Fejezet

 1 4 |           után, aki könyökig tűrt fehér karját csillogtatva, zsörtölődve,
 2 5 | girlandjával, az enyim a kötelező fehér. Az aranyporos, hegyes topánok
 3 5 |      szomszédban simára fésülten, fehér muszlinruhában, észrevétlen
 4 5 |     erdélyi katrincákat, hímzett, fehér gyolcs alsószoknyát, keszkenőt;
 5 5 |           a tubarózsás, uszályos, fehér selyemruhában.~Míg Hanika
 6 6 |        hangon -, lássa, egy ilyen fehér úton örökkétig tudnék így
 7 6 |        nyakkendőjét, ápolt körmű, fehér kezét, körülnyírt, kerek
 8 7 |       mellett Kallós Ágneske ült, fehér ruhában, koszorúba rakott
 9 8 |  határozatlanul mormogja; gyűrűs, fehér kezével lassan méricskélve
10 8 |      kezével lassan méricskélve a fehér tejet.~Hideg ragyogású,
11 8 |   porcelános ajkán. A havas világ fehér derűje elönti a tiszta szagú,
12 9 |          ő járt-kelt nesztelenül, fehér köntösében a mécsvilág előtt -
13 9 |         világa előtt, puhán ölelt fehér köntösébe, és hurcolt buzgó-szorgosan,
14 10|         Hanival szép kis hímzéses fehér pikéteket. És egy piros
15 11|       ember volt, eleven szájú és fehér fogú, az arca pirosas kicsit
16 12|             Nézd, milyen szép így fehér ingben! Ez a finom, nyúlánk
17 12|        kútkerék távolabb, Pistike fehér ruhában futkos, labdázik
18 12|        ruhában futkos, labdázik a fehér ruhás német lánnyal; lejjebb
19 14|    fejedelmi asszony felé fordul, fehér, komoly arcával, hátrafésült,
20 14|        mint egy becsukott, pompás fehér torony egy nagy hegyen,
21 14|        tenyeremben a nagy, kövér, fehér ujjakat. „Nekem úgyis mindegy
22 15|          és a kisfiam kinyújtott, fehér karocskái gyámoltalan kapkodással
23 15|           pergamenszerű ránccal a fehér párnák közt, az orra körül,
24 16|         vajdarab és felfújt bolti fehér kenyér nagyon mérsékelt
25 18|       egyre lázasabb rohanással a fehér utakat a vaníliák meg tubarózsák
26 19|       néha kétfelé törülte a nagy fehér bajuszát, és messzire köpött
27 19|        kemény sasorrát; nagy, dús fehér szakállát. Mennyi idős?
28 19|    nyugodtan feküdt el a sírkövek fehér márványain, a néma mezőn.
29 21|          bent édesen a kis meleg, fehér vackukon, szép, piros, pufók
30 22|          állt mellette, fázva kis fehér ingében; korán érett, komoly,
31 23| mozdulatlanul, langyosan pihent a fehér utak testén. Vagy huszonöt
32 23|           sugarak nem táncoltak a fehér párnán; mozdulatlanul koszorúzták
33 23|           leginkább az anyja... a fehér cigányképével! Haj, istenem!
34 24|        Vagy messze benn, álmatag, fehér csipkékben a nagy oltárt,
35 24|          színű köntösei, sárga és fehér; úgy világított, mint valami
36 24|       zsibbadtan kiléptem a hótól fehér, profánul világos utcára,
37 24|        fel volt kötve az álla egy fehér szalvétával, és a két szemén