Fejezet

 501 10|                    Eszembe jutott sokszor az anyósom, aki csakugyan legkülönb
 502 10|                  sokszor meghívta magához az öreg grófné, ha egyedül
 503 10|                 hát nem így tette-e éppen az én grószim Spach Nánival,
 504 10|                 elfelejteni Jenőnek, hogy az esküvőnk után engem is elvitt
 505 10|              tisztelgő vizitre, bemutatni az anyagrófné színe elé. Az
 506 10|                  az anyagrófné színe elé. Az uradalomban mindenki természetesnek
 507 10|               találta, hogy szó sem lehet az ilyen látogatások visszaadásáról,
 508 10|              embere. És tudtam, hogy mint az apja pajtásának fiával bánik
 509 10|               vele, és hogy sokra becsüli az eszét.~Most már csakugyan
 510 10|                   csakugyan nekilendültem az életnek újra; de közben
 511 10|                züllött ország ez a miénk! Az egész; de ez a tájéka legkivált.
 512 10|              beszélj! A bornírtság fészke az egész. Hát azt hiszed, van
 513 10|                  per, osztály, huzavona - az akad bőven mindig. Fiskálisok
 514 10|                 Fiskálisok eldorádója ez, az bizony, mindig is az volt.~-
 515 10|                  ez, az bizony, mindig is az volt.~- Na, na, öreg!~-
 516 10|                 de te csakugyan nem tudsz az emberek nyelvén beszélni,
 517 10|              emberek nyelvén beszélni, ez az egész. Okos dolog lett volna
 518 10|              egész. Okos dolog lett volna az, de másképp kellett volna
 519 10|               részleteket. Te mindig csak az általánosságnál, az elméletnél
 520 10|                  csak az általánosságnál, az elméletnél maradsz.~- Eh!
 521 10|                 Most újra megfeneklett.~- Az uradalomra nem vethetsz,
 522 10|                  uradalomra nem vethetsz, az első ízben próbálkozott
 523 10|                      ne vedd rossz néven; az nem is volt igazságos! Nagyon
 524 10|                 igazságos! Nagyon értette az öreg. Mindent a grófnak!
 525 10|             Mindent a grófnak! Nem, ahogy az előbbeni kormány próbálta
 526 10|            szerinti részesedés arányában, az mégis tisztességesebb. De
 527 10|               akkor kezdi már tüsténtetni az okos, kultúrás szándékait,
 528 10|                   akkor Jenő is kicsit -, az egész vízszabályozásból
 529 10|          vízszabályozásból bizonyos, hogy az uradalomnak volna a legnagyobb
 530 10|                csakugyan megterhelődnének az új adóval.~- Ejnye, a keserves
 531 10|               Nagy idealista vagy, Péter, az bizonyos! - Na, hát hiszen...
 532 10|               hiszen... fellép Lajos gróf az ősszel képviselőnek. Meglássuk,
 533 10|             visszalép; de szándéka volna, az bizonyos.~- Valaki az az
 534 10|              volna, az bizonyos.~- Valaki az az ember?~- Modern, intelligens
 535 10|                  az bizonyos.~- Valaki az az ember?~- Modern, intelligens
 536 10|              hittem, hogy komoly a dolog. Az apját elvadították a politikától.~-
 537 10|           beleviszi.~- Na, hát tudod mit? Az én parasztjaimnak nem kell
 538 10|               neki, mikor Péter elment -, az ő parasztjaira, az egész
 539 10|              elment -, az ő parasztjaira, az egész beszédére nem kell
 540 10|                   Kendy-ügyben engedhetne az uradalom! És azzal te magad
 541 10|                      nevetett, és elhúzta az ujját a homlokomon. - Hát
 542 10|              bácsi, a volt közjegyző, aki az én két öcsémnek is tutora
 543 10|                  család kérte akkor, hogy az uramat bízzák meg helyette.
 544 10|             láttam mozogni a szája szélét az úrangyala-imádságon.~- Miféle
 545 10|               felkenve - kacagott Ilka -, az ördög gyertyáját is meg
 546 10|                 Csak úgy gondoltam, nézd, az a sok kedves, okos, világias,
 547 10|           világias, elegáns pap, aki van, az nem tesz úgy, mint te. Mégis
 548 10|                  valami titkos megegyezés az igazságról?~- De Magda,
 549 10|                   hogy titkos szövetkezés az egész, persze csupa jó szándékból
 550 10|                persze csupa jó szándékból az emberek iránt. Az ostyáról
 551 10|              szándékból az emberek iránt. Az ostyáról való tanítás, meg
 552 10|                 ha megtudnád?...~- Magda, az Istenre kérlek, hagyd abba!
 553 10|                 nagyszerű szervezet, mint az egyház. Nekem részem a hitem,
 554 10|                 hitem, bennem van. Elvész az ember, ha nincs valami olyan
 555 10|                  éreztem legtöbb vérséget az összes enyéim közül, és
 556 10|            akkoriban került a városba, és az uram mindjárt megfogadta
 557 10|              télen át nyaggattuk könyvből az igeragozást s a grammaire-t;35
 558 10|         néhányszor részegen lelték reggel az egyik padon a Várkert alatt.
