Fejezet

 1 2 |             Zimán-ház kertjében is, ahol gyermekkoromat töltöttem:
 2 3 |          egy kedves, öreg szobában, ahol minden régi időkre, a nagymama
 3 3 |         Mikor imádkoztam este, ott, ahol ezt mondjuk: „Ott ül a mindenható
 4 3 |          fel engem a szénapadlásra, ahol a titkos szobátok van.~-
 5 3 |   Végigfutott a szobán, a küszöbig, ahol Zsuzsi támasztotta az ajtófélfát.
 6 4 |              kőtornyos tisztiházak, ahol a gróf emberei laktak; intéző,
 7 5 |               Miért nem maradt ott, ahol mindenki olyan tudományos,
 8 5 |       Gyönyörű felfordulás van ott, ahol asszony regnál! - harcolt
 9 6 |           őrült orgiákat rendezett, ahol a fiatal béresasszonyok,
10 7 |          drága, előkelő vendéglőbe, ahol megszálltunk, báró Pórtelkynének
11 7 |            ült a kis sarokdíványon, ahol azelőtt, régen, anyám húzódott
12 8 |           kis lakásom hangulatának, ahol új, megkímélt volt minden,
13 9 |             akad még olyan több is, ahol az termett! - nevetett igazi
14 9 |            a Várkert aljába értünk, ahol mérföldes vaskerítés szegi
15 11|             az oszlopos, ősi házat, ahol az én apám szülői laktak,
16 11|        Telegdről jöttem éppen haza, ahol anyáméknál hűsültem néhány
17 12| visszajöhetett övéi közé a városba, ahol a fiatalságát élte.~És eljött
18 12|           és felérzett a verandáig, ahol szép, késő délutánok bronzos
19 13|            lehetek jelen mindenütt, ahol a választásról beszélnek,
20 13|             választásról beszélnek, ahol a hangulatok irányítódnak,
21 14|             udvari kijáratnál volt, ahol a kocsik vártak rájuk, a
22 15|          féltem a régi otthonomtól, ahol a szegény halottam vére
23 15|             nagy ablakok sora felé, ahol a Várkert végződött sötét,
24 16|            volt, középen az ebédlő, ahol most hideg felvágott papírvékony
25 16|           felfordította a tenyerem, ahol kis, kerek nyílást hagyott
26 16|        kimentem az olyan boltokból, ahol „a hölgy”-nek vagy „nagysádkám”-
27 16|           még inkább bosszantottak: ahol úgy szolgálnak ki, ahogy
28 18|            van élet énnekem, hiába, ahol minden kő az utcajárdán,
29 18|         életében. Ott a Délvidéken, ahol állomásozott, megszerette
30 19|            udvart a szárazmalommal, ahol valamikor, nagyon kicsi
31 19|            ez az; a régi, régi ház, ahol szorongva, idegenül settenkedtem
32 19|         kiugró ablakú kerti szobát, ahol Pórtelky nagyanyám, a szelíd
33 19|        Mondják, sohasem mentek oda, ahol rangot, elgazdátlanodott
34 19|          negyedórára a cselédházba, ahol a béresasszonyok fontak,
35 19|      csárdásasszony a keresztútnál, ahol megszálltunk néha Horváthtal,
36 20|           meg szintúgy? Ott volnék, ahol vagyok! Most már nem is
37 20|       parancsolhattam, háztartásom, ahol kefélni, törülgetni, csiszolni
38 20|          hogy ott maradjon veszteg, ahol éppen jól érzi magát, amikor
39 21|           tegnapi pezsgős vacsorán, ahol ilyen jól elrontotta az
40 22|        féltük a fűszerest, hentest, ahol tartoztunk; s a nyelves
41 22|         görcsös akácokkal, itt lám, ahol utolszor laktunk az első
42 22|            árokszélen túl a temető, ahol szegény Vodicska sírja meghorpadt
43 24|        semmi ahhoz a darab földhöz, ahol felnőttek, vagy amiért az
44 24|       üvegablakon nézheti az utcát, ahol folyton-folyton jön-megy
45 24|         átkelhessen a túlsó partra, ahol Jézus tanított. És Jézusról