igaz, azért!~- De honnét veszed
14 10|         Mert kell! Ha nem volna igaz, nem éreznők annyian annak,
15 11| szobával; hogy győzöm, istenem? Igaz, hogy gyönyörű! Milyen szép
16 11|      kis hanyag gyűrődöttség.~- Igaz, maga sok földet bejárt -
17 12|     jött ma Kassáról levél? Hát igaz is, Jenő, te csak olyankor
18 12|      lesz ez máshogy is!... Te, igaz, valami nagy újságot is
19 12|        tetszelgés, képzelt vagy igaz érzelem, vagy semmi, egy
20 12| indulatú és titkolódzó. Ez itt, igaz, megcsendesült egy ember...
21 12|       ehhez. De Jenő nem sejti. Igaz, hogy nem vagyok szerelmes,
22 13|     vagy leszegényedett nemesek igaz vagy képzelt jussát. „De
23 13|    biztosra mindenki szándékát, igaz véleményét; hogy nem lehetek
24 14|     vizet zavarás, de kevésszer igaz pihenő, igaz elfelejtkezés.
25 14|       de kevésszer igaz pihenő, igaz elfelejtkezés. Ami van:
26 15|  pénzében volt rendetlenség, az igaz, és az uradalom parcellázott
27 15|       bizonykodást. - Ugye, nem igaz, lehetetlen? Hát én kergettem
28 15|    halottal szemben, mikor így, igaz lélekkel, önvád nélkül tudtunk
29 15|     szavaiban.~Ő az én egyetlen igaz, hűséges emberem! - gondoltam
30 15|           Nem lehet; kell lenni igaz gyöngédségnek, áldozatkész
31 15|        formavizitre jött, hanem igaz szeretet hozta, és rokonilag
32 16|         hivatalba készülődve:~- Igaz te! Losonczy Attilával találkoztam
33 16|         nem akartam semmit, nem igaz! Mit tudom én az ilyet?
34 18|      tán ez fájt titokban! „Nem igaz, nem öregszem még! - tűnődtem
35 19|      Most vót egy kis sűrvités, igaz, míg a földigazítást kijártam;
36 20|      világ szája, mint a... Nem igaz abbul egy szó se, azt mondom...~
37 20|        szabadna jutni most már. Igaz, hogy szó szót követ, és
38 20|         goromba kifejezésmódja. Igaz, hogy hamar békült, és kellő
39 21|         mit kisebbíti?~- Már az igaz, nagyon a kegyükbe esett.
40 21|       magára az ördög! Hanem az igaz, hogy jól kikereste az embereit
41 21|         koszorú a közelijei, az igaz!~- Hagyja békében őket!
42 21|       az egy szent volt. Egész, igaz, komoly érzésű, lelkiismeretes
43 21|      mégis ezt szerettem. Vajon igaz szerelem volt az?... De
44 22|        ó, ezek mind csak szavak igaz, de rettentőn visszahatnak
45 23|     megbecsüli. Vagy hogy... ó, igaz, bocsásson meg. Igen, ez
46 23|            Vagy tán az nem volt igaz, Endre, hogy valaha láttuk
47 23|     megvénültünk mind, ez szent igaz, de te itt ülsz a három
48 23|       mind tönkremenjen. Na, ha igaz, rajtam betelik nemsokára;
49 24|         eladták itt Berét. Hisz igaz, hogy a sok gyereket jobban,
50 24|        egy kis virágzóbb korom, igaz, egy kis öltözködés, bogárzás,