 559 10|                  alatt. Akkor elvesztette az óráit, és egyszer csak -
 560 10|                legdrágább fogorvost; vége az lett, hogy idegeskedtem,
 561 10|                  nagy költség hiába volt. Az ilyenekről hamar szóbeszéd
 562 10|                   Csak hadd irigyeljenek, az jó” - gondoltam néha gőgös
 563 10|               volt Kendy Péter is, akinek az ügyében csakugyan kiegyezett
 564 10|              ügyében csakugyan kiegyezett az uradalom. Igen, ez Jenőnek
 565 10|                uradalom. Igen, ez Jenőnek az én rokonaim révén sikerült,
 566 11|          gyanakvón és felkészülten vártam az első vizitjüket; hátha az
 567 11|                 az első vizitjüket; hátha az asszony majd éreztetni próbálja
 568 11|                    gondoltam -, őneki már az ükapja se látta Pórtelket,
 569 11|                   lápos, eldugott falut s az oszlopos, ősi házat, ahol
 570 11|                 oszlopos, ősi házat, ahol az én apám szülői laktak, ahova
 571 11|                   Pórtelkyekre őt is csak az orra különös hajlása emlékeztette;
 572 11|                  hajlása emlékeztette; de az arca puha és tiszta volt
 573 11|                  töprenkedtem kíváncsian.~Az ő barátsága több jövést-menést,
 574 11|              tizenöt évest, két hét alatt az én nevelésemben pompás szobalány
 575 11|                így szerette. Kedvünk telt az ilyen parádézásban főleg
 576 11|          vendégeink. Többnyire ügyük volt az uram kezében, és most, így
 577 11|                  aggódón és gyámoltalanul az ügyvéd kezében és megcsaládosodva,
 578 11|                 megcsaládosodva, pipásan, az időjáráson panaszkodva -
 579 11|                   nemigen találva magukat az én csinos, tündökletes tiszta
 580 11|           sajátítások, százféle kapzsiság az ígért, leendő földekért,
 581 11|          szemöldökfával; de a miénket már az új pallér építette; magas
 582 11|                cifrás verandát ragasztott az udvar felőli oldalon a sok,
 583 11|                    hogy nemcsak én, hanem az uram is szerette és igényelte
 584 11|                   fejlettebb életmódot.~- Az udvart beültetjük szőnyegvirágokkal -
 585 11|                  nagy körben vagy százat; az istálló falát lonccal futtatjuk,
 586 11|              falát lonccal futtatjuk, oda az orgonák tövébe kerül a Pityu
 587 11|            vesszük akkorára.~- Messzi van az még! De most, jaj, mennyi
 588 11|                mióta Melanie idehozta ezt az új, franciás szót.~- Azt
 589 11|        különszobát a tornác végén, Magdi, az öcséidnek rendezzük be,
 590 11|                    Mit szólsz hozzá?~- Ó, az... nagyszerűen főz! De hát
 591 11|           nemesasszony... mihozzánk?~- Mi az, hogy „mihozzánk”? Ojjé!
 592 11|                külön kis szoba kell neki. Az már olyan házvezetőnő-féle
 593 11|       gyerekszobát, egy kis kék nappalit. Az amorettes selyemfotelok
 594 11|           mondogatta Jenő, komoly arccal.~Az istállómester mondta neki
 595 11|                   nála két csinos póniló, az erdődi uradalomból küldték
 596 11|            tisztiházak sora előtt visz el az út.~De az uram nagy dorgáló,
 597 11|                   előtt visz el az út.~De az uram nagy dorgáló, intelmes
 598 11|                   intelmes levelet kapott az öregjétől; olyan kemény
 599 11|                  és pátoszos hangút, mint az apostolok bibliai episztolái.
 600 11|                   keresztül is fogalmazta az öregember. Jenő ideadta
 601 11|         asszonynak egyetlen hivatalfőnöke az ura; az pedig, ha egy kicsit
 602 11|            egyetlen hivatalfőnöke az ura; az pedig, ha egy kicsit szereti,
 603 11|          alattomos, irigy, áskálódó banda az uradalmiaké. Igen, ők leveleztek
 604 11|          uradalmiaké. Igen, ők leveleztek az öregekkel, és bevádoltak
 605 11|                   éles, rövid megjegyzést az életmódunkra. „Nagyon jól
 606 11|           ilyenekre is telik!” Meg hogy: „Az én házam se volt klastrom,
 607 11|               egészen belegémberedett már az unalomba, gondba, akarattalan
 608 11|                   járok! - kezdte Melanie az ő telt, friss, jóleső hangján,
 609 11|            gondoltam, hogy ketten állnánk az élén, kezdetben, persze,
 610 11|                  érdemesebb nem kerül. És az anyagrófnőt megnyernők díszelnöknek.
 611 11|          küldetése lesz, hogy előkészítse az utat nála.~- Kész örömmel,
 612 11|           természetesen! - udvariaskodott az uram.~- Csakhogy még egyéb
 613 11|                 Kell, hogy titkára legyen az egyesületnek, hogy mindig
 614 11|                    amit ma már szerteszét az egész országban mindenhol
 615 11|                mindenhol ismernek tán. De az idő tájt még Pesten se játszták;
 616 11|                   táncmester volt nyáron; az tanította rá a kislányokat.
 617 11|                   udvarán csináltatta meg az első pályát.~Ügyetlenkedtünk,
 618 11|              bizony; szokatlan dolog volt az itt, hogy az ember ugráljon,
 619 11|                   dolog volt az itt, hogy az ember ugráljon, szaladozzon,
 620 11|                   én legkivált, délutánra az ember már ülni kívánt szépen
 621 11|                   vizitelt. Horváth nevű (az ilyen nevek semmit se mondanak
 622 11|                   és már nem gyerekember; az urammal lehet egykorú. „
 623 11|               percekben; de később, mivel az idegen sem játszott a keze
 624 11|               lenézéssel gondoltam azokra az asszonyokra, akik máris
 625 11|                tőle.~Furcsán tudott nézni az ember arcába, valami örvendő
 626 11|                teli ennyiért. Azért, hogy az asszonyok vannak, és hogy
 627 11|                sem fésülne fölfelé, hanem az összest oldalra húzná, azt
 628 11|                rejtőzik, igen, több jutna az arc elé, és mind érvényesülne!
