Fejezet

 1 2 |            Kicsit rendszertelenül bizony.~Wagner tánt iskolájában
 2 4 |          egy megvonaglott váll -, bizony, a szája se kicsiny, de
 3 5 | megválogassuk. Olyanformát nézünk bizony, aki eltarthat egy asszonyt
 4 8 |         hotelier32 nagybácsimnál, bizony! Kétszer is kibéleltem,
 5 8 |        régi mantillámról!33~- Hát bizony, takarékoskodtunk mi mindig! -
 6 8 |          a házisült-torta olcsóbb bizony, bor is elég lett von’ a
 7 9 |  anyádékhoz?~- Nem tudom.~- Nekem bizony - beszélte lassanként, szokatlanul
 8 9 |        megeredő bizalmassággal -, bizony nem sok kedvem van feléjük
 9 10|         ilyen jómódban tart; mert bizony a betegségedre felment az
10 10|      Fiskálisok eldorádója ez, az bizony, mindig is az volt.~- Na,
11 11|          pályát.~Ügyetlenkedtünk, bizony; szokatlan dolog volt az
12 11|       finom, hegyeske cipőjét.~Én bizony nemigen erőlködtem a játékkal,
13 12|      ember egyszer benne van...~- Bizony, Jenő, csak az ér valamit.
14 12|        nagy szükség is volt, mert bizony erősen dolgoztam azért délelőttönként
15 12|        vagy cigarettázott; otthon bizony unta magát Péter mellett,
16 14|       vége! Nem, nem voltak sokan bizony; egy impozáns, de kicsiny
17 15|           kedvesem, nem éppen sok bizony, bár több a semminél. Azonkívül
18 16|          senki életét megzavarni! Bizony akkor is így az otthoniak,
19 16|     elegáns világban kötelező!... Bizony, itt ők, én, mink nem vagyunk „
20 17|       Kisasszony! De hát kihez?~- Bizony a Trájánnal megesküszök!~
21 18|         civilben és jegygyűrűvel. Bizony! A huszár főhadnagyi ruha
22 19|    ámbitus nagy, tömzsi oszlopai. Bizony, mintha minden megkicsinyült,
23 19|            és ügyvédségbe fogott. Bizony, hallottam suttogni itt-ott,
24 19|       meglátod, mi hol van! Nekem bizony így esik jól az aludttéj!...
25 19|       népet, hogy kedvét lelje... Bizony csak megholt az, kérem,
26 19|           A Zimán-ház is?~- Igen, bizony. Az eleje! De a templomtól
27 19|    bútorommal. Pórtelky bátyámhoz bizony nem volt kedvem visszamenni,
28 20|         mostanig mennyi idő telt; bizony majd a fél életem. De így
29 20|     eszmélve egy-egy pillanatra: „Bizony, hull a levél, hidegedik!
30 20|          kedves idesapja is. Mert bizony nem mai gyerek. Meg tán
31 20|      kézit csókolom, nem is illik bizony, de mán csak ne tessen haragudni,
32 20|          halkult a szava néhol.~- Bizony, nagyon beszélik, hogy Zimán
33 20|          a szemébe! Mert mégis... bizony, nekem nem volt más utam.
34 20|             így volt a múltban is bizony! És közben más asszonya
35 21|            Most meg így beszél.~- Bizony, szánom is szegény jószágokat.
36 21|         mint megfordítva. De most bizony; hiába: az asszonyt az ura
37 22|        okosak, életrevalók voltak bizony. Ők sikerültek a mi együttlétünkben!
38 22|         Nagyon megzúzódtunk! Ő is bizony, szegény! Most már, sok
39 22|          szegénység volt a fő baj bizony!~Egyre nehezültek a viszonyok.
40 23|  észrevétlen megöregedésem.~Pedig bizony nekem már nagy, embernyi
41 23|        elcsudálkozva és zavartan. Bizony, az én István fiam, akit
42 23| elősorolta az életüket az urával, bizony leckéztetésszámba ment az. -
43 23|      második férje. A szegénység, bizony, bizony! Nem szabad zokon
44 23|      férje. A szegénység, bizony, bizony! Nem szabad zokon vennie...
45 23|         még! Nótába fog, megérjük bizony!~- Magda, bizony elment
46 23|         megérjük bizony!~- Magda, bizony elment az idő, elhajítódtunk
47 24|      kijut egyszer belőle; hát én bizony a várost szerettem aztán;
48 24|          idill csak terhemre volt bizony!” Ennyi az egész! És így