Fejezet

 1 1 |                   és véletlen bonyolódás, ami mindnyájunkat végtelen érdekel,
 2 1 |                   végigcsinálta az ember, ami tőle telt, s amit az életével
 3 1 |            egyszoba-konyhányi lakásomban, ami kis limlom ócska bútor:
 4 1 |                 és azt gondolom: jól van; ami volt, megvolt - de én semmit
 5 1 |                   összefüggés. Mindennek, ami történik, oly sokféle oka
 6 4 |                itt, oly idegen mindattól, ami körülvett. Nálunk, a nagy,
 7 5 |                   valami történjék velem, ami egykettőre eligazítja a
 8 6 |              Nagyjában nemigen élték fel, ami termett, ment minden egyformán,
 9 9 |              Lehet, hogy úgy hiszik!~- És ami igaz?~- Valamit keresek.
10 9 |                  mondjak valamit magának, ami mindent megváltoztat. Én,
11 9 |                életszobor -, mint valami, ami tart, megmaraszt, gondot
12 11|            összest oldalra húzná, azt is, ami a kalap alatt rejtőzik,
13 11|                   itt mindent, higgye el, ami az életben érdemes! Nap
14 12|                   lesz, amihez hozzányúl, ami körülveszi. És a boldogságból,
15 13| bizonytalanságérzést, feszült aggodalmat, ami eltöltött, és halálos idegessé
16 14|                  tíz esztendővel ezelőtt; ami halálba kergetett hajdan
17 14|              szeretné! De nézzük sorjába! Ami volt: sok nagy mozgolódás,
18 14|               pihenő, igaz elfelejtkezés. Ami van: most valami fanyar
19 14|                 tapodtat se megyek érte!” Ami lesz...~- Nem engedem, hogy
20 15|               mindössze egynéhány hétnek, ami rákövetkezett, minden rám
21 15|            változást, a nagy összeomlást, ami úgy, mint a zúzómalom kereke,
22 15|                magam vissza nem élhettem. Ami azelőtt voltam, az megszűnt,
23 15|                  sem lehetnék egyéb, mint ami vagyok: csendes, közömbös
24 15|                   átlőtt halántékán... És ami ezután következett: a temetési
25 15|                  nélkül mondott le arról, ami még az ő részéről is hiány
26 15|          lelkünkben a bánat áradó részét, ami lefoglalt, igazolt, összekötött,
27 15|                jön valami váratlan dolog, ami mindent megold; a sors néha
28 16|              számomra a „világ” szava, és ami egy kicsit erőt vitt belém
29 16|             hozták be a vas tábori ágyat, ami a fürdőszobában volt nappal
30 17|                    zaklató problémájáról, ami fél esztendeje minden ember
31 18|                  számomra is egy levelet, ami újra fordított egyet váratlanul
32 19|                 dús, kicsiny félszigetén, ami örökük volt; kiskirályok
33 19|               jóformán mind elhordta már, ami az anyjáé volt. Én meg nemigen
34 19|             halottas vakfehérség! Valami, ami mozog, és nem ad hangot,
35 19|                   néhány viharvert darab. Ami bennégett, a ripszselyem,
36 19|             történt meg közöttünk minden, ami asszony és férfi között
37 20|                 múlttal és jelennel, mint ami így a részemmé vált, ilyenné
38 20|             elkérdeznek olyankor mindent, ami a városon hírlik. „Jaj,
39 21|                  a város minden dolgáról; ami elevenség, kellem, gondolat
40 22|               formalitásszerű szereplést, ami hozott pár forintot. De
41 22|                 édesapja!”~Mennyi minden, ami nem változott, amihez közöm
42 23|        szándékoltan jókodó tevés-vevését, ami (hiába küzdtem az ellen)
43 23|               templomba? Lássa, egyébből, ami szép volt, nem adnak már
44 24|                  eltűnt mellőlünk minden, ami még áthidaló, egyensúlyozó
45 24|                  hatvan forintból éltünk, ami a fizetéséből a letiltások
46 24|                  pártfogó súgás-bugásnak, ami egy nővel hozta összefüggésbe
47 24|   harmincesztendős, agyoncsiszolt limlom, ami végigkísért az életen. De