 629 11|                  hatásos. Mily pompás haj az, a legritkább fajta! Hogy
 630 11|                     Ennyire érti maga ezt az asszonytudományt?~- Nem
 631 11|              azért sokkal jobb!~- Ki volt az?~- Egy híres, nagyon híres
 632 11|               eleven szájú és fehér fogú, az arca pirosas kicsit és a
 633 11|                  láthatóan lágy és finom. Az arca csaknem szabályos volt,
 634 11|                   mindent, higgye el, ami az életben érdemes! Nap süt,
 635 11|          emberekre lehet akadni, kedélyes az élet, tudnak szívükből és
 636 11|               szívükből és szépen mulatni az emberek. Mi kell egyéb?
 637 11|                aratásom kínálkozik, maguk az ügyvédek panaszkodtak, hogy
 638 11|                   és nevetett. - Jolsvay, az alispán maga csalt ide;
 639 11|                jól a vonót. Hisz nem volt az olyan dolog egészben, ne
 640 11|                   úgy, én külön, nem volt az komoly dolog! Nagyon fiatal
 641 11|                 hogy sok múlik lustaságon az ilyenekben, de a lustaság
 642 11|            szépséget.~- Ó, istenem, mikor az ember úgy jár, impresszárió
 643 11|            hírességet? De meg ha látja is az ember, nem olyan nagy eset
 644 11|                ember, nem olyan nagy eset az; semmi sem nagy dolog közelről.
 645 11|                 nem a kihíresztelt dolgok az igazán nagyszerűek, amiket
 646 11|                   szép, ez tetszik nekem. Az ilyet csak én láttam és
 647 11|                   ugráltak és hemperegtek az örömtől, mikor ügyetlenkedtem,
 648 11|              ügyetlenkedtem, és elnyerték az ezüstpénzeimet. A mesternek
 649 11|               olyanformák se; ha erőlteti az ilyet az ember, kényszeredett
 650 11|                  se; ha erőlteti az ilyet az ember, kényszeredett az,
 651 11|                   az ember, kényszeredett az, ízetlen! De bosszantja
 652 11|              ízetlen! De bosszantja magát az ilyen zavaros, tudatlan
 653 11|           kimuzsikálják, kiírják magukból az érdekességüket, a sokból
 654 11|               Nagy emberek! A mesteremnek az apja kötélverő volt, egy
 655 11|               vagy külvárosi szatócsé; és az ilyen megérzik azért mindenen
 656 11|           mindenen át.~- De a sok pénz!~- Az, az, gyönyörű, csakhogy
 657 11|                      De a sok pénz!~- Az, az, gyönyörű, csakhogy elmegy!
 658 11|               bűnbánó, szomorkás volt itt az arca, hangja. - Az olyan
 659 11|               volt itt az arca, hangja. - Az olyan pénz nem maradós!
 660 11|                   olyan pénz nem maradós! Az ember azt hiszi, fogytig
 661 11|           Hazamenet, emlékszem, azon járt az eszem akkor, amint már elébb
 662 11|                    hogy Zimán Ilka néném, az özvegy megfogta már magának
 663 11|                   mindig divat volt kapni az új emberen. Egy-egy züllött
 664 11|                   is, akik nagyon gőgösek az idevaló, bennszülött felszármazókkal
 665 12|                   gyerekszobaasztalon, és az imént kihordott fürdővíz
 666 12|               fürdővíz tiszta gőze szállt az ágy körül, az alvó testecskéről.
 667 12|                 gőze szállt az ágy körül, az alvó testecskéről. Jenő
 668 12|                  valamit gügyögött; akkor az apja vigyázva, nagyon gyöngéden
 669 12|           végigsimogatta. Aztán megfogtuk az egymás kezét. Hallgattunk.~-
 670 12|                  délelőttönként mindig -; az én felügyeletem alatt áll
 671 12|                 finom, nyúlánk fiúalakja, az okos kis képe, igaza van
 672 12|                    Tegnap benn volt nálam az irodában, én a díványon
 673 12|                 Apu, mi ez a kis golyó?” „Az a nap - mondom -, itt meg
 674 12|               ritka, kedves meghittségben az éjjeli lámpás, meleg, homályos
 675 12|               mondta aggodalmas arccal -, az az első esztendő keserves
 676 12|                   aggodalmas arccal -, az az első esztendő keserves volt.
 677 12|               korteskedni kell, megnyerni az embereket, az atyafiságot.
 678 12|                   megnyerni az embereket, az atyafiságot. Ha az ember
 679 12|             embereket, az atyafiságot. Ha az ember egyszer benne van...~-
 680 12|                        Bizony, Jenő, csak az ér valamit. A vármegye,
 681 12|                Hogy ott lehetnék asszony! Az volna már minden, az életem
 682 12|             asszony! Az volna már minden, az életem legteteje, akkor
 683 12|                   én lihegtem és kacagtam az ölében; de közben eszemben
 684 12|              járja Telegden; mindig forog az eszemben, mit lehetne itt
 685 12|           elégíteni. Hiszen még hazulról, az én öregeimtől is kerül egyszer
 686 12|                   után megbújtam mellette az ebédlődíványon.~- No hát
 687 12|                  Persze!~- Hát először is az üres főispáni székbe Jolsvay
 688 12|                  a kinevezést.~- És akkor az alispánság?~- Várd sorát!
