Fejezet

 1 1 |          De ez a mostani mivoltom azért valahogy rejtőzködve mindig
 2 1 |          már úgyis mindegy volna! Azért így is sok és sokféle jutott
 3 2 |     grószink - Zimán nagymama. De azért még mikor mi játszódtunk
 4 2 |         estem le a küszöbkőre: de azért hallottam a fiúk dobogó
 5 2 |       német könyvet. - Egyebekben azért törődött a nevelésünkkel
 6 4 |           A közülünk való férfiak azért is bőrkamásnit húznak, bokros
 7 5 |           öltözetformában; de épp azért volt finom és nemes művészet
 8 5 |          Ötszáz forint a kettő... azért lehet is szép! - mondogatta
 9 6 |          körülbelül együtt maradt azért. Csak mintha valahogy más
10 6 |  rongyszőnyegek nyújtózkodtak. De azért örökös sürgős munkában éltek
11 7 |     sokszor, nagy fennszóval csak azért is mulatós, és titokban
12 8 |       maradjunk, és simán éljünk. Azért férfi, hogy ámítsuk kicsit,
13 8 |      kiadásotok. Csak egy estére. Azért, hogy mi, közel rokonotok,
14 9 |          lehetek így egyedül, épp azért tán, mert szeret -, pedig
15 9 |          régi magtárat, az apjáét azért építtette újra, mert nem
16 10|      legnagyobb haszna. Hiába! De azért jutna ott a birtokosoknak
17 10|       akkor is hinnék. Mert igaz, azért!~- De honnét veszed a bizonyosságot?~-
18 11| életmódunkat. Pfuj! „Hát most már azért is!” - gondoltam felháborodva.
19 11|     hódolattal van teli ennyiért. Azért, hogy az asszonyok vannak,
20 11|       viselkedne, egészen. De így azért sokkal jobb!~- Ki volt az?~-
21 11|     érzett rajta. Mégsem tűnt fel azért piperkőcnek vagy afféle
22 11|    szatócsé; és az ilyen megérzik azért mindenen át.~- De a sok
23 11|           egyet a vállamon; de ez azért szimpatikus, egy furcsa,
24 12|         szabad akaratomból. És ez azért olyan jó, meleges dolog
25 12|           bizony erősen dolgoztam azért délelőttönként a háztartásban.
26 12|            kocsisa híján való, de azért hírhedt nagy eszével, megféretlen,
27 12|           kritikus természetével. Azért mégis meglepődtem szinte,
28 13|      engedett Jenő: hogy nem lesz azért minden az uradalom füttyszava
29 13|       ügyében?~Mert érezhető volt azért egy lassanként összeálló
30 14|         lesz mire visszagondolni. Azért jó, hogy ennyibe maradt.
31 14|          nagyon handabandázik. De azért nincs baj, Jolsvay már betétette
32 14|            És én hálás vagyok már azért is, hogy maga van, hogy
33 15|          feleségül választott, de azért választott és kívánt engem,
34 17|           helyzetét magaménak, de azért fölháborított a gondolat,
35 17|           jussom nekem többre?... Azért, hogy kevés híján alispánné
36 19|     Kendyekével egyszerre!... Na, azért nem csődítem ide éppen a
37 19|  kitanulja a baját. Akkor is hogy azért jött volna, mert látni akart
38 20|           ebbe hamar beletörődtem azért!~Nyári, hosszú délutánokon
39 20|        vacsorázni, érezni, hogy ő azért is szabad ember. És sokszor
40 21|       kihajtott. De hát kellett-e azért így leromlani nekem? Tehettem-e
41 21|         befejezés akart lenni. De azért lassan pakolódzott, mint
42 21|     Elfásultam; bizonyosan ő is! „Azért se! Most már csak menjen!”~
43 22|   epemérgét; ahogy végre már csak azért kiáltanak egymás felé becsmérlő
44 22|           ment „idegen helyen”... azért fanyalodott rám, azért nyergelt
45 22|            azért fanyalodott rám, azért nyergelt meg, gonosz boszorkány!
46 24|       erős, széttéphetetlen szál, azért minden új helyzetbe könnyen
47 24|       földiesebb mederbe tért. De azért szép idő volt az!... Eljártam