Fejezet

 1 1 |          tőlem csak megy tovább az élet, baj, osztozás, iparkodások,
 2 1 | gondolkozni bizonyos dolgokról, az élet berendezéséről. De költők
 3 4 |           Hamar eszméltem én rá az élet ilyen apró összefüggéseire,
 4 4 |          fejében egyre forgatta az élet e furcsa játékait, melyek
 5 6 |          lehet: az ő élete igazibb élet, és fiatalsága igazibb fiatalság.
 6 8 |            én! Istenem - bolond az élet! Esztendővel ezelőtt a báli
 7 9 |         hogy ez az alig támadó kis élet már védett engem, elhárított
 8 9 |         most mindennek vége? Ez az élet visszája, a regényes, érdekes,
 9 9 |          második. Hát hiába, ez az élet!... És bólongatott szép
10 9 |    hazugságot, ápolást, gondot; az élet szelíd, természetes visszazökkenését
11 10|         doktor Jakobi bácsi. De az élet egy darabon elsiklott volt
12 11|          lehet akadni, kedélyes az élet, tudnak szívükből és szépen
13 12|           tágabb világ, színházak, élet, asszonyok. Szívesen hallgattuk,
14 12| mondogatott is, hogy: „Ez a bolond élet mindenestül mégiscsak kedves
15 13|           mikor keresztben állt az élet. Leszálltam a szekérbül,
16 14|           nem hallják.~- Tökéletes élet! - kezdtem összeszedett
17 14|          hangon. - Biztos, és erős élet, mint egy becsukott, pompás
18 14|           raktak fel magosra. Szép élet az, pompás torony, csak
19 15|           állapota, újon kezdődött élet sora íródik, és nem tudom,
20 15|           összecsapott felettem az élet, roncsokba darabolt, összenyomorított,
21 15|         végig szerencsés, egységes élet után sem lehetnék egyéb,
22 15|           ellenem.~- Hja, nehéz az élet manapság, napról napra nehezebb! -
23 16|            kenyér; csak addig volt élet az életem, amíg ilyenből
24 16|           bizton tudják a fővárosi élet formáit, kivételességeit;
25 16|          mód. Ma már, egy végigélt élet tapasztalatával meg tudom
26 17|          sem vette az életét; s az élet elment.~Mintha fölöttem
27 17|      tekintetem... De semmi! Ez az élet! Vagy ez az öngyilkosság...
28 18|          el ez az év! Csak ott van élet énnekem, hiába, ahol minden
29 20|         búcsúra; hogy ne legyen jó élet köztük. De azér csak ne
30 21|      Szépek, egészségesek, mint az élet! Lám, az én viruló, teli
31 21|      kolonctól. De el is látott az élet, de meg is vezekeltél! De
32 22|         hogy bogozódnak körülte az élet súlyos láncszemei, és összébb-összébbhúzódik
33 22|       mégiscsak, szegény fejem! Az élet szatírája!... Egy másik
34 22|        nyugalom, amit nem érint az élet! Mennyi történt énvelem,
35 23|           gondolni most, amire egy élet tanított, cifrázatlan, kuszált,
36 23|         gazdagságukért, és hogy az élet nyers, komisz, országúti
37 23|            huszonöt esztendeig? Az élet, egy élet nem olyan nagy
38 23|           esztendeig? Az élet, egy élet nem olyan nagy dolog, de
39 23|         mondja. Ez szép, ez jó! Az élet csakugyan nem nagy dolog,
40 24|       halál csak átmenet, álom; az élet nem jelentős, és mikor azt
41 24|       felújítva - a messzi, messzi élet dolgain.~~1911~ ~ ~