 689 12|              fogadtatás kellene. Nem elég az uradalom és a város, a megye
 690 12|                  Nem egyöntetű a hangulat az urasággal szemben. Hát ezt
 691 12|                 végin is ők vallják kárát az okoskodásnak. Most meg kell
 692 12|                   Aci-nesze! Hát mindjárt az eset után novemberben még -
 693 12|             tisztújítás. Jolsvay megkapja az utasítást a jelölésre, a
 694 12|                 tudjuk nyerni a vármegyét az ő számára, egyben már magunknak
 695 12|                  magunknak is megnyertük. Az alispánság akkor, úgy látszik,
 696 12|              dolog!~Halkan felsikoltottam az örömtől, tapsoltam, és a
 697 12|               tolni, ösztökélni előre ezt az embert, aki hivatva van
 698 12|              véghezvigye a világban, amit az én becsvágyam kíván. Igen,
 699 12|                  szívósan és ravaszul, ez az asszonyok dolga.~Az előszobában
 700 12|                    ez az asszonyok dolga.~Az előszobában csengetés hallatszott:
 701 12|                 magunk!” - dörmögte előbb az uram, de mikor meglátta,
 702 12|                minden ki is kallódott már az eszéből; tán legfőbb bölcsessége
 703 12|               elfoglaló dolgok nem voltak az ő témái; derült közömbösséggel
 704 12|              tréfás-irigyen ütötte vállon az örök fekete strucclegyezőjével.~
 705 12|                 egy kezes baráttal, akire az ember rákap egy kicsit a
 706 12|                  kézfinomítókkal. És erre az utolsóra nagy szükség is
 707 12|                bejáróasszony, koldus vagy az uram egy-egy egy szerűbb
 708 12|          lekötelező volt velem szemben ez az asszony; de sohasem bizalmas.
 709 12|                tehetséggel uralkodott már az egész városon s a környéken.
 710 12|               utánozta őket. Ő kapatta rá az embereket a teázásra is,
 711 12|               embereket a teázásra is, és az odáig divatos, tejszínes
 712 12|           sorjában külön-külön összehívta az elsőre a „társaságot” (elsősorban
 713 12|                 természetesen), másodikra az uradalmi asszonyokat és
 714 12|             külsőségben. Hogy mérgelődtem az apró asztalokon szerteszét
 715 12|                  csűrnyi termeiben, mikor az összes hajdúk leányait,
 716 12|        szívdobogást kaptam a kétségtől és az örömtől. Lesz-e az vajon?~
 717 12|           kétségtől és az örömtől. Lesz-e az vajon?~Milyen érthetetlen,
 718 12|                 emlék tolakodik most elém az akkori időből!... A nagy,
 719 12|          kiborítottam egyszer mindenestül az uram irodabéli papírkosarát.
 720 12|                közé játszva és kíváncsian az összetépett aktafogalmazványoknak,
 721 12|                voltam én is elhelyezkedve az életben. Vajon gyöngédség
 722 12|                  Ki ismerheti a férfit... az embert? Még most is valami
 723 12|         beköltöztek anyámék is Telegdről. Az árverés ki volt tűzve. A
 724 12|       letárgyalták szegény Telekdy Pétert az összes hóbortjaival, kocsisa
 725 12|               megy, egyszerű kilakoltatás az ősi, nevükhöz tartozó földről,
 726 12|                 nevükhöz tartozó földről, az apai, ükapai házból, és
 727 12|             négyökrös szekereket, amelyek az ingóságokat szállították,
 728 12|               csak elindultak; ilyen volt az útjuk, az utolsó útjuk hazulról.
 729 12|          elindultak; ilyen volt az útjuk, az utolsó útjuk hazulról. Klára
 730 12|                  Klára mama mesélgette el az ő színes, humoros módján,
 731 12|                nevetve, félig zsörtölődve az urára. Még mindig szép,
 732 12|                amióta elérte a negyvenet. Az élcelődés és majdnem könnyelmű
 733 12|                   megvolt benne, és most, az idővel egyre jobban kifejlődött.
 734 12|                   vártában ki sem mozdult az odvából: „A sok dohos, bolond
 735 12|                 pokol fóliáns közül, hogy az istennyila csapna közéjük!”
