Fejezet

 1 11|            már mindenütt vizitelt. Horváth nevű (az ilyen nevek semmit
 2 12| előszobában csengetés hallatszott: Horváth Dénes jött, a Jenő új kartársa. „
 3 12|            nagyon kétfélék voltak. Horváth, ha máskor nem, így vacsora
 4 12|    elbeszélgettek éjfél utánig is.~Horváth jóízűen, színesen tudott
 5 12|           hófehér fogsorával, és a Horváth hegedűtokja mellette, amelyiknek
 6 12|   irigységtől környezetten.~Mindig Horváth Dénes látott el finom francia
 7 12|         vagy mögöttem ült ilyenkor Horváth.~Ez a kép így rögződött
 8 12|      illata felszáll. Mellettem ül Horváth Dénes, elnéz, ahogy én,
 9 12|      mondta annak a nyárnak estéin Horváth Dénes, és én bólintottam
10 12|     kerekén se tán! - mondta akkor Horváth, kicsit bús őszinteséggel.
11 14|            ültünk a bejárat előtt.~Horváth Dénes mindjárt kezdetben
12 14|        sorsot? - mormogta mögöttem Horváth az ő lassú, kicsit telt
13 14|       megint ott láttam a közelben Horváth Dénest; csendes elgyönyörködéssel
14 14|    lehetetlen, hogy ne sikerüljön.~Horváth Dénes szimatolt, és hordott
15 14|         Hírt hozott-e? - szaladtam Horváth elé, pedig még alig telt
16 14|         hogy megnyugtassam.~- Nem, Horváth; kérem ne menjen vissza
17 14|  egykedvűség felháborított szinte. Horváth szótlanul ült, és én nem
18 15|       megdöbbentett, hogy én éppen Horváth Dénessel beszéltem legtöbbet
19 15|        nemes gyöngédségnek éreztem Horváth tartózkodását, hogy az óta
20 15|      csökönyös kétségbeeséssel, és Horváth, kifogyva a biztatásból,
21 15|     szegény jó uramé volt. De hol? Horváth Dénes?... De hiszen ő is
22 15|        belőlem aznap este, mikor a Horváth Dénes oldalán a temetőkert
23 15|        keresve borultam a fejfára, Horváth néma fájdalommal állt mögöttem.~-
24 15|          kocsi indult, kihajoltam, Horváth Dénes, aki kikísért, ott
25 16|             Lehetséges volna ez?~A Horváth szép, hosszú levelei vártak
26 16|            Vagy csak egy bántott? „Horváth Dénes vajon Ilkánál ünnepel
27 17|       vetemény alá ásatott.~Jött a Horváth Dénes levele. Furcsa, fáradt
28 18|         ezt a szép őszi hónapot. A Horváth levele siettetett, bár ezt
29 18|   gondoltam; hát abból mi lesz? De Horváth jött, és vigasztalt, sétálni
30 19|       határba, és a keresztútnál a Horváth bérkocsija várt... Nem volt
31 19|  mondogatta félig súgva, eltűnődve Horváth. - Bár az ilyet felfújják
32 19|         téren.~- Menjünk! - mondta Horváth, és erősen fogta a kezem. -
33 19|   visszatérését vártam ebben. Hogy Horváth másféle ember... hogy az
34 23|            a tisztelt új férjének? Horváth! Nemes, ugye?~Fölengedtem,
35 23|         Mikor is?... Ó, emlékszem, Horváth Dénes hozta nekem azt a