Fejezet

 1 5 |         fiú örökös révén. István csakugyan harmincéves volt és helyettes
 2 7 |      őrizőm és kísérőm legyen, ő csakugyan nem volt alkalmas. Én pedig
 3 7 |         Ágnes-formák például. Én csakugyan rossz vagyok, ne törődjék
 4 9 |       fájdalma is tán!” - Tabódy csakugyan elkísérte hozzánk Ilkát.~
 5 10|       váltam abban, hogy az uram csakugyan tehetséges, gyors ítéletű
 6 10|      nyugodni a dolog. A Kendyek csakugyan a megye eleje voltak - nekem
 7 10|         is meg voltam lepve. Hát csakugyan komolyan veszi, amit én
 8 10|    ösztönös ötletből.~- Most már csakugyan egészséges az én menyecském -
 9 10|        Érted? - Na! Úgy látszik, csakugyan egészséges vagyok!~Elkacagtam
10 10|      majdnem véletlen szócserén. Csakugyan, meg lehetne egyszer szabadulni
11 10|          sokszor az anyósom, aki csakugyan legkülönb volt köztük: olvasott,
12 10|       becsüli az eszét.~Most már csakugyan nekilendültem az életnek
13 10|         Engedj meg, sógor, de te csakugyan nem tudsz az emberek nyelvén
14 10|        és mert a Szinyér mentiek csakugyan megterhelődnének az új adóval.~-
15 10|      Péter is, akinek az ügyében csakugyan kiegyezett az uradalom.
16 12|    becsvágyam volt ez.~Akkor már csakugyan első ház volt a mienk a
17 12|        Ehhez a népszerűsködéshez csakugyan nem értettem én. Hogy tudott
18 13|          Árverésre került Telegd csakugyan, sokkal hamarabb, mintsem
19 14|        apa és fiú! Ó, az Tabódy! Csakugyan ő? Megtette... mit jelent
20 14|          ezt bajos így megítélni csakugyan! Jolsvay már csakugyan kihirdette,
21 14| megítélni csakugyan! Jolsvay már csakugyan kihirdette, de Széchyék
22 15|       Hát én kergettem bele? Hát csakugyan ilyen nyomorult, ilyen szörnyeteg
23 16|          fekete zsett45 ékszert.~Csakugyan páholyban ültünk, bár Gidának
24 16|     gavallér! - sugdosta Marika. Csakugyan úri kinézése volt; sápadtbarna
25 16|          a gyerekek elköszöntek, csakugyan odavetette még úgy sebtiben,
26 17|          tovább megyek, most már csakugyan egyedül vagyok; történhet
27 17|          sárcipőket ajánlott, ha csakugyan gyalog akarok járni.~Szelíden,
28 17|     végén. Szinte rám förmedt. - Csakugyan jó nekem! Na, majd megtudja
29 18|         közelről, mint őt. Igen, csakugyan úgy éreztem már, hogy én
30 19|         útját, lejáratát. A szél csakugyan szűnt, észrevehető rohamossággal,
31 19|        kiskertes, formás udvarai csakugyan védettek voltak és sötétek;
32 19|     voltak velem szemben! Mintha csakugyan helyrehoztam volna valami
33 20|      vett. Kényszeríteni ilyenre csakugyan nem lehet... hiszen férfi!~
34 20|       mintha ezért a házasságért csakugyan engem illetne minden felelősség,
35 22|          hisz ő agglegénykorában csakugyan jól, könnyen, szépen élt
36 23|          Ez szép, ez jó! Az élet csakugyan nem nagy dolog, mert egy
37 23|   tetszeni akartam vele. És lám, csakugyan tudom is még!... (Hallottam
38 23|   Tiralla!~Egyszer visszanéztem. Csakugyan a díványsarokban ült mögöttem,
39 24|        adósságuk, bár egy időben csakugyan nagy lábon éltek itt, és
40 24|   imádkozz, hogy ha már az Isten csakugyan el akarja venni, hát inkább...