 736 12|                 különös testi felvirulás. Az alakom megtelt, egész mivoltom
 737 12|                   voltam.~Ennek a nyárnak az emléke olyan elevenen megmaradt
 738 12|                 különös módon kapcsolódik az érett málna szagával, amely
 739 12|                   a kép így rögződött meg az emlékemben. Jenő lenn, a
 740 12|             öntözőkannákat cipelnek végig az utakon, nyikorog a kútkerék
 741 12|                   virágszőnyeg felett. És az érett málna édes, nagy illata
 742 12|                   Dénes, elnéz, ahogy én, az udvaron át, a kert szilvafái
 743 12|              közénk ült a habos kávéhoz. „Az asszonyodnak, Jenő, most
 744 12|                    Miért is nem féltékeny az uram?” - gondoltam egy percig,
 745 12|             később megint csak behúzódott az irodába a kis testmozgás
 746 12|             látogatására évekkel ezelőtt. Az más volt, izgalmas, heves,
 747 12|               álmokat egész végigvalókat. Az ember nem a menyegzője éjszakáján
 748 12|                hogy nem vagyok szerelmes, az más, talán... de miért nem
 749 12|                  jutott eszembe. „Persze, az özvegy, független asszony,
 750 12|                kényelmes, a veszélytelen! Az a jó! Én csak úgy nézésre,
 751 12|               hajszálnyival se többet, de az volna rendin, hogy ő akarjon,
 752 12|                     mondta lassan. - Mint az erjedt, édes, nehéz boré;
 753 13|                    gyönyörűn, művészettel az én ruháimat.~Már akkor az
 754 13|                 az én ruháimat.~Már akkor az ősz elé indultunk, várt
 755 13|                 Pityut is kiküldte, mikor az irodába kéredzkedett. Pedig
 756 13|            Temesben, nyakra-főre csinálta az adósságot; Jenőt zaklatták
 757 13|             nagyon számítottunk grószira, az ő szorosabb és régibb összeköttetéseire
 758 13|                    anyám sógorának -, még az öreg Tyukody bácsinak is,
 759 13|                hogy nem lesz azért minden az uradalom füttyszava szerint
 760 13|             irkált a nyakára, és küldözte az Imre fiát. Hogy őneki aratás
 761 13|                 intés kellett volna neki.~Az idő úgy sietett. A Sándorka
 762 13|                  szelíden és fehéren állt az oltárnál, mint Isten báránya,
 763 13|               volt a felesége, akit abban az évben mutattak be a megyebálon,
 764 13|           libácska volt. Hát Tabódy Endre az új földesúr, a Szinyér menti
 765 13|               megyei kormány: Jolsvay meg az én uram majd -, bárhogy
 766 13|                  hatszorosan térülhet meg az a költség! Vajon, vajon,
 767 13|                vajon, hogy fog viselkedni az uram ügyében?~Mert érezhető
 768 13|                   is már. A Tótfalussyak, az Ecsedyek, a nagyhangú Berey
 769 13|          nagyhangú Berey Gábor és Széchy, az anyám régi udvarlója. Valaki
 770 13|                 is említett, hogy ő volna az emberük az alispánságra.~
 771 13|                   hogy ő volna az emberük az alispánságra.~De a mi táborunk
 772 13|              nagyon fényeset, impozánsat. Az új főispánékon kívül bejött
 773 13|                  alatt. Hogy megforgatják az embert az évek, más álmok,
 774 13|               Hogy megforgatják az embert az évek, más álmok, célok,
 775 13|                  Péter kocsija is. Ő volt az egyetlen a megyében, akit
 776 13|           ezüsttől ragyogó asztal fölött. Az összeszokott, pletykás,
 777 13|                   is kertelve kerülgették az „ügyet”, a nemesi bandérium
 778 13|                  már, készek voltak tolni az uram szekerét a megyénél,
 779 13|                 volna tüntetően éreztetni az ősi háromszáz éves ellenkezést!~
 780 13|                  voltunk mindig. Eb ura!”~Az asszonyokat próbáltam szórakoztatni,
 781 13|            ügyesen tereli át Jenő a szót, az ingerültséget az országos
 782 13|                  a szót, az ingerültséget az országos kormányra. Tisza
 783 13|               mentem át a nőkkel. Odabenn az urak már hangosak voltak,
 784 13|                 múlva benéztem egy percre az ajtón, mikor feketekávés
 785 13|                  üvegpoharat úgy verdeste az asztallaphoz, hogy összeroppant,
 786 13|               után, mikor keresztben állt az élet. Leszálltam a szekérbül,
 787 13|                 arra a termés. Ennyi volt az én lopásom életemben. Ugyi,
 788 13|                   Ugyi, ez még megjárja?” Az egyik Kehiday átölelve tartotta
 789 13|                    holtfáradtan megálltam az ebédlő küszöbén. Már csak
 790 13|                   és meredten, hallgatva; az asztal másik végén még ketten
 791 13|                 lógó fejjel szundikáltak. Az egyik halkan horkolt; ez
 792 13|                  idegessé tett. Leginkább az a gondolat kínozott, hogy
 793 13|             összeverődnek. És hogy láttam az uramon, mennyire komoly,
 794 13|                   kockára tett volna fel.~Az irodába sokszor láttam ki-be
 795 13|                  ki-be járni Lipi zsidót, az ügynököt, és tudtam, hogy
 796 13|                   ebéd; pár utazás idáig, az én ruháim (egyet mégis Gáchtól
 797 13|                  bizottsági tagokat, hogy az ellentétek kiegyenlítődjenek.
 798 13|                   láttam, hogy levél jött az öregeidtől.~- Hát az jött!
 799 13|                 jött az öregeidtől.~- Hát az jött! Semmi különös!~- Mutasd
 800 13|                      Hát akkor mutasd meg az apád levelét. Nem tűröm,
 801 13|                   ilyen sokat? Megtagadta az öreg, kérlelhetetlenül,
 802 13|                  semmit; lám, ide sodorta az a léha környezet, melyben
 803 13|                  lám, és a családomat! És az ilyen utálatos, utálatos
 804 13|                 szófortyogással intézi el az egyetlen fia életbe való,
 805 13|                    komoly dolgát. Hát apa az ilyen?~- Édesanyám biztosan
 806 13|                  mindenesetre... és akkor az könnyen is megy, mondja
 807 13|                  szedődöm. Hisz gyerekség az egész, rövid idő kérdése.~-
 808 13|              látod, mint a legközelebbije az embernek!~Pityu rohant be,
 809 13|                 van, akkor ez felmegy ám, az égig. Csak most nincs szél,
 810 14|                  legtöbb háznál megmosták az utcára nyíló ablakokat is,
 811 14|                 raktak ki, és felaggatták az esti világításhoz való lampionokat.
