Fejezet

 1 1 |             a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának,
 2 1 |              Itt folyt le az életem, mindenki ismer, tud felőlem: nem
 3 2 |             később szakítnók meg. Ma mindenki helytelenítené az ilyen
 4 3 |             dolog, mert erről beszél mindenki, felélénkülő arccal, mohón
 5 4 |       valahogyan.~Mert őtőle tartott mindenki itt, félték és tisztelték,
 6 4 |                Ma erről fog beszélni mindenki!” - gondoltam izgatott örömmel.
 7 4 |              a szerelmesek dolgaival mindenki. Ők a nap alatt jártak,
 8 5 |          voltam most már szem előtt; mindenki figyelt rám, és tudomásul
 9 5 |             és csendesül el körültem mindenki a teremben, hogy alig táncol
10 5 |          atyafiság. Hallgatag érezte mindenki az ilyesmit. „Anyja lánya -
11 5 |        tárogatós hallgatóba kezdett. Mindenki elcsendesülten nézett maga
12 5 |           Miért nem maradt ott, ahol mindenki olyan tudományos, józan
13 6 |              terítve volt az asztal, mindenki kelt, feküdt, élt, kószált
14 6 |        megyeszerte és a temetésen is mindenki. A szegény, korán elhalt
15 6 |              mondogatta egyértelműen mindenki -, bár én sohasem értettem
16 7 |           nem folytathatja ezt, mert mindenki felállt már, és asztalhoz
17 7 |                kérdezte anyám, mikor mindenki elment. - Megkért?~- Hagyjanak
18 9 | elcsendesülésben, ahogy ránk figyelt mindenki akkor. A helyét mellettem
19 9 |              magyar földet, meg hogy mindenki azt vet. Hát ő répával fog
20 9 |             minden egyebet; Klárival mindenki azt csinálhat, amit akar.
21 10|            színe elé. Az uradalomban mindenki természetesnek találta,
22 11|        tudják, amit tudni kell nekik mindenki számára; de belül nagyon
23 12|            szokásokat hozott ide, és mindenki rögtön, gondolkodás nélkül
24 12|    csodálatosan kiszépült akkoriban; mindenki észrevette ezt. Azt mondták,
25 13|            kívül bejött és összejött mindenki, aki hozzánk tartotta magát,
26 13|            nem tudhatom meg biztosra mindenki szándékát, igaz véleményét;
27 14|       feledtem annyi esztendő alatt? Mindenki ott volt a vidékiek közül,
28 14|           hogy távolabbról is, lopva mindenki arra néz, bár a szavaimat
29 15|             tisztakezűnek híresztelt mindenki. Nem volt benne annyi életvágy,
30 15|              mindenkinek, mintha már mindenki ártalmamra lehetne, szegény,
31 15|              most vége annak már. Ma mindenki maga ura, de maga lábán
32 15|           nem úrinak tetszett... Hát mindenki ilyen gaz és közönséges,
33 15|             szeret engem igazán; más mindenki elfordult. Akkor emlékembe
34 15|             neked adom... most, hogy mindenki lássa, és szavuk se lehessen...
35 16|           halmozni; de mégis hatnak. Mindenki hihetetlenül naiv ebben!
36 16|             anyagiakról, és a házunk mindenki számára nyitva volt. Nem
37 16|            És egyszerre láttam, hogy mindenki rám figyel, hogy apró csoportok
38 17|  rostokolhatott náluk háborítatlanul mindenki, aki bajban volt, előtte
39 18|            annak a csudájára járt le mindenki, azután ott hűseltünk alkonyatig,
40 18|              ettől az embertől, akit mindenki rideg, magának való öregnek
41 19|           fogott, és öntözött, mikor mindenki elvesztette a fejét. Tűzoltók
42 19|            néptelen volt most; innét mindenki a piac felé húzódott. A
43 23|            nyugdíjazása óta; mamáról mindenki tudta, hogy a kis évjáradékkal