Fejezet

 1 3 |       hangzott váratlanul rögtön.~- Miért nem?~- Csak!~- Ne mafláskodj!
 2 3 |              Csak!~- Ne mafláskodj! Miért?~- Mikor imádkoztam este,
 3 3 | gyerekeidnek van nyolc-nyolcezer.~- Miért beszéli, mama? - kérdezte
 4 4 |           elanyátlanodott. Ő tudta, miért teszi! „Emberséges embernek
 5 5 |    előresiettem, hogy ne halljam. - Miért nem maradt ott, ahol mindenki
 6 5 |         Csakhogy azt is jól tudtam, miért kel ki grószi olyan heves-hirtelen
 7 6 |            értettem világosan, hogy miért és hogyan. Az öreg azalatt
 8 7 |            elküldhet egy férfit? De miért éreztem magam is olyan felháborítónak,
 9 7 |        nagyra tartott öregjeiből.~- Miért nem akar őszintén beszélni
10 7 |          jóravaló a maga ízléséhez. Miért is foglalkozik velem. Vannak
11 8 |             feleségének.~- De apám, miért ilyen hirtelen? - sürgölődött
12 9 |       amilyenre nem is képes férfi. Miért tennék? - Nem tudni ezt.
13 9 |           valakit.~- Olyanformán!~- Miért engedte? - merészkedtem
14 9 |          Tűzbe!... Olvasatlanul!... Miért?~- Csak!~- Magda!...~Nagyon
15 9 |               valami volt köztetek? Miért titkolódzol? Kellett, hogy
16 9 |        mondta később hirtelen.~- Ti miért nem jöttetek? - kérdeztem,
17 9 |            lángra lobbant érted. De miért nem szóltál mindjárt. Milyen
18 11|       kedvére van-e a dolog. De hát miért ne? Nekünk szerepelni kell
19 12|               mondtam felderülve -, miért is ne lenne?~- Apjárul-anyjárul! -
20 12|        Nevettünk - és ez így volt. „Miért is nem féltékeny az uram?” -
21 12|      szerelmes, az más, talán... de miért nem gondol erre. Bízó vagy
22 13|             hogy jut ilyen eszedbe? Miért, mivel, hisz semmi okuk?~-
23 13|        forintról lett volna szó! De miért ilyen sokat? Megtagadta
24 14|       magamnak sem beszámolni, hogy miért; de egyszerre borzasztóan
25 14|             ne menjen vissza már!~- Miért? Hogy...~- Maradjon velem,
26 15|          hová menjek, mihez fogjak, miért nem mondanak valami okosat,
27 15|              mint „mater familias”. Miért is fecsegett újfajta asszonytípusról
28 16|          nem tudtam világosan, hogy miért, és egyszerre ráemlékezni
29 16|         hagyja békén őket. „Mondja, miért okoskodik... okoskodunk
30 17|            tudtam volna megmondani, miért csináltam az egészet. Csupa
31 17|     próbálja utánam. Azt kívánom.~- Miért beszél ilyeneket, Anna?
32 18|       hiszen, én nem is tudom, hogy miért nem. Persze, ő összevissza
33 19|             Lehet vagy hatvanöt; de miért gondolok erre? A szél zörgette
34 19|           is részt vegyünk benne... Miért? Mintha az ő fatalizmusa
35 19|           éjszakából. Nem is tudom, miért vésődött mindez olyan élesen
36 21|             a maga domíniumát is... miért nem mondja! A tőzeguradalmakat,
37 21|             tisztességes rongyom.~- Miért nincs? Én ittam el azt is?
38 21|        gyermeke van, elfelejti? Hát miért dolgozom én itt véres verítékkel,
39 21|       kisemmizte a három testvérét; miért is ne? Ha annyi eszük se
40 21|           meg is vezekeltél! De hát miért is, ugyan miért?... Jól
41 21|              De hát miért is, ugyan miért?... Jól lehervadtam hirtelen
42 22|             nyomorult! Mit jár itt, miért nem megy az odvába! Még
43 22|         boszorkány! Arra kellettem! Miért nem megy innét, ha ennyire
44 23|       melegebbek. De hát honnét is, miért kívánhatom-e? Sok esztendeje
45 23|           magam. Ó, vén bolondja!~- Miért kacag rajtam, asszonyom!
46 23|         Vagy csak úgy véletlenül... miért is?... Úgy látszik, hogy
47 24|             az ember utólag jön rá. Miért nevezzük véletlennek, sorsnak,
48 24|             Istenem, hát itt a vég! Miért nem lehettünk mi jobbak
49 24|            végig az utcán. „Boltba, miért mentek ők együtt a rőfösboltba