 812 14|          megcsillan a reggeli napfényben, az ő imponáló, keresetten egyszerű,
 813 14|          pillantva még a beszélő arcáról, az ösztön biztosságával érzem
 814 14|               biztosságával érzem magamon az idegen férfi tekintetét.
 815 14|            virágok árnya véd, visszanézem az elszántság egy egyszerű
 816 14|      pillantásával -, amilyenhez nem elég az akarás, a játékkedv néha:
 817 14|         felhangoltság perce kell hozzá és az a biztosság, hogy ennyi
 818 14|                 rossz magyar szó; mennek.~Az utcákon az egész város;
 819 14|                   szó; mennek.~Az utcákon az egész város; új ruhás asszonyok
 820 14|                   jön, ó, hogy elsurrant; az anyagrófné, a fiatal az
 821 14|                   az anyagrófné, a fiatal az udvarmesterrel, ősz fejű
 822 14|                hat, a női érzésre szinte! Az ott fiatal Hiripy, a szolgabíró,
 823 14|                Galgóczyék, apa és fiú! Ó, az Tabódy! Csakugyan ő? Megtette...
 824 14|           Megtette... mit jelent ez? Jaj, az ősz hajú Bojér, a szép,
 825 14|             impozáns, de kicsiny töredék!~Az egész nap egy készülődés
 826 14|            kialvás, fésülés, öltözködés - az esti mulatságra.~Jótékony
 827 14|           vacsorához csak Kendy Pétert és az öreg Bojért hívták meg közülük:
 828 14|             odajött, meghúzódott mögöttem az ülőkén, és engedelmet kért
 829 14|             Nagyon fényes, pompás volt ez az este. Vajon csak énnekem
 830 14|                   csak énnekem olyan éles az emlékem felőle, hogy semmit
 831 14|                   megyeház nagy termében, az oszlopok közt, végig a bódék
 832 14|                 mormogta mögöttem Horváth az ő lassú, kicsit telt szájú
 833 14|          esztendőre.~- Mit tudja maga azt az én nagy békességemet! -
 834 14|                  is éreztem, hogy jólesik az ő állandó, biztos hódolata.~
 835 14|                Melyik kézzel?~- A ballal!~Az arcába néztem merőn. Deresedett
 836 14|                éles nézésű madárszeme; és az a kicsit nyers, kicsit bánatos
 837 14|                hányavetiség rajta, amivel az anyámat hatalmában tartotta
 838 14|                   én már! A dolgok viszik az embert, ellene tenni is
 839 14|              olyan egyre megy!~Pénzt tett az árva gyerekek kasszájába,
 840 14|                fehérlőn, forrva csordult, az egyiknek könyökig futott
 841 14|                  egyiknek könyökig futott az atilla ujja alá, a lányok
 842 14|                    És most is tudom, hogy az igazi!~- Két bolondos gyerekember
 843 14|             Milyen százfelé bogozódnak is az érzések, a kötelékek...
 844 14|             kettéválva nyitottak sorfalat az oszlopok közt, a széles
 845 14|                  kis csapat, végighaladva az árusok közt. A főhercegasszony
 846 14|                  és már ide hallom, ahogy az anyagrófné tréfálkozva alkuszik
 847 14|               egyebütt nézdegél. Akkor ér az én cigánysátorom elé a király
 848 14|           tartotta a kezét. Udvarmestere, az olasz gróf hátrább állt
 849 14|                  merészen alátámasztottam az övét, a másik kezem ujja
 850 14|                 Nagyon akartam palástolni az elfogultságom, minden lélekjelenlétem
 851 14|             raktak fel magosra. Szép élet az, pompás torony, csak soha
 852 14|                  hogy nem nagyon érdemes!~Az utolsó szavaknál eleresztettem
 853 14|               játszó férfi módján, inkább az emberkereső felérzésével.
 854 14|                 testvéries pillantás volt az. Meghajolt, katonásan összevert
 855 14|                szalutált, és csatlakozott az asszonytársasághoz.~Sokszor
 856 14|     asszonytársasághoz.~Sokszor gondoltam az életben azóta csudálkozva,
 857 14|            csudálkozva, szinte értetlenül az akkori magamra. Micsoda
 858 14|         foglalkozva vele, kifestettem, és az életismerésembe elhelyeztem
 859 14|           odavetett biztosságát vajon már az akkori izgalmas pár hét
 860 14|         tapasztalása érlelte olyan készre az én fiatal, még nemrég gyermekies
 861 14|                 ragyogását. A püspökhöz s az ezredeshez intézett valami
 862 14|                  intézett valami kérdést; az udvarmester a selyemrojtos
 863 14|                    Csak a grófék távoztak az udvarral, a többi meghívott,
 864 14|             köszönte meg, mint akárki itt az urak közül. A helyi újság
 865 14|               hétköznapiságot -, tegye be az újságba. Az uram is a közelemben
 866 14|                      tegye be az újságba. Az uram is a közelemben maradt
 867 14|                fáradtnak látott, féltette az egészségem, vagy egyéb tette
 868 14|                   aztán még ki-kivonultam az esti sétára a Várkert alá;
 869 14|            tereken titkolt izgatottsággal az irántam, irántunk való indulatot.
 870 14|                  kezdtem érezni azt, hogy az uram alispán legyen a hét
 871 14|                 és ijedt felelősségből is az uramért. Én lovaltam bele -
 872 14|                  Most már minden figyelem az új szenzációé volt, a választásé.
