Fejezet

 1 1 |      tavaszkor múltam ötvenesztendős; öreg és magános; de ha visszagondolok,
 2 1 |             lesz: és valóban, legtöbb öreg a gyerekein át kapcsolódik,
 3 1 |            járni; a háziakat - módos, öreg svábok - látnom sem kell,
 4 1 |                 ezekért a megszokott, öreg léhendékekért1 nem fogom
 5 2 |               végleg bontották azt az öreg házat (most új gőzfürdő
 6 3 |         hárman akkor még, egy kedves, öreg szobában, ahol minden régi
 7 3 |       ugrattad, végül is azt mondtad: öreg. Özvegy volt, igaz, de első
 8 4 |        csendes, harangszós deleken az öreg, rokon házak hunyorgó ablakszemei.
 9 4 |           Vodicskának az apja még, az öreg inzsellér,15 olyas játszótársféle
10 5 |     végigsimogatott rajtam hízelkedő, öreg szemével.~Így voltam most
11 5 |               mondta Jakobi bácsi, az öreg doktorunk; de hosszan és
12 6 |               mulatós estéken.~Sötét, öreg jegenyefák sora vezet a
13 6 |      Karácsony előtt meghalt végre az öreg Telekdy, a gőgös, pazarló,
14 6 |            messzi magától tartotta az öreg mindig. Küldözte német szóra;
15 6 |              hogy miért és hogyan. Az öreg azalatt kártyabarlangot
16 6 |               csak; de a szép, rossz, öreg feje ép volt, villogó sasszeme,
17 7 |              így papolni, mint valami öreg professzor! - türelmetlenkedett
18 8 |               és egészen csendesen az öreg Vodicska pár.~Nehéz volt
19 8 |             mi-mi-mit bugriskod...~Az öreg némán kerülte ki. Akkor
20 9 |         furcsa, szégyellős dolog így, öreg fővel, keserű-nevetőn leírni
21 10|           sokszor meghívta magához az öreg grófné, ha egyedül volt
22 10|          mindig is az volt.~- Na, na, öreg!~- Persze, leszavazták a
23 10|          igazságos! Nagyon értette az öreg. Mindent a grófnak! Nem,
24 13|             anyám sógorának -, még az öreg Tyukody bácsinak is, akinek
25 13|            ilyen sokat? Megtagadta az öreg, kérlelhetetlenül, kemény,
26 14|               csak Kendy Pétert és az öreg Bojért hívták meg közülük:
27 14| visszagondolunk mind a ketten rá, tán öreg fejjel egyszer, és megtudjuk,
28 14|              jövője kísértett? Amióta öreg vagyok, tudom már, hogy
29 16|               egymáshoz tartozunk!~Az öreg Vodicskáné, anyósom is írt:
30 18|               akar jövő esztendőre az öreg; lám, így újít, ezért kell
31 19|            havas szakállú, tűzkőszemű öreg egyre néz mereven engem...
32 19|             is lehetett volna már. Az öreg elhíresztelte itt Melanie
33 23|              unokáját és örökösét, az öreg Vodicska, a maga aggastyáni,
34 23|       tessék-lássék Kricsák úrnak, az öreg írnoknak, aki úgyis jobban
35 23|          mosott rá, főzött neki; most öreg fővel hát megjutalmazta
36 23|                  Petényinek írtam, az öreg hegedűművésznek, akivel
37 23|              szíves sorába kerülne az öreg Szinyéry grófnénak, ha a
38 23|              szinte ökölnyi, vázszerű öreg fejét. A borotvált arca
39 23|        menüettjét; ó, valaha a grószi öreg szekrényében a kotillionordókon
40 24|           csitító beszédű, kedves kis öreg doktor. Már nemigen gyógyított,
41 24|         életbe. Még a mama is, lám az öreg fejével, milyen vígan beletalálja
42 24|               harminc esztendővel. Az öreg itt újságárus, szocialista
43 24|              sopánkodó és köhögős kis öreg valóját. Úristen, de összeesett