Fejezet

 1 2 |              ha csak ketten voltunk együtt, egészen furcsa és fantasztikus
 2 3 |            a nagy tölgyfa asztalon. Együtt ültek még; anyám felkönyökölt,
 3 4 | szorgalmával ösztökélték tanulásra. Együtt járt velük azután külső
 4 6 |            az én udvarom körülbelül együtt maradt azért. Csak mintha
 5 6 |      élvezettel beszéltük volna meg együtt az este emlékeit, megjegyzéseket,
 6 6 |           illik is így egyenként és együtt, divatból, kedves-búsan,
 7 6 |            és útra kelt az öccsével együtt. Búcsúzóra kicsit erősebben
 8 7 |         Lehetetlen! Kedves anyjával együtt voltunk a nevelésbe!”~Csárdásra
 9 8 |          lakodalom óta nem volt még együtt így, hivatalosan a két család.~
10 8 |           közel rokonotok, pár órán együtt legyünk. Nézd, a torta szinte
11 10|             Jenő; de ő sokszor ment együtt Lajos gróffal vadkacsára
12 11|         leány, ha akarod, hozhatunk együtt Svájcból, én is most írok
13 12|            is vagyunk így hármasban együtt! - mondta egyszerre Jenő.~
14 12|           ébresszük, soká kacagtunk együtt, ritka, kedves meghittségben
15 12|             és nagyon sokat voltunk együtt; hisz olyan nagyon kétfélék
16 12|        figurás oldalát, és másokkal együtt mulatott olyan dolgokon,
17 13|             a mi táborunk is erősen együtt volt. Szeptember végén bizalmas
18 14|           beh pompás! A két Kehiday együtt; a Galgóczyék, apa és fiú!
19 14|             csuklóm is átfogta vele együtt, és két kemény, barna ujját
20 15|       rajtam? A család, ez a híres, együtt érző, összetartó fundáció
21 15|           ha kibeszélheti magát, ha együtt kesergünk, és mindent megvallhat
22 15|     temetőbe jártunk szinte naponta együtt, zúzmarás vagy ködös, nedves
23 15|            borongós, korai délután. Együtt, egymás mellett álltunk
24 15|              Legjobb volna meghalni együtt mind a kettőnknek.~De enyhítő
25 15|            hogy rólam tárgyaltak ma együtt, amíg odajártam, és hogy
26 15|          írta a részvétet az urával együtt, és rokonias szeretettel
27 15|             okosat gondolhassunk ki együtt az én dolgom felől. Utóiratban
28 15|        Telekdy Péter?... Mikor mind együtt voltunk, magához intette
29 16|            még!”~Így folyt ez, amíg együtt sétáltunk már a Hatvani
30 19|        nekünk mit félteni! Így, itt együtt vagyunk legalább!... Elszunnyadtam
31 21|            ezzel a három poronttyal együtt; az agyvelőmben zakatolt,
32 21|             hogy el-ellátogat néha. Együtt bagóznak. Tizenöt szivart
33 21|      fogatlan napjára. Úgy kacagják együtt a világot; meg engem is,
34 22|              De mi is történhet két együtt élő ember közt egyéb, mi
35 23|       hegedűművésznek, akivel Dénes együtt kószált hajdan külföldön.
36 23|             vagy többször mi nagyon együtt lehettünk már. Valahány
37 23|    megvénülés. Isten ments, hogy mi együtt éltünk volna!... De amit
38 23|             szép percet megéreztük, együtt voltunk benne, bezárjuk,
39 24|             egymásnak, hogy bízvást együtt is maradhattunk. Azelőtt
40 24|             Boltba, miért mentek ők együtt a rőfösboltba szegénygyerek-ruhát
41 24|         szinte tűrhetetlen bűzeivel együtt.~Szép, szelíd őszi reggel
42 24|          leánya, Szerén is az lett, együtt vannak. Már tanulókorukban