 873 14|                egyszer, talán tájékozódni az ügyekről, de senki sem tudott
 874 14|           váratlanul Horváthot.~- Dehogy! Az még nincs benn a bizottságban.
 875 14|          mellékiek itt vannak.~- Elég baj az!~Félénk és elfogódott voltam
 876 14|               választás reggelére vártuk. Az utcára sem volt kedvem már
 877 14|                   nagy zenebonával jöttek az emberek Jenőért. Hűvös reggel
 878 14|                  meg pogácsáztak hirtelen az ebédlőben; felhangoltak
 879 14|                Korporák kékfestő, Korbuj, az oláh pap doktor fia, Hankó,
 880 14|                baj, Jolsvay már betétette az ajtókat; lehet, hogy azóta
 881 14|               Menjen hát, tudjon biztosat az istenért! Kérem!~- Ó, hát
 882 14|                kifejlődött valahová ehhez az emberhez való érzésem, akit
 883 14|               emberhez való érzésem, akit az utolsó fél esztendőben csaknem
 884 14|                   értéknek kezdtem érezni az utolsó hetek alatt. És hát
 885 14|                 Előre készen tartották rá az ívet az aláírásokkal. Sietek
 886 14|               készen tartották rá az ívet az aláírásokkal. Sietek vissza,
 887 14|                 Telekdy mostohám; kidőlve az izgatottságtól és néma levertséggel.
 888 14|              láttukra. A bukás, hát ilyen az? És éles fájással nyilalt
 889 14|                 zavarosan emlékszem, mint az álomra, hogy mi volt azután...
 890 14|                   bármikor azelőtt, és ez az egykedvűség felháborított
 891 14|               játsszék szegény!” - mondta az apja csendesen. Még mindig
 892 14|                 felindultnak látszott, de az előbbi pirosság most mind
 893 14|              pirosság most mind leszaladt az arcáról, homlokáról; nagyon
 894 14|                  felállt, hogy egy percre az irodába kell benéznie.~Intettem,
 895 14|                  ült a társaság; kinéztem az udvari ablakon, és láttam
 896 14|                 udvari ablakon, és láttam az őszi, kusza kertet, a vedlett
 897 14|                   a kályhába tegye. Mikor az előszobába ért vele, láttam,
 898 14|                zaját.~Mind felugráltak... Az ajtóban én összeestem...
 899 15|                 akarok menni emlékezésben az életemen, nem szabad megállanom
 900 15|                   szétőrölte, elmorzsolta az egész odáigvaló énemet,
 901 15|               odáigvaló énemet, a sorsom, az életem, mindent... és azt
 902 15|               Akkor összecsapott felettem az élet, roncsokba darabolt,
 903 15|             élhettem. Ami azelőtt voltam, az megszűnt, kimúlt; de egészen
 904 15|                lenni többet. Igen, ez, ez az erőlködés, a sok erre pazarolt
 905 15|              pazarolt erő és szenvedés és az a kegyetlen félbetörtség
 906 15|               magyarázhatja meg leginkább az én további, azutáni sorsomat,
 907 15|                további, azutáni sorsomat, az egész hosszú, hosszú, nehéz
 908 15|             szagos kávé adhat nekem. Csak az merjen ítélve és kutatva
 909 15|                  esztendős voltam, amikor az első rettenetes csapás ért,
 910 15|                 rettenetes csapás ért, és az visszájára fordította az
 911 15|                  az visszájára fordította az egész életemet.~Hát nem
 912 15|                    véres, pici halálsebre az ő átlőtt halántékán... És
 913 15|                 fejbe ütött érezhet.~Mint az alvajáró, úgy engedtem magam
 914 15|                  özvegyfátyolon keresztül az emberek döbbent sürgölődését
 915 15|                 amikor egy nap azt mondta az anyám: „Most már össze kellene
 916 15|             legelőször élesen, didergetőn az én nagy magamrahagyatottságom.
 917 15|                összetartó fundáció akkor, az én szerencsétlenségemben
 918 15|                 hogy rossz álom volt csak az egész, semmi sem történt.~
 919 15|               előtt. Hogy én lettem volna az oka?... Nem, nem, ez nincs
 920 15|                   is voltak akkorák, hogy az életét rommá tehették volna.
 921 15|              életét rommá tehették volna. Az öcséim pénzében volt rendetlenség,
 922 15|               pénzében volt rendetlenség, az igaz, és az uradalom parcellázott
 923 15|                 rendetlenség, az igaz, és az uradalom parcellázott telkei
 924 15|                 kezdje a lassú emelkedést az emberek szemében. Pedig
 925 15|                 mondott le arról, ami még az ő részéről is hiány volt.
 926 15|                  mégiscsak váratlanul; és az ilyet pillanat idegrohama
 927 15|         idegrohama dönti el. Ha én akkor, az utolsó ebéden egyedül lehetek
 928 15|                   apró véletleneken múlik az ember élete!~Különös volt,
 929 15|                   beszélt nekem ilyenkor, az ő sajátságos fatalizmusával,
 930 15|                   órákig pihent meghitten az ő kezében.~Pedig naponta
 931 15|               Horváth tartózkodását, hogy az óta a szerencsétlen reggel
 932 15|               kezébe fogni a kezem. Pedig az egész lényén, minden szaván
 933 15|                    hogy én voltam részben az oka! Hogy fényűző voltam,
 934 15|                   tudom. Mondjon valamit, az istenért!~Csukló, elgyötört
 935 15|               Szelíd megadással emlegette az elkerülhetetlen sorsot,
 936 15|                 termett, de nem volt elég az energiája sem a kiszakadásra,
 937 15|               végtelen kímélettel irántam az igénytelen, szinte válogatottan
 938 15|        válogatottan egyszerű szavaiban.~Ő az én egyetlen igaz, hűséges
 939 15|                valami enyhülést érezve, s az egész lelkemmel a heves
 940 15|                  a világ - és még most is az uradalmi tisztek feleségeit
 941 15|             mentünk közel, egymás mellett az este párás sötétjében, kínosan
 942 15|            nagyravágyás áldozatát, és már az udvarlójával sétálgat világ
 943 15|             ezelőtt. Úristen! Én voltam-e az, aki a kora ősz napos reggelein
 944 15|                  szinte napok alatt tőlem az egész múltam! És ma nem
 945 15|                   nembánomsággal gondolni az ellenségeim ítéletére; izgat,
 946 15|                  kiengesztelni őket. Hisz az apósom náluk volt megszállva,
 947 15|                 itt járt, és végigkísérte az egyetlen fia koporsóját
 948 15|                 aljas hazugságokat! Pedig az ő véleménye most már nem
 949 15|                 fontos legyen nekem; mert az árva kisfiam gazdag nagyapja
 950 15|              mindent összehalmozott akkor az én próbálatlan, szegény
 951 15|                   csókolt kezet búcsúzóra az anyámék lakása előtt.~A
 952 15|                   Majd megmondom én magát az én anyukámnak!” - sírdogálta
 953 15|                 anyukájára! Nem parancsol az nekem!” - röhögte durván
 954 15|                    kísérgette, megtörülte az orrocskáját, és játékkal
 955 15|            szórakoztatta. Most magára van az idegen házban, és el kell
 956 15|          hallgatnia, ha kisebbítik előtte az anyját.~- Gyere be, kisfiam,
 957 15|                    Még nem is olyan régen az apjával ültünk így mellette! -
 958 15|                    gondoltam, elnézegetve az alvó vékonyka arcot. Mennyire
 959 15|               kicsit, amíg - ahogy írta - az én életem valahogy el nem
 960 15|                   ezt a kis ártatlant. De az öregembert vajon valami
 961 15|           valamiben ellenem.~- Hja, nehéz az élet manapság, napról napra
 962 15|           alkalomszerűségével, abbahagyva az olvasást. - Ma már mindenkinek
 963 15|             erejével kell megkapaszkodnia az életen, s a mai viszonyok
 964 15|                megtermett a ház körül, és az egyszerűbb háztartás több
 965 15|               különben el tudja igazítani az életét, és nem szorul senkire.
 966 15|               nehézségeitől, hogy egészen az emberiség közösségének szenteljék
 967 15|           hóbortos itt, aki elgazdálkodta az anyám vagyonát, csak üres
 968 15|           gondolkozni még. Nem is ismerem az életnek ezt az oldalát -
 969 15|                 is ismerem az életnek ezt az oldalát - a pénz értékét -,
 970 15|               kevés szó volt ilyenről, és az én házam mindig nyitva volt
 971 15|                  rá, hogy amit megesznek, az is érték: pénz. Új, csupa
 972 15|              értem, hogy szeret. Most már az egész világon csak ez az
 973 15|                  az egész világon csak ez az egy szeret engem igazán;
 974 15|                   rendezése fölemésztette az iroda minden folyó bevételét.
 975 15|                 mondott. Fürkészve nézett az arcomba.~- Vagy nézd - mondta
 976 15|                 ne gondolj egyelőre. Csak az egészséged, ez a fontos.
 977 15|               biztosított a szeretetéről, az ő utolérhetetlen kedves,
 978 15|             finoman és okosan ment tovább az útján, és tán nem is gondolt
 979 15|                   is gondolt többé velem. Az ő jókodó, fölényes természetének
 980 15|              haladtunk. - Én nem bírom el az életet! Olyan átmenet nélküli,
 981 15|                 kezem, csendesen, hosszan az ajkához szorította -, higgye
 982 15|                megtanultam most elátkozni az én léha, céltalan eddigi
 983 15|                   Tűrjön meg, ne űzzön el az oldala mellől, úgysem tudnék
 984 15|                váratlan levelet találtam. Az anyám pesti nővére írta
 985 15|                   nővére írta a részvétet az urával együtt, és rokonias
 986 15|                   gondolhassunk ki együtt az én dolgom felől. Utóiratban
 987 15|                    vagy csak hogy vonzott az ismeretlen nagyváros, másfajta
 988 15|            szívtelensége, a rágalmak vagy az emlékeim elől; vagy egy
 989 15|                eszembe életem képei abból az itthon töltött egy-két hétből
 990 15|                   búcsút a kocsiablakból. Az elkényszeredett kis síró
 991 15|                síró mosolyát látom még és az anyósom gyászos, hirtelen
 992 15|                     biztatgatom magam, de az érzésem azt súgja, hogy
 993 15|                   pohos fiókú almáriumot, az üveges szekrényt a százesztendős
 994 15|              ránccal a fehér párnák közt, az orra körül, az állán már
 995 15|               párnák közt, az orra körül, az állán már lila-kék árnyékai
 996 15|                   felhasználva, hogy azon az estén csaknem mindnyájan
 997 15|            voltunk a családból. Átkérette az ügyvédet, ott mondta meg
 998 15|                  forintot mindössze, hogy az a biztos és elkölthetetlen
 999 15|               amorettes szalongarnitúrát. Az első szobákat átbérelte
1000 15|                    Szürkületkor megálltam az elhagyott udvaron, a letarolt,